A XIX. századra egyértelm?en elfogadottá vált, hogy más-más néz?pontok szerint kell vizsgálni a n?ket és a férfiakat. Az orvostudomány, s ezen belül a pszichiátria is régóta foglalkozik a nemi különbségekb?l adódó eltérésekkel, és ma már elmondhatjuk, hogy szinte külön tudománnyá n?tte ki magát a „Gender psychiatry”. Az USA-ban minden nagyobb orvosegyetemi és pszichológiai kutatóhelyen különválik a n?i és a férfi egészséggel foglalkozó központ. Jelenleg is számos nagy ív? kutatás zajlik a n?i és férfi mentális egészség, ezen belül a szülés körüli lelki változások folyamatairól. A magyar adatok alapján például több a depressziós n?, mint férfi, ugyanakkor a férfiaknál a súlyos depressziós tünetegyüttes háromszor magasabb halálozással jár, mint a n?k esetében és nagyobb mértékben növeli a férfiak szív-érrendszeri veszélyeztetettségét.

Férfiszerep – apaszerep

Évszázadokig a n? volt a gyermekvállalás, szülés és az ezzel kapcsolatos lelki nehézségek els?dleges megél?je és „elszenved?je”. Az anyára koncentrált a környezet: a család, a bába, az orvos és az apa is, akinek a szerepe els?dlegesen a család stabil hátterének biztosítása volt. A családban senki nem foglalkozott az újdonsült apuka érzelmeivel, megváltozott szerepével és helyzetével. Szorongásairól, félelmeir?l, esetleges csalódásairól nem beszélhetett senkivel, hiszen az férfiatlan lett volna. Ehelyett gyakran az alkohol vagy a munka lett „segít?társa” az újfajta érzések leküzdésében. Mára számos pszichológiai és pszichobiológiai vizsgálat bizonyította, hogy a kispapaság és a szülés utáni id?szak jelent?s változásokat indíthat és tarthat fenn a férfiak pszichés szabályozórendszerében is. Az agyban olyan biológiai, molekuláris szint? módosulások mutathatók ki mind az örömérzet, mind pedig a szorongás vagy a lehangoltság következtében, amelyek akár hosszú távon is egyértelm? lelkiállapot-változást okozhatnak. Több kutatás kimutatta, hogy apa és gyermeke közvetlen testi kapcsolata során az apában (ahogyan az anyában is) oxitocin szabadul fel, ami oldja a stresszt és a szorongást, vagyis életvéd? jelent?ség?.

 Gyermekvállalás: egy speciális életciklus

Bármilyen furcsa is, a témával foglalkozó szakirodalom egyetért abban, hogy a pár és a tágabb család életében is ez az egyik legellentmondásosabb id?szak. Az otthonról hozott minták gyakran ellentétbe kerülnek az új elvárásokkal. A n?k „huszonnégy órás” anyákká válnak, amit a gyermek fizikai közelsége talán egyértelm?vé tesz. De mi történik az apukával?

Az emberi életúttal foglalkozó pszichológiai és pszichiátriai vonulat az úgynevezett életciklus-problémák jellegzetességeit tárja fel és rendszerezi. Minden ember életútjában vannak egyéni és közös csomópontok, ciklusok, amelyekben törvényszer?ek a változások, szerencsétlenebb esetben a sérülések. Mindkét nemben igen nagy változásokat hoz a gyermekvállalás és a szülés körüli, illetve azt követ? id?szak. Érdemes elgondolkodni azon, mikor is kezd?dik ez a szakasz? Az els? gondolatnál? Az els? megfogalmazott vágynál? A konkrét terveknél? Ismert tény, hogy már a gyermekvállalás elhatározásánál is eltérés mutatkozik a n?k és férfiak hozzáállásában. Míg a n?k az érzelmi, addig a férfiak inkább a racionális körülményekre fektetik a hangsúlyt, és ez a különbség már ekkor lelki konfliktusokhoz vezethet.

A gyermekvállalás folyamatában számos forgatókönyv létezik, és mindegyiknek megvannak a maga buktatói.

Érkezik a gyermek: várt és nem várt helyzetek

Nézzük azt a helyzetet, amikor a tervezés elmarad, csak a ténnyel szembesül a pár: jön a baba. Ebben az esetben a lelki következmények nagymértékben a kapcsolat korától, jellegét?l, min?ségét?l és még számos küls? körülményt?l függnek. Jellemz?en ez a szituáció olyan fiatal pároknál fordul el?, ahol egyikük sem elég érett a gyermekvállalásra. Ilyenkor nincs lehet?ség a tervezésre, a lelki és egzisztenciális felkészülésre, hanem kész tényekre kell reagálni, ami nem mindig a megfelel? megoldást eredményezi. A férfi csapdában érezheti magát: a becsülete vagy a szabadsága, esetleg a döntési joga legyen-e az els?? El?fordulhat, hogy a lehet?ségek közül egyik megoldást sem fogja magáénak érezni, hiszen ? nem tervezett. Ilyenkor els?sorban a fiatal kor és a lelki felkészületlenség okozhat szorongást, félelmet. A gyermek megszületése után gyakran alakul ki depressziós állapot. Pszichodinamikai szempontból jó, ha az anyához szerelmi kapcsolat f?zi, s már elkezdték tervezni közös jöv?jüket.  

