Akiben megbíznak, ?szintébb lesz

Számos pszichológiai kutatás középpontjában a társas együttm?ködés olyan témái állnak, mint az önzetlenség, a morális értékek fejl?dése, az empátia és nem utolsósorban a bizalom. A békés együttélésre és a társadalom fejlesztésére irányuló törekvések az 50-es években kaptak el?ször szárnyra, de a mai napig éget? és sok esetben megválaszolatlan kérdéseket feszegetnek.

Minél összetettebb egy társadalom, annál nagyobb a másoktól való függés mértéke is. Amennyiben a személyek közötti bizalom meggyengül, a társadalom szétesik. Ha jobban belegondolunk, a mindennapi életünk összes percét behálózza a másokba, legtöbbször idegenekbe vetett bizalom. Az utcára való kilépést?l kezdve a villanyszámla befizetésén át egészen a fogorvosig minden lépésünk a valaki másba fektetett bizalmunkra épül.

Az interperszonális (személyközi) bizalom egy egyénnek vagy egy csoportnak azt az elvárását jelenti, hogy egy másik egyén vagy csoport állításában, szavában vagy ígéretében hihet. Ezek a különböz? egyénekre, csoportokra, helyzetekre vonatkozó elvárások aztán összeállnak egy általános és viszonylag stabil személyiségjeggyé. Leegyszer?sítve, aki gyerekkorában azt tapasztalta, hogy a szülei, tanárai, barátai ?szinték vele, és betartják az ígéreteiket, az feln?ttkorában is meg fog bízni a postásban, fogorvosban és így tovább.

Hirdetés

Ez különösen jelent?s, mivel több vizsgálati eredmény is rávilágított arra, hogy a bizalmi képesség és a megbízhatóság kéz a kézben járnak. Azok az emberek, akik többnyire bizalomteljesen fordulnak a világ felé, kevésbé hajlamosak hazudni, csalni vagy lopni, tehát mások bizalmát elárulni. Az is magától értet?d?, hogy egy szavahihet? emberben könnyebben megbíznak a társai.

Egy a Nature Human Behaviour cím? lapban publikált friss kutatás a gyakorlatban igyekezett körbejárni az ?szinteség és a megbízhatóság témakörét. Tudjuk már, hogy akit megbízható környezet vesz körbe fiatalkorában, szintén ?szintébben fog viselkedni. Azt is tudjuk, hogy aki ?szintén viselkedik, abban könnyebben megbízunk. De mi számít még? Vajon igaz az is, hogy aki felé bizalommal fordulnak, az ennek hatására megbízhatóbban fog viselkedni? A vizsgálatban 328 óvodáskorú (5 és 6 éves) gyerek vett részt. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen hatással van a gyerekek magatartására, ha egy feln?tt kifejezi beléjük vetett bizalmát gyakorlati, illetve explicit (szóbeli) módon. Vajon visszaélnek a jóhiszem?ségével, vagy viszonozzák, és megfelelnek a pozitív elvárásoknak?

A vizsgálat helyszíne az óvoda volt, ahol a csoportból kihívott gyerekek úgy tudták, hogy a kísérletvezet? a matematikatudásukat fogja tesztelni. A külön erre a célra összeállított feladatlap négy az ? szintjükhöz igazított és egy óvodásfejjel megoldhatatlan példából állt. A gyerekek melletti asztalon könnyen látható helyen elhelyeztek egy megoldókulcsot, és egy ponton a kísérletvezet? el is hagyta a szobát azzal az indokkal, hogy valami fontos dolgot kell elintéznie a szomszédos irodában. El tudjuk képzelni, mekkora kísértést jelent egy gyereknek (még akár egy feln?ttnek is), hogy megnézze a megoldást, különösen abban az id?szakban, amikor egyre nagyobb hangsúly helyez?dik az akadémikus teljesítményre.

A vizsgálat másik lényegi pontja a tesztel?szoba felé vezet? út volt. A kísérletvezet? megkérte a gyerekeket, hogy segítsenek megfogni neki egy nagyon fontos tárgyat, mert sajnos tele van mindkét keze. Külön kiemelte, hogy azért meri megkérni ?ket erre, mert bízik bennük, majd megköszönte nekik a jó munkájukat. A gyerekek másik felét nem kérték semmilyenfajta segítségre, és szóban sem er?sítették meg az önbizalmukat.

Az eredményekb?l egyértelm?en kirajzolódik a feln?tt által kifejezett bizalom pozitív hatása a gyerekekre. A kutatók az explicit (szóban való) meger?sítést emelték ki mint leger?sebb hatótényez?t. A kontrollcsoport résztvev?i, akiknek nem kérték semmiben sem a segítségét, illetve szóban való meger?sítésben sem részesültek, jelent?sen nagyobb arányban csaltak. 60%-uk leste le a jó megoldást, amikor alkalma nyílt rá. A „megbízhatónak titulált” gyerekeknek csupán 30%-a tett ugyanígy.

A vizsgálatból az is kiderül, hogy a bizalmi hatás személyspecifikus. Azzal a feln?ttel kapcsolatban lép fel viszonzás, aki kifejezte bizalmát a gyerek felé, és nem adódik át közvetlenül bárkire. Amikor egy idegen volt jelen a teszt elvégzésénél, a gyerekek ugyanakkora arányban csaltak, mint a kontrollcsoport résztvev?i. Fontos kiegészítés, hogy amennyiben egy ismer?s tanár vagy olyan feln?tt tesztelte volna ?ket, akivel volt el?zetes pozitív interakciójuk, ez valószín?leg máshogy alakult volna.

A fent tárgyalt eredményeknek nem csupán elméleti, hanem gyakorlati haszna is van. A gyerekek ?szintesége feler?síthet? a feln?ttek pozitív meger?sítései és a kifejezett bizalom által. Sokkal hatékonyabb ez a fajta hozzáállás, mint a fenyegetések vagy büntetések, amelyek bizonyítottan csökkentik gyerekeknél a proszociális (együttm?köd?) viselkedés valószín?ségét.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A gyerekek igénylik és meghálálják, ha a segítségüket kérjük, f?leg ha ezzel együtt hangot is adunk annak, milyen megbízhatónak bizonyulnak. Ez a pozitív hozzáállás könnyen alkalmazható mind iskolai, mind otthoni környezetben. Az azonnal megfigyelhet? változásokon kívül hosszú távú hatásokról is beszélhetünk. Bár a vizsgálatban nem volt megfigyelhet? közvetlen hatás, közvetett nagyon is létezik. A korábban tárgyaltak alapján el?re vételezhet?, hogy az ?szinte viselkedés pozitív meger?sítésekhez, ezek pozitív elvárásokhoz, ezek pedig további becsületes döntésekhez vezetnek. Ez az önmeger?sít? kör aztán stabil lábakon álló morális értékrendszert és alapvet?en pozitívabb világszemléletet eredményez. És ez mind azzal kezd?dik, hogy megkérjük gyermekeinket, hogy segítsenek, és közben megdicsérjük ?ket.

Molnár Kincs?

ELTE Pszichológiai Kar

Forrás: https://www.nature.com/articles/s41562-024-01837-4