Ezt m?veli a stressz az emlékeinkkel

„Új, bejósolhatatlan és kontrollálhatatlan” – így írta le John Wayne Mason az 1960-as években, mit jelent legtöbbünk számára egy stresszt kelt? szituáció.

a stressz széls?ségesen alacsony vagy magas szintje egyaránt csökkent figyelemmel jár.

Ilyen lehet például egy természeti katasztrófa, ami mindenkib?l negatív érzelmeket vált ki. De vannak ún. relatív (vagy viszonylagos) stresszorok is, melyekre az emberek különböz?képp reagál(hat)nak. Vegyük példaképp azt a helyzetet, amikor valakinek nagy közönség el?tt kell el?adást tartania. Sokakban egy ilyen szituáció szorongást és feszültséget kelt, míg vannak, akik effajta helyzetben egyáltalán nem élnek át negatív érzelmeket, s?t, inspirálónak és motiválónak élik meg a nyilvános szereplést. Utóbbi esetben – tehát relatív stresszorok esetén – nagy szerepet játszik a szituáció értékelése. Vagyis az, hogy valaki hogyan értelmez egy helyzetet, meghatározza, milyen érzelmeket él át. Ebb?l adódóan nem véletlen, hogy egyes stresszkezel? technikák a kiértékelésre helyezik a hangsúlyt. Tehát, ha jól megismerjük egy szituáció körülményeit, részleteit, és alaposan felkészülünk a lehetséges következményekre, már kevésbé lesz új, már nem t?nik bejósolhatatlannak és kontrollálhatatlannak, így negatív érzelmek is kevésbé társulnak az élményhez.

Hirdetés

Az alábbiakban azonban nem a stresszel való érzelmi megküzdésr?l lesz szó, hanem arról, milyen változásokat idéz el? a stressz, az ezzel járó esetleges negatív érzelmi állapot és a stresszhormonok megemelkedett szintje az emberi m?ködésben – beleértve a tanulást és az emlékezést.

Milyen változásokat idéz el? a stressz?

Egy korai nézet szerint a stressznek van egy optimális szintje – más szavakkal, a stressz-szint és a hatékonyság fordított „U” alakú összefüggést mutat. Ha túl kevés a stresszkelt? faktor, az egyén unatkozik, elveszíti érdekl?dését, aminek következtében nem motivált abban, hogy jól teljesítsen. Ugyanígy, a stressz túl magas szintje is a teljesítmény csökkenésével jár. E megfigyelésb?l kiindulva több szakember is arra a következtetésre jutott, hogy a stressz széls?ségesen alacsony vagy magas szintje egyaránt csökkent figyelemmel jár. Márpedig a figyelem alacsony szintje számos további folyamat hatékonyságára is negatív hatással bír, beleértve a tanulást is. Például, ha egy tankönyvet fogunk a kezünkbe, de nem tudunk rá kell?en odafigyelni, nyilvánvalóan a tananyag elsajátítása, tehát a tanulás folyamata kevésbé lesz eredményes. Ugyanígy, a stressz magas szintje is negatív hatást gyakorol a tanulási hatékonyságra. Kés?bbi kutatások azonban arra mutattak rá, hogy a stressz szintje nemcsak a figyelmi folyamatokon keresztül hat az emlékezésre, hanem közvetlenül is befolyásolja azt.

Stressz és memória kölcsönhatása

1968-ban a nagy presztízs? Nature folyóiratban Bruce McEwen és munkatársai fontos eredményeket közöltek, és nagy el?relépést tettek a stressz és memória kölcsönhatásának megértésében. Arra mutattak rá, hogy az agyban nagy s?r?ségben találhatók stresszhormon (kortizol) receptorok, különösen a hippocampusban, amely jelent?s szerepet játszik a tanulásban és az emlékezetben. Más szavakkal, a hippocampusnak nevezett struktúra „képes felismerni” a kortizol jelenlétét. A felfedezést követ?en kutatások hosszú sora foglalkozott azzal a kérdéskörrel, vajon milyen változásokat idéz el? a megismerésben és viselkedésben a stresszhormonok magas szintje. Laboratóriumi kísérleti körülmények között közvetlenül stresszhormont juttatnak a szervezetbe, vagy valamilyen szituáció segítségével váltják ki az alanyokból a stresszhormonok felszabadulását. Széles körben elterjedt eljárás, amikor a kísérlet résztvev?inek egy több f?s bizottság el?tt kell nyilvános beszédet tartaniuk, ahol a bizottság tagjai maguk a kísérlet vezet?i, vagyis beépített személyek. Egy ilyen vagy ehhez hasonló szituációt követ?en a személyek újabb feladatokban vesznek részt, amelyek segítségével feltérképezhet?, hogyan változik stressz hatására a tanulási és emlékezeti teljesítmény.

