Professzor úr, ön vezette be a pszichológiai immunrendszer fogalmát. Miért tartotta fontosnak ennek a megközelítésnek a kidolgozását?

A hetvenes években kezdtem kutatóként dolgozni, és már akkor is az érdekelt, miért van az, hogy egyes emberek összeroppannak egy krízisben, míg mások újra tudják építeni önmagukat. Akkoriban még viszonylag kevés tudás állt rendelkezésünkre err?l, f?ként a szorongás és a megküzdés került fókuszba. Ahogy mélyebben foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, világossá vált, hogy a személyiségnek vannak olyan stabil komponensei, amelyek pszichológiai védelmet nyújtanak, és ezért ezek együttesére egyfajta pszichológiai immunrendszerként tekinthetünk.

Mit értünk pontosan a pszichológiai immunrendszer alatt? Hogyan m?ködik a gyakorlatban?

Ez egy olyan bels? struktúra, amely személyiségjegyekre épül, és a mentális egészség fenntartásában játszik szerepet. Ugyanúgy, ahogy a biológiai immunrendszer megvéd a fert?zésekt?l, ez a rendszer is megóv, csak éppen a pszichés károsodásoktól, vagy segít a gyógyulásban. A rendszer komponensei, mint az optimizmus, az énhatékonyság, a rugalmasság, a találékonyság, a kontrollérzés vagy a koherenciaélmény, különböz? pszichológiai „véd?faktorként” m?ködnek. Ez a rendszer a személyiség stabil jellemz?ib?l épül fel, amelyek hatékonyan segítik az egyént a stresszkezelésben, a megterhel? érzelmi állapotok leküzdésében. A pszichológiai immunrendszer nemcsak a mentális betegségek megel?zésében játszik szerepet, hanem abban is, hogy képesek legyünk fejl?dni, tanulni a nehézségekb?l. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem valami elvont koncepció, hanem nagyon is mérhet? és fejleszthet? rendszer.

Melyek a pszichológiai immunrendszer legfontosabb összetev?i?

Els?ként az érzelemszabályozást, azaz az önregulációt emelném ki. Ez a képesség teszi lehet?vé, hogy felismerjük, elfogadjuk és konstruktívan kezeljük az érzelmeinket. A második a pozitív életszemlélet – az a bels? attit?d, amely a kihívásokat nem kizárólag fenyegetésként, hanem lehet?ségként is képes látni. Ide tartozik továbbá az énhatékonyság érzése, vagyis hogy képes vagyok megbirkózni az el?ttem álló feladatokkal, nehézségekkel. A rugalmasság és az alkalmazkodóképesség lehet?vé teszi, hogy ha valami nem m?ködik, új stratégiákat próbáljunk ki. A társas támogatás keresése is kulcsfontosságú – ha merünk segítséget kérni, az már önmagában is er?sít? hatású. Végül a megoldásfókuszú gondolkodás, vagyis hogy a problémák helyett a lehet?ségeken tartjuk a fókuszt, szintén az egyik legfontosabb védelmi mechanizmus.

A reziliencia ennek a rendszernek a gyakorlati megnyilvánulása?

A reziliencia – más néven lelki rugalmasság vagy rugalmas ellenálló képesség – azt a képességet jelenti, hogy valaki nemcsak átvészeli a krízist, de akár meger?södve kerül ki bel?le. Az ilyen ember képes tanulni a tapasztalataiból, képes újraértékelni a helyzetét, és új célokat kit?zni. A pszichológiai immunrendszer biztosítja azt a bels? alapot, amire a reziliencia épülhet. Szakirodalmi példák erre azok a holokauszttúlél?k, akik a legszéls?ségesebb körülmények és az átélt borzalmak után is képesek (voltak) teljes életet élni.

Tanulható, fejleszthet? ez a rendszer?

Abszolút. Természetesen vannak velünk született elemei is, de a pszichológiai immunrendszer fejleszthet?. Önreflexióval, önismereti munkával, érzelemszabályozási technikák gyakorlásával, de akár az olyan egyszer? dolgokkal is, mint a fizikai aktivitás vagy a pihentet? alvás, mind hozzájárulhatunk ehhez. Fontos a támogató társas környezet, amely meger?síti az egyént abban, hogy a problémák leküzdhet?k.

