A tudatos lovasterápia 30-40 évvel ezel?tt jelent meg el?ször Németországban és Nagy-Britanniában. Magyarországon még gyermekcip?ben jár ez a terület, de az utóbbi id?ben hazánkban is egyre elterjedtebbé válik. Korábban inkább csak a hippoterápiát alkalmazták a mozgáskorlátozottak, látás- és hallássérültek, illetve az értelmileg akadályozottak esetében mozgásrendszerük és érzékszerveik fejlesztésére. A legújabb tapasztalatok szerint azonban a lovasterápia számos más probléma esetén is óriási segítséget jelenthet – gyerekeknek, fiataloknak feln?tteknek egyaránt.

A lovasterápiának az évek során több fajtája alakult ki. Az egyik a gyógypedagógiai lovaglás, ennek során a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használják fel nevel?, fejleszt? célzattal. Ez a forma eredményesen használható értelmileg és tanulásban akadályozott, autista, hiperaktív, vagy magatartásproblémás egyéneknél.

A legfiatalabb ág a ló-mediált (vagy ló-asszisztált) pszichoterápia, melyben a ló segíti, er?síti a terápia folyamatát. Ebben a pszichoterápiás formában tehát a terapeuta, a páciens és egy terápiás ló vesz részt. Így a páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet. A terápia folyamán a ló többféle szerepet is betölt. Van egy „jégtör? funkciója”, ennek segítségével hamar megtöri a páciens védekez? mechanizmusait, de fontos motiváló szerepe is van; a ló továbbá egy elfogadó, ?szinte társ, aki er?t, biztonságot sugároz. Magára irányítja és megtartja a páciens figyelmét, er?síti az ént és az önkontroll érzetét. Emellett a ló kommunikációs partner is: fejleszti a szociális készségeket. A terápia során jól használható jellemz?je még, hogy „viselkedéses tükörként” funkcionál, ami azt jelenti, hogy h?en tükrözi lovasa lelkiállapotát, annak legkisebb rezdüléseire is azonnal reagál.

A ló-mediált pszichoterápiával jelent?s pozitív változásokat értek el többek között különféle magatartászavarokkal küzd?knél, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok esetén, affektív kórképekben szenved?knél, szenvedélybetegeknél.

A tiszadobi Gyermekvédelmi Központ vezet?je, Illésné Áncsán Aranka több mint két éve taníttatja lovagolni az állami gondozott gyerekeket. Ebben az otthonban nagyon sok nehezen kezelhet?, enyhébb vagy súlyosabb magatartászavarokkal küzd? gyereket nevelnek.

2006 ?szén a Nyíregyházi Fedeles Lovarda vezet?je, Pócsik Gábor felajánlotta az otthonnak, hogy ingyen lovagolhatnak nála a fiatalok. Persze a gyerekek nem csupán lovagolnak, hanem elvégeznek mindenfajta feladatot a lovak körül, mint például a lovak befogása, ápolása, felszerelése. Emellett gyakran besegítenek az etetésnél, az istálló és lovarda kitakarításánál is.

Eleinte a legsúlyosabb problémákkal küzd? növendékek jártak a lovardába heti 1-2 alkalommal. A gyerekek nagyon hamar rájöttek arra, hogy a lovak közelében csak fegyelmezetten, higgadtan viselkedhetnek, különben saját magukat sodorják veszélybe. Néhány alkalom után pedig az is világossá vált számukra, hogy ha meg akarnak tanulni lovagolni, illetve ha biztonságban akarják érezni magukat a lovon, figyelembe kell venniük azt az él?lényt is, akinek a hátán ülnek, és nem tekinthetnek rá úgy, mint egy élettelen eszközre. Emellett figyelniük kell az oktatóra – és hallgatniuk is kell rá, csak így tudnak eredményt elérni. A Gyermekvédelmi Központnak ez óriási lehet?ség volt, a gyerekek még ma is rendszeresen járnak Nyíregyházára.

Egy évvel kés?bb azonban még nagyobb vágya teljesülhetett az otthonnak: sikerült három saját lóra szert tenni. Már több éve gy?jtögetett az intézmény egy saját hátasra, de valahogy csak nem akart összegy?lni a pénz, pedig a hely, az istálló már adott volt, mivel évekkel ezel?tt pónikat tartottak itt.

2007 augusztusában azonban megérkezett Tim Cope, egy ausztrál kalandor, aki már több mint három éve úton volt három lovával. Mongóliából indult lóháton Magyarország felé, a célja az volt, hogy átélje a nomád népcsoportok vándorlását, megismerje életmódjukat. Tiszadobon is megszállt egy éjszakára, a lovait pedig a Gyermekvédelmi Központ szállásolta el. Már ekkor nagyon megtetszett Timnek a tiszadobi környezet, kés?bb még többször visszajött videofelvételeket készíteni, fotózni – és egy fantasztikus el?adást tartani a gyerekeknek az útról. Az utazás ünnepélyes befejezése Ópusztaszeren zajlott, ahová a gyermekotthon lakói is hivatalosak voltak. Tim az ünnepség végén elmondta, hogy az út igazi h?seit, a lovakat itt hagyja Magyarországon, mert már nem tudja magával vinni ?ket – de eladni sem akarja, mert mint mondta, az ember nem adhatja el a barátait. Végül bejelentette, hogy a Tiszadobi Gyermekvédelmi Központnak ajándékozza a három lovat, mivel tudja, hogy az intézmény már régóta szeretne saját hátast növendékeinek.

