„Szórakozott professzorok és szélvészkisasszonyok világa”

Talán mindannyiunk számára ismer?s jelenség a következ?: szorít a határid?, nem tudunk befejezni egy elkezdett feladatot, kicsúszik minden a kezünk közül, képtelenek vagyunk odafigyelni a dolgunkra, máshol járnak a gondolataink. Id?r?l id?re átéljük ezeket, ha túl nagy a nyomás, ha sok a gondunk, vagy ha épp szerelmesek, emiatt pedig szórakozottak vagyunk. Átmeneti jelleggel… De képzeljük el, mi van akkor, ha ezeket a jelenségeket valaki állandóan tapasztalja. Ha az id?érzékelése nem m?ködik, emiatt aztán folyamatosan mindenhonnan elkésik, a határid?ket képtelen betartani, nem tud koncentrálni, folyton „máshol jár”, a folyamatos bels? nyugtalanság miatt lehetetlen ellazulnia, kikapcsolódnia. Milyen, ha egy jó filmet sem tud végigülni, ha folyamatosan úgy érzi, hogy szétrobban, állandóan forrófej? és meggondolatlan; milyen, ha visszafordul a sorból, mert képtelen várakozni, ha állandóan veszélyes helyzetekbe kerül? Azok az emberek, akik ADHD-val küzdenek, naponta találkoznak a fenti dolgok sokaságával. 

„Sokan vagyunk kevesen!”

A feln?ttkori ADHD el?fordulása a feln?tt lakosság körében kb. 1-3%. A tünetek mindig gyermekkorban kezd?dnek, azonban Magyarországon a gyermekkori ADHD jelenleg is aluldiagnosztizált – annak ellenére, hogy egyre több fórumon hallani róla. Arról pedig még kevesebben tudnak, hogy a tünetek sok esetben feln?ttkorra is átívelnek – az irodalmi adatok elég eltér?ek, 30-70 százalék közöttire becsülik ennek el?fordulását. A gyermekkori problémával csak az utóbbi 10-20 évben kezdtek el hazánkban foglalkozni, tehát a mostani feln?ttkori ADHD-ban szenved? páciensek nagy részénél gyermekkorukban nem ismerték fel a betegséget. Sokan úgy élnek együtt az ADHD tüneteib?l adódó nehézségeikkel, hogy nem is tudnak róla, mit?l mennek a dolgaik ennyire nehezen. Innen aztán nem kell kerül?utat bejárni a b?ntudat, az önértékelési problémák megjelenéséhez sem. Mivel pedig az ADHD egész életen átível? nehézség, sokszor a jellem részeként t?nik fel.

Mir?l is van szó?

Mi tulajdonképpen az ADHD? Egy neurobiológiai természet?, veleszületett fejl?dési zavar, amely a dopamin nev? agyi átviv?anyag bizonyos agyterületeket érint? alulm?ködésével jár. Kialakulásának pontos okai ismeretlenek – megjelenésében szerepe van az örökletességnek, azonban ezeket a genetikai kódokat jelent?sen befolyásolhatják környezeti okok is, mint például a születéshez kapcsolódó nehézségek, oxigénhiány, koraszülöttség, alacsony születési súly, az anya dohányzása, illetve alkoholfogyasztása.

A tünetek három f? magtünet-csoport: a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás köré szervez?dnek. Ezek aránya páciensenként különböz? lehet.

• A figyelemzavar talán a leggyakoribb tünetcsoport, feln?ttkorban egyértelm?en ezzel találkozunk a legtöbb esetben. Az érintett figyelme nehezen köthet? le, csak nagyon rövid ideig képes fókuszálni egy dologra, hamar unatkozni kezd, nehezen tud tervezni, szervezni, az id?beosztással állandó jelleggel problémái vannak, gyakran belekezd dolgokba, majd félbehagyja ?ket, halogat, folyton elkésik, pontatlan, nem tud a részletekre figyelni.

 • A hiperaktivitás gyermekkorban gyakoribb, ezek a tünetek feln?ttkorra az esetek nagyobb részében csökkennek. Egyrészt „kinövik” ?ket, másrészt a nyugtalanságot, ennek megnyilvánulási jegyeit talán a legkönnyebb elnyomni/gátolni a tünetcsoportok közül. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a bels? nyugtalanságot ne tapasztalnák, ne éreznék a páciensek. Az érintett gyermekek állandóan rohangálnak, nagyon mozgékonyak, veszélyérzetük csökkent, sokszor éri ?ket sérülés is, rengeteget beszélnek, képtelenek nyugodt játékokra. Feln?ttkorra ebb?l általában egy állandó bels? nyugtalanság, felpörgöttség, ellazulási nehézség marad fent. 

• Az impulzivitásra jellemz?, hogy az érintettek képtelenek várakozni, nem tudják megvárni azt, hogy mások befejezzék a kérdést, közbevágnak, közbeszólnak, gyakran mondanak olyat, amit kés?bb megbánnak. Újabban feln?ttkori ADHD-ban szenved?knél fontos tünetként írják le az érzelmi labilitást, az állandóan hullámzó hangulatot. A mindennapok tevékenységei, a felkelés (a legtöbb ADHD-s „bagoly típus”, éjjel aktívabb, a kora reggeli kelés megterhel? számukra), az el?készületek a napi munkára, id?ben beérés a munkahelyre, együttm?ködés másokkal, bevásárlás, szabadid? beosztása – mind-mind problémát okoz. A pácienseket számos kudarc éri: sikertelenség az emberi kapcsolataikban, munkahelyi nehézségek, munkahelyváltások, félbehagyott iskolák, sokszor gyakori balesetek egyaránt jellemz?ek lehetnek. Mivel a feln?tt ADHD-sok sokszor úgy élnek együtt tüneteikkel, hogy err?l nem is tudnak, gyakori jelenség a b?ntudat, a szorongás, az önvád a páciensek körében. Nem értik, miért jelentenek nekik ezek a dolgok sokkal több nehézséget másoknál.

