„A csókok édes mámorában Nem súgnak édes, balga szók…”/Ady/

Nem meglep?, hogy legszenvedélyesebben szenved? és „mindent-akaró” költ?nk, Ady Endre verseiben jelenik meg leggyakrabban a csók-motívum, sokszor a szerelem szinonimájaként. A félig csókolt csókoktól a fájdalmas, tüzes-sajgó, mámort vagy éppen halált idéz? búcsúcsókokig igen széles palettáját vonultatja fel az egymáshoz érintett ajkak révén kommunikálható és átélhet? érzelmek sokszín?ségének. Nem véletlen azonban, hogy épp a Szeretném, ha szeretnének kötetben szerepelnek legnagyobb számban a „csókos” versek: az ösztönvezérelt szexuális vágy mellett a csók a szeretet kifejezése is egyben – ezért nem csókolóznak a prostituáltak (testüket igen, de „lelküket nem adják”), s emiatt jelent megbocsáthatatlan árulást a júdás-csók.

„Egy perc és megcsókol az Élet”

Az ajkak találkozása akár az élet visszanyerésének lehet?ségét is hordozza: az újraélesztés útja, s a „lelket lehel belé” szóösszetétel letéteményese. „Ahogy az ajka hozzáért, Csipkerózsika sóhajtott egyet, arca kipirult, szeme fölpattant; mosolyogva nézett a királyfira…” Az új élet itt képletesen a szexualitás kezdetét jelenti, a mesebeli els? vércseppek – orsószúrás, els? menstruáció – után a királylánynak még várnia kell a királyfi érkezéséig (a fizikai érettség nem jelent pszichés felkészültséget is egyben), álmodhat róla, azonban testét a rózsabokor titka ?rzi. A megfelel? királyfi szerelme-csókja nyomán nyílhat meg számára az intimitás útja. Születésünkkor, a magzatvízb?l kikerülvén els? lélegzetvételeinket követ?en szánk szerepe rögtön a kapcsolatteremtésben is központivá válik: (optimális esetben) az anyamellre tapadva könnyítjük/nehezítjük szül?nk feladatát. E korai id?szakban a száj útján nyert élmények jelent?ségét Freud oly mértékben tekintette alapvet?nek, hogy a kés?bbi orális aktivitásokhoz (csók, étel-ital, verbalitás, dohányzás stb.) való viszonyunkat is e szoptatási tapasztalatainkból eredezteti. Így a csók utáni vágyunk is e korai táplálás-, szeretet- és kielégülés-élményt hívja el?, egyben pszichénk mélyén rejl? ?si sóvárgásunkat az összetartozás, egybeolvadás, egyesülés iránt.

Az els? csók

Természetesen egy csoda – de ezen túlmen?en evolúciósan adaptív szerepe van a partnerválasztásban. A csók a párkapcsolati rituálé része, amikor két ember megcsókolja egymást, biokémiai üzenetek bonyolult tárházát vonultatja fel. E mechanizmus els? körben segít kisz?rni azon partnerek körét, akikkel genetikai vagy immunrendszerbeli összeférhetetlenség állna el?.Az evolúciós pszichológia szerint a romantikus csók a n?k számára kiemelten fontos partnerszelekciós stratégia: arról informál, hogy a partner egészséges-e, valamint kell?képpen elkötelezett a gyermeknevelés hosszú távú tervei és teend?i iránt. A csók a férfiak számára (a kémiai anyagok iránti alacsonyabb – kemoszenzoros – érzékenységük folytán) kevésbé informatív; viszont evolúciós érdekeik alapján is értelmezhet?, hogy a csókolózás technikájában miért preferálják jobban a nyelvek találkozását, s a nedvesebb csókokat. Mivel a férfinyál jelent?s mennyiség? tesztoszteront tartalmaz (bevethet? „vegyi fegyver” a n?i vágy fokozása céljából), így minél több vágykelt? anyagot tud a n? szervezetébe juttatni, annál nagyobb lesz a siker esélye.  (A tesztoszteronról ismert, hogy mindkét nem esetében dönt? a szexuális vágy kiváltásában, így pl. az USÁ-ban tesztoszterontapaszt alkalmaznak „n?i Viagraként”.)  Ráadásul a száj érzékel? idegek és idegvégz?dések gazdag hálózatával rendelkezik, így érzékenysége révén a n? egyik kiemelt erogén zónája.Ha a várt hatás mégsem állna el?, illetve a partner nem ment át a biokémiai teszten, ez általában a románc végét is jelenti egyben.

