Mire figyeljünk? Mit csináljunk másképp?

• Engedjük el a múltat, ne rágódjunk

Ne rágódjunk olyan múltbeli negatív eseményeken, amelyek valamikor régen történtek, és úgy érezzük, nem tudjuk túltenni magunkat rajta. Lehet ez egy válás, baleset, munkahelyi kudarc, bármi. Nyilván, ezek érzelmileg nyomot hagytak bennünk, de próbáljuk átkeretezni ezeket a valaha volt, negatív történéseket: tekintsünk úgy rájuk, mint amelyekb?l tanultunk, tapasztalataink gazdagodtak, s tanulságait fel tudjuk használni a jelenben és akár a jöv?ben. A múltbeli eseményeken való rágódás (rumináció) rengeteg energiát emészt fel, elvonja a figyelmünket a jelen történéseir?l, és emiatt lemaradunk a pillanat pozitív élményeir?l. Ha ezeket nem éljük meg, kés?bb ezeken is rágódni fogunk…

• Éljük meg a jelent

A rumináció, de a jöv? felé irányuló állandó vágyakozás is pont azt teszi lehetetlenné, hogy az adott pillanatot teljességében megéljük, s arra koncentrálva minden maximálisan kihozzunk bel?le – legyen az egy ebéd, egy el?adás, egy koncert vagy bármi más. Lassuljunk le, forduljunk kicsit befelé. Ekkor bizony rajtakaphatjuk magunkat, hogy vagy a múlton rágódunk, vagy a jöv?r?l fantáziálunk. És hol van a jelen? Bekapjuk az ebédünket, de délután már nem is emlékszünk, mit ettünk. Megünnepeljük a barátunk szülinapját, de nem tudjuk felidézni, milyen növények voltak a kertben. Mindennapi cselekvéseink sokszor robot üzemmódban történnek, és nem éljük meg a pillanatot, nem észleljük környezetünk apró részleteit, nem élvezzük az ízeket, nem szívjuk mélyen magunkba az illatokat. A velünk történt élményeket beengedjük, de rögtön el is engedjük. Nem hagyjuk, hogy átjárjanak bennünket és hogy pozitív érzelmekkel, érzésekkel töltsenek el minket. A mindfulness (a tudatos jelenlét) és a savoring (amit talán ’ízlelgetés’-nek lehetne lefordítani) olyan technikák, amelyek elsajátítása tartalmasabbá, pozitívabbá, élménytelibbé és nem utolsósorban boldogabbá tehetné minden percünket. Nem kell a múltat kitörölni, de nem is kell nagyobb hangsúlyt fektetni rá, mint a jelenre vagy a jöv?re. Simogassuk a múltat, éljünk a jelenben és tekintsünk a jöv?be.

• Legyünk aktívak és közösségi emberek

Számtalan tanulmány szól arról, hogy az aktív, produktív életet él? id?sebb emberek tovább élnek, egészségesebbek, könnyebben megküzdenek a stresszel, boldogabbak, és gazdagabb társas kapcsolattal rendelkeznek. Mindez leginkább annak köszönhet?, hogy fizikailag is aktívak maradnak. A dolgos munkaévek után újabb célokat találnak maguknak, és keresik azokat a lehet?ségeket, amikor emberek között lehetnek. Vannak országok, ahol a nyugdíjazás után kezdetét veszi a második munkaélet – ez legf?képpen az önkéntes munkát jelenti. Több kutatás igazolta már, hogy ez növeli a jóllét-érzetet és a boldogságszintet. Emellett nem csak mentálisan, de fizikailag is egészségesebbek azok, akik valamilyen közösség részei – legyen az csapatsport, vallási felekezet, szabadid?s klub, szakmai csoport vagy bármi más. A boldogság megkérd?jelezhetetlen forrásai a társas kapcsolatok.