Sokszor komoly támaszt és segítséget jelent a családi háttér, de vannak olyan esetek is, amikor épp a tágabb család jelenti a további nehézségeket. A kispapa szemszögéb?l leggyakrabban a kétségbeesés és a kilátástalanság érzése, továbbá az apaszereppel való azonosulási képtelenség érzése fogalmazódik meg. Ha ezek heteken-hónapokon át fennállnak, hangulatzavarhoz, családon belüli konfliktusokhoz vezethetnek. Jó esetben a párnak sikerül túljutnia az „els? ijedségen”, és a helyzet pozitív oldalát nézve családdá válnak.

Az a helyzet sem ritka, amikor a gyermek csupán az egyik fél részér?l tervezett, a másik csupán értesül a tényr?l, hogy jön a baba. Lelki szempontból ez is egy csapdahelyzet, amelyben vegyes érzelmek – köztük a „döntéshozó” iránt érzett harag, düh – kavarognak. A folyamat végkimenetele nagymértékben a kapcsolat jellegét?l, a két fél intelligenciájától függ. A férfi els?sorban a lelkiismerete szerint dönt, s ez a döntés függ a neveltetését?l, helyzetét?l, erkölcsi – és akár vallási – meggy?z?dését?l. Kispapaként nagy az esély a gyermek érkezését követ? feszültségérzés, szorongásos állapotok kialakulására, depresszió azokban az esetekben várható, ahol a kispapa elutasító döntése önmaga számára is negatív hatással van. A kismama iránt gyakran komoly, mélyen „elásott”, vagyis elfojtott negatív érzések alakulnak ki, amelyek csak jóval kés?bb válhatnak veszélyessé.

A legrosszabb forgatókönyv az, amikor a terhesség ténye szétforgácsolja a kapcsolatot. Ez a férfi elmenekülése miatt is történhet, de arra is van b?ven példa, hogy a pár eldönti, nem vállalja még a családdá formálódást – s ez örök tüske marad valamelyikük szívében. A születend? gyermek elutasítására számos lehet?ség van, kezdve a m?vi terhesség-megszakítástól az örökbeadásig. Az ebb?l fakadó lelki „végeredmény” többnyire kés?bb jelentkezik. A férfiak sokszor bele sem gondolnak, mi is történik valójában, fel sem fogják a folyamat pszichés súlyát. N?knél is különböz? reakciók jelentkezhetnek, bár érdekes módon hosszú távon gyakran mindkét félnél hasonló pszichodinamikai folyamatok zajlanak le. Az elutasító döntés nyomán szület? b?ntudat vagy a másik félben való csalódás sokszor megmérgezi a kapcsolatot. A férfiak az ilyen helyzetekb?l gyakran kimenekülnek, hol a saját tehetetlenségükkel való szembesülés miatt, hol a n?ben való csalódás okán. Ilyen esetekben sem ritka a kés?bbi depresszió kialakulása.

Ideális esetben egy jó kapcsolatba, viszonylag tervezetten érkezik a gyermek. Az újdonsült kispapát már a terhesség ténye is büszkeséggel tölti el, lubickolhat a párja, a családja és a barátok elismerésében. Várja és büszkén aggódja végig a terhesség kilenc hónapját. A férfiszerep újabb dimenziói tárulnak fel el?tte. Az els? hónapokban már megjelenik az aggodalom érzése, de nemcsak a kedvesért, hanem a pocaklakóért is. Az els? id?szak rosszullétei, félelmei mélyítik a „két várandós” kapcsolatát, mindketten megérezhetik az egymásrautaltság új érzését. A férfi lassan szembesül azzal is, hogy a megszokott n?i-férfi szerepek megváltoznak. Mást és más módon várhat el és kap kedvesét?l, akinél egyre inkább az anyai érzések és érzelmek helyez?dnek el?térbe. A folyamat el?rehaladtával a férfi egyre több felel?sséget élhet meg, hiszen a gyermek érkezéséig neki kell megteremtenie az ideális körülményeket, az anyagi biztonságot. Ez egy szép folyamat, ám lelkileg komoly változásokkal jár. Nem ritka a félelem, a hosszú távú, biztonságos élet miatti aggódás. A mindennapokban a kismama egészsége, a bébi fejl?dése, a babaszoba, a kelengyék, a leend? nagymamák jótanácsai, az aggodalmak egyre gyakoribbak. Sok férfi azon veszi észre magát, hogy a történetnek nemhogy nem ? az egyik f?szerepl?je, hanem a mellékszerepben is kevés szó jut neki. A párkapcsolat intimitása hullámzóvá válik, ami a kés?bbiekben komoly problémák forrása lehet. Jó, ha a pár tudatosan felkészül ezekre az apró és nagyon is normális buktatókra, amelyek még ideális esetben is megjelenhetnek. A kispapák lelkiállapota nagymértékben függ a kismama viselkedését?l, érzelmi és testi állapotától. A pár mindkét tagjának érdemes arra törekednie, hogy a kapcsolatban a másik továbbra is fontosnak érezze magát, hogy meglegyen a maga „els?” helye párja életében – még az utód mellett is. A férfi maradjon férfi, ne min?süljön át pénzkeres?, kiszolgáló személyzetté. Ugyanakkor a n? is n?ként éljen tovább a kapcsolatban.

