Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nagyon más. A munkafügg?ség (munkamánia) ugyanis olyan jelenség, amelyet a társadalom elismer, s?t támogat. Legtöbbször csak a jó oldalait látva annak, ha valaki éjt nappallá téve, mániákusan – vagy inkább kényszeresen – dolgozik. Pedig a munkamánia mögött súlyos nehézségek rejlenek – ahogy az alkohol- vagy a drogprobléma sem csak a „rosszról” szó, hiszen akkor senki sem szokna rá ezekre a szerekre. Mit ad tehát a munkamánia, és milyen árat kell fizetnie az érintetteknek?

A munkafügg?k drogja az elismerés

A munkamániás mindig pörög, rengeteg dolgot csinál, és nemcsak a feladatokban, hanem az elismerésekben is úszik. Személyiségében valóban vannak olyan jegyek, amelyek el?reviszik, és amelyek miatt mások tiszteletét is kivívja. Ilyen például a kitartás és a lelkiismeretesség. Szívósan végzi a feladatait, s mivel er?sen perfekcionista, folyton jobbra törekszik, nem elégszik meg a közepes min?séggel. Keresi az újabb lehet?ségeket a bizonyításra, így nagyon nehezére esik nemet mondani, ha megtalálja egy feladat. Így aztán talpig önfeláldozó, h?siesen küzd? dolgozónak látják, aki nemcsak belead apait-anyait, de a cégért is megtesz mindent. Számára nincs szünet, vakáció, kikapcsolt telefon. Bármikor elérhet? és bármikor mozgósítható. Egyes munkamániások úgy érzik, mintha az adrenalin rabjai lennének, mintha ez lenne az ? választott szerük. Ha azonban nem kémiai, hanem pszichés szinten keressük a függ?ség tárgyát, akkor inkább a meger?sítésekben találjuk meg: a munkafügg?k drogja az elismerés. Ilyen értelemben is hasonló a munkafügg?ség a szerfügg?ségekhez, ugyanis ott egy úgynevezett „jutalomhiányos tünetegyüttesr?l” beszélünk. A munkafügg?k is jutalmat keresnek, de nem a kémiai anyagok, hanem mások elismerése segítségével. A rengeteg munkáért dicséretet, fizetésemelést, el?léptetést és díjakat kapnak. Ám ahogy a drogfügg?nek is egyre több és több anyag kell ahhoz, hogy ugyanolyan jól érezze magát a b?rében, mint az els? „flash” idején, úgy a munkamániás is fokozatosan rákap a sikerre, és nem bír létezni nélküle. A baj csak az, hogy hosszú távon nem lehet bírni ezt a tempót és megterhelést, és a kezdeti sikerek és jutalmak után egyre hangsúlyosabbá válnak a munkamánia ártalmas következményei.

A magánéletre is kihat

Lehet, hogy a munkamániás kívülr?l boldognak és sikeresnek t?nik, de ez általában koránt sincs így. Legalábbis akkor már biztosan nem, amikor a munkafügg?ség hosszú távon, krónikus mértékben eluralkodik a személy életén. Valójában az alapok sem problémamentesek: a kutatások egyértelm?en arról árulkodnak, hogy a munkafügg?k több önértékelési problémával, érzelmi bizonytalansággal és szorongással jellemezhet?k, mint az egészséges dolgozók. Azaz mintha azért is hajszolnák magukat ennyire a teljesítménybe, hogy maguknak is bizonyítsanak: igenis értékes és szerethet? emberek. Az alacsony önbecsülés a magas perfekcionizmussal társulva azonban nagyon kemény fegyver, hiszen a személy, bár folyamatosan egyre magasabbra teszi a mércét önmaga számára, a gyenge lábakon álló énképét sosem tudja teljesen korrigálni. Az önmagában való bizonytalankodás és aggodalmak mellett jellemz?bb rájuk a rágódás is: a nem munkafügg?khöz képest többször marcangolják magukat amiatt, hogy miért pont velük történt az adott kellemetlen esemény, mit hibáztak már megint, hogyan kellett volna másképp cselekedni. A kutatások egyértelm?en arról számolnak be, hogy a munkafügg?k rosszabbul érzik magukat a b?rükben, boldogtalanabbak és elégedetlenebbek az életükkel, mint a nem függ? dolgozók. Ebben pedig sajnos annak is szerepe van, hogy a munkamániások problémákkal küszködnek a társas kapcsolatok terén is. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ez vajon oka vagy következménye a kényszeres munkavégzésnek? Úgy t?nik, hogy az összefüggés mindkét irányból m?ködik: a munkamániásoknak nehézségük van az intimitás terén – ami nem csoda, ha saját magukkal szemben is oly bizonytalanok és kritikusak. Emellett, mivel állandó rohanásban élnek, és minden percüket munkával töltik, idejük sem marad az ismerkedésre vagy a kapcsolatok ápolására (ez persze legtöbbször önigazolásnak is kiválóan megteszi). Ám sajnos arról is rendelkezünk tudományos bizonyítékokkal, hogy a párkapcsolaton és családon belüli konfliktusok – amelyek akár kapcsolatok megszakadásához vagy váláshoz is vezethetnek – a munkamánia következményei is. Nem nehéz elképzelni, hogy a minden szabad percét is munkával tölt? családtag folyamatosan konfliktusba kerül a szeretteivel azért, mert elhanyagolja ?ket. Még ha fizikailag otthon is van, fejben állandóan a munkán jár az esze, vagy ténylegesen a gép el?tt ülve dolgozik. A hozzátartozók mell?zve érzik magukat, és egyre inkább azt élik meg, hogy nem számíthatnak a másikra, örök másodikak lesznek.

