A csoportok célja a Covid-járványhelyzet hatásaként a gyermekek és fiatalok mentális egészségének romlása miatt nehéz helyzetbe került családok támogatása, megsegítése volt.

Az egyik csoportba a 12 év alatti gyermekeket nevel? és nehézségekkel küzd? családok jelentkezhettek, a másikba a 12 év feletti fiatalokat nevel? szül?k.

Mindkét csoportba 8-8 család jelentkezését tudtuk elfogadni. A járvány újabb hulláma miatt a családokat minden esetben egy szül? képviselte, de nagyon sok esetben a gyermeküket egyedül nevel? szül?k csatlakoztak.

Így az UNICEF Magyarország és a Vadaskert Kórház együttm?ködéséb?l létrejött szül?támogató csoport keretei közt összesen 7 alkalommal találkoztunk 16 olyan családdal, akik a Covid-19-járvány idején gyermekeikkel kapcsolatban megélt vagy elmélyült nehézségek miatt jelentkeztek az UNICEF Lélekemel? programba. A program során a csoportokat a 12 év alatti gyermekek szülei számára Barna Csilla és dr. Máté Mónika, a 12 év felettiek szüleinek Zákányi Lili és dr. Madarassy-Szücs Anna vezetésével tartottuk meg a Vadaskert Kórházban. Cikkünkben a program alapjait, meglátásainkat és a legfontosabb tapasztalatokból levonható közvetkeztetéseket ismertetjük.

1. Cékit?zésünk

A szül?csoport céljául a Covid-19-világjárvány okozta paranormatív, illetve a kisiskolás- és serdül?korú gyermeket nevel? családok normatív krízisének egyidej? és egymásra ható állapotában a nehézségek feltérképezését, definiálását és azok csökkentését, a megküzdés el?segítését t?ztük ki.

A serdül?kor minden család számára szenzitív, sokszor megterhel? és kihívásokkal teli életszakasz, melyre a pandémia okozta radikális és azonnali változások extra nehézségként rakódtak rá. A kisiskolás korosztály körében pedig éppen az UNICEF-vizsgálat szerint a járványhelyzet által legintenzívebben befolyásolt tünetek a legjellemz?bbek: a figyelemzavar, alvászavar, nyughatatlanság, szorongás, önértékelési problémák. A csoportban dedikáltan olyan szül?ket fogadtunk, akik ebben a nehézségekkel teli id?szakban nem fértek hozzá támogató szakmai segítséghez.

2. Alkalmazott eszközök, módszertan

2.1. Rendszerszemléletben gondolkodva a szül?k énhatékonyságát, szül?i kompetenciaélményét megtámogatva törekedtünk indirekt módon a gyermekeik nehézségeinek csökkentésére is.

Neutrális, elfogadó, bizalmi légkört teremtve facilitáltuk a szül?k saját er?forrásainak aktivizálását. Pszichodramatikus eszközök, nonverbális és m?vészetterápiás elemek használatával oldottuk a feszültséget és teremtettünk megtartó, bizalmi légkört. Az érzelmek azonosításának és kifejezésének támogatásával, asszertív kommunikációs technikák, adaptív problémamegoldási stratégiák megismertetésével kívántunk eszközöket adni a kihívást jelent? mindennapi élethelyzetek megoldásához.

A kisgyermek- és kamaszkort, illetve a családi rendszer m?ködését pszichoedukációval tettük érthet?bbé és ezáltal elfogadhatóbbá, kezelhet?bbé, ennek fontos részét képezte az érzelmeket és a viselkedést keretrendszerbe helyez? neuropszichológiai szemlélet is.

Az egyéni és közös élmények felszabadító hatására a szül?k képessé váltak a problémák átkeretezésére, szempontváltásra.

Mindezen élményeken keresztül indirekt módon célunk volt a családi struktúrák és interakciók újrarendezésének el?segítése, egy új, adaptív m?ködésmód kialakítása is.

2.2. A közös munka megkezdését megel?z?en és a csoportok záróalkalmán a szül?ket egy specifikus kérd?ívcsomag kitöltésére kértük. A kérd?ívek közül a Beck-féle depressziós kérd?ív, a kogniti?v érzelemregula?cio? ke?rd?i?v (CERQ) és a Spielberger-féle állapot- és vonásszorongás kérd?ívek els?dlegesen a szül?k állapotának felmérését és követését tették lehet?vé anonim módon, objektívebb képet adva a támogatócsoport hatékonyságáról is. Az alkalmazott tesztbattériában a gyermekekre és serdül?kre vonatkozó kérd?ívek közül a Képességek és nehézségek (SDQ), valamint a szül? által kitöltött gyermek-életmin?ségre irányuló ILK-kérd?ív szerepelt.

