AKCIÓK ÉS REAKCIÓK AZ ANYA-BABA INTERAKCIÓBAN

Az interakciók funkciói

A mindennapi interakciókban anya és csecsem? nem egyenrangúak – , a csecsem? alapvet?en kiszolgáltatott a kapcsolatban, és kommunikációs eszközeinek korlátozott tárháza miatt kevesebb lehet?séggel, kezdeményezési, irányítási kapacitással rendelkezik,  inkább az anya az aktív. Az „elég jó” anya ezen az egyenl?tlenségen igyekszik változtatni: figyelembe veszi és megfelel?en képes értelmezni gyermeke jelzéseit és megfelel? válaszokat tud adni ezekre, ezáltal kielégítve a baba szükségleteit.

 Az interakciók legfontosabb funkciói: a társas megismerés és önmaga megismerésének el?segítése, a köt?dés kialakítása, a nyelv megtanulása és az érzelemszabályozás. Ehhez az anyának jó érzelemolvasási képességekkel kell rendelkeznie s a baba érzelemkifejezését jól tükröznie, mivel csak így tudja majd a baba felismerni, beazonosítani és megkülönböztetni  saját és mások érzelmeit. Ha például egy anya nem képes elfogadni a harag érzelmét és jelzéseit, nem fogja tudni ezt visszatükrözni a babája számára, vagy pedig torz tükröt mutat, ami megint csak veszélyezteti a baba egészséges érzelmi fejl?dését. Az anyai tükrözések jellegzetességei és min?sége az interakció elemzésével és kódolásával igen pontosan leírhatóak, és hozzájárulnak annak felismeréséhez, , hogy pontosan miben is szorulna segítségre az anya, hogy zökken?mentesebb legyen a párbeszéde gyermekével.

Értem vagy félreértem?! – a ráhangolódás

Az, hogy az anya érti-e gyermeke szándékait, vágyait, érzelmeit, alapvet?en befolyásolja együttlétük min?ségét, harmóniáját, a kölcsönös, megért? és szeretetteljes viszonyulás kialakulását. Érti-e vagy félreérti? Rá tud-e hangolódni babájára, osztozni tud-e a baba élményeiben? Az az anya, aki nem képes erre, nem érzékeli babája valódi állapotát, tévesen értelmez, rossz id?ben, rossz ütemezéssel, nem megfelel? módon kapcsolódik be a párbeszédbe, esetleg sok mindent egyáltalán nem is vesz észre, ráhangolódás helyett – szándékosan vagy nem szándékosan – félrehangolja a baba viselkedését. Ez persze nem feltétlenül rossz, esete válogatja, hiszen például egy lassabban fejl?d? koraszülött baba gyorsabb ütem? félrehangolása hasznos és szükséges lehet. De az is lehet, hogy az anya nagyon is jól érzékeli a baba állapotát, amin módosítani szeretne a félrehangolással: például a nagyon dühös, síró babát megnyugtatni, a passzívat kicsit felgyorsítani, a gyorsabbat lelassítani, a hangosat lecsendesíteni akarja.

Babaválaszok az anyai hatásokra

Az anya viselkedésmódja kihat a babáéra. Ha az anya például nagyon aktív, túlságosan beavatkozó, minden pillanatot ? akar irányítani, uralni, akkor a baba válasza kétféle lehet: vagy kitér a számára túlzó, túl er?szakos, tolakodó viselkedés el?l – ezt elkerül? reakciómódnak nevezhetjük –, vagy megpróbál szembeszállni, kinyilvánítani szenvedését, kellemetlen, feszült érzéseit, ez az ellenálló viselkedéses válasz.. Az elkerül? babaválasz gyakori az anyai elutasításnál, míg az ellenállás, próbálkozás gyakoribb az anya következetlen, érzelmileg nehezen elérhet? viselkedése esetén. Ha azonban az anya elérhet?, kedves, meleg, barátságos, bevonódott, együttm?köd?, játékos, megfelel? mérték? ösztönzést nyújt, elfogadó, akkor a baba sem kényszerül válaszstratégia kidolgozására, hanem természetesen tud viselkedni. Fontos, hogy viselkedésük szinkronban legyen, és nem kell mindig tökéletesnek lenni az összehangolódásnak, hanem inkább az a fontos, hogy a kommunikációs hibákat, tévesztéseket, elakadásokat a felek gyorsan és jól tudják kezelni, javítani, és újraindítani a kölcsönös(en örömteli) párbeszédet.  Az interakciók vizsgálatával jól beazonosíthatók ezek az anyai és baba viselkedésmintázatok, és a mintázatok összefüggései.

