Barta Csaba f? kutatási területe az addikciók genetikai hátterének vizsgálata, ezen belül korábban a szerfügg?ségekkel (heroin, alkohol, nikotin), az utóbbi években pedig a különböz? viselkedési addikciókkal (internet, videojáték, szerencsejáték, kapcsolati függ?ség) foglalkozik. Másik kiemelt területe a gyermekpszichiátriai zavarok közül els?sorban az ADHD, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar, illetve a Tourette-szindróma genetikai hátterének vizsgálata. „A kutatásban a kreatív részeket szeretem, összerakni a részletekb?l a teljes képet, ami gyakorlatilag kimeríthetetlen, mindig végtelen marad.” A kutatás mellett tanít is, de a szakmája mellett mindig szüksége van legalább öt dologra, amib?l töltekezni tud: síel, szörfözik, utazik, id?nként fesztiválokra jár, és az autója csomagtartójában mindig ott van a görkorcsolyája, amit gyakran felcsatol. 

Milyen hatást gyakorolnak ránk az Ukrajnában zajló harcok, a háborús fenyegetettség?

Vannak, akik genetikailag védettebbek, és vannak, akiket a környezet, vagyis a neveltetésük és a hátterük tesz ellenállóbbá. Ett?l is függ, hogy egyesek beleroppannak ebbe a helyzetbe, mások pedig látszólag vagy ténylegesen kívül maradnak az események hatásain. Ennek egy része lehet önvédelem, hiszen minél nehezebb valakinek a személyes élete, annál kevésbé marad lehet?sége másokra figyelni, empatikusnak lenni. Nem vagyunk képesek mentálisan mindent elbírni. Amikor épp a túlélésért küzd valaki, vagy például a családja széthullása ellen harcol, akkor nem engedheti meg magának, hogy megérintse valami absztrakt dolog, ami ráadásul nem a jelen pillanatot befolyásolja. A külvilág kívül tartása ilyenkor egyfajta megküzdési stratégia lehet. Másrészt a harcok közelsége miatt a fenyegetettség olyan er?s, hogy tartalékolhatjuk az er?forrásainkat, hiszen ez akár velünk is megtörténhet, kell hogy legyen potenciál, ha els?dlegesen válunk érintetté.

A háborút direktben megél?k súlyos traumákat szenvednek el, mégis eltér?, hogy kiben mennyire mélyen vés?dnek be a sérülések. A depresszió el?fordulása aktuálisan a háború idején mindig csökken, mert az életet fenyeget? kérdések felülírják az addigi nehézségeket. A túlélésért, egyébként szintén a stressz hatására, olyan alapösztönök, illetve megoldási stratégiák aktiválódnak, melyek létezését nem is sejtettük. 

Hogy valakinek háborús környezetben lesz-e PTSD-je (poszttraumás stressz szindróma), azt a legújabb kutatási eredmények szerint 5–20%-ban a genetikai hajlam, kb. 80-90%-ban pedig a környezeti tényez?k határozzák meg. Az, hogy kinek milyen a stresszt?rése, egyéni kérdés. A kell?en er?s és mély stressznek lehet hatása, de Selye János, a stresszelmélet kidolgozója óta tudjuk, majd ezt számos friss kutatás meger?sítette, hogy a sok kismérték? stressz sokkal optimálisabb, mint ha egyáltalán nem lenne. A modern molekuláris biológiai, genetikai kutatások igazolják – leginkább állatkísérletekkel –, hogy amennyiben teljesen ingerszegény a környezet, akkor a várható élettartam csökken, és az életmin?ség is rosszabb, mint ha id?nként valami stresszel járó dolog, például egy t?szúrás érné az állatot. Amennyiben ez a stressz állandó, nagymérték?, nyomasztó, az persze árthat az egyénnek. Az apró stresszek hatására az úgynevezett dajkafehérjék, amik a különböz? egyéb fehérjék szerkezetét és m?ködését befolyásolják, nagyobb mennyiségben termel?dnek, és így készen állnak egy következ?, adott esetben jelent?sebb mérték? stresszre. Talán ez állhat amögött, hogy békeid?ben „elkényelmesedünk”, és apró dolgok miatt is ki tudunk billenni a nyugalmi állapotunkból. Mindezek a stresszorok nagyobb fenyegetettség esetén, mint például egy háború, azonnal kitörl?dnek, és hirtelen sokkal életbevágóbb dolgok kerülnek a helyükre.

