Igen, valóban vannak feszül? pólóban és nadrágban flangáló fiúcskák, sz?kített és vasalt hajjal, szedett szemöldökkel, diszkrét(nek vélt) alapozóval. Akkor is gyanakodhatsz, ha mély hangú, tüsihajú, kockás flanelinget visel? lányok isszák a sörüket a szomszéd asztalnál. Lerí róluk, hogy nem a férfinem kedvel?i.

Tegyük félre egy kicsit ezeket a sztereotípiákat! Egyrészt azért, mert nem minden n?ies srác és férfias lány homoszexuális. Másrészt azért, mert sokkal érdekesebb kérdés, hogyan lehet felismerni azt a meleget vagy leszbikust, aki látványos küls? jegyek révén nem t?nik ki a tömegb?l. És még érdekesebb, hogy vannak olyanok, akik teljesen átlagos külsej? és viselkedés? embertársaik közül nagyon pontosan ki tudják választani a homoszexuális irányultságúakat: mintha egyfajta „hatodik érzékük” lenne hozzá. Ez a képesség a melegradar.

„Nem tudnám elmondani, pontosan hogyan m?ködik – mondja Balázs, a 28 éves bróker. – Persze vannak olyan jelek, amiket egy heteró nem feltétlenül vesz észre, vagy nem tudja, hogy jelek. Egy-egy mozdulat vagy gesztus. Az arc. Sokat elárul például, ahogyan egy srác jár, amilyen testtartásban áll. Akkor is jobban megnézem, ha igényesen van felöltözve, látszik rajta, hogy ápoltabb, mint az átlag. Egy-egy diszkrétebb ékszer. Ilyesmik.”

Nesze semmi, fogd meg jól… Melyek azok a mozdulatok? Milyen az a testtartás? Balázs beszámolója alapján valóban nehéz lenne melegradart m?ködtetni. Úgy t?nik, ez a képesség ösztönös, nem könnyen írható le, s nehezen megtanulható.

Az arcodra van írva!

A társas élet legfontosabb információs felülete az arc – s számtalan kutatás bizonyítja, hogy nagyon jók vagyunk emberi arcok azonosításában. Egy arcról a másodperc törtrésze alatt felismerjük a nemét, a korát, s?t még az illet? érzelmeit is. Lehet, hogy a szexuális irányultság is megjelenik az arcon? Ennek kiderítésére Nicholas O. Rule, a bostoni Tufts Egyetem Pszichológiai Tanszékének tanársegéde olyan kutatássorozatot tervezett, amelyben különböz? szexuális identitású személyek képét villantotta fel, a kísérleti személyeknek pedig gombnyomással kellett eldönteniük, hogy hetero- vagy homoszexuális személy arca-e. A kísérlet során rendszeresen variálták a feltételeket, például az arc bemutatásának hosszát, az arcok és a kísérleti személyek nemét, illetve azt, hogy az arcot milyen kivágásban mutatták be. Egyszer a szerepl?k teljes feje – így haja, nyaka, fülei – is látszottak a képen, a másik változatban csak maga az arc, a harmadikban pedig a szem csíkja. Ügyeltek arra, hogy a bemutatott portrék között ne szerepeljenek a kísérleti személyek ismer?sei vagy hírességek (hiszen az ? arcuk jól ismert kulcsingereket tartalmaz). Arra is vigyáztak, hogy az arcokon ne legyenek személyesen alakítható szociális jelzések, például szemüveg, smink vagy arcsz?rzet. Nem vizsgálták viszont a kísérleti személyek szexuális irányultságát – céljuk ugyanis nem az volt, hogy megállapítsák, hogyan m?ködik a homo-, bi- vagy heteroszexuális személyek melegradarja, hanem az általános népességre vonatkozó értékeket keresték.