Utánozó majom

A szerelmesek és szexuális partnerek az emberi kultúrák 90 százalékában csókkal fejezik ki egymás iránti vonzalmukat, érzelmeiket – s?t a csimpánzok, s az ember legközelebbi rokonaiként számon tartott bonobók estében is megfigyelhet? csókolózás-szer? viselkedés. Eredetét tekintve sokan az anyai tápláló, csócsáló (szájból szájba) etetésre vezetik vissza.Egy forró, érzéki csók neurokémiai válaszok sokaságát indítja be, pl. dopamin, noradrenalin, feniletilamin, oxitocin, ondogén opiát peptidek – melyek érzelmek széles skáláját mozgósítják: eufória, vonzalom, összeillés, szexuális izgalom, elkötelez?dés. Így igaz a kijelentés: „van köztük kémia”. A csókolózás az agynak a párválasztás és szaporodás folyamatában központi szerepet játszó mindhárom nagy funkcionális rendszerét érinti: a szexuális vágyat a már említett tesztoszteronszint közvetítésével; a romantikus és szenvedélyes szerelmet els?sorban a feniletilamin fokozott termel?désével; illetve a köt?désért, elkötelez?désért felel?s területeket az oxitocin-kiválasztás révén. Az ölelésr?l tudjuk, hogy a leghatásosabb feszültségoldó eszköz (nyugtató hatással bír, csökkenti a stresszhormon, a kortizol szintjét) – azonban a csók úgyszintén sikeres stresszcsökkent? stratégia ember és nem-humán egyedeknél egyaránt. Liverpooli kutatók csimpánzok viselkedését tanulmányozva azt találták, hogy egy stresszhelyzet után a vigaszt általában az átkarolás és a csók jelentette. Ember esetében továbbá azt is kimutattak, hogy a régebben együtt lév? párok sikeresebben tudják egymás feszültségét, szorongását ekképp csillapítani.

Csipkerózsika álma

Az evolúciós pszichológia elméleti keretében a New York-i Albany Egyetemen végzett vizsgálatsorozat eredményei szerint a n?k számára a csók a kapcsolat minden szakaszában sokkal lényegesebb, s?t a többség úgy véli, el sem tudna képzelni szexuális aktust csók nélkül – ezzel szemben a férfiak sokkal kevésbé érzik ezt kizáró kritériumnak. S míg a férfiaknak több mint fele (53%) saját bevallása szerint szívesen létesítene szexuális kapcsolatot kevésbé jól csókolózó n?vel is, addig n?knél ez az arány csupán 15%.A kapcsolat korai szakaszában a párok között sok csók csattan, azonban id?vel az üdvözl? puszi és a szexuális együttlétek alkalmaira korlátozódik csupán. Az aktus során is csökken? tendenciát mutat: inkább az el?játék részeként, az izgalom fokozására szolgál, alatta illetve utána egyre ritkábban fordul el?. Összességében a párkapcsolat h?fokát is jelzi.Ahogy a száj az étvágy kapuja is egyben, a csókra is különböz? mértékben éhezünk. Testi szinten a csók neurális és kémiai üzenetek áradatát indítja el, mely az érintés élményét, szexuális izgalmat, közelséget, motiváltságot és eufóriát vált ki.  A Kámaszutra szerint a csók a „testi örömök el?étele”, s számos fajtáját sorolja fel. A gyakori elmerülés a csók örömében meg?rizni képes a szerelmet, s a vágy tüzét is éberen tartja. Párkapcsolati jelent?ségét jelzi, hogy önálló tudományterület szakosodott rá filematológia néven, mely a csók interdiszciplinális (több tudományterület bevonásával – így biológia, neurokémia stb. –történ?) vizsgálatát t?zte céljául.

A múzsa csókja

A csók a legintimebb megnyilvánulás két ember között, amely a festészett?l a zenén keresztül a filmgyártáson és a költészeten át a m?vészetek minden ágát megihlette. A csók a vágy s a szerelem hírnöke, az élet része – a m?vészet pedig az életr?l szól! Elhíresült csókok (ha a királylány és a béka románcát kivételesen hanyagoljuk is): Gustav Klimt A csók cím? festménye és Rodin azonos nevet visel? híres szobra, valamint ami sokak számára vélhet?en els?re megjelenik, a „filmtörténelem csókja” az Elfújta a szél c. filmb?l.  A lehunyt szemek misztériumát igen racionálisan közelíti meg azon elmélet, amely a szembecsukást egyszer? feltétlen reflexnek tekinti csupán: a szem spontán reakciója a túl közel került tárgyra, valamint a fókuszálás nehézségére. Ezzel szemben más nézetek a bizalomnak, a még intenzívebb megélésnek, a külvilág kizárásának és a bevonódásnak tulajdonítanak nagyobb jelent?séget.