„A baj nem jár egyedül”

A feln?tt ADHD-s pácienseknél sokszor észleljük azt, hogy els?sorban depresszió, szorongás, személyiségzavar miatt fordulnak hozzánk, és csak kés?bb derül ki, hogy mindezek mellett/mögött ADHD húzódik. Öngerjeszt? folyamat ez: a rengeteg kudarc tovább mélyíti a nehézségeket, újabb konfliktusok, életvezetési problémák jelennek meg. A mindennapokba való „visszacsatlakozás” egyre nehezebb, a figyelemzavarra egyébként is jellemz? halogatás fokozódik, az elkeseredettség gyakran droghasználathoz, alkoholproblémákhoz is vezet. Sok esetben azonban csak a jéghegy csúcsa, amit látunk. Egy korábbi nagy nemzetközi vizsgálat szerint a feln?tt ADHD-s páciensek esetében 50-75 százalékban egy második betegség is jelen van. Ez a leggyakrabban hangulatzavar (depresszió, ciklotímia, bipoláris zavar), szorongásos probléma, személyiségzavar, alkohol- és/vagy droghasználat lehet. Ugyanezen vizsgálat adatai alapján azonban az is megállapítható volt, hogy kevesebb, mint 10 százalékuk kapott kezelést ADHD miatt, és az alapbetegség csak a nagyszámú, véletlenszer?en kiválasztott pszichiátriai problémákkal küzd? pácienssel elvégzett rutinszer? ADHD-sz?r?vizsgálaton derült ki.

Merjünk segítséget kérni!

Mit tehetünk, ha észrevesszük, hogy mi magunk, vagy a környezetünkben valaki a fenti nehézségekkel küzd? El?ször is ne szégyelljük, és ne bagatellizáljuk. Sok ADHD-val küzd?, vagy ilyen beteg környezetében él? ember gondolja azt, hogy a tünetek – mivel már a gyermekkor óta fennállnak – a jellem, a személyiség részei. Nem arról van szó azonban, hogy „jellemhibából” adódóan nem tudunk megbirkózni feladatainkkal, és nem is arról, hogy szül?ként bárki is „félrenevelte” a gyermekét. Az ADHD biológiai eredet? probléma, nem rossz nevelés vagy szokás eredménye. Nagyon fontos: ne nyugodjunk bele abba, hogy „én ilyen vagyok, nem vagyok képes nagyobb teljesítményre”, hanem merjünk segítséget kérni! Ma már Magyarországon is a legtöbb szakember tisztában van az ADHD létezésével, speciális ambulanciákon is egyre többen foglalkozunk ezzel. Ha az ADHD-t kezelik, a tünetek hatékonyan csökkenthet?k, s az adott páciens nagy eséllyel teljesebb életet élhet, az ?t körülvev? magánéleti, szociális, egzisztenciális gondok egyaránt ritkulnak. Minél korábban diagnosztizálják a rendellenességet, annál nagyobb az esély a nehézségek és a másodlagos pszichiátriai problémák elkerülésére.

A tigris szelídítése

Miben segíthet az ADHD-ban szenved? pácienseknek a szakember? Tágabban értelmezve egy teljesebb élet elérésében – sz?kebben pedig abban, hogy az egész életen átível? nehézségek csökkenjenek, a figyelmi kapacitás növekedjen, az élet szervezettebbé váljon, a fokozott nyugtalanság csökkenjen, a munkahelyi és magánéleti kapcsolatok is javuljanak, a balesetek ritkuljanak, s mindezek által növekedjen az önbizalom. A tünetek kora gyermekkortól való jelenléte miatt egy ADHD-s számára sokszor mindez elérhetetlennek t?nik. Több pácienst?l hallottam már a diagnózisalkotás után és megfelel? terápia mellett azt: nem is érti, hogy tudott annyi éven keresztül „m?ködni”, mennyi minden alakult volna könnyebben az életében, ha hamarabb világossá válik számára, mi is a valódi problémája.

A terápia az ADHD esetében két pilléren nyugszik: a probléma biológiai háttere miatt els?sorban az agy kémiájának egyensúlyát fontos helyreállítani, ez gyógyszeres kezeléssel a leghatékonyabb. Emellett a vizsgálati adatok szerint akkor a legeredményesebb a kezelés, ha a gyógyszerek mellett pszichoterápiás módszereket is alkalmazunk – mindezek rendkívül gyors, jelent?s változásokhoz vezetnek. Az ADHD-ban alkalmazott gyógyszeres terápia hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatok kifejezetten magas effektivitást mértek, s más pszichiátriai betegségekben használt gyógyszerekkel összehasonlítva is kifejezetten magas hatékonyságot tapasztalhatunk. A pszichoterápia jelent?s segítséget nyújthat az ADHD-s jellegzetességek felismerésében, a megküzdési stratégiák kialakításában, valamint a betegséghez gyakran társuló egyéb pszichiátriai problémák megoldásában

Az eddig leírtak alapján tehát látható, hogy nem kell feltétel nélkül elfogadni magunkban a „szeleburdi kisasszonyt/úrfit” – sok módszer van a „megszelídítésükre”. Ne féljünk elébe menni ezeknek, ne féljünk segítséget kérni! A bels? és küls? káosszal is együtt lehet élni, de talán könnyebb, ha megtanuljuk irányítani…