A kísérlet résztvev?i nagyon pontos ítéleteket hoztak: a látott arcok alapján 60–70 százalékos pontossággal azonosítani tudták mind a férfiak, mind a n?k szexuális ízlését. Az egyik legizgalmasabb eredmény, hogy az ítéletek pontosabbak voltak, ha az arc bemutatása csak nagyon rövid (100–150 ezredmásodpercnyi) volt, mint ha hosszú ideig – 10 másodperc és egy perc között – nézték a képeket. Azaz a szempillantásnyi id? alatt, „ösztönösen” hozott ítélet pontosabb volt, mint ha volt idejük hosszabban szemlélni az arcokat! Az ítéletek még akkor is sokkal jobbak voltak a véletlenszer? találgatásnál, ha az expozíció 40–50 ezredmásodpercig tartott, ami pedig tényleg nem több egy nagyon gyors villanásnál. Ez azt mutatja, hogy a szexuális irányultság felismerése – akárcsak az alapérzelmeké – gyors, automatikus információfeldolgozás eredménye. Az ítéletek akkor is ugyanilyen pontosságúak voltak, ha a kísérleti személyek csak a szerepl?k szemcsíkját látták. A szem tehát – többek között – a szexuális irányultság tükre is.

(Érdekes, hogy Rule és munkatársai hasonló eredményeket kaptak, amikor a kísérlet résztvev?inek politikusok arcképeir?l kellett eldönteniük politikai irányultságukat, vagy vállalkozók arcáról azt, mennyire sikeresek.)

Az ördög a részletekben

Lorenza Colzato, a Leideni Egyetem Kognitív Pszichológiai Tanszékének munkatársa ugyancsak a figyelmi folyamatokat tartja fontosnak a melegradar m?ködésében. Okkal tehetjük fel, hogy a homoszexuálisok jobban teljesítenek az irányultság felismerésében, mert ?k – mondhatni – „rákényszerülnek”, hogy használják melegradarjukat. Dr. Colzato szerint épp ezért speciális figyelmi beállítódás jellemzi ?ket: a heteroszexuálisoknál nagyobb figyelmet fordítanak a részletekre, mint az egészre – ezt a meleg Balázs fent idézett beszámolója is alátámasztja. Úgy t?nik, a szexuális irányultság érzékelése sok apró inger együttes feldolgozását kívánja meg. Ahogy az el?bb láttuk, e kulcsingerek közül sokat az arc szolgáltat, de például a testtartásból vagy a mozgásból is kivonhatók szexuális identitásra vonatkozó információk. Ha a leszbikusok és a melegek partnert akarnak találni, fontos, hogy ezeket az apró jelzéseket gyorsabban észleljék és pontosabban feldolgozzák, mint a heteroszexuálisok. Ennek bizonyítására Colzato és munkacsoportja olyan vizsgálatot tervezett, amelyben homo- és heteroszexuális kísérleti személyek vettek részt, akik között intelligenciájuk, szocioökonómiai státusuk és személyiségvonásaik tekintetében nem volt különbség. Mivel a figyelmi folyamatokat befolyásolja a hangulat (a jókedv? emberek inkább a globális alakzatokra figyelnek, a részletekre kevésbé), a kutatók alanyaik pillanatnyi hangulatát is felmérték: kedélyállapotukban nem volt statisztikailag jelent?s különbség. A kísérleti személyek ezután egy képerny?n rövid id?re felvillanó geometriai ábrákat láttak, s azonnal le kellett nyomniuk két billenty? közül az egyiket, aszerint, hogy egy homogén, „globális”, nagyobb alakzatot láttak, vagy egy kisebb részekb?l összeállított, „lokális” ábrát. (Maga az ábra a gombnyomás sebességét?l függetlenül 3,5 másodpercig látszott a képerny?n, majd elt?nt.) A kutatók a helyes döntések arányát és a reakcióid?t mérve azt találták, hogy a heteroszexuálisok gyorsabban döntöttek, de többet hibáztak: inkább globális ítéletet hoztak akkor is, ha lokális ábrát láttak. A homoszexuális kísérleti személyek hosszabb reakcióid?vel, de pontosabban válaszoltak. Azaz „ráér?sebben”, de alaposabban vizsgálták meg az ábrát, és ez alapján pontosabban el tudták dönteni, hogy apró részletekb?l álló vagy homogén ábrát láttak-e. Ez az eredmény arra utal, hogy a homoszexuálisok észlelésében fontosabb ingerforrást jelentenek a részletek, mint a nagy egész. Mivel a homoszexualitásnak igen összetett jelrendszere van, ezeknek az apró részleteknek a felismerésével embertársaik nagy tömegéb?l is könnyebben „ki tudják szúrni” potenciális partnerüket.

