Beszélgetés Bibók Beával, az Ellopott feln?ttkor cím? kötet szerz?jével

2024 negyedik negyedévében jelent meg Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus Ellopott feln?ttkor – Az infantilizáció jelensége – A visszatartó nevelés következménye a határproblémás családokban címet visel? második kötete, amely a szerz? 2023-ban megjelent, A parentifikáció jelensége – Önfeláldozás gyerekkorban, feln?ttkorban és a párkapcsolatokban cím? könyvét követte.

Fotó: Révai Sára

Els? könyvével és az ahhoz kapcsolódó számtalan cikkel és podcasttal a parentifikáció fogalma valósággal berobbant a köztudatba. Új könyve az infantilizációt járja körül, amelyr?l egy beszélgetés során említi, hogy a parentifikációhoz hasonlóan csekély a szakirodalma. Mit jelent pontosan az infantilizáció?

Hadd kezdjem egy számomra fontos és személyes megjegyzéssel: nem szeretem, és nehezen is ejtem ki az infantilizáció szót. Ha err?l a témáról beszélek, mindig szeretem hozzátenni, hogy ez a visszatartó nevelés szinonimája. A visszatartó nevelés, azaz az infantilizáció pedig az, amikor a szül? nem követi le a gyermek érzelmi érését, és akár feln?ttkorában is gyermekként viszonyul hozzá.

Hirdetés

Van olyan jellemz? életkor, amikor a gyermek növekedésének lekövetésében lemarad a szül?, illetve vannak-e ennek nyilvánvaló megjelenései?

Hogy ez mikor történik meg, az nagyon változatos, ez az anya érettségén vagy éretlenségén múlik. Nagyon gyakori jelenség egyébként, hogy még az anya sem vált le az ? anyjától, ezért ezt a köt?dési mintát örökíti tovább.

Az éretlen anyák b?ntudatkeltéssel érik el azt, hogy a gyermekük ne váljon le. Jellemz?ek az olyan típusú „ártalmatlan” mondatok, hogy „megteszed nekem, ha szeretsz”. Ezek persze az életkortól függ?en nagyon változatosak lehetnek: „adsz egy puszit, ha szeretsz”, vagy „megeszed a f?zeléket, ha szeretsz”, vagy a gyermek id?sebb korában: „ha szeretsz, elviszed, amit csomagoltam neked”. A szavakon túl az egész kapcsolatot áthatja a b?ntudat keltését sugárzó energia, amely azt közvetíti a gyermek felé, hogy semmiképpen ne távolodjon el, legyenek fizikailag közel egymáshoz az anyával, olvadjanak össze, mert akkor nem kell átélnie a mardosó b?ntudatot. Az említett mondatok – amelyek persze a végtelenségig variálhatóak – és az egész kapcsolatra egyfajta malterként vagy ragasztóként ránehezed? súlyos és nehéz leveg? nem engedi a gyermeket leválni.

A parentifikáció mindkét szül?re visszavezethet?, az infantilizáció esetén mintha a felel?sség inkább az anyát terhelné. Ki lehet ezt így jelenteni, és ha igen, miért van ez így?

A parentifikáció hátterében a család, mint rendszer nem megfelel? m?ködése áll, ezt a család termeli ki. A családot úgy képzeljük el, mint egy céget, amelyet ketten vezetnek. Ha az egyikük kiesik – betegség, alkoholizmus vagy éretlenség, érzelmi alkalmatlanság miatt –, akkor a gyermekre hárul az a teher, amit a szül?k dolga lenne megoldani. Ilyenkor a gyermek a rendszerben támadt tölti be. Az infantilizáció hátterében az anya éretlensége áll: itt nem a rendszerben keletkez? ?rt kell betölteni, az ?r itt az anya éretlenségéb?l adódik, az ? gyermeki szükségleteit kell kielégíteni.

És hogy miért van ez így? Köt?dni az anyától tanulunk meg az els? egy-két évben, az apa kés?bb, a gyermek 2-3 éves kora környékén kap nagyobb szerepet. Éppen ezért ritka, hogy az infantilizáció hátterében az apa áll – ez akkor fordulhat el?, ha ? neveli a gyermeket.

Lehet-e valaki egyszerre parentifikált és infantilizált?

Igen, létezik ilyen. Ezekben az esetekben olyan szerep hárul a gyermekre, amely gyakorlati kérdésekben er?ssé, remek problémamegoldóvá teszi, míg az érzelmi ügyekben, érzelmi síkon gyermeki szinten marad. Összefoglalva ezek a helyzetek az alábbi nagyon egyszer? mondattal írhatók le: „Oldd meg a problémát, de maradj velem!”

