A koraszülöttség pontos meghatározása még jelenleg sem egyértelm? sokak számára. Az APA (American Psychological Association) nemzetközi szervezet ajánlása alapján a terhesség id?tartamától függ?en koraszülöttnek (id? el?tt születettnek) tekintend? az az újszülött, aki a terhesség betöltött 36. hetére (258 nap) vagy ennél kevesebb id?re született.

Afrikától Magyarországig

Az egy év alatt világra jöv? koraszülöttek mintegy 84%-a születik a 32–36. gesztációs hét között. Közelít?leg 5%-uk esik az extrém koraszülött kategóriába. A legmagasabb koraszülöttségi gyakoriság a fejl?d? országokban tapasztalható (12,5%), majd ez fokozatosan csökken a gazdaság fejlettségi szintjének növekedésével. A közepesen fejlett országokban 8,8%, a fejlett gazdaságú országokban csak 7,5% a gyakoriság.

Ha a kontinenseket vesszük számításba, a koraszülöttségi gyakoriság Afrikában a legmagasabb (11,9%), ugyancsak magas Észak-Amerikában (10,6%), a legalacsonyabb pedig Európában és Ausztráliában. A fejl?d? országokban a 32. gesztációs hét el?tt született és 2000 gramm alatti születési súlyú gyermekeknek csak nagyon kis százaléka túlél?. Ezzel szemben az USA-ban, Európában és Ausztráliában a 22–25. gesztációs hétre született gyermekek felét életben tudják tartani. A koraszülött gyermekek egészségügyi ellátása nagy gondot jelent a gazdaságilag közepesen vagy gyengén fejlett országok számára.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) által közzétett adatok szerint Magyarországon a koraszülöttségi gyakoriság 8,8%, ezzel a vizsgált 184 ország közül a 119. helyet foglaljuk el. Ez a gyakoriság magasnak tekinthet?, hiszen Nyugat- és Észak-Európában ez az arány mindössze 4–6%. A probléma továbbra is népbetegségnek számít hazánkban, ahol minden tizedik gyermek koraszülöttként jön világra.

A koraszülött gyermekek csoportja nagyon különböz?, ezért a megállapítások pontosítása érdekében a kutatók további alcsoportokat hoztak létre. 

Családközpontú koraszülött-ellátás

A koraszülött babák nem úgy néznek ki megszületésükkor, mint az id?re születettek. Mit látunk az inkubátorokban? Egy aprócska ember az inkubátor közepén, sapkával a fejecskéjén, vékony kis végtagok, ráncos, vöröses b?r. Színes takarók, kitámasztó takaróhengerek, szonda az orrocskában, pulzoximéter a lábacskán. Észlelhetjük a bordák emelkedését, az er?feszítést minden lélegzetvételért. Igazi kis h?sök vannak itt, akik nagyon küzdenek az életben maradásért.

A szül?knek kezdetben ijeszt? a látvány, de mivel többségében jelen vannak az osztályon, megszokják, megtanulják, mi miért van, és ha ezt tudják, akkor sokkal kevésbé riasztó ez a környezet. S?t, talán ez jelenti a biztonságot, a hitet, hogy jó kezekben van a gyermekük! A táplálási tanácsadók segít?készsége, támogatása ugyancsak nagyon fontos az anyák számára. Megtanulják a szoptatási helyzeteket: amíg nem tud szopni a baba, ?k fejnek, és hozzák azt a tejet, amelyet megkapnak a csecsem?k. Amint lehet, ?k etetnek. A n?vérek bevonják ?ket a gondozási m?veletekbe, felismerik, hogy tehetnek valamit, van feladat, így sokkal kellemesebben telik az id? a várt távozási súly eléréséig. És az apák is jönnek, ?k is kenguruznak, dédelgetnek, alakítják a kapcsolatukat gyermekükkel. 