A gyerekek öröme leírhatatlan volt. Ennél csak akkor voltak boldogabbak, amikor egy héttel kés?bb a három ló megérkezett Tiszadobra. Hamar megszokták a helyet, megnyugodtak a sok izgalom után, és pár nap múlva már teljesen otthon érezték magukat. Nemsokára egy nagy legel?t is kialakítottak nekik, ahol eleget mozoghatnak, és szabadon legelészhetnek.

Az otthon az összegy?jtött pénzt felszerelésekre tudta költeni, emellett adományként is kapott nyergeket és kantárokat Lóska Jánostól, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elnökét?l (aki egyébként is nagyon sokat segít az intézménynek, hogy a lovakkal minden „rendben menjen”). Így két héttel a lovak megérkezése után elkezd?dhetett a munka – s ?k minden várakozást fölülmúltak. Nem csupán alkalmasak új feladatukra, de nagyszer? terápiás lovak. Nyugodtak, jóindulatúak, kit?n? természet?ek.

A gyerekek rövid id? alatt nagyon megszerették ?ket, és mára rengeteget tanultak t?lük. Els?sorban fegyelmezettséget, önkontrollt, felel?sségérzetet, kötelességtudatot (mely jellemz?k sok esetben hiányoznak ezeknél a gyerekeknél), továbbá kitartást, együttm?ködést, céltudatosságot. A lovaglás, a lovakkal való foglalkozás emellett fejleszti gondolkodásukat, figyelmüket (néhány gyerek szinte teljesen képtelen volt figyelme összpontosítására). Fejl?dik kommunikációs készségük, kapcsolatteremtési képességük (a lóval, az oktatóval, a társakkal, környezetükkel). Türelmesebbé, nyugodtabbá válnak.

Fontos még, hogy a gyerekek így kellemesen és hasznosan töltik szabadidejüket, miközben sikerélményeket szerezhetnek. Növekszik önbizalmuk (ami szinte valamennyi növendéknél gondot jelent), bátorságuk, ügyességük és fizikai er?nlétük. Emellett b?vül élmény- és tapasztalati körük, új ismereteket szereznek.

Szert tehetnek a hatékony önérvényesítés képességére, miután megtapasztalják, mely viselkedésformákkal érhetik el céljaikat, és melyek nem alkalmasak rá. A lovakkal szemben sem a passzív visszahúzódás, sem az agresszió nem vezet eredményre, ezek a fiatalok pedig többnyire csak ezeket ismerték.

A gyerekek a lovaglás hatására jelent?s emocionális fejl?désen mennek keresztül. Megélhetik a feltétel nélküli elfogadást, ami nagyon sok állami gondozott gyerek életéb?l hiányzik.

Természetesen a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás nem lehet kizárólagos terápia. Önmagában nem oldja meg az állami gondozott gyerekek problémáit, nem szünteti meg egy csapásra magatartászavarukat. De kétségkívül hatalmas segítség, és nagyszer? kiegészítése lehet más jelleg? terápiáknak. Sajnos azonban csak akkor m?ködik, ha a gyerek érdekl?dik iránta, szeretne vele foglalkozni. A Gyermekvédelmi Központban sok olyan gyerek, fiatal van, aki nem akar, nem mer lóra ülni. Ám így, hogy az intézmény saját lovakat tart, ezekre a növendékekre is jó hatással lehetnek az állatok. ?k is elid?znek néha a lovaknál, megsimogatják ?ket, megnéznek egy-egy lovas foglalkozást.

Id?vel egyre több gyerek kezdett el lovagolni tanulni a tiszadobi gyermekotthonban. Vannak, akik egy id? után abbahagyták, néhányan csak id?nként lovagolnak egy kicsit. De akadnak olyanok is szép számmal, akik annyira megszerették, hogy az els? alkalomtól kezdve folyamatosan járnak. Akkor is mennek, ha éppen nem lehet lovagolni, csak segíteni a lovak körül. Néhányan közülük mára igazi lovasokká váltak, és a rajtengedély-vizsgára készülnek.

 Fantasztikus élmény nézni ezeket a gyerekeket lovaglás közben. Akikkel régebben nem lehetett bírni, akik soha nem tudtak viselkedni, agresszivitásukkal, dühkitöréseikkel nem tudott mit kezdeni környezetük, most átszellemült arccal ülnek a lovon, fegyelmezettek, komolyak, büszkék – és közben nagyon jól érzik magukat, élvezik a lovaglás minden pillanatát…

 Pályázatunk III. helyezett pályamunkájának szerz?je a Debreceni Egyetem pszichológia szakának 4. évfolyamos hallgatója