PÁRBESZÉD

TAMARA

Menjek vagy ne menjek?

A kapcsolati problémákat korán bejósló gyanújelek felismerésére irányuló kutatásomban ötven anya-gyermek párossal vettem fel a kapcsolatot. Közben igen jól megismertem a várost és vonzáskörzetét, persze el?fordult, hogy eltévedtem , és a megbeszélt id?ponthoz képest jócskán késtem. Felhívtam az anyát, nevezzük Emmának, hogy úton vagyok, remélem, hamarosan odaérek. Rendben, felelte. Már a célegyenesbe fordultam, amikor csörgött a telefon: az anya kérte, most már inkább ne menjek, már nem lesz alkalmas a látogatásom. Könyörg?re fogtam a dolgot, ne tegye ezt velem, amikor pár perc múlva végre oda fogok találni. Szerencsémre „megkegyelmezett” és beengedett. Kés?bb jöttem rá, valójában miért is akarta lemondani a találkozót: igen rövid ideig tartottak azok az id?szakok, amikor a baba viszonylag békésen, nyugodtan „elvolt”, és mialatt késtem, ez a rövid id?szak  lejárt, s Emma nem szívesen mutatta volna meg azt egy (ráadásul vizsgálódó) idegennek, hogy a baba milyen ny?gös, rosszkedv?, és milyen nehezen tud vele bánni ilyenkor. Ez nyugtalanította az anyát, de végül a sors úgy hozta, hogy mégiscsak kaptam egy „szeletet” ebb?l. 

Vajon jól csinálom?

Emma kedves, sugárzó fiatal n?, s bár tréningruhában van, látszik, milyen üde és gyönyör?. Kicsit beszélgetünk, majd megkérem, hogy játsszanak úgy, ahogyan egyébként is szoktak, legyenek együtt egy kicsit. Ne figyeljenek rám, mintha itt sem lennék. Ezt persze nem könny? elfogadni, mégiscsak egy figyel?, zavaró szem vagyok. Egy id? után el?vettem a videokamerát, és igyekeztem felvenni kettejük együttlétét úgy, hogy meg lehessen figyelni minden apró rezdülést. Az anya szinte végig nagyon izgult, nem is sikerült elfelejtenie a kamerát, gyakran kifelé fordult, beszélt hozzám, zavartan kommentált néhány dolgot, szüksége volt a visszajelzéseimre, jóváhagyásomra, talán elfogadásomra. Mindez máris mutatta, mennyire feszült, szorongásokkal küzd: vajon jó anyja tud-e lenni gyermekének? A kódoláskor egyébként ezt a „bevonódottság”-gal tudjuk értékelni: mennyire képes az anya intenzíven benne lenni a játékhelyzetben, csak a babájával való együttlétben létezni, vagy végig, illetve id?r?l id?re kívülálló. Általában az a természetes, ha eleinte van egy kis „kameraláz”, ami aztán pár perc múlva megsz?nik, amikor az anya belefeledkezik a babájával együttes játékba. Ha ezt kés?bb sem képes megtenni, azt mutatja, hogy bels? feszültségekkel, aggodalmakkal, megoldatlan kérdésekkel, problémákkal küszködik, s jelzi, hogy mindenképpen szüksége volna egy segít? szemre és kézre. Vagy legalább arra, hogy valaki egyszer ?szintén és igazán odafigyeljen rá, meghallgassa ?t. Ebben az esetben ez kés?bb meg is történt. 

