A jól (félre)ismert depresszió

Ha valaki statisztikát készítene arról, milyen gyakorisággal szerepelnek a köznyelvben a mentális zavarok megnevezései, a depresszió dobogós helyen végezne. Olyan sokféle helyzetben használjuk, hogy valódi jelentése egyre inkább elmosódik.

A levertséget lehet depressziós hangulatnak nevezni, de nem szabad összekeverni a klinikai értelemben vett depresszióval.

„Tisztára depressziós lettem, amikor kiderült, hogy a laptopom javíthatatlan.” „Hú, ez nagyon depressziós zene!” Ha valaki statisztikát készítene arról, milyen gyakorisággal szerepelnek a köznyelvben a mentális zavarok megnevezései, a depresszió dobogós helyen végezne. Olyan sokféle helyzetben használjuk, hogy valódi jelentése egyre inkább elmosódik. Pedig nem ártana tisztában lenni vele, ugyanis súlyos népbetegségr?l van szó.

Depi és depresszió

Semmi rendellenes nincs abban, ha az ember szomorú és kedvetlen lesz, amikor fájó veszteség éri, vagy kudarcot vall valamiben. Ez természetes lelki reakció, és nem tart sokáig; az efféle rosszkedv néhány nap alatt elmúlik, mert az ember feldolgozza a negatív élményt, új célokat, új motivációt talál, és továbblép. A levertséget lehet depressziós hangulatnak nevezni, de nem szabad összekeverni a klinikai értelemben vett depresszióval.

Hirdetés

A depresszió árulkodó jele, hogy – az egyszer? szomorúságtól eltér?en – a nyomott hangulat tartósan megmarad; a tapasztalatok szerint az els? depressziós epizód átlagosan négy hónapig tart. A betegség egyik f? tünete a letargikus hangulat: a beteg a nap nagy részében szomorúnak, reményvesztettnek, lelkileg üresnek érzi magát, olykor sírva is fakad. A másik f? tünet az érdekl?dés elvesztése vagy az örömre való képesség jelent?s csökkenése. Ez azt jelenti, hogy a beteg már nem leli kedvét azokban a tevékenységekben, amelyeket korábban szeretett. Ez sok téren megnyilvánulhat, például már nem élvezi a munkáját, a hobbijai többé nem szórakoztatják, esetleg kedvenc ételei sem ízlenek már annyira, s?t a szex iránti érdekl?dése is er?sen csökken. A depresszió diagnózisát akkor lehet felállítani, ha a két vezet? tünet – a depresszív hangulat és az örömre való képtelenség – közül legalább az egyik két hétig, vagy hosszabb ideig fennáll.

Kínzó tünetek

A depressziót számos tünet kíséri, ezek közül néhányra jellemz?, hogy a korábbi, egészséges állapothoz képest nagy változást jelentenek, ám hogy milyen irányban, az egyénenként változhat. El?fordulhat például, hogy a beteg testsúlya rövid id? alatt megváltozik, de van, akinél ez súlyvesztést, másoknál viszont hízást jelent. Az számít jelent?s változásnak, ha a beteg súlya egy hónapon belül legalább 5%-kal megváltozik, anélkül, hogy erre tudatosan törekedne. Gyakori tünet az alvászavar is, de ez is kétféle lehet: van, akinél álmatlanság lép fel, például hajnalonként felébred és nem tud visszaaludni, ritkábban azonban aluszékonyság is jelentkezhet, amikor az alvásigény legalább napi tíz órára n?. A depresszióval mindenki a fáradtságot, energiahiányt, lelassulást, passzivitást kapcsolja össze, kevesebben tudják, hogy ennek éppen az ellenkez?je is lehet a betegség tünete. Becslések szerint a klinikai depresszióban szenved?knek mintegy harmadára lehet jellemz? az izgatottság és a fizikai értelemben vett nyughatatlanság. Ezek a betegek rázzák a lábukat, nem tudnak nyugodtan ülni, ingerlékenyek, dühkitöréseik vannak és nehezen viselik a frusztrációt.

Mindemellett a betegek értéktelennek, tehetetlennek érezhetik magukat, s?t irreális b?ntudatuk is lehet. Gondolkodásuk gyakran lelassul, koncentrálóképességük csökken, és nehezen tudnak döntéseket hozni. A legveszélyesebb, hogy eluralkodhat rajtuk a kilátástalanság és a pesszimista szemlélet, s ennek következtében elkezdenek foglalkozni a halál, az öngyilkosság gondolatával. A becslések szerint az öngyilkosságban elhunyt személyeknek mintegy 60 százaléka szenvedett depressziótól.