Eredményesebb tanulás

Bár sok kérdés megválaszolása várat még magára, meglep? módon úgy t?nik, a tanulásra pozitív hatást gyakorol a stressz. Vagyis, ha a stresszhormonok szintje bár kismértékben, de megemelkedik, hatékonyabban m?ködik az új információ elsajátítása. A tanulás azonban komplex fogalom. Kérdés tehát, hogy a tanulással kapcsolatban mely folyamat(ok)ra van kedvez? hatással a stressz. Sok esetben a megtanulandó információhalmazban jelent?s átfedések vannak. Például több egymáshoz nagyon hasonló tárgy, szó vagy fogalom jelentését/nevét kell elsajátítani. Ilyen esetben a korábban emlegetett, hippocampusnak nevezett agyi terület m?ködésbe lép, és megpróbálja „rendszerezni” a beérkez? információt. Ez a kis struktúra –egy géphez hasonlóan – m?veleteket végez, megvizsgálja, milyen hasonlóságok mutatkoznak a beérkezett információhalmazban. A hippocampus feloldja (megszünteti) ezeket az átfedéseket, melynek következtében olyan emlékek alakulnak ki, amelyek immáron megkülönböztethet?k, azaz egyediek. Ezt a folyamatot hívja úgy az idegtudomány, hogy mintázat elkülönítés. A Budapesti M?szaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, valamint a Természettudományi Kutatóközpontban m?köd?, Racsmány Mihály által vezetett kutatócsoportban egy kísérletünkben arra mutattunk rá, hogy stressz hatására javul a mintázatok elkülönítése. Tehát, a stresszhormonok emelkedése hatékonyabb m?ködésre sarkallja a hippocampust, ezáltal eredményesebbé téve a tanulást.

Emlékezetjavító technikák

Sokszor azonban hosszú távon, tehát napok, hetek, akár évek távlatában kell visszaemlékeznünk egy korábban tanult anyagra. Úgy t?nik, hogy a tanulással ellentétben az emlékezésre negatív hatással van a stressz. Vagyis, ha egy stresszes szituáció közepette fel akarunk idézni egy korábban tanult anyagot, jellemz?en rosszabbul teljesítünk, mint ha ugyanezt nyugodt körülmények között tennénk – épp ezért fontos olyan technikák fejlesztése, amelyek stresszes helyzetben is el?nyösek. Hiszen a mindennapi életben vannak olyan szituációk, amelyek bár a stresszhormonok szintjének emelkedését okozzák, mégis a lehet? legjobban kell helytállni, hiszen a jöv?nk alakulása függ vagy függhet t?le. Ilyen lehet például egy vizsga vagy egy állásinterjú. Ráadásul, ha egy esemény fontos valaki számára, nagyobb valószín?séggel vált ki negatív érzelmeket (szorongást, izgalmat, esetleg kétségbeesést és félelmet). A negatív hangulati állapot ellenére egy állásinterjún vagy egy vizsgán mégis igyekszünk minél jobban teljesíteni. Ilyen esetben pedig nagyon fontos, hogy egy korábban tanult információ eszünkbe jusson, vagyis az emlékezetünk hatékonyan m?ködjön. Felvet?dik tehát a kérdés, van-e olyan emlékezetjavító technika, melynek pozitív hatása stressznyomás alatt, a stresszhormonok magas szintje mellett is kamatoztatható.

Az utóbbi években számos emlékezetjavító technika terjedt el. Ilyen például az újratanulás (az anyag ismételt elolvasása/meghallgatása), a lényeg kiemelése egy szövegb?l, a vizualizáció (a tananyag elképzelése) vagy az ún. fogalomtérkép. Utóbbi úgy képzelhet? el, mint egy háló, ahol nemcsak azt jegyzi fel a diák, hogy egy-egy fogalom mit jelent, hanem azt is, mi ezek egymáshoz viszonyított kapcsolata (például „X” jelenség okozza „Y”-t vagy „A” jelenség egyik példája „B”).

A leghatékonyabb – a teszt

Hiába terjedtek el széles körben az ilyen emlékezetjavító technikák, úgy t?nik, hatékonyság szempontjából elmaradnak attól, amit úgy hívunk, tesztelés-alapú módszer. A leghatékonyabb technika tehát, ha id?nként leteszteljük tudásunkat – vagyis felidézzük a korábban tanultakat.

Ez a módszer egyaránt eredményes különböz? típusú tananyagok elsajátítása esetén és különböz? életkorokban (beleértve az általános iskolát, gimnáziumot, feln?ttkort, s?t, az id?skort is). Kérdés azonban, hogy ha a diák izgul egy vizsgán, ha a jelentkez? szorong egy állásinterjún, vagy ha a versenyz? feszeng egy megmérettetésen, akkor is hatékonyan m?ködik-e ez a technika? Egyik kutatásunkban pontosan erre a kérdésre kerestük a választ: azt vizsgáltuk, vajon hatékony emlékezetjavító módszerként m?ködik-e a tesztelés-alapú technika akkor, ha stressznyomás mellett kell felidézni a korábban tanultakat. Eredményeink szerint, bár a szervezet megemelkedett stresszhormon- (kortizol-) szintje némileg rontotta az emlékezeti teljesítményt, a tesztre épül? tanulás hatékonyabb maradt, mint más tanulási technikák. Az emlékezeti teszt segítségével tehát tartós tudásra tehetünk szert, amely kevéssé kedvez? helyzetekben, stresszes környezetben is hozzáférhet?.

Összességében tehát, bár számos feltáratlan kérdés maradt a stressz és emlékezet kölcsönhatásának megértése kapcsán, az elmúlt évtizedekben jelent?s tudással gazdagodtunk. Ez a tudás pedig több területen is kamatoztatható – beleértve azt, hogyan érdemes tanulnunk ahhoz, hogy a mindennapok stresszes helyzeteiben is hatékonyan m?ködjön az emlékezetünk.

A cikk megjelent a Mindennapi Pszichológia 2021. 1. számában

2021-01 lapszámban megtalálható