Tárgyak közöttünk

De el?ször még a játék megfigyelését kezdtem meg. Az anya letette a kanapéra Tamarát, féloldalasan melléfeküdt, és kedvesen beszélt hozzá, gyakran simogatta. Szüksége volt tárgyakra, annak ellenére, hogy azt kértem, csak ketten legyenek, tárgyak nélkül. Ha az anya mégis tárgyakat használ, akkor kicsit kés?bb megkérem, hogy most legyenek csak egymással szemben, ezek nélkül. Van, aki még ekkor sem tud lemondani a tárgyak jelenlétér?l. Ez jelzés arra, hogy az anyának nehézséget okoz kizárólag csecsem?je társaságában lenni. (Ez az életkor még kifejezetten az eszközök nélküli játékok ideje – a babát jobban érdekli a másik személy, az anya arca, arckifejezései, gesztusai, érintései, valamint a saját teste, mint a játék és egyéb tárgyak. Kicsit kés?bb jön el annak az ideje, amikor már fokozottan a külvilág felé irányítja a figyelmét.) Az anya tárgyakat iktat be kettejük közé, ezzel is távolítva magát csecsem?jét?l. Talán elfogódott, zavarban van, hogy „egyedül” nem tud mit kezdeni babájával, esetleg fél annak váratlan reakcióitól vagy kellemetlen viselkedését?l, amit esetleg majd nem tud befolyásolni, megszüntetni. 

Együttlét

Emma egy textilkönyvecskét fogott a kezébe, amin vidám szín?, egyszer? és kedves állatfigurák voltak, és ha jól belemarkolt, akkor fülsért? módon zörgött, csörgött, csikorgott. Félig egymás felé fordulva feküdtek a kanapén, nézték a könyvet, közben anya énekelt. Arckifejezésük mosolygós, der?s volt. Anya folyamatosan kommentálta a képeket a babának, aki izgatottan markolászta, gy?rögette a könyvet, er?sen koncentrált rá. Együtt vannak, egymás mellett, de mégsem teljesen közvetlen a kapcsolat, mert mindkettejük figyelme egy harmadik dologra irányul. Tamara fel-felkurjantott, az anya ilyenkor készségesen és kedvesen magyarázott, pl. igen, nagyon szép piros a háttér, mondjad, mi van ott, igen, és csörög – mondja, amikor a kicsi egész testével mozgásba lendül és hangokat ad. Ez is jelezte az anya pozitív odafordulását babájához. Emellett pedig, ami mondhatni, kulcsfontosságú, igen gyakran érzékeny válaszkészséget mutatott, azonnal reagált babája rezdüléseire. Máskor csupán válaszkész volt, de nem érzékenyen, ami azt jelenti, hogy válaszolt ugyan kislánya jelzéseire, de nem megfelel?en, nem érzékelte jól valódi igényeit. Nagyon szereti a pirosat, szól oda nekem, kifelé fordulva. Tessék, fogd meg te is, mondja a kislánynak, aki mindkét kezével birtokba veszi és kezdi megkóstolgatni a könyvet. Megint nekem kommentálja, hogy ilyenkor Tamara a végén mindig megkapja a könyvet. S bár rám néz, a baba mozgására azonnal rá figyel, kedvesen, mosolyogva, kicsit gügyögve, dajkanyelven mondja neki, igen, igen.. A dajkanyelv használata megint igen pozitív, jelzi az anya babájára hangolódását is – a babának pedig optimális fejl?déséhez, a társas helyzetek, érzelmek tanulása érdekében szüksége van erre a nyelvezetre. Ekkor az anya megkérdi t?lem, elég volt-e ennyi? Kilépne a helyzetb?l, ami feszélyezi, talán tart attól, milyen véleményt fogok alkotni róla, milyen anyának tartom. Kérem, hogy még pár percig játsszanak együtt. Most már a babához fordul: így kell beszélgetnünk egymással? Igen? Jó, beszélgetünk még három percig, aztán megyünk aludni. Közben egymás felé fordulnak, tekintetük egymásba fonódik. Aludni fogsz, jól van, drágaságom? Megpróbálunk aludni, jó? – ismétli többször is az anya. Közben kedvesen mosolyog, de a hangsúlyokból, hangszínb?l és az ismétlésekb?l lehet érezni, hogy egyre feszültebb, és ez az alvás-dolog valahogy eléggé központi téma lehet. Anya aggódik az alvás miatt, a szóhasználat – „megpróbálunk” – arra utal: nem biztos benne, hogy ez sikerülhet. Kés?bb a baba egyre ny?gösebbé vált, aminek valószín?leg itt találhatjuk az eredetét – az anyában n?tt egyre inkább a feszültség, amire a pici érzékenyen reagált. 