„Szerettem haldokolni karjaidban” – szexualitásunk kett?sségei

A csókolózás egyike a szexualitás nagy paradoxonjainak: ahogy az orgazmus (a francia költészetben „la petite mort”, kis halál) arckifejezése leginkább a fájdalomérzet mimikájára rímel, s a szerelmi gyönyör hangjai is inkább a gyötr?dés, kín, szenvedés artikulációját idézik – ugyanígy a világ egyik legvágyottabb, legmámorítóbb humán érintkezése a leger?sebb iszony és undor érzését válthatná ki bel?lünk, amennyiben egy vadidegen személy a szánkba dugná a nyelvét. E kett?sséget példázzák a szeretkezésben megjelen? könnyek is, melyeket a fiziológiai válasz részeként, illetve a mély érzelmi megrázkódtatás, egybeolvadás és beteljesülés (katarzis) jeleként is definiálhatunk. S éppen ez az eggyé válás segít feloldani az els?dleges érzelem, az undor megjelenését, amely emóció születésünkt?l fogva véd a nem kívánatos anyagok szájba kerülését?l, így testünk kapujaként, egészségünk ?rz?jeként szolgál. Az undor, mint alapérzelem ezért eredend?en az orális tartományra, az ízlelésre vonatkozik, ezt jelzi az angol distaste (taste, íz/ízlelés) vagy disgust (gust, gusztus) kifejezés is. A magyar nyelv nem árnyalja, s nem különbözteti az elutasított dolgok tartományának e kétlépcs?s kialakulását: el?bbi a velünk születetten, már csecsem?ként undort kiváltó dolgok körét jelenti, míg utóbbi az adott kultúrkörben kb. 4-8 éves korra elsajátított, tanult aspektusokat – ezzel magyarázható, hogy a csók miért nem kívánatos valamennyi emberi kultúrában.

„Megcsókolom Csók-kisasszonyt”

Kulcsár Zsuzsanna (2010) szerint a leginkább vágyott és leginkább taszító élmények és ingerek között teljes átfedés van, s ezek épp a testiség kategóriájába tartoznak. Pozitívvá komplex emocionális kontextusban válnak: valódinak megélt, intim testi kapcsolatokban. A korai érzelemkutatás egyik emblematikus alakja, Tomkin szerint az undornak van a leger?sebb kapcsolata egy adott motivációval, nevezetesen, hogy legátolja azt: így az éhséget, s vélhet?en a szexuális vágyat is.   A szeretet azonban az undor felfüggesztését hozza magával, s az intimitást úgy is jellemezhetjük, mint amelyben az undor különböz? szabályait fellazítjuk (így pl. amikor pelenkát cserélünk). A szeretet az önmeghaladásban segít, alárendeljük magunkat a másik elfogadásának, a szerelmi beteljesülésben pedig saját testünkkel azonosként éljük meg. Egymás énhatárainak kölcsönös átlépése teremti meg a lelki fúziót, s változtatja a „reproduktív aktust” a genitáliák ölelkezésévé. Ez az egyként létezés élménye – a szeretett másik énként való megélése – a két test eggyé válása, a védekezések és demarkációs vonalak feladása hozza létre a szimbiotikus állapotot (ennek feltételeir?l, s a szexuális aktusban megélt flow élményér?l b?vebben írtunk el?z? számunkban).

Az örömlány öröme

Az undor mint els?dleges érzelem teremti meg az intimitás határait, a szeretet pedig mint másodlagos mechanizmus képes e határokat feloldani. Ez az, ami hiányzik a prostitulált-ügyfél viszonyból a vev? részér?l is, aki válogathat az áruk közt, tárgyként kezelve azt igényei gyors kielégítése végett, miközben a testi érintkezést általában igyekszik minimálisra redukálni. (Ráadásul megjelenik a „piszkos” pénz, ami a beszennyez?dést?l, kontaminációtól való félelmet szimbolikus formában felnagyítja, s ez pedig az undor másik f? motívuma.) Mindkét fél oldaláról jelen van egyfajta szociomorális undor is, mely a definíció szerint személyekhez és/vagy viselkedésformákhoz kötött: a szexuális viselkedés itt elvárt, azonban a másik személyét már „nem veszi be a gyomor”. Összességében az undor védi az ént valamely taszító tárggyal való intimitás fokozásától, s mivel ennek els?dleges szerve a száj, így az örömlányok ott húzzák meg a határt: legalábbis a csókra vonatkozóan, ami a testnedvek legintenzívebb cseréjét jelentené. Ebben a szituációban evolúciós funkciója sincs: a n? nem végez partnerszelekciót, s a férfi számára sem bír valódi jelent?séggel a n? vágyának felkorbácsolása. Emellett a régi korok nézete szerint a száj a „lelkek közleked?folyosója” (lásd „kilehelte a lelkét”), így tud mégis kívülálló maradni a prostituált: a „testét áruba bocsátja”, azonban a lelkek nem találkoznak. (A dualista szemléletben – amely szerint a lélek és a test egymástól függetlenül létez? entitás – gyakran ábrázolták a képz?m?vészetben, amint a lélek a szájon keresztül távozik.)