A „családközpontú koraszülött-ellátás” újdonság, nem régóta került be a köztudatba. Els?sorban az érintett szül?kb?l szervez?dött civil kezdeményezésnek köszönhet?, hogy a szül?k valóban folyamatosan ott lehetnek az osztályokon. A KORE (Koraszülöttekért Országos Egyesület) és a Melletted a Helyem ilyen aktív szervezetek, amelyek folyamatosan b?vítik a szül?knek adható segítség formáit. Az ? közrem?ködésükkel jelentek meg például a „koripok”, a horgolt polipok, amelyek minden koraszülött baba inkubátorában ott vannak. Lábaik a köldökzsinórra hasonlítanak, a babák szeretik markolászni ?ket. A „fészkek”, amelyeket szintén önkéntesek készítettek legel?ször, a biztonságot nyújtó anyaméh környezeti viszonyaihoz hasonló helyzetre emlékeztetik a csecsem?ket. A „kitapintható tér”, a keretek, a határok, amik a magzati életben a stabil környezetet jelentették számukra, most az inkubátor bels?, lesz?kített terében is megjelennek a kellemes tapintású anyagból készült fészkek által. A koraszülöttek jobban érzik magukat így az inkubátorban, és ennek a „jóllétnek” számos pozitív hatása van a testi-lelki fejl?désükre.

A legfontosabb és legpozitívabb azonban az anyák, a szül?k jelenléte. A koraszülöttosztályon indul el a családdá válás folyamata, ami jelent?sen eltér a valós élethelyzett?l. Az itteni szakemberek a szül?vé válás folyamatát is kell hogy segítsék, ezáltal mérsékl?dik a szül?k szorongása. Az osztályok nyitottságából adódóan megjelennek olyan segít?k is, akiknek szintén nagy szerepük van a szorongásoldásban, mint például „A te hangodat ismerem” mozgalom képvisel?i, akik gyermekdalokat énekelnek az inkubátor mellett, és arra biztatják a mamákat, hogy énekeljenek velük.

A jelent?s szemléletváltozást talán legjobban a fejl?dést támogató családcentrikus újszülött- és koraszülött-ellátás fejezi ki. E szerint a szül?k a gyermek els?dleges gondozói, így a gondozási folyamatokba bevonhatóak, és joguk van a gyermekük mellett lenni. A magzat és az anya szimbiózisa megsz?nik a megszületéssel. De továbbra is nagy szükségük van egymásra! Az újszülöttek az elválasztásra speciális stresszválasszal reagálnak. Sírással hívják az anyjukat, és ha nem kapnak választ, akkor a testi m?ködések szintjén is jelentkezhetnek zavarok, például csökkenhet a testh?mérsékletük, eshet a vércukorszintjük, a légzésük, keringésük instabillá válhat.

Az anyák folyamatos aggodalma is csökkenthet? azáltal, hogy jelen vannak az osztályon, a gyermekük mellett. A jelenlegi PIC (perinatális intenzív centrum) osztályokon dolgozó szakemberek tudatába már beleivódott az, hogy a babáknak akkor jó, akkor gyarapodnak jól, ha a szüleik is a közelükben lehetnek. Az informálás mellett igyekszünk az együttérzésünkr?l biztosítani ?ket, és az anyáknak megadni a maximális támogatást, hogy szoptassanak. A koraszülött babák is éreznek fájdalmat, a fájdalom pedig változásokat idézhet el? a neurológiai fejl?désben. Az ellátók gondot fordítanak a fájdalomcsillapításra, de vannak nem gyógyszeres fájdalomcsillapítási lehet?ségek is, melyekbe a szül?ket is be lehet vonni. Ilyen például a multiszenzoros stimuláció: érintés, ízlelés, hallás szimultán stimuláció, szoptatás, édes íz a nyugtatásra. A b?rkontaktus pozitív érintés a baba számára.

És odakintr?l is érkezik segítség! Osztályunkon a folyosón sok képet függesztettünk fel, melyeket a már otthon lév? babák szüleit?l kapunk. Gyakran látom, hogy a bent lév? mamák meg-megállnak a képek el?tt, mintegy er?t merítve, és bizakodva a jöv?ben. A képek küld?i pedig „sorstárs segít?kként” támogatják ?ket, és el is kel minden támogatás. 

Hazai sikerek

A magyarországi koraszülött-ellátás igen magas színvonalú, ezt bizonyítja az alacsony újszülöttkori halálozási arány, ami jelenleg 32 ezrelék.

A nagyon korai születés? újszülöttek többségét lélegeztetni kell, mert sem a tüd?, sem a légzést irányító agyi központ nem fejl?dött még ki teljesen. Az újszülöttkori légzési elégtelenséget ma már többnyire sikeresen tudják kezelni. A hagyományos lélegeztetési technikák mellett, mint amilyen a continuous positive airway pressure (CPAP) és a positive end expiratory pressure (PEEP) modernebb lélegeztetési technikákat is alkalmaznak, mint pl. high frequency oscillation (HFO). 

