A nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkez?k bizonyítottan felül vannak reprezentálva a politikában és a nagyvállalatok vezetésében. Vajon mi vonzza annyira a nárcisztikusokat a hatalomhoz, és miért ilyen jók a hatalom megszerzésében? És milyen társadalmi hatásokkal jár, ha azok az emberek, akiket jobban érdekel a saját személyes nyereségük és státuszuk, nagyobb aktivitást mutatnak a közügyekben?

Nárcizmus a reflektorfényben: a popkultúrától a politikai csúcsokig 

A nárcizmusnál talán nem is létezik elhasználtabb és a popkultúra által jobban kisajátított személyiségzavar. Köszönhet?en a közösségi médiának és a hobbidiagnózis iránti ellenálhatatlan emberi hajlamunknak, a „nárcizmus” és a „nárcisztikus” szavak ellen?rizetlenül repkednek párkapcsolati és közéleti vitákban, offline és online terekben egyaránt. Ennek köszönhet?en sokszor lehet olyan érzésünk, hogy a nárcizmus már nem is pszichológiai, hanem inkább társadalmi jelenség. S?t, vannak olyan társadalomtudósok, akik a nárcizmus viszonylag alacsony elterjedtsége ellenére (a nyugati kultúrkörben kb. 1%) a modern nyugati társadalomban terjed? „nárcizmusjárványról” beszélnek, ami egyre inkább megfert?zi az egyéneket és a közösségeket. 

Bár vitatható, hogy mennyire kedvez? fejlemény az, hogy a terápiák nyelve ilyen módon utat talált a köznapi nyelvezetbe, a nárcisztikus személyiségzavart néhány éve övez? népszer?ségnek megvan az az el?nye, hogy nemcsak a laikusok, de a kutató szakemberek is egyre kitüntetettebb figyelmet szentelnek a jelenségnek. Ezeknek a kutatásoknak egy része arra a kérdésre irányul, hogy milyen kapcsolatot ápolnak a nárcisztikus személyiségzavarban szenved?k a hatalommal, legyen szó a nagypolitikáról vagy egy modern nagyvállalat életében betöltött vezet? szerepr?l.

Nárcizmus és hatalom: er?sebb kutya vezet? 

Az emberek többnyire intuitívan azt gondolják, hogy a hatalom kérdései az átlagnál sokkal jobban foglalkoztatják a nárcisztikusokat. Zsigeri érzésünk annyiban megfelel a valóságnak, hogy a hatalom iránti vágy tényleg gyakran korrelál negatív személyiségjegyekkel: önzéssel, kapzsisággal és az empátia hiányával, amelyek gyakorlatilag definíció szerint leírják a nárcisztikus személyiségzavarban szenved?ket. A nárcisztikusokat jellemz? grandiózus vonások kiváló táptalaját adják annak a gondolkodási tendenciának, hogy fels?bbrend?ségük és alkalmasságuk okán mindenki másnál jogosultabbak a hatalom megszerzésére és a vezetésre. Továbbá a kutatások arra is rámutatnak, hogy a nárcisztikusok igen sikeresek abban, hogy a hatalomvágyuk által vezérelve valóban meg is szerezzék és megtartsák a hatalmat.

Ennek a legf?bb oka, hogy a nárcisztikusok egy szervezetben (legyen szó a politikai vagy a vállalati szféráról) kiválóan megtestesítik a vezet?k prototípusát: bátrak, magabiztosak, magas önbecsüléssel rendelkeznek, és hajlandóak megkérd?jelezni a status quót. Emellett jók az önreklámozásban is, karizmatikusak, nagyon pozitív els? benyomást keltenek, és jól teljesítenek az interjúhelyzetekben, továbbá az empátia hiánya céltudatossá teszi ?ket. Ezek a tulajdonságok mind-mind kiváló jelöltekké tehetik a nárcisztikusokat a vezet?i pozíciók betöltésére. Szociálpszichológiai alapvetés, hogy egy csoporton belüli vezet? szerepet a csoport sok esetben nem a szakmai felkészültség, hanem a személyiség ereje és a dominancia küls?dleges jelz?ingerei (magabiztosság) alapján ítél oda. Ez pedig egyértelm?en a nárcisztikus malmára hajtja a vizet, hiszen a nárcisztikus rendelkezik a dominancia minden küls?dleges és jól érzékelhet? jelével. 