Az ön tapasztalata szerint inkább a férfiakat vagy a n?ket érinti az infantilizáció?

Vegyes a kép, nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy az infantilizáció inkább férfiakat vagy n?ket érint. Férfiaknál gyakori a mamahotel, míg n?knél tipikus jelenség, hogy a párválasztás után az anyuka megpróbál mindenben segíteni: ez a feln?tt lányáról leveszi a felel?sséget, és egyben az anya számára egyfajta kontroll lehet?ségét is biztosítja. Említettem már, hogy gyakran az anya is infantilizált, és még ? sem vált le a saját anyjáról: sokszor az infantilizált anya a saját szorongását oldja a gyermeke közelségével. Ezeket a családokat áthatja a konstans félelem és szorongás – egy hosszabb repül?útban biztosan, de akár egy rövidebb autós utazásban is a katasztrófa lehet?ségét látják. Erre rímel az a gyakori jelenség, hogy a megérkezéskor a gyermeknek be kell jelentkeznie a családi chatbe, hogy anya megnyugodjon, de extrém esetekben elvárás az ébredést?l az ágyba vonulásig naponta többszöri tudósítás, a család tájékoztatása.

Hány éves volt a legfiatalabb és a legid?sebb infantilizált kliense?

A legid?sebb páciensem 55-60 éves volt, míg a legfiatalabb a 20-as éveinek az elején járt: ? egyébként azért fordult hozzám, mert nem bírta a vizsgahelyzetekb?l adódó stresszt. Az infantilizáltak nehezen mennek el terápiába, mert érzelmileg nehéz szembesülniük a problémákkal. Ez leginkább akkor történik meg, amikor a társ és a gyermek utáni vágy nagyon er?sen kopogtat, és nem érkezik meg a vágyott kapcsolat vagy a gyermek, vagy amikor a sokadik párkapcsolat is kudarccal végz?dik. A párkapcsolatban él?k pedig akkor fordulnak szakemberhez, amikor a kapcsolat nem tud fejl?dni, hiszen az anyával való túl szoros kapcsolat gátolja ?ket ebben.

Lehet-e értelme szül?-gyerek közös terápiának?

Igen, ez a családterápia része: a közös munka során meg tudjuk érteni a feszültségek forrását, ki lehet jelölni a határokat – ezáltal a szül? is megtanul alkalmazkodni, a gyermek pedig le tud válni.

Mik az infantilizáltakra jellemz? tulajdonságok?

Induljunk kintr?l befelé: sokszor nagyon der?sek, egyfajta gyermeki ártatlanság látszik rajtuk. Jellemz? rájuk továbbá, hogy nagyon kommunikatívak – ez olykor felszínes beszélgetést jelent sok töltelékszóval, szemben a parentifikáltak lényegre tör?, strukturált mondanivalójával. Nem véletlen a párkapcsolatokban egy parentifikált és egy infantilizált találkozása, hiszen a parentifikált egy örökös megment?; a benntartott, infantilizált társ pedig örömmel veszi, ha megmentik ?t. Bizonyos szempontból a második könyvet is ez inspirálta: úgy érzem, hogy a két könyv egységet alkot.

Bibók Bea szerz? több száz könyvet dedikált a bemutató után. Fotó: Szepesvári Petra

Ha már a két könyv egységét említi: az els? könyv esetén megfeszített munkáról és flow-élményr?l mesélt. Vélhet?en a naptára hónapokkal el?re megtelik terápiás id?pontokkal, a közösségi médiában folyamatosan aktív. Milyen élmény volt a mostani könyv alkotói folyamata?

Nagyon más volt a két alkotói folyamat. Az els? könyvemet lényegében egyhuzamban és flow-élményben írtam, a második könyv alapélménye a határtalanság volt: rengeteget írtam, és nagyon sokszor visszatértem a kézirathoz. Különbséget jelent továbbá, hogy a parentifikációban magam is érintve vagyok, így sok személyes élmény jelenik meg az els? kötetben, míg a másodikban leginkább példaként a három lányomhoz f?z?d? kapcsolatomról írtam: büszke vagyok rájuk és a velük kialakított egészséges kapcsolódásokra.

Három lánya van, és két könyve. Mikorra várhatjuk a harmadik kötetet, és mir?l fog szólni?

Sok tervünk van a kiadóval, és könnyen elképzelhet?, hogy könyv tekintetében nem állok meg háromnál… Az elképzelésekr?l egyel?re nem igazán szeretnék beszélni, de annyit azért elmondhatok, hogy majd egy önéletrajzi kötet is szerepel a tervek között.