• Fókuszáljunk a megoldásokra a problémák helyett

Ha beragadunk a múlt történéseibe és emlékeibe, ha rágódunk az elmúlt dolgokon… nem visz el?re bennünket. Ez a fajta orientáció és szemlélet a problémafókuszt er?síti bennünk. Mi lett volna, ha nem így vagy úgy történik. Ezerszer átgondoljuk, lejátsszuk magunkban ezeket, mint valami forgatókönyvet és keressük a problémák gyökerét. Ez természetesen néha szükséges is, de ne legyen kizárólagos m?ködésmód. Ha nehéz, kihívást jelent? helyzetbe kerülünk, amit meg kell oldanunk, nem vezet mindig sikerre, ha csak a problémát elemezgetjük, boncolgatjuk. Adott egy helyzet, amin sokszor változtatni sem tudunk (pl. betegség, családtag halála). Gondoljuk át: tudok rajta változtatni? Van ráhatásom? Lehet, hogy nincs. Lehet, hogy részben vagy egészében van. Ilyenkor ne a probléma gyökerén rágódjunk, hanem keressünk megoldásokat. Vegyük számba bels? és küls? er?forrásainkat, amelyek a megoldások megtalálásában segíthetnek. Például vannak korábbi tapasztalataink, , amikor hasonló helyzeteket sikeresen megoldottunk. Lehet társas támogatásunk a megoldás keresésében. Használjuk fel ezeket, és arra fordítsuk energiánkat és er?forrásainkat, hogy egy jó (nem feltétlenül tökéletes) megoldást találjunk. Szükség esetén kérjünk segítséget – soha nem szégyen, ha egyedül nem megy.

• Találjunk új célokat, engedjük el az el nem érteket

Életünk közepén sok változás történik, a magánéletünkben és munkánkban egyaránt. A gyerekek feln?nek, lassan elhagyják a családi fészket. A munkában már úgy tekintenek ránk, mint akik karrierjükben mindent elértek, amit akartak. Sokszor el?bukkanhatnak a fiatalabb korunkban dédelgetett, meg nem valósult céljaink, , és ez rossz érzéseket, akár értéktelenség-érzetet kelthet bennünk. Ám az életközép pont arról szól, hogy addigi életünket újragondolva megvizsgálhatjuk, mely célok azok, amelyek még mindig lelkesítenek bennünket, amelyek mellett igazán el tudunk kötelez?dni, és amelyek értelmesen hozzájárulhatnak a még el?ttünk álló életszakasz sikerességéhez. Nem kicsi er?feszítést, objektivitást, realitásérzéket kívánó feladat ez. Nem mindegy, mit t?zünk ki magunk elé: ne gondolkodjunk feltétlenül új karrierben, extrém, de meg nem valósult célokban. Az értelmes célok egyik ismérve – ami boldoggá és elégedetté tehet bennünket –, hogy olyan tevékenységeket foglal magában, amelyekkel jót teszünk. Els?sorban másoknak. Ennek egyik formája lehet a már említett önkéntes munka, a fiatalok érdekében végzett bármilyen segít?, támogató, közösségi tevékenység, az önzetlen és nonprofit feladatok felvállalása (pl. gy?jtés szervezése, környezetszépítés). A kutatások szerint az értelmes, jelentésteli célok mellett elkötelez?d?, életük derekán járó és id?sebb emberek nemcsak motiváltak, energikusak, de mentálisan és fizikailag is egészségesebbek, ellenállóbbak a stresszel szemben, hosszabb ideig élnek és kognitív képességeik (gondolkodás, emlékezet stb.) is jobbak. Nem utolsósorban: boldogabbak, és empatikusabbak. Érdemes tehát feltenni magunknak a következ? kérdéseket: „Miben vagyok igazán jó? Hogyan tudom ezt kamatoztatni mások érdekében? Mi olyat csináltam már, ami mentén olyan készségekre tettem szert, amit valamely jó ügy érdekében használni tudok?” Találjuk meg a válaszokat, aztán cselekedjünk.

• Fejl?d? szemléletmód a rögzült helyett

Miben hiszünk? Abban, hogy életünk determinált és tulajdonságaink és készségeink nem változtathatók – vagy abban, hogy mindezeket lehet fejleszteni? Lehet! De er?feszítés szükséges hozzá.

