Passzív meg(nem)oldási mód?

Körülbelül 15 éve került a kapcsolatkutatások középpontjába az úgynevezett ko-rumináció jelensége, melyet magyarra társas ruminációnak vagy együttes rágódásnak fordíthatnánk. Míg a rumináció során ismétl?d?en eszünkbe jut egy problémánk vagy valamilyen konfliktusunk, s azon önmagunkban, egyedül rágódunk, szinte kér?dzünk a negatív emlékeken, addig a társas rumináció folyamatában mindez egy másik személlyel való kapcsolatba ágyazódik bele. Ilyenkor az egymáshoz közel álló személyek – például barátok, anya és gyermeke, két munkatárs, párok – mintegy beleragadnak egymás nehézségeinek át- meg átbeszélésébe, azaz magába a problémába. Ezzel óhatatlanul a problémák során felmerül? negatív érzésekre fókuszálnak. Másrészt mind a ruminációnak, mind a ko-ruminációnak jellemz?je, hogy valójában egyik sem törekszik megoldásra: mindkett? „csak” töpreng, beszél a problémáról, tehát – minden látszólagos aktivitásuk ellenére – passzív meg(nem)oldási módok. Felvet?dik azonban a kérdés: miért maradhat fenn egy olyan viselkedésforma – a közös panaszkodás –, amely ennyire negatív hatásúnak t?nik?

A közös rumináció egy igen érdekes kett?sséget eredményez. Míg az önmagunkban való tépel?dést a kutatások a „depresszió el?szobájaként” aposztrofálják, addig a társas helyzetben történ? rumináció éppen hogy megnöveli a kapcsolati elégedettséget, tehát pozitív érzéseket is kelt. Valaki meghallgatja, netán még meg is érti a problémánkat, s?t hajlandó arra, hogy a beszélgetések során – közösen – újra és újra visszatérjünk ugyanarra a minket negatívan érint? dologra.

Hogyan beszélgetünk?

A jelenség vizsgálatakor a kutatók rákérdeznek arra, hogy amikor valaki – jelen esetben egy jó barátjával – a problémáiról beszélget, akkor azt hogyan teszi. Azaz milyen hosszan id?znek el a konfliktusok megbeszélésénél, mennyire részletesen teszik azt, mennyire mélyülnek el benne. A beszélgetés során el?térbe kerülnek-e azok a negatív dolgok, amik a probléma miatt esetleg bekövetkezhetnek, illetve az együttesen rágódó feleket milyen mértékben öntik el negatív érzések, mint például a szomorúság vagy a düh. Mindezek a folyamatok az egyéni rumináció tépel?désével hozhatók összefüggésbe. Ugyanakkor a felmérésben megjelenik egy olyan aspektus is, ami éppen hogy segítheti a problémafeldolgozást: ez pedig az, hogy a problémán való közös töprengés azért kerül a baráti tevékenység fókuszába, hogy mindkét fél jobban megértse, miért is történtek úgy a dolgok, ahogyan. Ez a rumináció jelenségének töprengés részével állítható párhuzamba, és a mentális átkeretezés révén megoldást vagy megoldási lehet?ségeket eredményezhet, ezzel segítve a nehézségb?l való kilábalást.

Mélyebb önfeltárás – szorosabb barátság

Az együttes rumináció jelensége képes feloldani egy látszólagos ellentmondást. Nevezetesen azt, hogy a megküzdés-kutatások eredményei szerint a negatív kérdéseken való rágódás érzelmi problémákhoz vezet, míg a barátságkutatások arra mutattak rá, hogy a mélyebb önfeltárás szorosabb barátságot eredményez, ami növeli a pszichés jóllétet. A ko-rumináció alaposabb vizsgálata tehát segíthet annak feltárásában, hogy az intimitás hogyan er?sítheti a depresszív és/vagy szorongásos tüneteket. A ko-rumináció szoros kapcsolatban állaz önfeltárás jelenségével, amely mind az egyén, mind a kapcsolat szempontjából adaptív értéket jelent: segíti a baráti kötelék megszilárdulását, s ezzel az egyén túlélését, jóllétét. Ugyanakkor a ko-rumináció jelent?sen eltér az önfeltárástól abban, hogy az érzések és a gondolatok kommunikációjának extrémebb – részletekbe men?, id?ben is elhúzódó – és negatív hangsúlyú módját képviseli.

A jelenség feltárásának kezdetén, a 2000-es évek elején amerikai kutatók f?ként serdül?korú baráti párosok mintáit tesztelték. Kimutatták, hogy bár a közös rágódás növekedésével emelkedik a kapcsolati elégedettség, a negatív történéseken való, eredményre nem vezet? közös tépel?dés ugyanakkor a felek személyes mentális egészségére mégis negatív hatással van. Azaz egy adott problémán való „közös kér?dzés” növeli a barátság szilárdságát, kiemelten a bizalmasságot, ugyanakkor egyéni szinten a rossz hangulat és a szorongás emelkedéséhez vezet. Persze kérdés, hogy a depresszív folyamatok ezt követ?en mit er?sítenek fel: még több együttes rágódást vagy éppen a kapcsolat gyengülését. És persze az ok-okozat is kérdéses. Lehetséges ugyanis, hogy azok hajlamosabbak bevinni barátságaikba a vég nélküli probléma-boncolgatást, akik önmagukban is sokat tépel?dnek és/vagy depresszív folyamatok indultak meg náluk. Mindezek megválaszolásához a barátságok hosszabb id?n át tartó utánkövetésére lenne szükség.