Gömbi

De térjünk vissza a jelenetre: a baba egyre többet mozgolódott, kalimpált, ellökte a könyvet, mire a mama kedvesen: nem kell? De rögtön egy másik tárgyat hozott be, egy kis plüss gömbfigurát, ami egy darabig lekötötte a kislányt. Adjál puszit neki, mondjad, gömbi, hol voltál, miért nem foglalkoztál velem? Nem nehéz meghallani a helyettesítést. A puszit is gömbi adja. A baba közben jól elkapja, elfordul vele oldalra, így aztán háttal fordul az anyának. Ez megint egy beszédes mozdulat. Az anya megsimogatja a hátát. Közben megint kiszól nekem: nem zavarom, amikor ilyen jól elvan magában. Közben a baba hasra fordul, anya simogatja, mosolyogva mondja: nagyon ügyes vagy. Tamara böfizik, a mama kedvesen kommentálja, megsimogatja a fejét, de nem törölgeti le a száját. El?rébb, távolabb teszi a plüsst, közben megint kiszól nekem, magyarázza, hogy sokszor így mozog hason Tamara, hogy elérje az adott játékfigurát. Kb. húsz perc, mire odaér, mondja nevetve, hangsúlyozva, hogy nem adja neki oda, hagyja, hogy egyedül érje el. Nagyon ügyes, ugye? Továbbra is felém néz, közben a kezével a baba popsiját simogatja, paskolgatja. Nagyon pici volt, két és fél kilóval született, de most már hat és fél, mondja büszkén. Azután megint a babára figyel, biztatja er?feszítéseit a figura megszerzésére. Tamara nagyokat nyögve, nagy energiákat mozgósítva próbálkozik az el?rejutással,. 

Türelem, nyugalom, megkapaszkodás

Hirtelen éles, magas hangot hallat a kislány – anya rögtön (talán túl gyorsan is, valószín?leg félve a folytatástól) reagál – továbbra is dajkanyelven, dallamosan: jól van, el fog fogyni a türelme, miközben simogatja a baba fejét. Megjegyzi, hogy nem sok van bel?le. Ez megint nekem szól, illetve jelzi az aggodalmát, hogy majd mit fog kezdeni a türelmetlen babával. Tamara hirtelen megint hangosan nyögni kezd, az anya ekkor rögtön megfordítja, ismét a hátára – erre a baba kifejezetten ny?gös lesz. Majd egyre er?teljesebben kiabál, kezeivel kalimpál, arckifejezése grimaszba torzul, kétségbeesettnek, ugyanakkor követel?nek t?nik – az anya azonnal megjegyzi, hogy most rögtön fel kell hogy vegyelek, ugye? Fölvegyelek? Mégsem siet, hogy magához ölelje kislányát. Kérdezgeti, miközben középre húzza, azután a pocakját puszilgatja, a baba pedig egyre hangosabban kiabál. Fölveszlek, mondja, ám ehelyett a karjainál fogva ülésbe húzza a babát (aki 4,5 hónapos, tehát még egyáltalán nem tud ülni). Meg is jegyzi – megint nekem –, hogy ezt még nem szabad, a doktor néni megszidja anyát miatta. Felemeli a babát magasra, még magasabbra, Tamara mindenfelé nézeget, nem túl kényelmes neki a helyzet. Anya biztatja, hogy mutassa meg magát, ekkor a baba felém fordul, rám néz nagy, csodálkozó szemekkel, és elmosolyodik, persze nem állom meg, hogy ne viszonozzam. Fölvehetem most már? – kér engedélyt t?lem az anya. Karjába veszi, de nem öleli magához, hanem kifelé tartja, maga el?tt, a baba így háttal van neki. Közben járkálgat és magyarázza nekem, hogy így nagy nehezen elalszik, de ha nincs kézben, nagyon ny?gös, nem lehet egy percre sem magára hagyni, még a boltba is kézben kell vinni, nem t?ri a babakocsit. Keveset alszik, mondja, alig 10-20 percet. A baba nem tud megkapaszkodni az anyában, nincs lehet?ség ölelésre, olyannak látom, mint egy kis rongybaba, amelyik nyeklik-nyaklik, lóg anyja karjaiban, nincs lehet?ség anyát érezni, a tekintetébe kapaszkodni. 

