Miért számít, mit mutat a tükör?

Mit látunk, amikor a tükör elé állunk? Egy arcot, egy alakot, egy testet, aminek szépségei, hibái, kiterjedései vannak. Súlya, amit lemérhetünk, méretei, amiket centivel ellen?rizhetünk, mintha a számok mindenre választ adnának – jóra, rosszra, magányra, együttlétre, párkapcsolati sikerre, sikertelenségre. Vonzó vagyok? Vajon kinek kellek így? Milyen szerepet játszik szexuális életünkben a testtömeg? Vagy inkább az önelfogadásról, önértékelésr?l szóló bels? harc mutatója, amihez épp ezt a harcmez?t találtuk? Bizonytalankodva kergetjük a tökéletességet, miközben a tökéletesség h?vös távolsága igazából ijeszt?. Ahogy Aronson kutatásai igazolták: azt szeretik legjobban, aki igen, szép és jó, de azért vannak hibái is. A mosoly, a mások felé nyitás szimpatikussá tesz, de mosolyogni és érdekl?dni az tud szívb?l, aki elfogadta magát.

Testkép és/vagy énkép?

A testtömeg sokak számára egészen mágikus jelent?séggel bír: mintha ez az egyetlen szám az elfogadhatóság és siker mutatója lenne, amellyel szemben gy?zelmet aratunk vagy vereséget szenvedünk. De vajon a célul kit?zött testtömeget elérve tényleg elégedett leszek magammal? Vagy épp az önmagammal való elégedetlenség miatt akarok lefogyni? Ha lefogyok, jobbak lesznek a kapcsolati esélyeim is? Lehetnék túlsúllyal is szexuálisan meger?sített?

A testtömeg persze lecsupaszítás, elszigetelés, hiányzik bel?le a kisugárzás, a gesztusok, az arányok, a közelség, az élet – és ha már szexr?l beszélünk: a személy, a másik. Ugyanakkor a jelent?sége nyilvánvaló, mivel a testtömeg meghatározza a testképet. A testkép pedig összefonódik, olykor egészen összeolvadhat az énképpel: az vagyok, aki a tükörbe néz. Tán emiatt is van, hogy a testtömeg egész életünkben befolyásolja a testünkkel való elégedettséget, mely az énérték egyik legf?bb összetev?je – fiatal n?k önértékelésének pedig legfontosabb komponense. Hogy testünket mennyire látjuk szépnek, mennyire „mozgunk a b?rünkben természetesen”, kihat társas magabiztosságunkra, közvetlenségünkre, a közelség zavartalan megélésére, érintéseink spontaneitására. Így a szexualitás közvetítésével egyértelm?en befolyásolja a párkapcsolati sikerességet is.

Hirdetés

Testkép és párkapcsolat

Testem tulajdonságai egyben a rólam alkotott benyomás legels? támpontjai is, melyek kihatnak a társas elfogadottságra. A holdudvarhatást ismerve a fizikai szépség könnyen a bels? jóság, okosság, kedvesség projekciójával társulhat. A n?i alakok attraktivitásának megítélésében egy vizsgálat során a válaszok több mint 70%-ában a testtömeg állt els? helyen. Az alakokat 19–21-es testtömegindex mellett ítélték a legcsinosabbnak, tehát a normális testtömegtartomány alján. Ez egy 165 centi magas n? esetén 55–57 kilogrammot jelent, ami már önmagában nagy kihívások elé állíthat valakit. Ismert tény, hogy a túlsúlyosság már gyerekkorban is er?sen kapcsolódik a testtel való elégedetlenséghez, a túlsúlyos n?k körében pedig jóval magasabb a szorongás, a depresszió, az extrém diétázás és az evészavar valószín?sége.

Ezzel szemben valóban „megváltana” az alacsony testtömeg? Határozottan nem a válasz: minél alacsonyabb az élethossz alatti testtömeg, annál valószín?bb a libidóvesztés, a szexualitással kapcsolatos szorongás és a szexuális viszony hiánya. Figyelembe véve, hogy az alacsony testtömeg gyakran súlycsökkent? próbálkozások eredményeképpen jön létre, melyek hátterében nagy valószín?séggel a testtel való elégedetlenség áll, a középpontba immár nem a testtömeg kerül, hanem az, amit mi magunk gondolunk róla.