Tapasztalataink szerint a kapcsolati elégedettséget tekintve az is nagyon fontos szempont, hogy a baráti pár problémái nagyjából kiegyenlítetten kerülnek-e be a közös rágódás fókuszába. Amennyiben mindkét fél úgy érzi, kölcsönösen és ismétl?d?en behozhatják negatív élményeiket a beszélgetésekbe, meger?södik a baráti pár ko-ruminatív m?ködésmódja és a barátsággal való elégedettség is. Ellenben, ha ebben a páros egyik tagja elbillenést tapasztal, romlik a barátság megítélése, az együttesség-élmény ereje.

Jó példa a következ? eset arra, mennyire megmérgezheti a barátságot az, ha mer?ben eltér? a felek együttes rágódásra való igénye. A 13 éves Panna arról panaszkodik, hogy nagyon kiüresedett legjobb barátn?jével a barátságuk. Már alig mer neki mondani vagy írni valamit, mert a lány többször is szóvá tette, hogy Panna mindig ugyanazokat a problémáit hozza fel, ? pedig szeretne másról is beszélgetni. Panna szerint ? nem olyan negatív, de nem tud mit tenni, hiszen az aktuális kamaszkori és családi nehézségein nem képes hipp-hopp túllépni. Mivel nagyon ragaszkodik barátn?jéhez, alkalmazkodik, és er?s kontrollt gyakorol maga felett, nehogy szóba hozza a konfliktusait. Ám ebb?l újabb ellentét adódik a barátságban: a kölcsönösség gyengül, a mérleg nyelve elbillen, az adok-kapok egyensúlya felbomlik, Panna úgy érzi, nem hallgatják meg. Ezzel párhuzamosan depresszív és szorongásos tünetei feler?södnek, az iskolában is konfliktusai adódnak. A barátság – jelent?sebb érzelmi hullámzásokkal – néhány hónap után végleg lezárul.

Nemi és életkori különbségek

Fontos kiemelni a kutatásokban megjelen? nemi és életkori különbségeket is. Serdül?knél és fiatal feln?ttkorban nagyobb arányban jelenik meg a problémákon való közös rágódás, mint a kés?bbi évtizedekben, jelezve azt, hogy kés?bb valószín?leg a párkapcsolat veheti át – legalábbis részben – a ko-ruminatív funkciót. Err?l még nagyon kevés kutatási adat áll rendelkezésre, de úgy látszik, a párkapcsolati együttes rumináció speciális jellemz?kkel bír. Persze az is lehetséges, hogy „érettebb fejjel” a család és a mindennapi gondok mellett kevesebb id?t töltünk barátainkkal, vagy id?vel a problémák kezelésének kimunkáltabb megoldásmódjait fejlesztjük ki, így természetes módon csökken a baráti együttes rumináció. A fiúk, férfiak baráti kapcsolatai – bármennyire fontos náluk is a beszélgetés – a felmérések szerint alapvet?en inkább a közös tevékenységek köré szervez?dnek. A ko-rumináció vizsgálatok eredményei alapján nem is annyira veszélyeztetettek az együttes rumináció negatív aspektusait tekintve. Valóban, serdül? vagy feln?tt fiúktól, férfiaktól kevesebbet hallhatjuk a sürget? igényt egy probléma közös szétszálazására. A lányok és a n?k inkább hajlamosak arra, hogy problémáikat ismételten felvessék a baráti beszélgetésekben. Több mint 250 f?s vizsgálatunk is azt er?sítette meg, hogy a n?i baráti párosok lényegesen több id?t töltenek mind a saját, mind legjobb barátn?jük problémáinak boncolgatásával. Ez az eredmény összhangban van azzal a ténnyel is, hogy a n?k körében rendre magasabb ruminatív és depresszív értékeket mutatnak ki a felmérések.

A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvet? emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket el?hívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami széls?ségekt?l mentesen segíti a problémák kommunikációját. A barátság megtartó er?t jelenthet abban az értelemben is, ha a barát észreveszi, hogy a másik nem tud elszakadni egy problémájától – sem megoldani nem képes, sem érzelmileg nem tud túllépni azon –, így a közös beszélgetésekben éppen abban próbálja segíteni a másikat, hogy az a belesüppedés helyett felülkerekedjen a problémán.

B. például a pszichológiai ellátás els? alkalmával arra a kérdésre, hogy mi vezette ide, azt mondja, úgy érezte, összecsapnak a feje felett a hullámok. Számos magánéleti problémája van, ezeket mindig átbeszélik legjobb barátn?jével, ami sokat segít neki. Ugyanakkor barátn?je „beszélte rá” szakember felkeresésére, mert úgy látta, B. nem képes kilépni abból az ördögi körb?l, hogy a „csajos beszélgetéseken” rendre ugyanazon probléma körül keringjenek.