A szexi illat a jó illat

Úgy t?nik, a szexuális identitás fontos jelz?je a testszag is. Ahogy A sztriptíztáncosn? illatá-banmár utaltunk rá, az emberi szaglás szorosan összefügg az érzelem-feldolgozással. Az emberi „szagnyom” fontos összetev?i a feromonok, vagyis olyan kémiai jelek, amelyek befolyásolják az észlel? viselkedését vagy élettani m?ködését.

Charles Wisocki biológus-pszichológus, a Pennsylvaniai Egyetem munkatársa kollégáival olyan kísérletet tervezett a feromonok identitásjelöl? szerepének feltárására, amelyben ugyancsak homo- és heteroszexuális személyek szolgáltatták az „ingeranyagot”. Kilencnapos (a Sztriptíztáncosn?-ben is bemutatott) semlegesítés után három napig olyan pólót viseltek, amelyben a hónalj alatt elhelyezett vattalap itatta le az izzadságot. Ezekb?l három-három személy szagmintájából álló szagkompozitokat készítettek. Egy-egy „keveréket” csak azonos nem? és szexuális irányultságú donorok mintáiból állítottak össze, hogy kés?bb ne az egyes emberek szagának kellemességét, hanem a hetero- vagy homoszexuális, illetve a n?i vagy férfi csoport „közös” szagát ítéljék meg a „szimatolók”. A kísérlet résztvev?i negyed-negyedrészben heteroszexuális és meleg férfiak, heteroszexuális n?k és leszbikusok voltak. Egyszerre két-két mintát kaptak, s el kellett dönteniük, melyiket találják kellemesebbnek.

A meleg férfiak nagyon kedvelték a meleg férfiak szagmintáit, a másik három csoport viszont leértékelte az ilyen mintát. Érdekes módon a melegek jobban értékelték a heteroszexuális, a heteró férfiak pedig a leszbikus n?k illatát; a leszbikusoknak a heteroszexuális férfiak illata tetszett a legjobban, ám még a heteroszexuális n?k illatát is jobban értékelték, mint leszbikus társaikét – az a többihez viszonyítva semleges volt a számukra. A kutatók nem adnak magyarázatot ezekre, értelmezésükhöz azonban fontos tudni, hogy a leszbikus n?k esetében valószín?leg m?ködik az az evolúciós eredet? vonzalom, hogy a heteroszexuális férfiak – mint gyermekük lehetséges apja – illatát el?nyben részesítik, f?leg a peteérési fázisban. Talán ez a késztetés okozza azt is, hogy a meleg férfiak pontosan azonos er?sséggel preferálják a heteroszexuális n?k és meleg társaik testszagát. Az evolúciós örökség itt felülírja a szexuális irányultságot. A feromonok ugyanis olyan információkat is közvetítenek, hogy a partnerek génállománya és immunológiai rendszere mennyire fér össze egymással. Evolúciós szempontból az a „legkifizet?d?bb”, ha mindenki a számára alkalmas (heteroszexuális, azaz a reprodukcióra alkalmas) partner illatát kedveli. A leszbikus n?knél ez az ösztönös vonzalom olyan er?s, hogy a logikusan várhatóval ellentétben a heteroszexuális férfiak szagát értékelték a legmagasabbra. (Az eredményeket persze befolyásolhatja az is, hogy a leszbikus identitás kialakulása sokszor hosszabb folyamat, mint a meleg irányultságé, a 18–35 éves n?i résztvev?k között tehát lehettek olyanok, akiknek még nem teljesen szilárdult meg a szexuális ízlése.) A kísérlet mégis azt mutatja, hogy a nem és az identitás szagjelzése elkülöníthet?, és a szagingerek kedveltsége is nagyrészt megfelel az elvárhatónak. Olyan kísérleti bizonyítékokat is ismerünk, hogy a szexuális identitás összefügg a feromonok által jelzett immunrendszeri mutatóval, az MHC-vel*. Lehet, hogy itt a genetika már némileg „átírta” az evolúció forgatókönyvét… Ezek a kutatások ahhoz is kulcsot adhatnak, hogy a homoszexualitás – ami ellentétes a gének fennmaradását biztosító szaporodással – miért volt mégis jelen az emberiség teljes ismert történetében: feltételezhetjük, hogy minden jelenlegi és múltbéli emberi kultúrában 2–10 százalék közötti a tartósan és kizárólagosan a saját nemükhöz vonzódók aránya.