Minél magasabb valakinek az önértékelése, annál biztosabb partnere elkötelezettségében és saját kapcsolati készségeiben – így, bár az együttlétbe bevonódva a sebezhet?séget is vállalja, mégis boldogabb marad a kapcsolata. A bizonytalanabb önértékelés? feleségek ritkábban osztják meg legbens?bb gondolataikat, bizalmatlanabbak férjük elfogadásában, és általában a kapcsolatuk is boldogtalanabb. Szinte azonos az összefüggés a testkép elfogadásával, mivel a saját vonzer?r?l alkotott ítélet meghatározza, mennyire tartjuk bizonyosnak, hogy a párunk is kívánni fog minket. Aki tehát a testével kapcsolatban szégyent él meg, intim viszonyában is több szorongásról számol be. Nagyobb visszautasítási lehet?séggel számol, és a rizikószabályozás, azaz a szexuális visszautasításból fakadó fájdalom elkerülése miatt ritkábban kezdeményez, kisebb valószín?séggel bocsátkozik viszonyba. Szexuális vágya és aktivitása is csökkenhet, emiatt a saját vonzer?r?l alkotott – egyszer megingathatatlan, máskor oly sérülékeny – meggy?z?dése nemcsak a maga, de partnere kapcsolati elégedettségét is befolyásolja.

A testtömeg tehát az önértékelésen, a testkép elfogadásán, a test szexuális térbe bocsátásán keresztül áthatja a párkapcsolatot. Emiatt néha ugyan kézenfekv?nek t?n?, a megoldás tekintetében azonban mégis illuzórikus megküzdési kísérlet a testtömeg-szabályozás.

A kulcs a természetesség és az önelfogadás

Egy korábbi, több mint hétezer 15–29 éves magyar fiatalt vizsgáló kutatás szerint az emelkedett testtömeg önmagában nem veszélyezteti az állandó partnerre találást. Érdekes – és talán er?s kulturális nyomásra is utal –, hogy a fiatal férfiaknak bevallásuk szerint átlagosan b? másfélszer annyi partnerük volt életükben, mint a n?knek, ami meglehet?sen nehezen magyarázható eredmény, tekintve, hogy nekik is csak együtt kellett lenniük valakivel…

Váratlan eredmény viszont, hogy eddigi életük során a legkevesebb partnerük az egészségtelenül sovány fiataloknak volt, és még a normális testtömeg? fiatalokénál is több partnerük volt az enyhén elhízottaknak, ez pedig világosan cáfolja a soványság ilyenfajta „szexuális sikerességgel” való sztereotip összekapcsolását, s egyben felhívja a figyelmünket a testarányok, a kisugárzás és más tulajdonságok szerepére. Ezenkívül persze utalhat a súlyos soványság mellett megbúvó csökkent libidóra és a testtel való elégedetlenségre, amely minden bizonnyal szerepet játszik a súlyhiány kialakulásában. A szexuális élet szubjektív fontossága pedig nemcsak az elhízott, hanem az egészségtelenül sovány fiatalok esetében is jelent?sen csökkent, ami a személyes vonzer?r?l alkotott ítélet, a szexuális vágy és az ?ket pillérez? vélekedés összefonódását sugallja. A fiatal férfiak és n?k közt egyaránt a normális testtömeg?ek és az enyhén túlsúlyosak érezték magukat legelégedettebbnek kapcsolatukban, a kifejezetten elhízott, valamint az enyhén vagy egészségtelenül sovány fiatalok pedig jóval kevésbé. A kapcsolat min?sége ilyen értelemben els?sorban a széls?ségek mentén romolhat – nem rombolja az enyhe túlsúly, és nem menti meg szimplán a karcsúság. A legszebb tény, egyben a legtisztább tükör a testtömeg párkapcsolati jelent?ségének elemzésekor, hogy a szerelem viszonzottságának gyakorisága teljesen független volt a személy testtömegét?l. Tehát nem a kilóim számától függ, hogy szerethet? vagyok-e. Igaz, a lányok szerelmét gyakrabban viszonozták, mint a fiúkét, ám mindkét nem számára reményt ad, hogy az életkor el?rehaladásával egyre gyakrabban viszonozzák a szerelmünket. Hogy ez a tapasztalatok alapozta egyre biztosabb választások vagy önmagunk egyre teljesebb elfogadásának eredménye-e, arra személyes életünk, megérzésünk a legjobb válaszadó.

Összességében tehát a szexuális élet m?ködése egyáltalán nem a sztereotípiák szerint rendez?dik a testtömeg körül. Úgy t?nik, a személyes élmény szintjén és a kapcsolatba bocsátkozásban is a testtömegnél lényegesen fontosabb, hogy testünkhöz mint énidegen vagy énazonos egészhez viszonyulunk-e. Mindez egyrészt elemien hangsúlyozza a testkép és testtömeg szexualitásban betöltött szerepét, másrészt azt mutatja, hogy testtömegünkhöz való attit?dünk jóval nagyobb hatással van a szexualitásra, mint a testtömeg maga. Arra is gondolhatunk ezért, hogy testtömegünkkel és szexuális életünkkel kapcsolatban legfontosabb kulcsunk a kapcsolatainkban meglelt természetesség és az önelfogadás lehet.

Szalai Tamás Dömötör – pszichológus, családterapeuta

MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2023/2 Köt?dés lapszámban megtalálható