Új és eredményes kezelés a koffeinterápia, ami a légzésleállások (apnoék) megel?zésére szolgál, és amely lerövidítheti a mechanikus lélegeztetés id?tartamát az els? 2–7 életnapon. Hatására csökkent a bronchopulmonális diszpláziás (BPD) esetek száma is a rendkívül kis születési súlyú koraszülötteknél. A korszer?, intenzív ellátásában az A-vitamin (retinol) alkalmazásának is fontos szerepe van, ami el?segíti a hámszövet regenerációját a BPD okozta tüd?szöveti károsodásból. Ugyancsak eredményes az anyák szülés el?tti kortikoszteroid-kezelése, aminek hatására megindul a magzat surfactanttermelése. Surfactant hiányában a tüd? léghólyagocskáinak felületi feszültsége megn?, aminek következtében a megnyitásukhoz sokkal nagyobb munka szükséges. A nagyon kis súlyú koraszülöttek gyenge légz?izmai erre még nem képesek. Tisztázásra vár, hogy a lélegeztetés során kapott oxigén vagy leveg? ugyanúgy hat-e a fejl?d? neuronokra, mint az anya légzéséb?l a közös vérkeringésen át eljuttatott oxigén. A nagyon korai megszületésnél még tart az idegsejtek képz?dése és vándorlása, ami már extrauterin körülmények között fejez?dik be. A koraszülöttség kés?bbi életkorban megjelen? hatásainak egy része talán ezzel is összefügg.

Ellentmondásos kutatási eredmények

A születés körüli biológiai adatok (születési súly, gesztációs hetek száma), történések nem jelzik el?re egyértelm?en a hosszú távú fejl?dési kimenet min?ségét. A nemzetközi szakirodalmakban meglehet?sen ellentmondó állításokat láthatunk az intelligencia alakulására vonatkozóan. Ezeket az eredményeket nagy körültekintéssel szabad csak tanulmányozni, elfogadni. A különböz? országokban különböz? mér?eszközöket használnak az egyes készségek, képességek vizsgálatára, így az eredmények nem feleltethet?ek meg teljes mértékben. Fontos tudnunk, hogy pontosan mely koraszülöttcsoportra vonatkoznak az adatok, alkalmaztak-e kizárási kritériumokat, és milyen elemszámú volt a minta. Ezek a tényez?k nagymértékben befolyásolják az eredményeket.

Ha például egy adott koraszülöttcsoporton belül 28–32. gesztációs hét között született koraszülöttek vettek részt a kutatásban, de nem alkalmaztak kizárási kritériumokat, a mintában a fejl?dési rendellenességgel születettek vagy az agyvérzésen átesettek is benne lehetnek azon gyermekek mellett, akik csupán nagyon korán születtek. Ebben az esetben összemosódnak az átlagok. Az ilyen kutatásokból születhetnek olyan megállapítások, hogy a 28–32. gesztációs hét között született gyermekek 6 éves kori IQ-átlaga alacsonyabb, mint az id?re született kontrollcsoport tagjainak átlaga.

Jobb esetben alkalmaznak kizárási kritériumokat, tehát a súlyos állapotokat (fejl?dési rendellenesség, súlyos agyvérzés, érzékszervi fogyatékosság) kizárják, így jobban hasonlít a koraszülött gyermekek csoportja a kontrollgyermekekéhez.

Bár több kutatócsoport állapított meg a kontrollcsoporthoz képest alacsonyabb IQ-t, ez az állítás is relatív, hiszen azt is jelentheti, hogy ugyan alacsonyabb, de benne van a normál övezetben. Ebben az esetben pedig nem jelent nagy hátrányt. Saját kutatásomban is ezt tapasztaltam mérsékelt rizikójú, iskoláskorú koraszülött gyermekek esetében. Alacsonyabb IQ-átlagot mértem a koraszülötteknél, mint a kontrollcsoportnál, de a koraszülöttek átlaga is benne volt a normál tartományban.