Változni és változtatni csak úgy lehet, ha valamely cél mellett aktívan elkötelez?dve, er?feszítést nem kímélve megyünk el?re. Rögzült szemléletmód esetén minden eredményre és sikerre úgy tekintünk, mint ami született tehetség, rátermettség és adottságok következménye. Ami vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor kár az er?feszítésért, mert úgysem tudunk fejl?dni, változni, mert adottságaink meghatározzák lehet?ségeinket. Fejl?d? szemléletmódban viszont a sikerre és a változásra úgy tekintünk, mint a folyamatos tanulás, az er?feszítések által elért eredményekre. Tulajdonságaink, képességeink er?feszítéssel megváltoztathatók, s?t, fejleszthet?k. A nehézségekre úgy tekintünk, mint amelyek hasznunkra vannak, amikb?l tanulhatunk. Rögzült szemléletmódban állandó önigazolásokat keresünk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket, képességeinket, tudásunkat – és nagyon rosszul érezzük magunkat, ha kiderül, van valami hiányosságunk vagy kudarc ér bennünket.

A fejl?d? szemlélet alkalmazása tanulható, de fókuszváltást igényel. Oyan kérdéseket tegyünk fel magunknak, mint „Mit tanulhatok mindebb?l?”, „Hogyan tudok fejl?dni?”. Az életközépi virágzásnak fontos pillére a fejl?d? szemléletmód, hiszen ez hatással van a jöv?beni m?ködésünkre, életünk min?ségére, elégedettségünk alakulására, a produktivitásra és kapcsolatainkra. Életünk derekán, amikor akár teljesen új célokat állítunk fel és addig ismeretlen, de vágyott tevékenységekbe kezdünk, akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy nincs tehetségünk, adottságaink hozzá – merjünk belevágni. Mi történhet? Nem sikerül? Tanulunk bel?le és jöhet az újabb cél. Az er?feszítés, a szorgalom, a kitartás és az elkötelezettség meghozza gyümölcsét – nem utolsósorban újat tanulhatunk önmagunkról.

• Kerüljük az összehasonlítgatást és legyünk hálásak

A szomszéd füve mindig zöldebb. Nagyobb a háza. A volt évfolyamtársam többet keres nálam. A barátn?met három év alatt már másodjára léptetik el?. Bezzeg én … A társas összehasonlítás természetes jelenség, azonban, ha túlzásba visszük, jócskán megkeserítheti az életünket. Lehet?leg kerüljük az ilyen összehasonlítgatást, hisz ha mindezen dolgokkal rendelkeznénk, akkor is mindig lenne valaki, aki jobb, szebb, gazdagabb, vidámabb, érdekesebb stb. nálunk. Sokfélék vagyunk, megszámlálhatatlanul sokszín? háttérrel. Sokkal inkább fókuszáljunk arra, amink van. Legyünk hálásak ezekért a dolgokért. Azért, hogy éppen senki nem beteg a családban, hogy van munkahelyünk, hogy a gyerekeink szépen n?nek, vagy, hogy finomra sikerült az ebéd. Nem kell ezeknek extrém vagy nagy jelent?ség? dolgoknak lenni: hálásak lehetünk mindennapi életünk apró történéseiért: süt a nap és van egy kis szell?; kedvesen köszönt ránk az egyik kollégánk Ne feledjük, nemcsak nagy és jelent?s dolgok számítanak fontosnak az életünkben. A hála gyakorlása boldogabbá tesz bennünket. Mert jó érzéseket kelt, pozitív érzelmeket indukál, és az a tudat, hogy esetleg másoknak is jót teszünk, jelent?sen megemelheti a szubjektív jóllét-érzetünket. Ma már óriási szakirodalma van a hálának, s minden kutatási eredmény meger?síti, hogy a hála gyakorlásának megszámlálhatatlan pozitív következménye van.