Stressz esetén adrenalin és kortizol nev? gyors lebomlású hormonokat termelünk, amihez hozzá lehet szokni, jelenlétük azonban a testben lenyomatot hagy. Alkati tényez?k függvénye, hogy ezt hosszú távon hogyan viseljük: vannak ellenállóbbak, és vannak, akik érzékenyebbek.

Magát is vizsgálja

Barta Csaba az orvosi egyetem alatt kezdett el kutatni Sasvári-Székely Mária biológus molekuláris genetikai laborjában, majd ott is ragadt. „Gervai Judit [viselkedésgenetikus, az MTA emeritus kutatója] és akkori diákja, Lakatos Krisztina [biológus] a 90-es évek végén olvasott két cikket a Nature Geneticsben a molekuláris pszichogenetikáról. Benjamin és Epstein kezdték vizsgálni a dopamin D4-es receptor génvariánsait és azok személyiségjegyekkel való összefüggéseit, ami nagy hatást gyakorolt a tudományos világra. Gervai belelkesítette Sasvári Máriát, és lassan engem is izgatni kezdett a terület komplexitása. Ez a lelkesedés ma is tart, nem gyakran váltogatom a szakterületeket. A vizsgálatok során, tekintve, hogy a kutatásoknak nem a klinikai részén állok, a környezetemet, a barátaimat és persze magamat is vizsgálom, ez pedig nagyon érdekes állapot.”

Ezeket az egyedi faktorokat vizsgálja a pszichogenetika?

A pszichogenetika a viselkedés öröklött egyéni különbségeivel foglalkozó interdiszciplináris tudományterület, ami ötvözi a molekuláris biológiai és a pszichológiai kutatás sajátosságait. Azt vizsgálja, hogy az emberi viselkedést, legyen az normális vagy abnormális zavarokban, vagyis betegségekben el?forduló fenotípus, milyen genetikai faktorok befolyásolják. Ezek olyan génvariánsok, amelyekb?l több millió van minden emberben, ezért különbözünk egymástól. Ez körülbelül 15 millió bet?különbség a teljes génállományt, vagyis a genomot tekintve. Az emberek genetikai kódja, a DNS-ben tárolt genetikai információ határozza meg a gének alapján termel?d? fehérjék aminosavsorrendjét, végs? soron pedig ezen fehérjék szerkezetét, valamint m?ködését. A DNS nyelvén egy-egy aminosavat hárombet?s „szavak”, tripletek kódolnak, amelyek négyféle bet?b?l állhatnak (A, C, G, T; ezek a DNS-spirálban található adenin, citozin, guanin és timin bázisokat fedik). A teljes emberi génállomány 3 milliárd ilyen bet?b?l áll, és két nem rokon, azonos nem? ember között 0,5% különbség van genetikailag, ami 15 millió bázist, azaz bet?t jelent. (Mindig ki szoktam hangsúlyozni a hallgatóimnak, hogy ez a másik oldalról nézve egyben azt is jelenti, hogy két ember, jöjjenek akár a föld két ellentétes pontjáról, genetikailag 99,5%-ban azonos. Ebbe belegondolni különösen ilyen vészterhes id?kben nagyon fontos.) Ezeknek a bet?különbségeknek a nagy része teljesen semleges vagy jelentéktelen, ráadásul a genom olyan részén helyezkedik el, hogy nem lesz egyértelm?en látható hatása. Sok van közülük, ami olyan jelleget befolyásol, mint például a hajunk színe vagy a b?rünk tónusa, tehát orvosi vagy pszichológiai értelemben jelentéktelen. Van közölük viszont néhány száz vagy ezer, amik a betegségekre való hajlam növekedésére vagy csökkenésére vannak hatással. Bizonyos fehérjék mutálódnak, sántítanak, megváltoznak, kicsit kevesebb vagy több termel?dik bel?lük, de ebb?l még mindig nem alakul ki feltétlenül betegség. Ilyen lehet például a depresszióra vagy szorongásra való hajlam, magasabb agressziószint vagy akár manifesztálódó betegség is, mint például a függ?ség, a depresszió vagy a skizofrénia, ami mind komplex kórkép, azaz sok gén által meghatározott. Különböz?ek vagyunk, eltér? mérték? és számú hajlammal. Ez az a genetikai oldal, amivel mi foglalkozunk, és kollaborálunk klinikai szakpszichológusokkal, pszichiáterekkel, akik pedig a környezeti hatások összefüggéseit vizsgálják. Ilyen például az iskolázottság, a családi háttér, a testmozgás, az életmód. Ezek a tényez?k, amiket a klinikumban dolgozó szakemberek tudnak felmérni, szintén befolyásolják a genetikai komplex jellegeket, ezért van az, hogy általánosságban a genetikai, illetve környezeti hatások arányát 50-50%-ban határozhatjuk meg.