Az evolúciós haszon

Wisocki és kollégái eredményével összhangban vannak a svéd Karolinska Intézet Klinikai Idegtudományi Osztályán Ivanka Savic neurológus vezetésével végzett kutatás tanulságai, melynek során pozitron-emissziós tomográfiával (PET) hasonlították össze heteroszexuális n?k, valamint hetero- és homoszexuális férfiak agytevékenységét. (A leszbikusokat éppen a Wisocki-kísérlet kapcsán említett megfontolások miatt hagyták ki a mintából.) Azt vizsgálták, hogy a három csoport agyában hogyan alakul a vérátáramlás sebessége (vagyis az adott agyterület aktivitása), amikor különböz? anyagokat szagolnak. Négyféle szagingert használtak: az egyik egy férfiak izzadságában található tesztoszteronszármazék, a másik f?leg n?i vizeletb?l kinyerhet?, ösztrogénhoz hasonló anyag, a harmadik egy illóolajakból álló általános szag, a negyedik pedig tiszta – szagmolekuláktól mentes – leveg? volt. A változásokat a négy illat bemutatását megel?z? és követ? két-két percben rögzítették. Azt találták, hogy a n?i feromon aktiválta a heteró férfiak szexuális és szaglási ingereket feldolgozó területeit, de ez a hatás nem jelentkezett heteró n?knél és meleg férfiaknál – az ? agyukra a férfiferomon gyakorolt hasonló hatást. Ez magyarázza, hogy a heteroszexuális lányokat és a meleg srácokat miért hozza lázba a „kanszag”, ami a n?i nemért rajongó fiúkat viszont nem gerjeszti fel…

Ezek a kísérletek is bizonyítják, hogy a szagok és a feromonok az érzelmek és a nemi vonzalom fontos jelz?ingerei, amelyek segítenek embertársaink szexuális identitásának felismerésében. Egy ilyen jelrendszer evolúciós hasznot jelent: a heteroszexuálisoknak feltétlenül, mert hozzájárul a jó genetikai, immunológiai adottságú, szaporodóképes – és ellenkez? nemet kedvel? – partnerek felismerésében, de paradox módon a homoszexuális népesség fennmaradásában is szerepe van.

A melegradar rejtélye

Mi lehet tehát a helyes magyarázat? A gyakorlás? A mintafelismerés? Az arc? A tekintet? A testszag? Valószín?leg mind együtt. A kortárs pszichológia arra törekszik, hogy egy jelenség lehetséges magyarázó okait egy elméletben foglalja össze. A legtöbb kutató ma már egyetért abban, hogy a homoszexualitásnak genetikai összetev?i is vannak, de befolyásolják olyan környezeti tényez?k is, mint például a várandós anya hormonháztartása, és természetesen a szocializáció és a kultúra. A melegradar kialakulásában is ezek a tényez?k játszanak szerepet. A testszag, az arc felépítése és az arcjáték, a részlet-orientált észlelési stílus és még számos, itt nem tárgyalt jelzés (például a hang, a beszéd egyes jegyei, bizonyos apró testi különbségek, a mozgás) utalhat a szexuális identitásra. Az Olvasónak ezért – akármilyen vonzó legyen a kiszemelt úriember vagy hölgy – nem els?sorban az illet? szaglászását javaslom. Többet tudhat meg, ha beszélget vele, és közben figyeli gesztusait, mimikáját és többi szociális jelzését. A feromonok már nagyon csekély koncentrációban is beindítják a limbikus rendszer m?ködését, ezért elég, ha hagyja, hogy beszélgetés közben az Ön orra is tegye a dolgát!

*MHC – major hisztokompatibilitási komplex: az él?lények egyik legnagyobb és legösszetettebb géncsaládja, melynek nélkülözhetetlen szerepe van a környezethez való alkalmazkodásban, illetve a környezet patogén (kórokozó) hatásainak kivédésében. Els?rend? feladata a saját–idegen felismerésben való aktív és passzív részvétel.

[1] (A Mindennapi Pszichológia 2009/1. számában megjelent, A sztriptíztáncosn? illata c. cikk folytatása)

A cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 5. számában olvasható