Elemzés

Az interakció elemzésénél az anya viselkedésére leginkább a feszült, ambivalens, kívülálló (nem kell?en bevonódott), következetlen, a babáéra feszült, ny?gös, stresszes, elkerül?, elutasító viselkedéses jegyek jellemz?ek, a közös interakció pedig id?nként töredezett, nem mindig van szinkronban. Mindezek és az egyéb információk alapján a kapcsolati veszélyeztetettség fennáll, indokolt lenne az anyának segítséget nyújtani b?ntudatának, szorongásainak feltárására, interaktív viselkedése tudatosabbé tételére, harmonizálására. 

Utójáték, avagy második felvonás…

Kés?bb Tamara egyre ny?gösebb, anya egyre feszültebb, nem tudja, mit tegyen, ezért megszoptatja egy kicsit (holott a baba nemrégen evett), majd felviszi az emeletre a babaszobába, hogy ott aludjon. Kis id? múlva lejön, leülünk az étkez?asztalhoz, hogy kitöltögessük a kérd?íveket, amivel sietni kell, mert Tamara napközben még sosem aludt 20 percnél többet. 

Az els? a szül?i stressz kérd?ív. Itt Emma már a második kérdésnél megkérdezi, hogy err?l beszélhet-e részletesebben (A gyermekem olyan aktív, hogy kifáraszt engem – jellemz?-e vagy sem?),. Biztatom, hogy beszélgethetünk. Ezzel mintha egy zsilipet nyitottam volna meg, több mint két és fél órán keresztül beszélt az anyasággal, anyaszereppel, babájával, párkapcsolatával, családi kapcsolataival összefügg? nehézségekr?l, problémákról, félelmekr?l és bizonytalanságokról. Elmondta, hogy Tamara nem kívánt gyermek volt, el akarta vetetni, csak párja fenyegetésére – hogy különben elhagyja – tartotta meg.. B?ntudatot érez emiatt, mert aztán nagyon is megszerette, és azt szeretné, ha harmonikus lehetne a kapcsolatuk, de sajnos most tele van feszültséggel, nehezen tud bánni a kicsivel, aki gyakran nyugtalan, ny?gös, követel?z?. Zokogva meséli el gyermekével kapcsolatos, vissza-visszatér? rettenetes álmát,  amit még senkinek sem mert elmondani. Úgy t?nik, most minden kiszakad bel?le, s a végén valóban meg is könnyebbül. Saját anyjával nem szeretetteljes a viszonya, régebben is igen sok konfliktussal, ellenségességgel, bántalmazásokkal volt terhelt. Megdöbbenek, amikor elmondja, hogy napra pontosan ugyanakkor volt a koraszülése, mint anyjának. 

A harmadik óra vége felé óvatosan megkérdezem, nem kellene-e megnézni a babát, f?leg, mivel ennyit nem szokott aludni. Fel is megyünk, a kislány éppen ébredezik. Ismét el?veszem a kamerát, kezd?dik a második felvonás… Az anya megszólalni nem tud a döbbenett?l, és én is alig hiszek a szememnek: a babát mintha kicserélték volna. Bájosan szendereg, majd szép nyugodtan ébredezik, kedvesen mosolyogva fogadja anyját, halkan g?gicsél, nyoma sincs rajta az alvás el?tt látott rosszkedvnek, nyugtalanságnak, nem igényli, hogy kivegyék az ágyból, békésen játszik, kóstolgatja kezeit, lábait. Figyelem az anyát, veszem a videóra (és kódolom kés?bb), s mintha egy másik anyát látnék.  Nyugodt, kedves, mosolygós, békés, cseppet sem feszült, lágy, dallamos, lassú hanghordozással, gyengéden közelít a baba felé. Csak nézi, nézi hosszasan. Hangot ad meglepetésének, hogy kislánya ilyen kedves és nyugodt… Szeretettel simogatja, becézgeti… csodálkozva mondja nekem: még sose aludt három órát… majd a baba felé fordulva: milyen jó, ugye, kialudtam magam, megszabadultam a feszültségekt?l… Nos, aki megszabadult a feszültségekt?l, az az anya volt… 

Ez a cikk egy sorozat harmadik része; az el?z? rész itt érhet? el.