Milyen személyiségtényez?k akadályozhatják, és melyek er?síthetik ezt a rendszert?

A pszichológiai immunitást er?sít? tulajdonságok között szerepel az érzelmi stabilitás, az önbizalom, a rugalmasság, a fegyelmezettség és az optimizmus. Ezek lehet?vé teszik a hatékony megküzdést és azt, hogy az ember képes legyen újratervezni. Ezzel szemben a magas fokú emocionális labilitás, a rugalmatlanság, az önbizalomhiány és a pesszimista gondolkodás éppen ezek ellen hatnak, növelik a sérülékenységet.

Mit jelent a jóllét pszichológiai szempontból?

A jóllét azt jelenti, hogy az ember humán természetének minden aspektusában jól m?ködik, miközben jól érzi magát a b?rében. A pszichológiai jóllétben egyszerre van jelen a pozitív érzelmi állapot és a m?köd?képesség érzése – ezt nevezem a feeling good és a functioning well kett?sének. A jóllét fenntartásában fontos az értelmes élet, a célokkal való azonosulás és az önmegvalósítás lehet?sége. A flow-élmény – amikor teljesen elmerülünk egy számunkra értékes tevékenységben – szintén ide tartozik. Ez az élmény nemcsak örömet okoz, de mentális t?két is épít.

Hogyan kapcsolódik ez a pozitív pszichológiai kulcsfogalom, a flow-élmény az egészséges személyiséghez?

A flow egyfajta optimális mentális vagy élményállapot, ami energizál, és nem merít ki. Akkor jön létre, amikor a képességeink találkoznak a feladat nehézségi szintjével. Ez az élmény a személyiségfejl?dés motorja is. Ilyenkor teljes figyelemmel merülünk el egy tevékenységben, az id?észlelés megsz?nik, és mély elégedettség kíséri a cselekvést. Ez az állapot jellemz?en kihívásokkal teli, teljes bevonódással jár, és közben a fejl?dést is magában rejti. Ez nemcsak kellemes élmény, de pszichológiai t?két is épít: segíti az önfejlesztést, a kompetenciaérzet növekedését, s?t a mentális egészség meg?rzését is. 

Vannak-e a flow-élménynek leírható pszichofiziológiai markerei?

Flow-állapotban az agy m?ködése sajátos fiziológiai mintázatot mutat. Leegyszer?sítve: a kutatási eredmények szerint a homloklebeny elüls? részén a vér áramlása csökken, így ennek a területnek a m?ködési aktivitása gyengül. Mivel a prefrontális kéreg az önkritikáért és az éntudatosságért felel, ennek az egy területnek a „lecsendesedése” teszi lehet?vé, hogy az énérzések ne zavarják az elmélyülést és a tevékenységre való koncentrációt. Mindeközben a jutalmazó dopaminerg rendszer kiemelked? aktivitása pozitív motivációs bázist teremt a flow-állapot fenntartásához. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy az agy ebben az állapotban energiatakarékos üzemmódra kapcsol, csak azokat az agyterületeket aktiválva, amik a feladat elvégzéséhez szükséges képességeket vezérlik. Ennek köszönhet?, hogy nem fáradunk el, amennyiben a tevékenységünk flow-val van átitatva. Egyéb fiziológiai indikátorok is meger?sítik, hogy a flow egészségfenntartó szerepet játszik. A szívverés, a légzés és a vérnyomás szinkronba kerül, n? az oxigénellátás, a vérerek is kitágulnak.

El?fordulhat, hogy a boldogságkeresés vagy akár a flow-élmény hajszolása ennek ellenére visszaüt?