A kutatások az utóbbi id?ben már arra is rámutatnak, hogy a nárcisztikusok azért is olyan sikeresek a vezet?i pozíció elérésében, mert nárcisztikus vonásaik nagyon jól illeszkednek a szervezeti politika olyan dimenzióihoz, amelyek segítenek sikeresebbé tenni az embereket a karrierjükben. A szervezeti politikával foglalkozó szakirodalom szerint ahhoz, hogy valaki sikeres tudjon lenni a szervezeti politikában, a szervezetet eleve olyan kontextusként kell érzékelnie és felfognia, amelyben a politikai jelleg? viselkedés tanúsítása fontos és hasznos, emellett pedig hajlandónak kell lennie politikai viselkedést tanúsítani, és rendelkeznie is kell a politikai hatékonysághoz szükséges készségekkel. Vagyis a nárcisztikusokat éppen az ?ket meghatározó jellemz?ik teszik sikeressé a vezet?i pozíció elérésében: az empátiahiányuk miatt könnyedén képesek manipulálni az embereket és a helyzeteket önös érdekeik elérése érdekében, és emellett rendkívül verseng?ek. Vagyis a nárcisztikusok hajlandóak politizálni, és nagyon jók is benne! 

A vezet?i pozíció megszerzését?l persze alapvet?en különböz? kérdés az, hogy vajon a hatalmat sikeresen megszerz? nárcisztikus jó vezet?-e, jót tesz-e az adott szervezet életének. Érdekes módon azok a cégek, amelyek élén nárcisztikus vezet?k állnak, nem teljesítenek jobban. S?t, arra is van bizonyíték, hogy bizonyos esetekben kifejezetten rossz üzleti döntéseket hoznak, jobban ki vannak téve egy gazdasági válság hatásainak, nagyobb valószín?séggel vesznek részt a számviteli adatok manipulálásában és pénzügyi csalásban, és keverednek bele költséges peres ügyekbe. 

Számos kutatás dokumentálta a nárcisztikus vezet?knek a beosztottakra gyakorolt káros hatásait is, ideértve azt, hogy egy nárcisztikus vezet? által irányított szervezet esetében nagyobb a valószín?sége a szervezeten belüli bántalmazásoknak, zaklatásnak, ami pedig a munkavállalók nagyobb fluktuációjához, alacsonyabb szint? innovációhoz és az információcsere és az együttm?ködés alacsonyabb szintjéhez vezet. A nárcisztikus vezet? tehát er?s összefüggést mutat a kontraproduktív munkahelyi viselkedéssel és az alacsonyabb szint? elkötelezettséggel. 

Bár a nárcisztikusok okos, kompetens vezet?knek látják magukat, a bizonyítékok ennek éppen az ellenkez?jére utalnak. A történet tragikus iróniája az is, hogy a nárcizmus magas fokán állók gyakran nem értik meg saját korlátjaikat: azt hiszik, hogy képzettebbek, mint mások, és egyedülállóan képesek megoldani a világ problémáit, még akkor is, ha a bizonyítékok azt mutatják, hogy semmivel sem intelligensebbek vagy hozzáért?bbek a többieknél. Mindezek pedig végül azt eredményezik, hogy miközben a nárcizmus egyértelm?en segíti a vezet?vé válásukat, a kezdeti pozitív benyomást és a vezet?be fektetett bizalmat hamarosan felváltja a szkepticizmus és az elégedetlenség a csoport részér?l.

Nárcizmus és politikai aktivitás: hangos nárciszok, köldöknéz? empaták

Mivel a nárcisztikusok vágynak a csodálatra, és úgy érzik, hogy alapvet?en helyes, ha mások alárendelik magukat nekik, továbbá kétségek nélkül képesek embertársaikat manipulálni, jogosan merül fel a kérdés: melyik közeg lehetne alkalmasabb egy nárcisztikus személyiség számára, mint a politika, ahol állandó reflektorfényben és a hatalom közelében lehet? A megérzésünk ismét nem csal: a nárcizmus magasabb foka valóban összefügg a nagyobb politikai aktivitással. A nárcisztikus emberek politikailag aktívabbak!

Az Egyesült Államokban és Dániában végzett vizsgálatsorozatban a kutatók megállapították, hogy a nárcizmus magasabb szintjével rendelkez? emberek nagyobb valószín?séggel vesznek részt a politikában is. Ez magában foglalja azt, hogy a nárcisztikus személyek nagyobb valószín?séggel veszik fel a kapcsolatot politikusokkal, nagyobb eséllyel írnak alá politikai petíciókat, adományoznak pénzt politikai szervezeteknek, és nagyobb arányban vesznek részt id?közi választásokon. Vagyis a nárcisztikus emberek sokkal aktívabban fejezik ki a politikai véleményüket. A nárcizmus magasabb szintjét mutató emberek szó szerint többet beszélnek, és er?teljesebben adnak hangot a politikai véleményüknek. 

Paradox módon mindeközben azok az empatikus, tisztességes, felel?sségteljes és bölcs emberek, akik pedig ideálisan alkalmasak lehetnének a hatalmi pozíciók betöltésére, természetüknél fogva nem törekednek a hatalom megszerzésére. Az empatikus emberek nem irányításra vagy hatalomra vágynak, hanem az emberekkel történ? kapcsolódásra. Vagyis a vezet?i szerepek tulajdonképpen megüresednek a nárcisztikus személyiségvonással rendelkez?k javára.

Némi aggodalomra adhat okot, hogy ez a helyzet könnyen elvezethet a politikailag elkötelezettebb és aktívabb nárcisztikusok felülreprezentálásához a szavazók körében, és az általuk sikeresen megválasztott vezet?k is nagyobb eséllyel mutatnak majd nárcisztikus vonásokat. Ez a folyamat pedig végs? soron tovább fokozza a nárcizmust a politikában és a társadalomban. Ennek kivédésére szükséges lenne a sokszín?ség biztosítása a szavazók körében, vagyis hogy más személyiségtípusok is megfelel?en reprezentálva legyenek a politikában, és kiegyensúlyozzák a túlsúlyba kerül? nárcisztikus tendenciákat. 

Kollektív nárcizmus: az én csoportom jobb, mint a tiéd!

Érdekes módon bizonyos csoporthelyzetekben olyan egyének is nárcisztikussá válhatnak politikai értelemben, akik egyébként egyénenként nem mutatják a nárcizmus jeleit. Vagyis a nárcizmus kollektív szinten is képes jelentkezni egy társadalomban: ez az ún. kollektív nárcizmus jelensége. Ez egy csoport saját fels?bbrend?ségébe vetett eltúlzott bizalmat és a feljogosítottság érzését jelenti, amely defenzív és destruktív vonásokkal rendelkezik, és együtt jár egy másik (ellenségesnek tekintett) csoport leértékelésével. A kollektív nárcizmus meglep? módon nem az egyénenként nárcisztikus emberek által összeadódó nárcizmus eredménye. Éppen azok az emberek mutatják a kollektív nárcizmus magasabb szintjét a csoportjaikon keresztül, akik kevésbé élik át az autonómia érzését, és kevésbé érzik, hogy kontroll alatt tartanák az életüket. 

A kollektív nárcizmus nagy eséllyel vezethet csoportközi konfliktusokhoz és nemzetek közötti ellentétekhez. A kollektív nárcizmust mutató személyek nagyobb eséllyel kívánnak bosszút állni, ha úgy érzik, hogy sérült a csoportjuk megbecsülése. A kollektív nárcizmusban szenved? személyek hajlamosabbak hinni az összeesküvés-elméletekben, kifejezetten azokban, amelyek bevándorlókkal vagy a nemzetet érint? küls? er?kkel kapcsolatosak.

A kutatások érdekes nemzeti eredményekre vezettek a kollektív nárcizmus körében. Azok a törökök, akik magas kollektív nárcizmus pontszámot érnek el a teszteken, nagyobb eséllyel tartják úgy, hogy nemzetük megszégyenítése volt az, hogy nem csatlakozhattak az EU-hoz, és nagyobb kárörömmel állnak az EU-ban jelentkez? gazdasági problémákhoz. Hasonló módon azok a portugálok, akik a kollektív nárcizmus magas szintjét mutatják, nagyobb eséllyel érzékelik Németországot fenyegetésnek, és mondják azt, hogy élvezettel töltené el ?ket, ha valamilyen bosszút állhatnának Németországon, mivel Németországot teszik felel?ssé az EU Portugáliával szembeni megszorító intézkedéseiért. Végezetül pedig az amerikaiak körében a magas kollektív nárcizmust mutató személyek nagyobb eséllyel támogatják az Egyesült Államok külföldi katonai beavatkozásait. 

Megoldások: a görögöknél jobb volt? 

A társadalomtudósok egyre nagyobb aggodalommal szemlélik a nárcizmus felülreprezentáltságát a politikai közegben, amely együtt jár azzal, hogy az empatikus politikusok fokozatosan elmaradnak és kikopnak a politikai életb?l. A jelenség egy nagyobb probléma része: a képviseleti demokrácia sajnálatos és eredend? módon lehet?séget ad arra, hogy a magukat képvisel?nek jelöl? emberek között jelent?s arányban képviseltetve legyenek rendellenes személyiségek, vagyis olyanok, akik rosszindulatú vonásaik miatt vágynak a hatalomra.

Bár els?re idealisztikus és némiképp talán abszurd gondolatnak t?nik, de id?r?l id?re felmerül annak az igénye, hogy minden potenciális vezet?t meg kellene vizsgálni az empátia, a nárcizmus és az antiszociális személyiségzavar szintje alapján annak megállapítása érdekében, hogy alkalmasak-e a hatalom gyakorlására. Érdemes észben tartani, hogy az ilyen típusú intézkedéseknek vannak jól ismert történelmi hagyományai. Az ókori athéniak például nagyon is tisztában voltak azzal a veszéllyel, hogy alkalmatlan személyiséggel rendelkez?k hatalomra juthatnak, és beiktattak olyan fékeket, amelyek kezelni tudták ezt a helyzetet. Ilyen volt a szortíció (vagyis az egyes tisztségekre történ? véletlenszer? kiválasztás) vagy a kiközösítés intézménye, amelynek keretében évente szavazással szám?zték a közösségb?l a demokráciát veszélyeztet? személyeket. 

Hasonló társadalmi ellen?rzési megoldásokat találhatunk bizonyos vadászó-gy?jtöget? életmódot folytató törzseknél is a túlzottan domináns vezet? és az indokolatlan versengés elfojtására. Ha egy domináns férfi megpróbálja átvenni a törzs irányítását, akkor annak tagjai összefognak ellene, és kiközösítik, magára hagyják. A hatalom megszerzése is egyedi módon történik: az emberek nem magukat javasolják vezet?nek, hanem képességeik alapján a csoport más tagjai ajánlják ?ket. Egy másik megoldás, hogy a vezet?i szerep a csoportban nem állandó, hanem a különböz? körülményeknek és helyzeteknek megfelel?en váltakozik: a vezet?i szerepet a csoporttagok spontán módon osztják ki, bizonyos egyedi helyzetekben más-más tagokra ruházva azt. Ily módon ezek a primitív vadászó-gy?jtöget? közösségek képesek meg?rizni a stabilitást és az egyenl?séget a csoporton belül, és minimálisra csökkenteni a konfliktusok és az er?szak kockázatát.

Az elmúlt években számos gondolkodó javasolta hasonló ellen?rzési technikáknak az újjáélesztését a politikában. Ez els?re kivitelezhetetlennek hangzik, és nyilvánvaló ellenérv, hogy a modern társadalmak sokkal összetettebbek és népesebbek, mint a vadászó-gy?jtöget? csoportok. Mindent?l függetlenül talán lehetséges, hogy a jöv?ben hasonló elvek érvényesüljenek a politikai hatalom megszerzése és gyakorlása kapcsán. 

Ez az írás a Mindennapi Pszichológia magazin 2025/3 lapszámában jelent meg, amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban!

Olvasson többet a témáról!

Bennett, J. B.: Power and influence as distinct personality traits: Development and validation of a psychometric measure (Journal of Research in Personality, 1988)

O’Reilly, C. A., & Pfeffer, J.: Why are grandiose narcissists more effective at organizational politics? Means, motive, and opportunity (Personality and Individual Differences, 2021)

Hatemi, P. K., & Fazekas, Z.: Narcissism and political orientations (American Journal of Political Science, 2018)

Fazekas, Z., & Hatemi, P. K.: Narcissism in political participation (Personality and Social Psychology Bulletin, 2021)

Golec de Zavala, A., & Lantos, D.: Collective narcissism and its social consequences: The bad and the ugly (Current Directions in Psychological Science, 2020)

Cichocka, A., & Cislak, A.: Nationalism as collective narcissism (Current Opinion in Behavioral Sciences, 2020) 

Golec de Zavala, A., Peker, M., Guerra, R., & Baran, T.: Collective narcissism predicts hypersensitivity to in-group insult and direct and indirect retaliatory intergroup hostility (European Journal of Personality, 2016)

De Zavala, A. G., Cichocka, A., Eidelson, R., & Jayawickreme, N.: Collective narcissism and its social consequences (Journal of personality and social psychology, 2009)

Lobaczewski, A. M.: Political ponerology: A science on the nature of evil adjusted for political purposes (Red Pill Press, Ltd., 2013)