Depressziós gyerekek és kismamák

A depresszió a köztudatban úgy él, mint a feln?ttek betegsége, pedig gyerekeknél is jelentkezhet, akár már az iskoláskor el?tt. A jelenlegi ismeretek szerint a depresszió a serdül?kor el?tt a gyerekek 1-3 százalékát érinti. Az ? esetükben a leggyakoribb tünet az ingerlékenység, de el?fordul a feln?tt depressziósokra jellemz? letargia, szomorúság, visszahúzódás is. Gyerekeknél a depresszió környezeti kiváltó oka gyakran a bántalmazás, az érzelmi elhanyagolás vagy egy kedves családtagtól való elszakadás. Különösen serdül?korban jelent?s az online térben zajló zaklatás és a kirekesztettség hatása. A szül?k általában bizonytalanok a depresszió felismerésében, nehezen tudják eldönteni, gyermekük egyszer?en csak rosszkedv?, vagy már pszichés zavarról van szó.

Azoknak a hangulati változásoknak a megítélése sem egyszer?, melyeken az anyák mennek keresztül gyermekük megszületése után. Sokan ismerik a magyarul is általában baby blues-nak nevezett id?szakot, melyet gyors hangulatváltozások, szorongás, szomorúság, sírógörcsök és alvási problémák jellemeznek. Ez néhány napig vagy egy-két hétig tart, majd magától megsz?nik, és a továbbiakban nem jelent gondot. Ha azonban nem múlik el, és a tünetek súlyosak, valamint felbukkan a kilátástalanság, az értéktelenség érzése, a letargia és a depresszió többi ismert tünete is, akkor felmerül a gyanú, hogy ez már nem a baby blues, hanem szülés utáni depresszió. Kezelés nélkül akár hónapokig is eltarthat, de következményei még messzebbre nyúlnak, ugyanis a csecsem? számára az els? hónapokban szerzett tapasztalatok, az anyával kialakuló kapcsolat egy életre meghatározó lehet.

Mi okozza és mit?l múlik el?

A depresszió kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni, a betegséget számos biológiai és környezeti tényez? együttes hatása idézi el?. A háttérben bizonyosan ott van a genetikai hajlam is, hiszen az össznépességben 10% az esélye annak, hogy valaki élete során legalább egyszer depressziótól szenvedjen, ám annak az esetében, akinek a szül?je vagy a testvére depressziós, már 20-30%-ra n? a betegség kialakulásának valószín?sége, egypetéj? ikreknél pedig ez az arány 43%. Valószín?, hogy sok-sok gén létezik, mely együtt felel?s a depresszióért, de önmagában egyikük sem képes kiváltani a betegséget.

Az élettani tényez?k fontos szerepét jelzik azok a kutatások is, melyek szerint depressziós betegeknél a stresszválaszokért felel?s agyi rendszer érzékenysége fokozódik, csökken viszont az idegsejtek fejl?désének és a neuronhálózatok m?ködésének hatékonysága. Az idegsejtek energiafelhasználása zavart szenved, és két fontos agyterület – a hippokampusz és az agykéreg – zsugorodni kezd. A fájdalom gátlásában és az érzelmek feldolgozásában fontos szerepet játszó ingerületátviv? anyag, a szerotonin szintje csökken, és ugyancsak kevesebb lesz dopaminból is, mely a motiváció megfelel? szintjének fenntartásáért felel?s.

Súlyos depresszió esetén mindenképp szükség van gyógyszeres kezelésre, mert az ingerületátviv? anyagok szintjére ható készítményekkel ellensúlyozni lehet az agyban kialakult markáns eltéréseket. Emellett nagyon hasznos lehet a pszichoterápia valamely formája, például a csoportterápia, a rosszul berögz?dött gondolkodási sémákat korrigáló kognitív terápia, vagy a relaxáció.

A depressziót nem mindig egyszer? felismerni, és nem könny? rászánni magunkat, hogy tegyünk ellene, de ha megtettük ezt a lépést, már jó esélyünk van, hogy megszabaduljunk t?le.

2021-05 lapszámban megtalálható