N?i terefere

A legjobb barátn?nkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi id? telt el az utolsó találkozás óta. Nem kell álarcot viselnünk, meghallgat és megért bennünket. Rengeteg érték van ezekben a – sajnos még a mai napig is megmosolygott – kapcsolatokban. A kutatók mégis ritkán foglalkoztak e témával, a feln?tt n?k közötti barátságról mindeddig kevés tudományos érték? írás született. A férfiak pedig hol leértékelik, hol irigylik azt a bens?séges, intim légkört, amit a n?k képesek megteremteni egymás között.

Vajon mit?l m?ködik ilyen jól a barátn?k közötti viszony, s miért van az, hogy a férfiak ritkábban élnek át hasonló mély, elfogadó kapcsolatot a haverokkal? Tisztában vagyunk persze azzal, hogy a legtöbb férfi nem szeret az érzéseir?l beszélni. Nem így nevelték ?ket, szokatlan számukra ez a terep – érzelmi támaszuk általában a feleségük. (Ez magyarázat lehet arra is, miért magasabb az özvegy férfiak halálozási aránya, mint az özvegy asszonyoké.) A feleségek viszont sokszor érzelmileg „ellátatlanok” a házastársi kapcsolatban, hiányzik a kölcsönös odafordulás és megértés – az érzelmi támaszt a legtöbb esetben nem a férjükt?l, hanem a barátoktól és a rokonoktól kapják. Számos kutatás is igazolta, hogy a n?k stresszhelyzetben kevésbé vannak egyedül, mint a férfiak. Egy súlyos veszteség, betegség átvészeléséhez számukra nagyon fontos er?forrást jelent a jó barátn?, ám nemcsak a traumatikus életesemények átvészelésében, hanem a mindennapi nehézségek és bosszúságok kezelésében is jól jön egy azonos nem? barát.

Egy másik n? szemével nézni saját magamat

Sokszor halljuk, hogy a n?k állandóan „lelkiznek”, azonban itt sokkal többr?l van szó. Barátn?jük társaságában kifejezhetik és megfogalmazhatják negatív és pozitív érzéseiket, jobban megismerhetik saját magukat. A barátn? empatikusan visszatükrözi érzéseiket, ami el?segítheti a problémák átlátását és megoldását, a jelent?ségteljes, mély beszélgetések pedig mindkét félre nagyon jó hatással vannak. Egy friss kutatás is igazolta, hogy sokkal boldogabbaknak érezzük magunkat, ha érdemi dolgokról, s nem az id?járásról beszélgetünk.

A barátn?nkkel igazán önmagunk lehetünk, míg a férfiak jelenlétében sokszor szerepet játszunk. A barátn?kapcsolat az önismeret és magabiztosság forrása, hiszen a szorongásmentes légkör lehet?séget ad számunkra, hogy rájöjjünk, milyenek is vagyunk valójában, megtalálhatjuk saját identitásunkat, így önértékelésünk is javul. A kutatások szerint pedig az egészséges önértékeléssel rendelkez? n?k kevesebb depressziós tünetet mutatnak, különösen, ha veszteségszituációval kell megbirkózniuk.

A barátn?, mint anya

Verena Kast, a svájci származású pszichoterapeuta szerint a barátn?kapcsolat az individualizációs folyamat lényeges eleme. Az anya-lánya kapcsolat egyfajta folytatásának is tekinthetjük, hiszen hasonló a megélt, idealizált bizalom, a szimbiotikus „mi ketten együtt” érzése. A legtöbb barátságban létrejön ez a fajta „anyai mez?”. „Ameddig otthon a férjem mellett mindig er?snek kell mutatkoznom, mindig támogatnom és vigasztalnom kell, a barátn?m mellett végre vehetek egy mély leveg?t és hátrad?lhetek, kezemben egy forró teával” – meséli egy 36 éves n?. Fontos kiemelnünk, hogy bár a barátn? sok esetben betölti ezt a fajta anyai szerepet, a barátságokra jellemz?, hogy kis eltéréssel hozzánk hasonló korú barátot választunk, hiszen a hasonló életszakasz miatt hasonló problémákkal és nehézségekkel küzdünk, hasonló élettapasztalataink és feladataink vannak.

 A barátn?kapcsolat árnyoldalai

Bár ez a kapcsolat rendkívül fontos szerepet tölt be identitásunk kibontakozásának folyamatában, ha nagyon er?s a szimbiózis, az fejl?désünket hátráltathatja. Kényes egyensúlyt kell tehát fenntartanunk saját igényeink-érdekeink és a barátn?i elvárások teljesítése között, hiszen fennáll a veszély, hogy a függ?ség érzése miatt elvész az énérzés, és nem tudunk – vagy nem merünk – nemet mondani a kapcsolatban. Ezért a barátn?knek meg kell tanulniuk ezt a fajta elhatárolódást is, melyben mindketten érzékelik a határokat. Néha viszont egy „közbelép? férfiú” az, aki segít világosan meghúzni a határvonalat.

Irigység, vetélkedés és kritika

Ritkán vált tudományos vizsgálat tárgyává a barátságon belüli vita, konfliktus. Sajnos az interjúk során többen beszámoltak arról, hogy épp a legjobb barátn?jükben csalódtak a legnagyobbat, amikor kihasználta vagy átverte ?ket, amikor a „legjobb barátból a legrosszabb ellenség” lett. A baráti kapcsolatnak legtöbb esetben a partnerért való versengés adta meg a végs? döfést – s ez nem is olyan ritka jelenség. Bleske és Buss vizsgálatából kiderült, hogy a megkérdezett n?k 29 százaléka tapasztalta már, hogy a legjobb barátn?je flörtölt párjával.

Bár nem szívesen beszélünk róla, a versengés (nem csupán a férfiak tetszéséért, hanem pl. a szakmai siker érdekében) nagyon is jelen lehet a barátn?k kapcsolatában. S?t, a modern n?k barátságában a verseny és a jó teljesítményre való késztetés egyre többször a mindennapok részévé válik, hiszen már nem a társadalom által kevésbé értékelt szerepek (feleség, anya) okozta problémákon siránkozunk, nemcsak a tipikusan n?iesnek tartott tulajdonságokat értékeljük a másikban, nemcsak a szükség óráiban találkozunk, hanem elismerjük a másik iskolai, munkahelyi teljesítményét, így növeljük önbizalmát – vagyis a felek kölcsönösen er?sítik egymást („produktív irigység”), nem két „gyenge n?” szövetségér?l van tehát szó, akik gyengeségükben vigaszt nyújtanak egymásnak.

A igazi barátn?nek még kritizálni is szabad a másikat: megmondhat olyasmit, amit mástól nem fogadnánk el. Egy 60 éves hölgy meséli: „Legutóbb is olyat mondott nekem, hogy egyszer?en felálltam és tettem két kört a ház körül. Borzasztóan nehezen fogadom a kritikát, de ? mindig a szemembe mondja. Valahol már akkor is éreztem, hogy igaza van, talán mástól nem is fogadtam volna el. És ez jól van így, s?t, ebb?l tudom igazán, hogy igaz barát, és nemcsak megjátssza, hogy kedvel.” Ebben a kapcsolatban a felek felismerték, hogy a konfliktusok és nézeteltérések nem végz?dnek szükségszer?en a szeretet elvesztésével.

Az irigylésre méltó lánybanda

A barátn?k elfogadó, bátorító légkört tudnak teremteni, gyakori a pozitív meger?sítés és a cinkos egyetértés – ugyanakkor kevés férfi számol be bens?séges baráti kapcsolatról, hiszen leginkább a közös tevékenység (focizás, sörözés), ami összehozza a haverokat. Kutatások is igazolták, hogy a férfiak legtöbbször a közös tevékenységet emlegetik, ezzel szemben a n?k az önfeltárást és az érzések megosztását helyezik a középpontba. N?k és férfiak tehát kölcsönösen tanulhatnának egymástól.   Valószín?, hogy a férfiak érzelmi zárkózottsága nem a jó irány – ám a n?k túlzott érzelmessége is eltávolíthat a problémák megoldásától.  Úgy t?nik, hogy a férfiak elkezdték a határok feszegetését: jó példa erre a bromance, a férfiak közötti testvéri barátság. Egy néhány hónapja publikált kutatás szerint egyre több férfi érzi azt, hogy a barátjához érzelmileg közelebb tudja érezni magát, mint a barátn?jéhez. A jelenség oka lehet többek között a metroszexuális kultúra terjedése, mely arra ösztönzi a férfiakat, hogy bátrabban fejezzék ki érzéseiket és többet tör?djenek önmagukkal A vizsgálatban részt vev? férfiak megemlítik, hogy vannak olyan tulajdonságaik, amit talán a párjuk nem tartana elég férfiasnak, ezért titokban tartják el?tte, míg a legjobb barát ítélkezés nélkül elfogadja például azt, hogy szereti Beyoncét és sör helyett inkább limonádét inna.

Bár a férfiak között valóban kevésbé jellemz? a verbális önfeltárás és az érzések megosztása, Sherrod szerint az intimitás férfias módja funkcióját tekintve épp oly értékes, mint a n?k közötti intimitás, hiszen csökkenti a stresszt és a depressziót. A testi kontaktussal járó sportok, a   bajtársiasság, a közös tevékenységek összetartó ereje, egymás ugratása mind a barátság összetartásáról és az intimitás egy fajtájáról szólnak.

Összeegyeztethetetlen?

Az interjúk során számos n? beszámolt arról, mennyire nehéz összeegyeztetni párkapcsolatát és barátn?-kapcsolatát. A legtöbb esetben a barátokat alárendeljük a családi kapcsolatoknak, és sajnos sokan vannak olyanok, akiknek egyetlen barátn?jük sem marad feln?tt korukra. A férfiaknak ezzel szemben minden életkorban több barátjuk van, talán mert a régivel ritkán szakítják meg a kapcsolatot egy életciklus-váltás miatt.* A n?k körében végzett vizsgálatok szerint azonban a házassággal és a gyerekek számának növekedésével csökken a barátn?k száma, hiszen családi feladataik miatt idejük sincs a korábbi kapcsolatok ápolására. A „játszótéri” barátságok az id? el?rehaladtával megszakadnak – az anyasággal együtt járó problémák, terhek megosztása után ritkán mélyülnek el ezek a kapcsolatok. Feszültséget kelt a tradicionális feleségszerep is – meglehet?sen ritka az az eset, ahol nem a barátn?kapcsolat sorvad el az elvárások súlya alatt.  De ne feledjük, hogy a jó barátn?k által nyújtott érzelmi támasz nagyon sokat segít énünk kiteljesítésében, az önazonosság keresésében, személyiségünk fejlesztésében. Minden kapcsolat egyedülálló – élni kell azzal, amit kínál!

*Fontos megjegyeznünk, hogy a témakörben végzett kevés kutatás fontos módszertani problémájának tekinthet? a barátság fogalmának pontatlan megfogalmazása, hiszen nem mindegy, hogy egy ismer?sre, egy haverra, vagy a legjobb barátra gondolunk.