• Ismerjük meg az er?sségeinket és csináljuk többször azt, amit szeretünk

Néha pont az életközépi szakaszban, a mérlegelés és egyenlegvonás közben jöhetünk rá, hogy nem feltétlenül azt csináltuk addig, ami igazán lelkesített volna bennünket, amiben jól éreztük volna magunkat, vagy ami igazi örömöt okozott volna. Nem feltétlenül bennünk van a hiba. El?fordulhat, hogy úgy alakult az élet- és pályagörbénk, hogy igazából tudatosan soha nem gondoltuk végig, mit is szeretnénk, miben vagyunk jók, mi az, amit élvezettel csinálunk. Akár a munkában, akár a privát életben. Nem tudatosult bennünk, mert talán nem a megfelel? visszajelzésekre és f?leg nem a saját er?sségeinkre támaszkodtunk, figyeltünk. Döntéseink nem mindig megalapozottak. Gondoljunk bele: gimnázium után elmegyek angol szakra, az egyetemre, mert angolból jó vagyok. Vagy éppen mérnök-informatikusnak, mert matekból mindig jók voltak a jegyeim. De vajon a jegyek egybevágnak a valódi érdekl?déssel? Azzal, amiben igazán jó tudok lenni? Olyan munkát, pályát választottam, ami lelkesít, amiben úgy érzem, megvalósítom önmagamat? Sok-sok nyitott kérdés… gondoljuk végig ezeket.

• Fedezzük fel az er?sségeinket

A pozitív pszichológiában a karakterer?sségek rendszerében van 24 er?sség, amellyel mindenki rendelkezik, de mindenkinél van 4 vagy 5 olyan, amiben igazán kiemelkedik.  (A magyar nyelv? teszt itt elérhet?, amihez regisztrálni szükséges: https://www.viacharacter.org/survey/Account/Register ).

Ezek sorrendje az életkor, az adott életszakasz vagy akár aktuális élethelyzet függvényében változhat, de az eléggé stabil, hogy melyek vannak a lista elején. Az er?sségek azért fontosak, mert alapvet? identitásunk részei, így a karakterer?sségek mi magunk vagyunk. Talán furcsán hangzik els?re. Az er?sségeket fel lehet ismerni (s?t, fejleszteni!), de ehhez is tudatosság kell, amit segíthet az önmegfigyelés.

Kedves Olvasó, Ön tudja, mik az er?sségei? És a társáé? A gyerekéé? A f?nökéé? A kíváncsiság? A szeretet? A vezetési készség? A humor? A kitartás? A tanulás szeretete? Érdemes ezeket feltárni és átgondolni. Lehet, hogy eddig nem nagyon használtuk az er?sségeinket. Persze lehet, hogy igen, és épp ezért voltunk boldogok a munkánkban és a magánéletben. Honnan lehet tudni, hogy használjuk ?ket? Ennek jele, amikor valami könnyedén, er?feszítés nélkül megy; amikor azt érezzük, hogy „ez aztán tényleg én vagyok”; amikor ellenállhatatlan vonzalmat érzünk olyan tevékenységek iránt, melyek az er?sségeinket mobilizálják, még akkor is, ha fáradtak, kimerültek vagyunk; amikor az er?sséghez kapcsolódó feladatok mindig elkészülnek, nem kerülnek az elvégzend? feladatok listájára. És még sorolhatnánk…

Fedezzük fel tehát az er?sségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem kés?, soha nem kés?. Ha pedig már tudjuk, melyek azok, használjuk ?ket olyan gyakran, amennyire csak tudjuk. Keressünk akár új tevékenységeket, ahol alkalmazni lehet ?ket – sok örömöt, energiát adnak, továbblendítenek, és ezek az új élmények pozitívan hatnak ránk. Több lesz a sikerélmény, n? a szubjektív jóllét- és énhatékonyság-érzetünk, s boldogabbak leszünk. Mások is boldogabbak lesznek körülöttünk.