A színfalak mögött

De vajon tényleg így imádják a munkájukat a munkafügg?k? Ezzel kapcsolatosan ellentmondásos eredményekre bukkanunk. Vannak ugyanis olyan munkamániások, akik élvezik a munkavégzést, szeretik a hivatásukat, és ez is abba az irányba mozdítja ?ket, hogy még többet dolgozzanak. A munka egyfajta mentsvárként is megjelenhet, olyan aktivitásként, amiben végre megtalálhatják önmagukat, és elmenekülhetnek az élet nehézségei el?l. A munka ilyen esetben érzelemszabályozási stratégiává válik, éppúgy, mint egy szerfügg? vagy egy videójáték-függ? esetén: azért is csinálja, mert az segít neki megnyugodni, kikapcsolódni, elterelni a figyelmét a gondokról. A munka élvezete azonban a munkamániások csak egy kisebb részére jellemz?. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tipikus munkamániás nem a munka élvezete miatt dolgozik annyit, hanem mert bels? kényszerek taszítják ebbe a mókuskerékbe. Nem bels? indíttatású munkamotiváció jelenik meg, hanem a feladatok kényszeres elvégzése annak érdekében, hogy bizonyítson, hogy megfeleljen, hogy ne szorongjon, vagy ne legyen b?ntudata.

A munkamánia kártékony jellege nemcsak a lelki életben, de a teljesítményben és a munkahelyi m?ködésben is kiütközik. A kezdetben még ígéretes munkamániás dolgozó, aki keményen terhelhet?, ugrásra készen áll, és minden feladatot elvállal, id?vel egyre jobban elhasználódik. Törvényszer?, hogy teste és lelke hosszú távon nem bírja ezt a hajtást, és egyre több tünet és probléma merül fel. A kialvatlanság, a fáradtság állandóvá válik, ennek pedig a teljesítményben is lenyomata van. A fáradt és emiatt akár ingerült személy pontatlanabb lesz, többet hibázik, és csúszik a feladatokkal. Több konfliktusa is lehet a munkahelyén, akár az elmaradások, akár a folyamatos stresszb?l fakadó udvariatlanabb és nem együttm?köd? viselkedése miatt. Egészségi problémák is megjelenhetnek, amihez nemcsak a stressz, hanem az egészségtelen életmód is hozzájárul, hiszen a tartós alvásmegvonás és a pihenés hiánya mellett jellemz?bb rájuk a mozgásszegény élet és a rendszertelen táplálkozás is. A stresszkezelés eszközeként a dohányzás, az éberség és energiaszint fokozása végett pedig több stimuláns (kávé, energiaital vagy akár egyéb pörget?k) használata is gyakoribb lehet. Az egészségi problémák pedig több munkahelyi hiányzáshoz és összességében további teljesítményromláshoz vezethetnek. Hosszú távon tehát nem éri meg a cégeknek sem, ha a dolgozók magánéletüket és egészségüket elhanyagolva csak a munkának élnek. Ez az út egyenesen vezethet a kiégésig, de a kilépésig is.

Hány embert érint, és mit tehetünk?

A munkamániát érdemes komolyan venni nemcsak számtalan negatív következménye miatt, hanem mert nem is olyan kevés ember jár ebben a cip?ben: Magyarországon a dolgozók kb. 7-8%-át érinti. Igen fontos lenne a munkamánia megel?zése, amiben az egész társadalomnak és a munkahelyi szervezeteknek is nagy szerepe lehet. A munka-magánélet egyensúlyát, valamint a testi és lelki egészség fontosságát el?térbe kell helyezni a teljesítménnyel szemben. A munkafügg?ség kezelésének els? és legfontosabb lépése a probléma fel- és beismerése. Ez ugyanolyan nehéz lehet, mint más függ?ségeknél, csak itt a rejt?zködés, az önigazolás, a mítoszok fenntartása még er?teljesebben megjelenik. Ha viszont felismertük a problémát, mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni, és egyéni vagy csoportos módszerek segítségével, a probléma gyökereinek feltárásával, kognitív viselkedésterápiás eszközökkel vagy akár meditációalapú terápiákkal az egészséges munkavégz? útjára lehet lépni.