2.2.1. A Beck-féle depresszio?-ke?rdo?i?vvel a szül?k depresszi?v tu?neteinek jelenle?tét e?s su?lyossa?gát monitoroztuk. A kérd?ív segítségével követhet?vé vált a tüneti kép változása is (Jokic?-Begic?, 2003). A magyar ro?vidi?tett va?ltozatban kilenc a?lli?ta?sra ne?gyfoku? ska?la?n lehetséges a válaszadás (Beck & Beck, 1972; magyar fordi?ta?s: Kopp, 2007).

2.2.2. A CERQ egy 36 itemb?l álló önkitölt?s kérd?ív, mely az e?rzelmek szaba?lyoza?sa?ban szerepet ja?tszo? tudatos figyelmi e?s gondolkoda?si folyamatokat vizsga?lja. A kilenc alska?la?t – o?nva?d, rumina?cio?, katasztrofiza?la?s, ma?sok hiba?ztata?sa, elfogada?s, poziti?v fo?kuszva?lta?s, terveze?s, a?te?rte?kele?s, perspekti?va?ba helyeze?s – tartalmazo?, kiva?lo? pszichometriai mutato?kkal rendelkezo? vizsga?lo?eszko?z validálását 2011-ben Miklósi és munkatársai végezték el.

2.2.3. A szoronga?s szinje?t me?ro? STAI-ke?rdo?i?vet Spielberger dolgozta ki munkata?rsaival (Spielberger e?s munkata?rsai, 1970; magyar fordi?ta?s: Sipos & Sipos, 2007a, 2007b). A ke?rdo?i?v magyar va?ltozata?t haszna?ltuk, melynek els? 20 kérdése a szoronga?st mint a?tmeneti a?llapotot me?ri (STAI-S), a következ? 20 mint tarto?s vona?st, vagyis a helyzett?l függetlenül fennálló szorongásra való hajlamot (STAI-T) mutatja. A va?laszada?s hárompontos Likert-ska?la?n to?rte?nik.

2.2.4. A 2005 óta magyar nyelven is elérhet? SDQ-kérd?ív egy 25 tételes mér?eszköz, melyben a szül?k 5 alskálán értékelik gyermekeik viselkedését: érzelmi tu?netek, viselkede?si proble?ma?k, hiperaktivitás, korta?rskapcsolati proble?ma?k e?s proszocia?lis jellemzo?k.

2.2.5. Az Inventar zur Erfassung der Lebensqualita?t von Kindern und Jugendlichen (ILK) kérd?ívet Kiss és munkatársai validálták Magyarországon, általános életmin?ségre vonatkozó kérd?ívként. Szu?k e?rtelemben ve?ve az életmin?ség ke?t, alapveto?en ku?lo?nbo?zo? szempontot foglal maga?ban: egyre?szt a cselekvo?ke?pesse?get e?s funkciona?la?si szi?nvonalat, ma?sfelo?l pedig a saja?t testi/lelki ege?szse?ggel, e?letmo?ddal e?s e?letko?ru?lme?nyekkel valo? szubjekti?v ele?gedettse?get (Mattejat e?s mtsai, 1998).

3. Legfontosabb szakmai tapasztalataink és ezek alapján levonható következtetések

3.1. A jelentkez? szül?k túlnyomó többsége nem neurotipikus gyermeket nevel.

Noha a csoportok inkluzív kritériumai között nem szerepelt gyermekpszichiátriai diagnózis, a hozzánk forduló családok kevés kivétellel autizmus spektrumzavar és társuló figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, anorexia nervosa, tikkek vagy kényszeres és kapcsolódó zavarok vonatkozásában érintett gyerekeket nevelnek, vagy felmerült ezek fennállása a gyermekek esetében.

A kisebb korosztály vonatkozásában talán kevéssé meglep?, hogy az oktatási rendszerbe lépve merül fel el?ször gyermekpszichiátriai eltérés. Az óvodai vagy iskolai közösségben ugyanis hirtelen a jelent?s szociális elvárásoknak való megfelelés, alkalmazkodóképesség és természetesen a tanulási képességek is élesebben fókuszba kerülnek. A csoport tapasztalatai szerint a már a járványhelyzet el?tt is nehézségekkel küzd? családokat a járványhelyzet jobban sújtotta. A nem neurotipikusan fejl?d? gyermekek ellátása, támogatása, segítése a mindennapokban is komoly kihívások elé állítja a családokat, amit a Covid-járványhelyzet er?sen fokozott. A már meglév? diagnózis mentén a gyermekek, fiatalok mentális egészsége jelent?sen romlott. Az elszigeteltség, az intézmények bezárása fokozta tüneteiket.

Az atipikus idegrendszeri fejl?déssel él? gyermekek állapotának dekompenzálódása azonban sok esetben csak a serdül?kori változásokkal párhuzamosan jelenik meg. Ez szintén többkomponens?: részben az intenzív idegrendszeri újrastrukturálódással és az ebb?l fakadó vulnerabilitással hozható összefüggésbe. Ismert, hogy a normatív krízisre atipikus fejl?dés esetén sokkal gyakrabban szuperponálódnak másodlagos nehézségek, mint a mélyül? önértékelési krízis, gyakran súlyos hangulatzavar, szorongásos vagy kényszeres tünetek. Az egyre komplexebb szociális elvárások terhe alatt az érintett populációban sokan „kifogynak” a megfelel? kompenzációs lehet?ségekb?l, így nem ritka, hogy az atipikus idegrendszeri fejl?désmenetet firtató diagnosztikus kérdések is ekkor merülnek fel el?ször.

A csoportban több fiatal esetében is igazak voltak a fent írtak, a részt vev? szül?k közt heten is fordultak szakellátáshoz a már meglév? diagnózisuk pontosítása, autizmus spektrum érintettség fennállásának kizárása vagy meger?sítése céljából, a csoportban tapasztaltak és tanultak folyományaként. Ez lélektanilag az egyébként is kihívásokkal teli id?szakot jelent?sen komplikálja. A szül?k gyakran er?teljes b?ntudati érzéseket fogalmaznak meg a felismerés megkésettsége, a korai ellátás lehet?ségének elszalasztása kapcsán. Az identitását keres? serdül? számára egy fejl?dési diagnózis teljesen új keretrendszert nyújthat korábbi élményeinek megértéséhez, ennek minden el?nyével és roppant súlyával.

3.2. A serdül?kori agyi folyamatok és ezek viselkedésbeli következményei praktikusan ismeretlenek az egyebekben magasan kvalifikált szül?k körében is.

A magasabb szint? agyi funkciók fejl?dése ebben a korban megközelíti az els? három életév idegrendszeri fejl?désének komplexitását és ütemét, mégis lényegesen kevesebb figyelmet fordítunk a serdül?k és családjuk támogatására és az esetleges eltérések sz?résére, mint csecsem?- és kisgyermekkorban. A neuroedukációs megközelítés kiemelt projektje volt az UNICEF-nek a 2018-as évben (The Adolescent Brain: A Second Window of Opportunity), a rendelkezésre álló kompendium ismeretanyagának jelent?s részét a csoportokban megosztottuk a családokkal. A szubjektív értelmezések alternatívájaként a neuropszichológiai tudás, a fiatalok tanulási képességeinek megismerése különösen értékes volt számukra, és gyakorlati kérdésekre is választ adott, pl. a helyes „technológiai diéta” kialakítása a kamaszok életében, az azonnali jutalom szerepe, a félelmek vagy az önsértés megjelenésének okai és ennek lehetséges kezelése szül?ként.

3.3. Rendszerszemlélet? megfontolások – a szül?k párhuzamos krízisének kérdése.

A gyermekek mentális egészségének rosszabbodásával párhuzamosan az ?ket nevel? családok mentális egészsége is jelent?sen romlott. Az intézmények bezárása (melyek az ADHD-val és ASD-vel küzd? gyermekek ellátásában, segítésében, fejlesztésében lényegesen nagyobb szerepet kapnak, mint más pszichés zavarok esetén) további terheket, feladatokat rótt a szül?kre, családokra. Nemcsak a bezártsággal, a pedagógusi funkciók átvételével kellett megküzdeniük, de a gyermekek állapotát jelent?sen javító fejlesztési lehet?ségekt?l, megfelel? terápiás ellátástól is elestek. A csoportunkhoz csatlakozó családok esetében nemcsak a gyermekek mentális egészsége mutatott romló tendenciát, de a korábban akár teljesen jól funkcionáló családok is energiatartalékaik végére értek, a szül?k mentális egészsége is nagyon lehangoló képet mutatott. A felvett kérd?ívek alapján a szül?k komoly szorongásos és hangulati zavarokkal küzdöttek, problémamegoldó készségeik nem voltak adaptívak, szül?i hatékonyságuk megélése nagyon alacsony értékeket mutatott.

A kamaszkorú gyermekek többnyire középkorú szülei hasonló krízisen mennek keresztül egy id?ben, mindkét korosztály számára lényeges változások ideje ez. A kett? találkozása és együttélése önmagában is hordoz feszültségeket, nehézségeket, így a hasonlóságok felismerése háttérbe szorulhat. Alapvet?en kevesek számára ismertek a családi rendszer m?ködését leíró elméletek, a családi életciklusok fogalma, a család átrendez?désének folyamata a serdül?korú gyermek esetében. Míg a szül?k a serdül?k problémáira összpontosítanak, saját fejl?désük, saját szül?i, házastársi kapcsolataikat és identitásukat érint? nehéz kérdések megválaszolásával akadhatnak el, ami természetesen a serdül? és a szül? kapcsolatára is hatással lesz, kölcsönösen visszahatva, cirkuláris okságba kerülve egymással. A hatékonyabb kommunikációs stratégiák kialakítása szempontjából els?dleges volt a szül?i identitás elválasztása a többi szelfkomponenst?l. A csoport kereteit respektálva számos önismereti kérdés is felmerült az utánkövetéses alkalmakon, jelezve, hogy a szül?k más aspektusokból, talán mélyebb rétegekben értelmezve is képesekké váltak ránézni nehézségeikre.

Bár a szül?k els?dleges motivációja az általuk nevelt serdül? támogatása volt a csoportba jelentkezéskor, az id? el?rehaladtával egyre inkább el?térbe engedték saját igényeiket és saját fejl?déslélektani krízisük mentén feltör? érzéseiket. A visszajelzések alapján a családot globálisan érint? kérdések, a családi rendszer m?ködésének alapvetései fontos támpontot jelentettek számukra. A rendszerszemlélet? pszichoedukációval kapcsolatban egyöntet?en kifejezték annak hiányát, hogy ezt nem „preventíven” sajátították el. A pszichoedukáció hatására többen motiválttá váltak komolyabb önismereti munka megkezdésére is.

3.4. Az elkötelez?dés meger?sítése

A 12 év alattiak csoportjánál az induló 8 családból a 7 alkalom során egy szül? morzsolódott le. A 12 éves autista gyermekét egyedül nevel? édesanya betegségek és logisztikai nehézségek miatt csak az els? 4 alkalommal tudott részt venni a csoporton.

A 12 év felettiek csoportjánál a foglalkozások során a csoport közel fele lemorzsolódott, nem jelent meg minden alkalommal. Egy édesanya esetében ez a nehézségek egész más jellegéb?l is adódhatott, nem beszél? autista kamasz fia problémái mer?ben különböztek a csoport többi tagja által megosztottaktól. Ez a különbség egy ilyen jelleg? csoportban nem mellékes, akár traumatikus is lehet, mert a fogyatékosságot folyamatosan er?sen fókuszban tartja, így az említett édesanya számára felajánlottuk, hogy külön konzultálunk vele, ha a csoportban nem érzi magát komfortosan. Egyetlen család esetében merültek fel súlyos szociális, anyagi nehézségek a vezet? problémakör részeként.

4. A kérd?ívek eredményei és ezek lehetséges interpretációi

A depressziós tüneteket vizsgáló kérd?ívek a részt vev? szül?k több, mint 50%-ánál cut-off érték felett jeleztek. Az utánkövetés során felvett kérd?ívek tanúsága alapján depresszív tüneteik számottev?en csökkentek, összesen két szül? esetében maradtak a klinikai tünetet jelz? érték felett.

1. ábra. A BDI eredményei a Lélekemel? program kezdetén (BDI 0.) és végén (BDI 1.)

Még látványosabbak voltak a STAI-S és STAI-T eredményei, melyek alapján a tesztet kitölt? szül?k közül szinte kivétel nélkül mindenkinek szignifikáns mértékben csökkentek a vonásszorongás-értékei. Két szül? esetében nem találtunk különbséget az állapotszorongás vonatkozásában a program kezdetekor és végét követ?en, a többiek esetében kezdeti állapotszorongás értékei szignifikánsan magasabbak voltak.

2. ábra. A vonásszorongás eredményei a Lélekemel? program kezdetén (STAI-T 0.) és végén (STAI-T 1.)

A CERQ-kérd?ívek 8 szül? esetében küszöb feletti értékkel jeleztek a nem adaptív érzelemszabályozó stratégiák vonatkozásában a program kezdetekor, hat szül? esetében ezek a gondolkozási folyamatok lényegesen kevésbé aktivizálódtak a programot követ?en. Öt esetben megfigyelhet? volt az adaptív figyelmi vagy gondolkoda?si folyamatok aktivizálásának szignifikáns növekedése is.

3. ábra. Problémamegoldási készségek a CERQ alapján a Lélekemel? program kezdetén (CERQ 0.) és végén (CERQ 1.)

A szül?k a képességek és nehézségek kérd?ívek alapján a 12 év alattiak esetének felében küszöb feletti értéket jelöltek a hiperaktivitás-alskálán, míg a 12 év felettieknél ez csupán két esetben volt megfigyelhet?. Ezzel szemben a 12 év feletti fiatalok esetében kivétel nélkül kifejezett nehézségként írták le a szül?k az érzelmi tüneteket, ez a 12 év alatti csoport felénél volt tetten érhet?. A 16 szül? közül heten jelent?s viselkedésproblémákat jeleztek gyermekükkel kapcsolatban, csakúgy, mint a kortárskapcsolati problémák esetében. A proszociális viselkedés alskálán a 12 év alattiak esetében egy, a 12 év felettiek esetében három szül? által adott pontszámok estek a klinikai határérték feletti tartományba.

Az életmin?ségre vonatkozó kérd?ívek alapján a támogatócsoport indulását megel?z? id?szakra vonatkozóan a gyermekek nehézségei 88%-ban legalább er?sen megterhel? mértékben voltak jelen, szignifikáns változást a csoport zárását követ?en nem jeleztek a szül?k.

4. ábra. A problémák életmin?ségre gyakorolt hatása az ILK alapján a Lélekemel? program kezdetén (ILK 0.) és végén (ILK 1.)

5. Diszkusszió

A kezdeti felméréskor a kérd?ívekkel is alátámasztott magas szorongásos és hangulati tüneti értékek a program végére javuló tendenciát mutattak. Az önbeszámolók, visszajelzések során a csoporttagok pozitív visszajelzései nemcsak saját állapotjavulásukat és a csoport szerepének fontosságát emelték ki, de annak el?vételezését is, hogy a tanult eszközökkel még az út elején állnak, ezek beépítését?l és hasznosításától a mindennapokban további javulást várnak. A korábbi nonadaptív problémamegoldási stratégiákra és ezek mell?zésére is pontosabb rálátásuk nyílt, a tanult eszközökkel a szül?k a programot követ?en több adaptív megküzdési technikát alkalmaztak. A szül?k jólléte, szül?i hatékonyságuk megélése, megtapasztalása szervesen összekapcsolódik a nevelt gyermekek és az egész család mentális állapotával.

A szül?ket támogató csoportok közvetlenül (a terápiás eszközök elsajátításával) és közvetve (a szül?i hatékonyság, problémamegoldó készség fejlesztésével) is hatással vannak a nevelt gyermekek mentális egészségére. Noha a problémákat a szül?k nem érezték kevéssé megterhel?nek, a többi adat alapján a szül?csoportok rövid id? alatt több család, gyermek életére is pozitív befolyással lehettek.