„Csók az ájulásig”

„A szerelem varázslat, mámorít, körbefog és felold” (Leos Janacek) humán létünk legnagyobb ajándéka, vágyaink irányt?je és boldogságunk legf?bb forrása – azonban veszélyes érzelmi befektetés is egyben. Ezt mutatta be Ady a csókolható csókok széles spektrumaként versbe szedve. Emberi gyötrelmeink többségében központi szerepet tölt be a szexualitás, és azok a nehézségek, amelyek a sikeres szexuális kapcsolat elérését akadályozzák. S nem pusztán szerelmi életünk kudarcai befolyásolják jelent?s mértékben személyiségünket, hanem azok az er?feszítések is, amelyeket helyreállítása vagy elérése érdekében teszünk. Jól illusztrálja a szerelem e paradoxonát az angol passion (szenvedély és szenvedés) kifejezés kett?s jelentése. Paulo Coelho szavaival élve „A langyos dolgok íztelenek” – aki távol tartja magát e mély érzelmi megmártózástól, kívülállóként féli a megélhet? intimitást, nem kockáztatja, hogy megperzsel?djék. Örökké izzó, lázasan lángoló költ?nk vállalta sérülékenységét, s gazdag szellemi öröke példázza a szerelem és szenvedély energizáló, határt nem ismer?, euforizáló természetét:

Tüzes seb vagyok

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak. 
Lángod lobogjon izzón, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. 
Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

A száj és a nyelv útján nyerhet? információk feldolgozásának kapacitása az agyban olyan mértékben túlreprezentált (az agy számos régiója – a szomatoszenzoros kéreg jelent?s része – érintett benne, beleértve az olfaktorikus, szaglás útján nyerhet? ingerekét is), hogy akár egyetlen csók is olyan információmennyiséggel szolgál, amihez más úton nem juthatnánk. Továbbá a nyelv és az ajkak érz? idegvégz?désekben gazdag hálózatuk folytán igen érzékenyek az ingerekre, így a fiziológiai válaszok széles skáláját eredményezik: a száj enyhén megduzzad és melegebb lesz a fokozott vérátáramlás következtében, érzékenyebbek leszünk az illatokra, a pulzus szaporábbá válik, a vérnyomás kissé megemelkedik, valamint kitágulnak a szem pupillái (ami a tetszésnek is a jele), a légzés mélyebbé válik, fokozódik a vérkeringés, javul az agy vérellátása és örömérzetért felel?s központja aktiválódik.

Az undor eredend?en negatív emóció, így a jobb agyfélteke frontális kérgének fokozott aktivációjához köthet?. Két jellegzetes pszichopatológiában jelenik meg karakteresen: az egyik a kényszer egyik típusa, a tisztasági kényszer (míg az ellen?rzési kényszerben a szorongás a f? motívum); valamint állatfóbiák esetében a fizikai károsodást nem okozó állatokkal szemben (pl. pók, patkány) is az undor dominál, ezzel szemben a ragadozókkal szembeni fóbiát (pl. oroszlán, cápa) a félelem motiválja. Az inzulának, mely a szociális és viszcerális (zsigeri) agy találkozásánál található, jelent?s szerepe lehet mind a morális, mind az „alap” undor megjelenésében. Továbbá az undort a többi érzelemt?l megkülönböztet?, specifikus szimpatikus és paraszimpatikus válaszkonstelláció jellemzi (például hányinger, fokozott nyálképz?dés megjelenése).   Az undor mimikai és hanghordozásban való kifejezésének fel nem ismerése jellemz? tünete a Huntington-kornak, amely a bazális ganglionok deficitjéhez köthet?, így vélhet?en e területek is érintettek ezen emóció kommunikálásában. Kulcsár Zsuzsanna szerint minden, amit nem a megfelel? helyen és módon alkalmazunk, undor kiváltását eredményezheti – ezen alapérzelmünk jelent?ségét emberi kapcsolatainkban, moralitásunk formálódásában, s összességében, humán létezésünk szempontjából olyan jelent?ség?nek tekinti, hogy a legújabb kutatások fényében egy teljes könyvet szentel neki, amelyb?l számos gondolatot e helyütt is kiemeltünk.