A korábbi életkorra vonatkozóan is találhatunk utalásokat arra, hogy 12 hónapos kor el?tt megkéshet a nagymozgások fejl?dése. Ezek a nemzetközi kutatások, bár nagy létszámú vizsgálatok voltak, de nem alkalmaztak kizárási kritériumokat, így ez a megállapítás túlságosan általános, elnyomja az egyéni fejl?dési utak változatait. Saját kutatásunkban 12 hónaposnál fiatalabb és 12–18 hónapos kor közötti bronchopulmonális diszpláziás (BPD) és nem BPD-s koraszülöttek csecsem?kori fejl?dését hasonlítottuk össze. Alkalmaztunk kizárási kritériumokat, így a súlyos neurológiai státuszú gyermekek nem kerültek be a vizsgált mintába. Azt tapasztaltuk, hogy a 12 hónapnál fiatalabb gyermekek esetében nem volt nagy különbség a két csoport között, de az életkor el?rehaladtával szignifikáns különbségek jelentek meg, azaz a BPD-s gyermekeknek nagy valószín?séggel szükségük van korai fejlesztésre, hogy utolérjék nem BPD-s társaikat.

Ennek a vizsgálati eredménynek az ismeretében sem merném biztosan állítani, hogy minden BPD-s gyermek esetében szükséges a korai fejlesztés. Óriásiak az eltérések, különböz?ek a fejl?dési utak, minden esetben egyénenként kell döntenünk.

Az els? életév kiemelten fontos az idegrendszer fejl?dése szempontjából. Még nagyon sok változásnak kell bekövetkeznie az idegrendszeri érésben, és ezekr?l a folyamatokról azt is tudjuk, hogy rendkívül energiaigényesek. Amikor mély alvásban kisebb a szervezet energiaszükséglete az alapm?ködéseinek fenntartásához, akkor tudnak például olyan idegrendszeri érési folyamatok végbemenni, mint például az idegpályák körüli véd?burok (mielin) kialakulása. Tehát mély alvásra van szükség, amire nagyobb az esély, ha a napirend kiszámítható, nem ébresztik feleslegesen a babákat. Ha rendszeresen megzavarják a napi rutint – például nem szükséges fejlesztésekre menetel, alvás az autóban –, az nem biztosít kedvez? körülményeket a mély alváshoz. Érdemes megbízható szakemberekt?l informálódni, és csak szükség esetén eljárni korai fejlesztésre. Természetesen vannak olyan esetek, amikor szükséges ez, például az agyi bénulásban (CP) szenved? babáknál, hiszen ett?l függ, hogy járóképesek lesznek-e, és hogy miképpen alakulnak az értelmi képességeik. Ilyenkor a napirend megzavarása a legkisebb rossz!

A 2 éves kori longitudinális követést tartalmazó kutatások gyakran számolnak be a megkésett beszéd- és nyelvi fejl?désr?l. Ezeket az eredményeket is nagy körültekintéssel kell fogadnunk. A jelenleg az utánvizsgálatunkon alkalmazott Bayley III. csecsem?- és kisgyermekkori skála segítségével külön tudjuk vizsgálni a receptív kommunikációt (beszédértés) és az expresszív kommunikációt (kifejez? beszéd). Általános tapasztalat, hogy a beszédértés hamarabb kialakul, mint a kifejez? beszéd. A beszédfejl?dést a biológiai tényez?kön túl a környezeti hatások is er?sen meghatározzák. Például a szül?k iskolázottsága, beszédszokásaik, kommunikációjuk szintje. Az anyai szenzitivitás kiemelten fontos: a szül?i kezdeményezés, ösztönzés igazodjon a gyermek igényeihez, ne legyen se túl sok, se túl kevés! 

Létezik olyan kutatás is, ami arról számol be, hogy míg kisgyermekkorban szignifikáns hátrányt tapasztaltak koraszülött gyermekek fejl?dési mutatóiban, 19 éves korra ez a hátrány jelent?s mértékben csökkent. A koraszülöttek iskolázottsági foka nem tért el jelent?sen a kontrollcsoporttól.

