A fejfájások leggyakoribb formája a tipikusan a fej mindkét oldalán jelentkez?, nyomó, szorító jelleg? és enyhe-közepes er?sség? fájdalommal járó tenziós fejfájás, ami a kutatások alapján 30-78 százalékban fordul el?. (Fontos kiemelni: a tenziós fejfájás és a hipertenziónak is nevezett magas vérnyomás egymástól elkülönítend?! Ugyan mindkét fogalomban a „tenzió” kifejezés szerepel, de más értelemben: a fejfájás esetén annak nyomó-feszít? jellegére utal, míg a magas vérnyomás esetén magára a vérnyomásra). A másik leginkább gyakori (a WHO szerint minden hetedik feln?ttet érint?) típus az általában féloldali, lüktet?, görcsös és jellemz?en heves fájdalommal járó migrén, amihez számos esetben hányinger vagy hányás, fényekre és/vagy hangokra való túlérzékenység is társul. Mindkét fejfájásváltozat esetében kiemelked? szerepe van a stressznek.

Mi az a stressz?

A Selye János által bevezetett fogalom szerint a stressz az él? szervezet általános, a test egészét mozgósító reakciója az egyensúlyát megzavaró ingerekre. Stresszreakciót kiváltó tipikus helyzet például a nyilvános szereplés, vizsga, állásinterjú, illetve bármely olyan szituáció, amiben az egyén a testi épségét vagy az énjét fenyegetve érzi. Természetesen egyénr?l egyénre nagyon változó lehet, ki mit él meg stresszesnek. A stresszreakció során aktiválódnak a szervezet energiatartalékai (pl. gyorsul a szívritmus, a légzés, fokozódik az izmok vérellátása, stb.), ami felkészít az adott helyzethez való alkalmazkodásra: „üss vagy fuss” („fight or flight”) – ez az alarm reakció. Ezt követ?en az aktív ellenállás fázisában újabb energiatartalékok szabadulnak fel, amik aztán kezdenek fogyatkozni, és a reakció tartós fennállása esetén bekövetkezik a kimerülés szakasza, ami végs? soron akár a szervezet teljes kimerüléséhez vezethet a stresszhormonok túlsúlya miatt.

Azonban érdemes kihangsúlyozni, hogy a stressz az élet természetes velejárója – bizonyos mennyiség? stresszre szükségünk van a mindennapi aktivitás fenntartásához. Jól példázza ezt a Yerkes-Dodson törvény, amely szerint a teljesítményünk közepes mérték? bels? aktivitási (arousal) szint mellett optimális; ennél alacsonyabb arousalszint esetén aluszékonyak vagyunk, míg az arousal magasabb szintje mellett szorongás jelentkezik, ami rontja a teljesítményt. Probléma tehát a stressz tartós fennállásakor alakul ki – ahogy azt gyakran fejfájások esetén tapasztalhatjuk.

A stressz szerepe a fejfájásokban

Kutatások szerint a stressz a tenziós fejfájás és a migrén közös, leggyakoribb kiváltó oka (triggere). Maga a fejfájás is stressz forrása lehet, ami végs? soron ördögi kör kialakulásához vezethet: stressz hatására fejfájás alakul ki, ami aztán fokozza a stresszt, aminek újabb fejfájás lesz a következménye. Ennek „természetes” folyománya lehet az elkerül? viselkedés, amikor a fejfájásoktól szenved? egyén megpróbálja elkerülni fejfájásának triggereit. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelent megoldást, hiszen a stressz nem (mindig) elkerülhet?/bejósolható. A helyzetet súlyosbítja, hogy az elkerülés hosszabb távon hozzájárul a szociális aktivitás besz?küléséhez, a társas támogatás csökkenéséhez – ami pedig újabb stresszforrás. Ráadásul arra vonatkozó eredmények is vannak, hogy a stressz hirtelen csökkenése is triggere lehet a fejfájásnak; ennek tipikus példája a dolgos munkahét után, a hétvégi „leeresztéskor” jelentkez? fájdalom. A stressz továbbá fokozhatja a fejfájások gyakoriságát és intenzitását, illetve hozzájárulhat a fejfájás krónikussá válásához – talán nem is szükséges kiemelni: mindezek a stressz további forrásai lehetnek.

Mi tartja fenn a stressz-fejfájás-stressz ördögi körét?

A stressz és az egészség kapcsolatában használt egyik elmélet az allosztatikus töltés modell, ami közelebb visz minket a stressz és a fejfájás kapcsolatának megértéséhez is. Az allosztázis szó szerinti jelentése: stabilitás elérése változás által – a szervezet azon képességér?l van szó, hogy önmaga egyensúlyát a környezeti kihívásokra adott fokozott aktivációval éri el (pl. a felszabaduló stresszhormonok révén fokozódik a szívritmus, növekedik a vérnyomás), így aztán hatékonyan tud alkalmazkodni az adott helyzethez. Ugyanakkor az ismétl?d? stressz hatására ugyanennek a folyamatnak a tartós fennmaradása ártalmas a szervezetre, elhasználódnak a folyamatban részt vev? szervek (pl. a stresszhormonok tartósan magas szintje magas vérnyomáshoz vezet) – ez az allosztatikus túlterhelés. Vagyis ugyanazon mechanizmusok, melyek a túlélést segítik, tartósan fennállva betegségek kialakulásához járulhatnak hozzá.