6. Javaslataink a felmerült tapasztalatok tükrében

Az atipikus idegrendszeri fejl?dés gyakoriságára és jellegzetességeire irányuló figyelem példátlan növekedése figyelhet? meg úgy szakmai, mind laikus körökben. Egyre érzékelhet?bben akcelerálódik az a kulturális és társadalmi változás, melynek eredményeként atipikus idegrendszer?, korábban diagnosztizálatlan feln?ttek szembesülnek saját életük legnagyobb kihívásainak, kérdéseinek magyarázatával, és válnak elkötelezetté a felnövekv? generáció „jobb megértése” és támogatása mellett. Segítségadást igényl? esetekben a korrekt korai diagnosztika és ellátás továbbfejlesztése a gyermekpszichiátriai ellátás optimalizálását sürgeti. Mindezek mellett a témával kapcsolatos általános ismeretek mélyítése és a neurodiverzitás megfelel? akkomodálására fordított er?források mozgósítása népegészségügyi szempontokat messze meghaladó társadalmi felel?sségünk is.

A Magyarországon szinte ismeretlen neuroedukációs fejlesztés koncepciójának meghonosítása, az értékes szakmai anyagok lefordítása és elérhet?vé tétele jelent?s segítséget adna a szül?knek is. Mint szakmai határterület, a társszakmák összefogásával további oktatási anyagok kidolgozása, szül?klubok, tréningek szervezése is fontos cél lehet. A szül?k kivétel nélkül a három, számukra legfontosabb információcsomag egyikeként nevezték meg a serdül?kori viselkedés és az idegrendszeri háttér összekapcsolását.

A rendszerszemlélet? pszichoedukáció, a párokat, családokat támogató programok közt a gyermekneveléssel és kiemelten a serdül?korral kapcsolatos felkészít? tanfolyamok kidolgozása fontos segítséget adhatna a családoknak. Szül?i kompetenciájuk meger?sítése mellett a saját önismereti munkájuk megágyazásának is lehet?séget adva ez a kés?bbi nehézségek megel?zésének hatékony eszköze lehetne.

Hasonló csoportok szervezése esetén fontos a homogenitás biztosítása, érdemes lehet inkluzívabban gondolkozva a fogyatékossággal él? fiatalokat nevel? szül?kre külön gondolni. Hosszú távon javaslat lehetne a minimális anyagi hozzájárulás bevezetése, akár jelképes összegben is, az elkötelez?dés meger?sítése céljából.

6. Összegzés

A Lélekemel? program összességében sikerrel zárult mind a 12 év alatti, mind a 12 év feletti gyermekeket nevel? szül?k körében. A visszajelzések és kitöltött kérd?ívek tanúsága szerint a szül?k szorongása szignifikánsan csökkent, szül?i kompetenciájukban meger?södve, adekvátabb megküzdési technikákkal felszerelkezve búcsúztak a programtól. A foglalkozások alatt szöv?dött ismeretségek, a „nem vagyok egyedül” élménye kiemelt szerep? volt egy tágabb néz?pont kialakításában, amelyen keresztül a szül?k számára átláthatóbbá, érthet?bbé váltak a közös jegyekkel bíró és ezáltal is normalizált küzdelmeik. A kialakított kapcsolatok jelenbeli értékük mellett a kés?bbiekben is er?síthetik a szül?k szociális hálóját.

Az iskoláskorra, serdül?korra való tudatos felkészülés, a neurodevelopmentális eltérések, a rendszerszemlélet? megközelítés kapcsán is kiemelend? jelent?ség?nek bizonyult a pszichoedukatív tartalom, a gyakorlati ismeretek mélyítése. Az ismeretek b?vítése mellett a nehézségek validálása, átkeretezése, a terápiás közeg holding funkciója a kimerült szül?k számára feltölt?désre, elcsendesedésre, mélyebb megfigyelésekre is lehet?séget biztosított. A program kiszámítható állandósága fontos kapaszkodót jelentett a szül?k hétköznapjaiban, többször jelezték, hogy a csoport az „egyetlen állandóan várt” oszlopa a hetüknek.

A Lélekemel? program nemcsak a szül?knek, de a csoportvezet?knek is rendkívül hasznos tanulságokat és megható élményeket, valóban lélekemel? pillanatokat adott.

A szül?i kompetenciaélmény, a mélyebb, akár transzgenerációs összefüggések megértése, a konkrét intervenciós eszközök megismerése szemléletformáló erej?nek bizonyult, emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni ezek preventív hatékonyságát. A jöv?re nézve hasonló programok rendszeresítésére nehéz nem obligát gyermekpszichiátriai intervencióként tekinteni, hiszen ezen a ponton a fiatalokkal és szül?kkel külön folytatott munka eredményei találkoznak, a hatékonyabb ellátás tervezésében lényegében elválaszthatatlanok.