Más kutatások az iskolába kerülés id?pontjában tapasztaltak olyan fejl?désbeli hiányosságokat, elmaradásokat, amelyekre a megel?z? életkorokban végzett vizsgálatok alapján nem számítottak. Egészen bizonyos, hogy az id?tényez? nem elhanyagolható a rizikó hosszú távú hatásának megítélésében. Erre utal az „alvóhatás-elmélet”, amely egy a korai életkorból származó rizikó kés?bbi életkorban megvalósuló lehetséges hatására utal. Még érthet?bb az életkor–fejl?dési kimenet összefüggés a „mozgó rizikó” modell segítségével. Egy probléma elt?nése egy adott életkorban nem jelenti azt, hogy a hátrány – amely nem független ett?l a korábban jelentkezett állapottól – kés?bb ne jelenjen meg újra. Ezek az állapotok egymást válthatják folyamatosan. Ám vannak „jól megküzd?”, reziliens gyermekek, akik a veszélyeztet? hatások ellenére is megfelel?en fejl?dnek. A hátrányok megsz?nése, majd egy kés?bbi életkorban való megjelenése részben a kognitív fejl?dés törvényszer? változásaival lehet kapcsolatban, másrészt az „elvárás-terhelés” mértékének megváltozásával. Az iskolakezdés nyilvánvalóan egy ilyen periódus. 

Hogyan tájékozódjunk?

Még szakemberként is óvatosan kell tehát bánnunk a különböz? országokból érkez? kutatási eredményekkel, és körültekint?en szabad következtetéseket levonnunk ezekb?l. A szül?knek még nehezebb eligazodni ezekben az útveszt?kben, és esetleg elkeserednek, elvesztik a hitüket, mert túlságosan negatív következtetésekre jutnak a cikkeket olvasva. Nem könny? tájékozódni, még nehezebb reálisnak maradni a sok adat között. Az interneten sok a kontrollálatlan információ, de még a hiteles szakcikkeket tanulmányozva is nehéz a helyes konklúziót levonni. A leghasznosabb, ha a szül?k az ellátó intézmény szakembereihez fordulnak a kérdéseikkel, t?lük kérnek tanácsot! 

A szakirodalmakat olvasva, benne élve a koraszülöttosztály életében azt az állítást tudom meger?síteni, hogy a koraszülöttségnek a fejl?désre gyakorolt hatását egyel?re csak általánosságban ismerjük, és a rendelkezésünkre álló adatok a folyamatok teljes megértéséhez nem elegend?ek. Sokat tudunk már, de még nagyon sok mindent kell megtudnunk! A születés körüli komplex biológiai, orvosi mutatók csak rövid id?re, az els? életévekre adnak megbízható el?rejelzést.

Amit viszont nagyon kívánatosnak tartok, hogy a koraszülött gyermekek vegyenek részt az utánvizsgálatokon, melyeket általában azok az intézmények szerveznek, ahol a gyermekek megszülettek, vagy ahonnét hazabocsátották ?ket. Az els? hónapokban többnyire orvosi vizsgálatok történnek, és a gyógytornásszal/konduktorral találkoznak a szül?k. A fejl?dési/fejl?déspszichológiai vizsgálatokat általában 6-8-12 hónapos korban szokták elkezdeni. Az utánvizsgáló csapatban gyermekorvos, neonatológus, fejl?désneurológus, gyógytornász, konduktor, gyógypedagógus és pszichológus vesz részt. A fejl?déspszichológiai vizsgálat a kognitív fejl?dést, a mozgást és a nyelvi fejl?dést méri fel. Ehhez ma már a standardizált Bayley III. eljárást alkalmazzák a legtöbb helyen. Az utánvizsgálatokon a fejl?déskövetésen túl lehet?ség nyílik a hiteles szakemberekkel való konzultációra is. Ha szükségesnek látják, korai fejlesztést javasolnak, lehet?leg a helyi elérhet?ség? pedagógiai szakszolgálatoknál. 

A koraszülöttség, a koraszülött gyermek és fejl?désének ismerete nem általános. Lehetséges, hogy a házi gyermekorvos, a véd?n?, a fejleszt? szakember nem rendelkezik azokkal a specifikus tudásokkal, amelyekkel a PIC-ek, NIC-ek (neonatális intenzív centrum) szakemberei. Nagy a tét, nagyon sok múlik az els? 1-2 éven. A legtöbb, amit a szül?k tehetnek a gyermekeikért, ha elfogadják a felkínált utánvizsgálati lehet?ségeket, és rendszeresen visszajárnak az osztályokra. Olyan szakemberekkel érdemes kapcsolatban lenni, akik a fentebb említett speciális ismeretekkel és tapasztalattal rendelkeznek.

Ez az írás a Mindennapi Pszichológia magazin 2025/3 lapszámában jelent meg, amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban!