Századunk házikedvence - társállat státuszban - a legtöbb családban gyakorlatilag teljes jogú tagként beillesztheto? a család rendszerébe, hiszen megosztjuk vele otthonunkat, alapvet?en mindig jelen van, közösen éljük meg vele a mindennapokat, a nyaralásokat - és az elvesztése is elviselhetetlenül fáj mindenkinek…

Szoros együttélés

A COVID-járvány elején, a karantén okozta izoláció hatására világszerte n?tt a kutyát örökbefogadók száma, s a menhelyek beszámolói alapján hazánkban is tapasztalható volt a felfokozott örökbefogadási kedv. Az ott dolgozók azonban rutinosan kisz?rték a „hirtelen felindulásból”, a kutyát szimplán unalom?z?nek szánt jelentkez?ket, így összességében itthon nem n?ttek ezek a számok – viszont a munkahelyek nagy részének „home office”-ra történt átállása egyértem?en intenzívebbé tették a kutyák részvételét a családok életében.

Mi magyarok közismerten a nagy kutyatartó nemzetek közé tartozunk. A KSH adatai szerint az emberek mintegy 40 százaléka él ma kutyával Magyarországon. Figyelembe véve, hogy sok helyen több kutya is van, minden második, harmadik háztartásban megtalálhatóak. Egy reprezentatív felmérésben résztvev?inek 87 százaléka elvárja, hogy a kutya tulajdonosa családtagként bánjon állatával – s kedvenceink vitathatatlanul alkalmasak erre. Minden más állattal ellentétben a kutya t?nik a legalkalmasabbnak az együttélésre, hiszen – fajtatársai helyett – veleszu?letetten elo?nyben re?szesi?ti az emberrel valo? ta?rsas interakcio?kat. És teljességgel egyedi a „csecsemo?szeru?” ko?to?dése is.

Mára már számtalan tudományos kutatás igazolta azt, hogy ez a szoros együttélés jótékony hatással van az egészségünkre.  Mi, emberek ösztönösen vonzódunk a természethez és más él?lényekhez. Úgy t?nik, hogy napjaink elmaga?nyosodó civiliza?ciójában kutyáink egyre inkább a terme?szethez kapcsolo?da?s legfontosabb segít?ivé válnak számunkra.  Növekvo? irodalma van annak a jelenségnek is, miszerint a kutyával való interakció alapveto?en befolyásolja az ember és a kutya emocionális állapotát. Ausztrál kutatók közelmúltban publikált tanulmányukban arra jutottak, hogy a „kutyás otthonban” él? gyermekek23 százalékkal kisebb eséllyel szenvedtek érzelmi problémáktól és könnyebben boldogultak közösségi interakciókban, mint a kutya nélkül feln?v? gyermekek – vagyis a kutyatartás rendkívül jó hatással van gyermekeink személyiségfejl?désére. Korábbi vizsgálatok számos további el?nyt kimutattak: a simogatás csökkenti a gazda vérnyomását, a kutyatartás javítja a különböz? betegségeken (például szívinfarktuson) átesett emberek túlélési esélyeit. És akkor még nem is beszéltünk a terápiás és a munkakutyák felbecsülhetetlen jelento?ségu? szolgálatairól.

Hol helyezkedik el a kutya családunk rendszerében?

A családterápiában régóta sikerrel alkalmazott rendszerszemle?let értelmében a rendszer-család egyetlen eleme?nek va?ltoza?sa kihat a rendszer valamennyi eleme?re. A családtagok tehát kölcsönös függésben vannak egymással, minden egyes tag viselkedése oka és következménye is lehet a másik tag viselkedésének. A rendszer struktu?ra?ja hierarchikus: van egy vezeto? elem, a felelo?s do?nte?shozo?, és vannak különböz? alrendszerek, ún. funkciona?lis egyse?gek – ilyenek a ha?zasta?rsi, szu?lo?i, gyermeki, nagyszu?lo?-unokai alrendszerek. Ezekbe tud becsatlakozni a társállat-kutya. A ke?rde?s leginkább az, hogy mely alrendszerbe tartozik.  El?fordulhat ugyanis, hogy a „túlszeretés”és a túlzások csapdájába keveredünk. Vannak például, akik kutyájukat felruházzák a hiányzó partner szerepével, más esetben el?fordul, hogy egy pár saját gyermekeként vagy unokájaként kezeli társállatát. Ezzel ugyan csökkentik saját feszültségüket, mivel elterelik a figyelmüket a kielégületlen gyermek- vagy unokavágyról - de vajon mi történik mindeközben kedvencükkel?

Bár a területro?l jelenleg még csak korlátozott ismereteink vannak, valószínu?nek tu?nik, hogy kimagasló szinkronizációs hajlamuknak köszönhet?en rendki?vu?l e?rze?kenyen reagálnak a családban bekövetkez? változásokra és stresszhelyzetekre. Legmarkánsabban olyankor, amikor a kutya?t - kutyale?te?bo?l kiszaki?tva - egy számára idegen és „megugorhatatlan” szerepbe ke?nyszeri?tik, legyen az a gyermeke? vagy e?ppen az elso?dleges partnere?. El?fordulhat ezért, hogy a megjelen? tüneteikb?l a rendszer határainak diszfunkcionalitására következtethetünk. Kiszolgáltatottsága, sebezhet?sége és érzékenysége folytán – a család leggyengébb láncszemeként – nála jelenhetnek meg a legdrasztikusabb tünetek.