A szervezet válaszát a környezeti ingerekre az agy szabályozza –  folyamatosan döntést hoz arról, hogy az adott szituáció stresszesnek tekinthet?-e vagy sem, igényli-e az er?források mobilizálását vagy sem. Az allosztatikus túlterhelés pedig az agyat is érinti. Bár jelenlegi ismereteink alapján nem tudjuk sem a tenziós fejfájás, sem a migrén kialakulásának okait egyértelm?en meghatározni, mindkét betegségre alapvet?en a központi idegrendszert érint? zavarként gondolunk. A rendelkezésre álló kutatási eredmények az allosztatikus túlterhelés valószín?síthet? szerepét tükrözik tenziós fejfájással és migrénnel küzd? betegek agyában.

Migrénben jól ismert a különféle érzékszervi (szenzoros) ingerekre (pl. látási, hallási, szaglási) való túlérzékenység, ami a roham alatt a leger?sebb, ugyanakkor a rohamok közötti id?szakokban is jellemz?. Funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatok alapján a migrénesek agya nem fejfájós személyekhez viszonyítva jelent?sen magasabb érzékenységet mutat a szenzoros ingerekre. Kiemelend? a fájdalomfeldolgozásban szerepet játszó agyterületek eltér? aktivációja migréneseknél: a fájdalomérzet kialakításáért felel?s régiók magasabb, míg a fájdalom gátlását el?segít? területek alacsonyabb aktivitást mutatnak – ami hozzájárulhat a rohamok rendkívül kellemetlen jellegéhez és ismételt visszatéréséhez. A fájdalomfeldolgozásban érintett területek hasonló eltéréseit a tenziós fejfájás krónikus változatában is leírták. Továbbá mind migrénben, mind tenziós fejfájásban az agyi szürkeállomány megváltozott térfogatát mutatták ki a fájdalomfeldolgozás központjaiban. Ez utóbbi esetben ugyan nem tudjuk, mi volt el?bb (a térfogat megváltozása vagy a fejfájás), ugyanakkor arra vonatkozó adatok is vannak, melyek szerint krónikus stressz hatására bizonyos agyterületek (pl. hippokampusz, homloklebeny) szürkeállománya csökken – mindez felveti annak lehet?ségét, hogy a fejfájósok agya nem pusztán m?ködésében, hanem szerkezetében is megváltozhat a stressz hatására.

Migrénben közvetlenül a stresszválaszban érintett agyrégiók (pl. hippokampusz, amigdala, hipotalamusz, elüls? homloklebeny kéreg) elváltozásait is detektálták. A stresszhormonok (pl. kortizol, noradrenalin) megemelkedett szintje – amit migrénesek körében leírtak, és tenziós fejfájás esetén is vannak erre utaló adatok – számos ponton fejti ki hatását az agyban: az idegsejtek közti ingerületátadás helyén, a szinapszisokban, rontja az alkalmazkodást el?segít? új idegi kapcsolatok kialakítására való képességet, és csökkenti új idegsejtek keletkezésének valószín?ségét.

Látható tehát, hogy fejfájásban számos agyterület érintett, és az ismétl?d? stresszhelyzetek (köztük maga a fejfájás) az agy szerkezetét és m?ködését károsítva az allosztatikus túlterhelés révén fokozzák a stresszre való érzékenységet, ezáltal fenntartják vagy akár súlyosbíthatják is a betegség tüneteit.

Stresszkezelés fejfájásban – mit tehetünk?

A stressz-fejfájás-stressz negatív spirálját fontos minél hamarabb megszakítani. Mivel a stressz az élet természetes része, és az elkerül? viselkedés nem jelent tartós megoldást (s?t inkább kedvez?tlen hatású), a stressz hatékony kezelését érdemes megtanulnunk.

Különféle relaxációs technikák rendszeres gyakorlásával jelent?sen javíthatjuk stresszkezelésünket – például hazai adatok szerint az autogén tréning hosszabb távon csökkenti a migrénes epizódok gyakoriságát. Biofeedback technikák alkalmazásával is tanulható többek között az izmok ellazítása. A pszichoterápiák közül a kognitív-viselkedésterápiák hatékonyságát emelik ki a fejfájáskutatások: a stresszel és negatív érzésekkel (mint a fejfájás triggerei és következményei) összefügg? gondolati sémák átdolgozásában van jelent?ségük. Fontos megjegyezni, hogy ezen módszerek kombinálásával hatékonyabb lehet a stressz és a fejfájások kezelése.