 Megváltozott szexualitás

A gyermekvárás idején megváltozik a párok szexuális élete, erre lelkileg mindenkinek fel kell készülnie. A változás sokféle lehet: van olyan kismama, akinél a hormonok pozitív irányú változáshoz vezetnek, de az ellenkez?je is el?fordulhat, van, aki a magzat védelmében tartózkodóbbá válik az ágyban. A férfiak is többféleképpen reagálhatnak: míg egyesek erotikusnak tartják a másállapotot, mások megrettennek a „hárman vagyunk az ágyban” helyzett?l. A legfontosabb, hogy a pár már a terhesség elején beszéljen egymással arról, melyikük mit érez, mit gondol, s ha ellenérzése van, a másik fél is tudjon róla. A szexualitás megváltozása sok esetben lelki problémákat, csalódást okoz, amivel foglalkozni kell, nehogy ez a kés?bbiekben a kapcsolat megromlásához vezessen. Persze sok pozitív példa is akad, az intimitás érzése sokaknál meger?södik, s a pár mindkét tagja úgy érzi, ennyire közel még sosem volt a másikhoz. Mivel a férfiak sokkal kevésbé tudják és akarják szavakkal kifejezni érzéseiket, érzelmeiket, jó, ha a párjuk ezt megteszi helyettük, kettejükért

Kispapa depresszió

Szinte természetesnek mondható, hogy a „papás szülésen” túl az els? hetekben a férfi szerepe a beszerzésekre, ellátásra és egyéb segítségekre korlátozódik. Az új helyzet kárvallottja mégis sokszor az apuka lesz: a munka mellett ezer feladat zúdul rá, éjjel is besegít, aggódik a mamáért, a babáért, de közben hiányt szenved gyengédségben, odafordulásban, intimitásban és a szexualitásban is. Gyakran úgy érzi, hogy feleségénél a második helyre szorult.

Számos kutatás megdöbbent? eredményeket közöl arról, hogy a szülés utáni szorongás és depresszió az apáknál csaknem olyan gyakori, mint az anyáknál.

Hazai és nemzetközi kutatások egybehangzó adatai szerint a kispapáknál el?forduló depresszió aránya 10 százalék körül mozog. Ez leggyakrabban a várandósság els? három hónapjában, illetve a szülés utáni pár hónapban jelentkezik. A posztpartum apai depressziónál a n?kkel ellentétben, nem a hormonális, illetve biológiai okok az els?dlegesek, hanem mélyen gyökerez? lelki folyamatok hatnak provokáló tényez?ként. A hajlam fontos lehet, de az élethelyzeti változásnak még nagyobb szerep jut. A szülés idejére már mindenki megváltozott lelkiállapotban érkezik. A férfiak nagy része ezt rugalmasan, elfogadóan kezeli, hiszen tudja, hogy ez az id?szak ezzel jár. De vannak olyanok, akik az új helyzetet másképpen élik meg, kifejezetten negatív érzéseket éreznek, noha „ésszel” ?k is tudják, mi miért történik. A legtöbb negatívum az intimitást illet?en fogalmazódik meg, de nem ritka a babával kapcsolatos féltékenység sem. Sok kispapa kifejezett b?ntudatot él át saját gondolatai, érzései miatt, s úgy érzi, alkalmatlan az apa szerepére. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az apáknál el?forduló depresszió negatív hatással van a gyermek pszichológiai fejl?désére, még a korai életszakaszban is. Érdemes és kell is vele foglalkozni!

A pozitív apaszerep

Van persze, aki büszke, vidám és felszabadult lesz újdonsült szerepében, hiszen a férfilét és -szerep kiteljesedésének id?szaka ez: az „apa” felel?sséget akar és tud is vállalni a családjáért. Mondhatjuk azt is, hogy ez a folyamat a férfiidentitás megszilárdulását is jelenti. Nincs mese, mindazt, amit kisfiúként a férfiszerepr?l meséltek, amit a családban és a külvilágban más férfiak adtak mintául, fel kell használni, értelmezni kell, vagy új megnyilvánulási, viselkedési formákat kell kialakítani: milyen a jó apa, a gondoskodó családf?, a h?séges férj, a megért? társ?

Az apaszerepre tehát érdemes felkészülni. De nemcsak a leend? apának, hanem vele együtt a leend? anyának is – hisz család alakul, ahol a szerepek, az elvárások és a teljesítmények más megvilágításba kerülnek. Sok a sérülési lehet?ség, de mellette ott vannak az örömforrások új lehet?ségei is! Igazi férfikaland, izgalmakkal, büszkeséggel, teljesítménnyel – és jutalommal.