Vannak kivételek?

Igen, például az autizmus spektrumzavar, amely 90%-ban genetikai eredet?, sok formája szindrómaszer?, azaz egy-egy nagy hatású génváltozatot jelez, így nagy eséllyel megmutatkozik a betegség. A kialakulását nem lehet megakadályozni, de a súlyossága eltér? mérték?. Támogató környezettel és korai felismeréssel azonban lehet befolyást gyakorolni a kimenetelére. 

A függ?ségek 60-70%-ban genetikailag meghatározottak, a fennmaradó 30-40% a környezeti hatásokon múlik. A lényeg az, hogy valaki addiktív típus-e vagy sem. A dopaminfelszabadulás bizonyos agyterületeken élvezetet okoz, extatikus érzést ad, így irreleváns, hogy honnan jött az eredeti bemenet, és miként valósult meg. Ebben az értelemben ugyanarról a t?r?l fakad a kémiai szerekt?l való függés, az alkoholizmus vagy a szerencsejáték-szenvedély. Az, hogy valaki függ?vé válik-e vagy sem, az a kontrollfunkciótól függ. Ez a funkció pedig nagy részben környezeti meghatározottságú. A kontrollt viszont lehet akár viselkedésterápiával, akár a környezeti hatások befolyásolásával is fejleszteni.

Az epigenetikai hatások hogyan hatnak minderre?

Az epigenetika a környezet és a genetika közötti hídként írható le. Olyan genetika fölött lév? elváltozás, ami nem a DNS szekvenciáját változtatja meg, hanem annak szabályozását befolyásolja. Olyan kémiai markerek a DNS-en, ami nem a bet?ket, azaz a bázisokat változtatja meg, mint egy mutáció, hanem befolyásolja, hogy milyen gének mikor és milyen intenzitással fejez?djenek ki. Ma már tudjuk, hogy sok epigenetikai változás rendkívül dinamikusan tud bekövetkezni, akár napszakon, órákon belül is. Ez arra jó, hogy a meglév? gének, amik olyanok, amilyenek, adaptívan tudjanak reagálni a környezeti változásokra. Ez abból a szempontból nagyon jelent?s, hogy meghatározott genetikai állomány és környezet ellenére lehet?ségünk van beavatkozni, akár a saját, de a gyerekeink érdekében is. Ez tulajdonképpen egy eszköz, hogy a környezeti hatások genetikai vagy biológiai m?ködésváltozásként leképez?dhessenek. Mindennek van valami minimális következménye, ami igaz a génvariánsokra is. Sok száz gén néhány ezer génvariánsa, ami adott esetben egy viselkedést vagy egy pszichológiai zavart, pszichiátriai betegséget meghatároz, egyesével rendkívül kis hatású. Tized vagy század százalékkal járulhat hozzá a teljes megvalósult képhez. Éppen úgy, mint egy ezerdarabos kirakó, aminek egy darabkája sem elrontani, sem megjavítani nem tudja a képet, a kép ugyanúgy tengerpart lesz pálmafával, csak az egyik levél cikkelydarabja másképp néz majd ki.

Mi az, ami ebb?l az összetett képb?l adott?

Mindenki hátizsákjában vannak fekete és fehér golyók. A két szül? fekete-fehér golyókészletéb?l véletlenszer?en tölt?dik fel az utód csomagja. Mindannyiunknak van 15 millió bet?variánsa, aminek többsége semleges, de egy része rizikó, egy másik része véd?faktor lesz. Olyan szerencsés ember nem létezik, akinek csak 15 millió fehér, és olyan szerencsétlen sem, akinek csak 15 millió fekete golyó jutna. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan ember, akinek az összes örökölt génvariánsa egy irányba mutatna.

Mit lehet tenni egyéni szinten a jóllétért?