Könnyen el tudjuk képzelni például azt az esetet, amikor egy fiatal házaspár hosszabb id?re, sok veszekedéssel járó, távkapcsolati helyzetbe kényszerül. Ekkor a – gyakorlatilag gyermekükként kezelt – kutyájuk addigi harmonikus világa kettéhasad, minden bizonytalanná válik számára, és hirtelen a korábban biztonságosnak t?n? helyzetek is félelemmel töltik el. Váratlanul a legkisebb dörgésre és villámlásra is extrém módon reagál. A felhalmozódott feszültséget úgy vezeti le, hogy szétrág mindent, ami az útjába kerül. A házaspár talán nem is sejti, hogy a saját negatív érzéseik és kivetített bels? állapotuk jelenik meg gyermekként szeretett, „agyonajnározott” kedvencük viselkedésében.  

Családterápia – kutyával

Számos megmagyarázhatatlan, tartós viselkedészavar is megjelenhet, amelyek el?tt a gazdik értetlenül állnak, és egyre gyakrabban fordulnak el? olyan krónikus betegségek is, amelyekkel az állatorvosok sem tudnak mit kezdeni. Amennyiben azonban – akár szakember bevonásával – alaposabban megvizsgáljuk a kialakulás körülményeit, kiderülhet, mi is áll a háttérben. A csala?dtera?pia lényege, hogy a problémák megoldását valamennyi tag bevonásával orvosolja.Gail F. Melson, az amerikai indianai egyetem professzora, e terület elismert szaktekintélye szerint a tera?pia?ban a jelenlegi emberko?zpontú ne?zo?pontot célszer? lenne egy szélesebb látókörre csere?lni, ahol figyelembe vennék a társállatok szerepét is. Az egye?ni proble?ma?kat ugyanis leggyakrabban a diszfunkciona?lis rendszer okozza – ennek kezele?se pedig a rendszer valamennyi tagjának bevona?sa?t ige?nyli…

Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?A német Parkklinik Heiligenfeld a legkülönfélébb pszichoszomatikus problémákkal (depresszió, kiégés, személyiségzavarok, pánikbetegségek, evészavarok stb.) küzd? embereknek nyújt segítséget.  Ezen a magánklinikán a társállatokat pár éve már célzottan integrálják a terápiába – a kezelésekb?l pedig az állat és a gazdája is egyformán profitál. Van, hogy a páciens „csak” magával viszi kedvencét, aki csupán jelenlétével támogatja ?t. Többeknek már az is óriási lehet?ség és megkönnyebbülés, hogy az átlagosan hathetes klinikai tartózkodás alatt megoszthatják a szobájukat állatukkal. Az igény azonban ennél sokkal nagyobb az iránt, hogy kedvencüket a terápiába is bevonják. A pácienseket kezel? pszichológusok jól ismerik az állatok kommunikációs jeleit, s ezeket meg is tanítják a gazdiknak. Középpontban tehát itt nemcsak az ember áll, hanem az állata is, egyenrangú félként kezelik mindkett?jüket. A terápiás ülések célja „visszatükrözni” az ember és állat kapcsolatát. Például a kutyát örökbefogadók egy érdekes felfedezést tehetnek a menhelyi kutyák által mutatott nagyfokú szeretetr?l és háláról: a befogadott állat viselkedésében ugyanis a gazdi gyakran a saját „megment?i” érzelmeit vélheti visszatükröz?dni. Egy másik példával élve: azok számára, akiknek a kutyájuk az „idea?lis ta?rs”, az üléseken kiderülhet, hogy a kutyának ez „túl nagy falat”, s az irreális elvárások következtében létrejöv? frusztra?cio?ját tu?netke?pze?ssel vagy inadekvát cselekvésekkel igyekszik cso?kkenteni…

A kutyák viselkedésükkel egyértelm?en jelzik, hogyan is állnak gazdájukkal. Mikor élnek át stresszt, és egyáltalán megfelel?en vannak-e vezetve. Az interakciók értelmezése során a gazdik olyan információk birtokába kerülhetnek magukról, amelyek nagyon hasznosak lehetnek a további életvezetésükben. Rendkívül fontos segítség ez a gazda és a kutya kapcsolatának javításában is…

Az egyéni üléseken kívül – vagy azt kiegészítve –egy további kezelési program a „családállítás kutyával”, amely alig különbözik a hagyományos családállítástól. Küls? résztvev?k segítségével, a térbeli felállítással a terapeuta a pácienssel közösen megpróbál következtetéseket levonni a családban felmerült feszültségek és konfliktusok lehetséges okairól. Milyen szerepet játszik a kutya a családi rendszerben? Hogyan érzi magát ebben a szerepben? Mire van szüksége? Mi a helyzet a méltóságával? A kérdésekre válaszolva fel lehet tárni az esetleges összefonódásokat, diszfunkcionális határokat, m?ködésmódokat, szerepeket, amelyekben a kutya is érintett – és sok esetben a legnagyobb elszenved?je a kialakult helyzetnek. Az állítások mindig csak az aktuális családi problémákról szólnak, nem pedig a család történetének részletes elemzésér?l. A terápia során a kutya reakcióit folyamatosan figyelve és értelmezve, a terapeuta vezetésével különböz? megoldásmódok megvitatására nyílik lehet?ség. Ezek magukban foglalják a kutyával való jöv?beli, javasolt bánásmódot is. A vakfoltok így feloldhatóak és a szerepek a család-rendszerben a helyükre kerülhetnek.

Habár hasonló klinikákat Magyarországon egyel?re nem találunk, a szemléletmód hazánkba is kezd beszivárogni. Egyre több pszichológus foglalkozik már a témával, így e módszerek alkalmazása várhatóan egyre nagyobb teret nyer, s id?vel itthon is a hagyományos rendszerszemlélet? családterápia hasznos kiegészít?je lehet.