Igen, létezik például az úgynevezett illuzórikus optimizmus, amikor valaki irreálisan hisz abban, hogy ?t nem érhetik el negatív események. Ez azért veszélyes, mert alááshatja a valóságérzékelést. Ugyanígy ha valaki a flow-élményeket függ?ségszer?en keresi – például extrém sportokkal, kockázatos viselkedéssel –, akkor nem fejl?désre, hanem menekülésre használja a képességeit. Az egészséges fejl?dés mindig integrált: az öröm, az érték és a felel?sség egyensúlyán alapul.

Miért lényegesek a jóllét, a boldogság tekintetében a pozitív személyiségvonások és a karakterer?sségek?

Ahogy hangsúlyoztam, a pozitív személyiségvonások a pszichológiai immunrendszer legfontosabb tartóoszlopai közé tartoznak. A flow-élmény is gyakran akkor alakul ki, amikor az ember a karakterer?sségeit használja. Ezek azok az egyéni er?sségek, amelyek nemcsak abban segítenek, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, hanem hozzá is járulnak a virágzó élethez – ahhoz az állapothoz, amit a pozitív pszichológia a mentális egészség csúcszónájának nevez. Ilyen például a hála, a becsületesség, a kíváncsiság, az önkontroll vagy az együttérzés. Amikor ezeket a mindennapokban aktiváljuk, nemcsak jól érezzük magunkat, hanem pozitív érzelmeket generálunk a környezetünkben is.

Ezek szerint nem csupán egyéni boldogságunkat szolgálják, hanem társas hatásuk is van?

Pontosan. Ezek az er?sségek erkölcsileg elismertek, kulturálisan is beágyazottak és univerzálisak – vagyis minden történelmi korban és minden kultúrában megjelennek, az emberiség túlélését és fejl?dését szolgálják. Nem csupán önmagunkat emelik, hanem másokat is motiválnak, és hozzájárulnak a társas harmóniához. A gyakorlatban is látjuk: amikor valaki hitelesen képvisel egy ilyen er?sséget, például az igazságosságot vagy a bátorságot, a környezete is nagyobb eséllyel mozdul el a pozitív irányba. A pozitív személyiségjegyek, mint az együttérzés, a hála, a becsületesség vagy a tudás szeretete, nemcsak erkölcsi értékek, hanem pszichológiai er?források is. Ezek tudatos alkalmazása pozitív érzelmeket vált ki, és nemcsak bennünk, hanem a környezetünkben is.

Vannak-e mértékadó rendszerek, amelyek segítenek azonosítani ezeket a karakterer?sségeket?

Igen, a pozitív pszichológia egyik jelent?s eredménye a karakterer?sségek rendszerezése és mérése. Több nemzetközi kutatócsoport – köztük a VIA Institute – azonosított 24 alapvet? karakterer?sséget, amelyeket empirikus módszerekkel mérni is tudunk. Ezek között nincs hierarchia, mindegyik fontos lehet a maga kontextusában. Megmutatják, hogy miben vagyunk er?sek, és hogyan tudjuk ezeket aktiválni a mindennapokban. Magyarországon a felméréseink alapján a férfiaknál az ?szinteség és az igazságosság, a n?knél a kedvesség és az empátia szerepelt kiemelten.

Hogyan m?ködnek ezek az er?sségek a gyakorlatban? Egyfajta energiarendszerr?l beszélhetünk?

Az er?sségeink nem merítenek ki bennünket, épp ellenkez?leg, feltöltenek minket. Amikor például valaki segít?kész, és ennek megfelel?en cselekszik, akkor nem elfárad, hanem pozitív érzelmi állapotba kerül. Az ilyen tevékenységek önjutalmazók: a cselekvés közben is jól érezzük magunkat, és ezek a jóllét legtermészetesebb forrásai közé tartoznak, miközben a környezetünkre is pozitívan hatnak. Ha ezeket tudatosan használjuk, akkor nemcsak hatékonyabbak, hanem kiegyensúlyozottabbak is lehetünk.

Vannak-e kulturális, földrajzi eltérések a boldogság megélésében?

