Nem tagadhatjuk, hogy a családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit, viselkedési szabályait. Az pedig, hogy az embereknek a család fontosabb a munkánál vagy az egyéb társas kapcsolatoknál, több hazai demográfiai és szociológiai felmérésb?l is kiderült. Ezt nemcsak a házasságban él?k, hanem az egyedülállóak is alátámasztották.

Átalakulóban a hagyományos családmodell

A hagyományos modell szerint a család, a legkisebb társadalmi egység anyából, apából és legalább egy gyermekb?l áll. „Az apa a kenyérkeres? és az anya otthon f?z, takarít és felel?s a gyermeknevelésért.” – szól a jól ismert sztereotípia. A család szó együtt él? feln?ttek (apa, anya) és gyermek(ek) képét idézi fel: az egygyermekes kiscsaládét, a több gyereket nevel? nagycsaládét,  s a szül?pár egyik tagját nélkülöz? csonka családét. Napjainkban egyre több a mozaikcsalád, amelybe a szül?k vérrokoni viszonyban nem lév? gyermekeket hoznak el?z? kapcsolataikból új partnerviszonyaikba.

A család, mint szervezet, összetett kapcsolatokra épül:  a n? kapcsolatai például feleség-férj, anya-gyermek feladatokat, szerepeket és elvárásokat foglal magába. A n? kiteljesedéséhez hozzátartozik az anyaság, a férfiéhoz az apaság felel?ssége.

A családi célokat tekintve a reproduktív, a szexuális, a gazdasági és az oktatási cél valamikor mindegyikre jellemz? volt. Ez ugyan napjainkra változott, de – különösen a gyermek fejl?dése érdekében - továbbra is fontos a család által nyújtott pszichológiai támasz. A megfelel? anyagi, kulturális, morális, érzelmi feltételek hiányában ugyanis a gyermek maga keres követend? ideálokat, s cselekedeteit gyakran másoktól ellesett eszmék, spontán életérzések irányítják. A családi fészek biztonsága tehát a gyermeknek és a serdül?nek egyaránt pótolhatatlan, de a szül?k – a férfi és a n? – számára is nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott családi légkör. Hogy napjainkban válságban van-e a család, vagy csak alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, e tekintetben megoszlanak a vélemények. Egy biztos: a hagyományos családmodell átalakulóban van. Rohamosan csökken a házasságban él?k és a családban vállalt gyerekek száma. A középkorúak és az id?sek még tartják magukat a régi hagyományokhoz, de a fiatalok körében egyre kevesebb a tartós párkapcsolatban él?k aránya, sokan inkább az élettársi viszonyt helyezik el?térbe. Lehet, hogy unokáink már csak múzeumba fognak látni hagyományos esküv?t DVD-r?l? Mindinkább divatos az egygyermekes családmodell, egyre több szül? veszi át a „legalább egyre jut elég id?” gondolkodásmódot. Ráadásul az els? szülés is kés?bbre tolódik: míg a hetvenes években átlagosan 22 éves korukban szültek el?ször a n?k, ma ez a szám a 27. életév.

Kommunikáció a családtagok között

Konfliktusokhoz vezethet a szül?i modell hiánya vagy a hibás minták átvétele, az otthonról hozott szerepfelfogások, problémamegoldások és erkölcsi kérdések ellentmondása is.

A családtagoknál gyakran probléma, hogy nem megfelel?en kommunikálnak egymással, nem fogalmazzák meg nyíltan gondolataikat, nem beszélik meg egymással gondjaikat, érzéseiket - a feszültségek egyre csak halmozódnak…  A kommunikációs problémákhoz pedig szorosan kapcsolódnak a pszichoszomatikus zavarok is, melyeknek kialakulásában a kutatók nagy jelent?séget tulajdonítanak az anya-gyerek kapcsolatnak.  A családi rendszerben a tagok értelemszer?en kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Gyakori, hogy a tüneteket produkáló gyermek közvetít? szerepet tölt be a szül?k között, kifejezve a feln?ttek egymás iránti igényeit. Az is el?fordul, hogy a családtagok nem saját magukról beszélnek, hanem a másik helyett mondják ki annak érzéseit, gondolatait. A szerepek összekeverednek, a nyílt üzeneteket pedig az ellentétes metakommunikatív jelzések érvénytelenítik, s ezzel ellentmondásos választ eredményeznek. A felek félnek a konfrontálódástól, kerülik a konfliktusokat, minden energiájuk arra megy el, hogy kifelé harmonikus képet mutassanak. Rettegnek kimondani, ha valamivel nem értenek egyet, kerülik a vitát a többiekkel. A betegség ilyenkor jó ok lehet arra, hogy minden más problémát háttérbe szorítva csak a betegséggel foglalkozzanak. A tünet elrejti a feszültségeket, ugyanakkor meg?rzi és er?síti a család egységét. A kommunikáció a családtagok között nem közvetlen, a konfliktusok, feszültségek nem fejez?dnek ki nyíltan. A pszichoszomatikus tünet jelentését csak úgy érthetjük meg, ha figyelembe vesszük az egyénnek a család többi tagjához f?z?d? viszonyát, s e viszonyrendszer részeként tekintjük ?t magát.