Tudatosan élni, a negatív hatásokat megsz?rve. Mindent a helyén kellene kezelni, és aktívan tenni azért, hogy jó dolgok történjenek velünk. Észre kell vennünk és értékelnünk kell a pozitív dolgokat, még akkor is, ha azok apróságok. Napjainkban az emberek jó részének legnagyobb problémája, hogy túlbonyolítják az életüket, és nem tudnak örülni például egy szép naplementének. Pedig benne lenni a pillanatban már egy lépés a mentális egészség felé. A humanitárius krízis, a klímakatasztrófa, az élelmiszer- és üzemanyagválság mind riasztó jelei annak, hogy a világ csak a „lelassulás” irányában haladhat tovább.

GYORSKÉRDÉSEK

1. Van olyan tárgy a birtokában, amit?l sosem válna meg?

Rengeteg! Nagy gy?jtöget? vagyok, lehet, hogy részben ezért is foglalkozom a kényszerbetegség genetikai kutatásával. :) A legtöbb ilyen tárgyhoz persze f?z?dik valami emlékem is, tehát ott még azért nem tartok, hogy a szemetet is gy?jtsem, igaz, lehet, hogy ezzel a családom nem értene egyet.

2. Hogyan kapcsolódik ki?

Általában sportolással, a kedvenceim a síelés és a szörfözés, és nagyon szeretek utazni is.

3. Mi van a táskájában?

Mostanában a laptopom és a tölt?im, pár papír, amit sokszor teljesen feleslegesen hordozgatok hónapokig, kulcsok és szemüveg.

4. Van olyan visszatér? félelme, amivel küzd? 

Nem igazán. Néhány havonta el?fordul, hogy összecsapnak a hullámok a fejem fölött munkaügyben, de próbálom nem stresszelve megélni. Olyankor van, hogy ez nyomaszt, és rosszabbul alszom pár napig, de próbálom tudatosan távol tartani a stresszt, úgysem javít a helyzeten.

5. Mi a legmeghatározóbb gyermekkori élménye, emléke?

Utazások a szüleimmel, síelések. Az, hogy a gyerekkor felh?tlen. 

6. Van olyan elv, gondolat, ami hat a mindennapi m?ködésére, amit szívesen ad át tanítványainak, gyerekeinek?

Racionalitás, konzekvensség, korrektség, sportszer?ség. A diákjaimnak a tudomány végtelensége, kritikus gondolkodás és az ismeretlen iránti kíváncsiság.

7. Hol szeretne tartani a szakmai életében öt év múlva?

Nem szeretem az ilyen típusú kérdéseket, és nem is tartom fairnek. Mindig tartalmasan szeretném tölteni a szakmai és a magánéletemet, és ha ez sikerül, akkor pont jó helyen leszek majd akkor ott, ahol éppen aznap leszek.

8. Mi a legrosszabb tulajdonsága? 

Húú, elég sok van… Notórius kés? vagyok, mindent éppen határid?re vagy az után végzek el, s?t van, amit el se végzek. :) Elég rendetlen vagyok, néha türelmetlen is, és sajnos nagyon terjeng?sen magyarázok.

9. Mi a legjobb képessége? 

Fúú, nem tudom, de elég jól tudok élezni és vakszolni síeléskor.

10. Mib?l inspirálódik?

Utazás, kultúra. F?leg a modern és a kortárs festészetet szeretem.

11. Tea vagy kávé?

Hmm… nyolc évvel ezel?ttig egyértelm?en tea, mostanra már mindkett?.

12. Mit olvas most?

Sajnos sokkal kevesebbet olvasok, mint kellene vagy szeretnék, leginkább csak tudományos cikkeket és híreket. Ha néha tudok id?t szakítani olvasásra, akkor az utóbbi pár évben m?vészetr?l szóló könyveket.

13. Van olyan helyzet, ami lefagyasztja, amivel nem tud mit kezdeni?

Talán le nem fagyaszt, de nem szeretem, ha egy hallgató az egyetemi szóbeli vizsgán elsírja magát, azzal nehezen tudok mit kezdeni.

14. Mit f?z leggyakrabban?

Általában olasz tésztákat, rendkívül nagy szaktudás kell hozzá. :)

15. Hány órát alszik átlagosan naponta?

Átlag hetet, néha elvagyok öttel-hattal is, id?nként jólesik a nyolc.

16. Van-e bármi, amit mindenképp szeretne megtanulni, kipróbálni?

Persze, rengeteg dolog, köztük sok extrém sport, például krosszmotorozás, wingsuit flying, komoly helyen búvárkodás, ilyesmi.

17. Kedvenc zene, amit bármikor szívesen hallgat?

Szintén sok van, legyen mondjuk példaként a Thievery Corporation vagy Lana Del Rey.