Igen, a kulturális értékek meghatározzák, hogy mit tartanak az emberek boldogságnak. A skandináv országok például kiemelkednek a globális boldogságlistákon. A finneknél a szívósság, a dánoknál a meghittség (hygge), a svédeknél a mértékletesség (lagom) kulturális er?forrásként is m?ködik. Magyarországon ezzel szemben alacsonyabb szinteken mérhet? a boldogság, és az országon belül is megfigyelhet?k különbségek – például a nyugati régiók elégedettebbek, mint a keletiek és az északiak.

Egyre többet hallani a személyiség sötét és világos oldalairól. Mit jelent ez pontosan?

A „sötét triád” – nárcizmus, machiavellizmus, pszichopátia – olyan vonások, amelyek társas szinten romboló hatásúak. Ezzel szemben a „fényes hármas” – kantianizmus, humanitás, az emberek jóságába vetett hit – azok a tulajdonságok, amelyek el?segítik a közösségek m?ködését és a társas bizalmat. Ezek fejlesztése kulcsfontosságú a mentális jóllét szempontjából.

A teljes életutunk során ugyanazt jelenti a jóllét, a boldogság?

Különböz? életkorainkban más-más életfeladatokkal kell megbirkóznunk. Ezekben a különböz? életciklusokban új és új értelmet találhatunk, amikben kiteljesedve aktuálisan megtalálhatjuk a jóllét, a boldogság állapotát.

Mit tanácsol azoknak, akik szeretnének tudatosabban fejl?dni, és jobban használni az er?sségeiket?

Kezdjék azzal, hogy megismerik saját karakterer?sségeiket – akár egy teszt segítségével, akár önreflexión keresztül, akár szakember segítségét kérve. Ezután keressenek olyan élethelyzeteket, ahol ezeket használni tudják. Ne hasonlítsák magukat másokhoz – az a fontos, hogy az adott er?sségek a saját életükben hogyan jelennek meg. Végs? soron ezek az er?sségek azok, amelyek segítenek abban, hogy az ember teljesebb, értelmesebb és boldogabb életet éljen.

GYORSKÉRDÉSEK

1. Van-e olyan tárgya, amit?l sosem válna meg, amihez ragaszkodik? 

Néhány pendrive, amelyek az írásaimat és a fotógy?jteményemet tartalmazzák.

2. Van-e hobbija/passziója?

A horgászat (ezért életvitelszer?en a Szelidi-tó partján lakom).

3. Mik vannak általában a táskájában?

A laptop és a könyv, amit aktuálisan olvasok.

4. Van-e visszatér? félelme?

 Nincs.

5. Mi(k) a legmeghatározóbb gyermekkori élménye(i), emléke(i)?

11 tagú családban n?ttem fel, így a karácsonyok, amikor mindnyájan együtt voltunk.

6. Van-e olyan elv/gondolat, ami hat a mindennapi m?ködésére, amit szívesen ad át tanítványainak/gyerekeinek?

A harmóniára törekvés.

7. Hol szeretne tartani a szakmai életében 5 év múlva?

Professor emeritusként még egy-két könyvet megírni.

8. Mi a legrosszabb tulajdonsága?

A határozatlanság.

9. Mi a legjobb képessége? 

A kapcsolatteremt? képesség.

10. Mib?l inspirálódik, mi az, ami kikapcsolja?

Túrázás.

11. Tea vagy kávé?

Kávé. 

12. Mit olvas most? 

Norman S. Endler Holiday of Darkness: A Psychologist’s Personal Journey Out of His Depression cím? könyvét.

13. Van-e olyan helyzet, akár szakmai, ami „lefagyasztja”, amivel nem tud bánni? 

Nincs.

14. Mit f?z leggyakrabban?

Halászlevet.

15. Hány órát alszik átlagosan naponta? 

6-8 órát.

16. Van-e bármi, amit mindenképp szeretne kipróbálni? 

Az El Camino.

17. Kedvenc zenéje, amit bármikor szívesen hallgat?

Az 50–70-es évek beat- és rockzenéje.

Ez az interjú a Mindennapi Pszichológia magazin 2025/2 lapszámában jelent meg, amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban most több, mint 10%-os kedvezménnyel!

Amennyiben nyomtatott formában szeretné olvasni, itt tudja megrendelni!