A család – egy kérd?ív tükrében

Az ELTE BTK Nyelvészeti Doktori Iskola Szláv Nyelvészeti Programjának hallgatói Ba?czerowski Janusz professzor vezetésével felmérést készítettek a család fogalmáról. A kérd?ívet nemcsak a f?városban él?khöz, hanem több vidéki város és falu lakóihoz is eljutatták nemt?l, korosztálytól és végzettségi szintt?l függetlenül. A kérd?íveket a válaszadók maguk töltötték ki, a kérdések szabad asszociáción alapuló nyitott kérdések voltak. Legtöbb esetben egyszavas válaszok érkeztek, a megkérdezetteknek a családról leggyakrabban az anyagi, érzelmi biztonság jutott eszükbe. Nagy százalékban szerepelt a feltétel nélküli, kölcsönös szeretet, támaszt, segítséget, védelmet jelent? kifejezés is. A család sokak számára az összetartozást, a boldogságot, örömöt, a nyugalmat, megértést szimbolizálja, és voltak, akik az otthonnal kapcsolták össze. Sokan a családtagokkal azonosították: apa, anya, gyerekek, nagyszül?k, párom, gyerekeim, vérségi kapcsolatban lév? hozzátartozóim; illetve közösségként jellemezték, amelyben nevelkedünk, tanulunk; életközösség, amelyben értékeket kapunk. A pesszimista válasz 1 százalékban jelent meg, a „semmit” válasz képében.

A „Milyen a tipikus magyar család?” kérdésre a legtöbb válasz negatív volt: elvált, csonka, veszeked?s, pénzcentrikus, nincs id? egymásra, rohanó, feszült, ideges, eladósodott, szegény, panellakó, részeges. A pozitív értékelések között szerepelt az összetartó, szorgalmas, dolgos kifejezés. Van, aki szerint attól tipikusan magyar, hogy magyarul beszél, magyar ételeket fogyaszt, magyar tévét néz; illetve szereti a csíp?s ételeket. Arra a kérdésre, hogy milyennek látják az ideális családot, a legtöbb válaszban szerepelt a szeret?, harmonikus, boldog, gazdag, összetartó, segít?kész fogalom. A válaszadók 15 százaléka szerint az ideális család: anya, apa, gyerekek, néhányuk szerint pedig idetartozik a kutya, macska és egyéb háziállat is.

A kérd?ívben arra is kíváncsiak voltak, milyen dal, vers, közmondás vagy

szólás jut eszükbe a családról. Arany János Családi körét említette a megkérdezettek 52 százaléka, és többen megjelölték József Attila Mama cím? versét is. Zelk Zoltán Este jó, este jó cím? versét a megkérdezettek 9 százaléka, József Attila Altatóját pedig 3 százalék érezte ide ill?nek. A közmondások, szólások közül a „Nem esik messze az alma a fájától” variánsait a válaszadók 6 százaléka, a „Mindenhol jó, de legjobb otthon” szólást pedig 5 százalékuk választotta.

Nyelvi elemzés

A család kifejezés a mai magyar szókincs alapvet? rétegéhez tartozik, s a szótári adatok szerint több szókapcsolatban els?, illetve a második elemként jelenik meg, például  családfa, családalapítás, családf?, családanya, családfenntartó, illetve nyelvcsalád, parasztcsalád stb.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a család szó az ószláv ?e?ad? átvétele,

eredeti jelentése „háznép, cselédség”; legkorábbi írásos el?fordulása a magyar nyelvben 1113-tól datálódik. A kifejezés a 16. század középét?l egyre ritkábbá vált, s?t teljesen elavult. A mai köznyelvi jelentésben Vörösmarty újította fel (1831).