Zárszó

Rajtunk áll, hogy életközépi válságot vagy virágzást élünk meg. A döntés a kezünkben van. Ahogy láthattuk, számtalan eszköz áll rendelkezésünkre, hogy életünk második szakasza valóban örömteli, élvezetes, aktív és eredményes legyen. Fontos, hogy így legyen. Nem véletlen ennek felismerése a kutatók körében sem. Boldogabb, kiegyensúlyozottabb, produktívabb közép- és id?skorúakkal a társadalom is pozitívabb képet fest. Nem utolsósorban a különböz? egészségügyi kiadások egyéni, de társadalmi szinten is csökkenthet?k. Az új irányzatok a ’healthy’ és ’positive’ ageing (egészséges és pozitív id?södés) fontosságát hangsúlyozzák. E fogalmak kapcsán nemcsak fizikai, de mentális egészségr?l is beszélünk. A pozitív id?södés/öregedés inkább életmód, mint létállapot. Ez az új tudományos, alkalmazott terület a negatív mentális állapotok (hiedelmek, gondolatok, attit?dök) káros hatásaival foglalkozik, de azzal a céllal, hogy felismerésükkel olyan eszközöket biztosítson (akár intézményesített formában), amelyekkel az id?söd? egyének fizikai, mentális és pszichés egészségi állapota fenntartható és fejleszthet?. A pozitív öregedés több mint filozófia – praktikus megközelítése annak, hogyan javítsuk az esélyeinket arra, hogy jobb életet éljünk, ahogy korosodunk. 

Életünk második szakaszába lépve szembesülünk – de szembesítenek is bennünket – azzal, hogy id?södünk, és sajnos sokszor olyan negatív címkékkel illetik ezt az életkort, mint „teher”, „hanyatló életszakasz”, „akiket majd el kell tartani”, „akiknek nincs semmi haszna már” … ezek a címkék tudat alatt is felszívódnak, és er?teljes, negatív bels? meggy?z?dést alakíthatnak ki az öregedésr?l általában, de az egyén saját id?södésér?l is. Mindez (a személyes élettörténettel színesítve) negatív mentális állapotokat eredményezhet, például depressziót, szorongást vagy apátiát és demotiváltságot, ami gátat szab annak, hogy kés?bbi éveib?l az ember a legtöbbet kihozza. A pozitív id?södés szemléleti keretében a hangsúly azon van, hogy felismerjük a kés?bbi életszakaszok   pozitív aspektusait, kihívásokkal teli lehet?ségeit, és azt, hogy az öregedéssel kapcsolatos gondolkodásunk és érzéseink jelent?s hatással lehetnek egészségünkre és jóllétünkre életünk második fázisában.

Mi magunk döntünk, hogy erre a pozitív útra rálépünk vagy sem. Nem vagyunk egyedül és vannak eszközök, lehet?ségek, amik ebben segíthetnek.

Irodalom

• Wethington, E. et al. Turning Points in Adulthood. In How Healthy Are We? A National Study of WellBeing at Midlife. Ed. Orville Gilbert Brim, et al. Chicago: University of Chicago Press, 2004. Chapter available online: http://www.midus.wisc.edu/findings/pdfs/270.pdf
• Tedeschi, R. G. & Calhoun, L. G. (2004). Posttraumatic growth: Conceptual foundations and empirical evidence. Psychological Inquiry, 15(1), 1–18.

Ajánlott könyvek

1. Jonathan Rauch, 2018. The Happiness Curve. Why Life Gets Better After  50. St. Martin’s Press.
2. Barbara Bradley Hagerty, 2016. Life Reimagined. The Science, Art, and Opportunity of Midlife. Riverhead Books.
3. Adam Grant, 2014. Give and Take. Why Helping Others Drives Our Success. Weidenfeld & Nicolson.
4. Robert A. Emmons, 2008. Thanks! How Practicing Gratitude Can Make You Happy. Houghton Mifflin.
5. Rick Hanson, 2018. Resilient. Find Your Inner Strength. Penguin Random House.
6. John B. Arden, 2010. Rewire Your Brain. John Wiley & Sons.
7. Jon Kabat-Zinn, 2016. Mindfulness for Beginners – reclaiming the present and your life. Sounds True Inc.
8. Linda Graham, 2013. Bouncing Back. Rewiring Your Brain for Maximum Resilience and WellBeing