Munkahelyi stressz

Mindennapjaink másik nagy stresszforrása a munkahely. A túl sok munka, a betarthatatlan határid?k, a pozíció elveszítése miatt érzett félelmek, a kellemetlen kollégák, a zsarnok és kiszámíthatatlan f?nök, az állandó munkahelyi zaklatások, az embertelen munkakörülmények, a nemszeretem feladatok, a túlhajszoltság – vég nélkül sorolhatnánk az okokat…

A feszültség leggyakoribb forrása a szorongás a jó teljesítményért, az elvárásoknak való megfelelésért, küzdelem a feljebbvalók elégedettségéért, a fizetésemelésért, az elismerésért. Ahogyan a családok is ritkán adnak pozitív visszajelzést feln?tt tagjaiknak, úgy a munkahelyeken is ritkán hangzik el dicsér? szó, meger?sít? reflexió. Pedig mindenkinek nagy szüksége lenne a visszajelzésekre, hisz’ nem pusztán a jó önértékelés fenntartása múlik ezen, hanem a motiváció, a munkakedv, a mérhet? teljesítmény is. .

A leggyakoribb munkahelyi (egyben családi) feszültségforrás az id?hiány, a túlhajszoltság és a szerepek egyeztetési nehézsége. A túlhajszoltság persze nem mindig valós, néha az illet? maga érzi úgy, ki sem lát feladatai közül, elveszik a részletekben, nem tudja, éppen hová kapjon. Jobb szervezéssel, racionálisabb tervezéssel – az esetek egy részében – sokat lehetne csökkenteni a szorongáson és a káoszon. A túlterheltség olykor státuszszimbólummá is válik: aki ráér, akinek van ideje, aki kényelmesen végzi dolgait, az nem eléggé fontos, nem tud kit?nni a többiek közül. Gyakori, hogy a munkahelyeken a komótosan zajló délel?ttöt lázas délután követi, sok stresszel, amely korunkban szinte jelzése a jó teljesítménynek, az elhivatott munkaer?nek.

A kórház folyosóján siet?s léptekkel elsuhanó orvos, a mindig tárgyaló menedzser, akivel csak napokkal el?re lehet id?pontot egyeztetni, a mobiltelefonját még nyaraláskor is görcsösen figyel? üzletember, aki állandóan készenlétben áll, nem pusztán az elfoglalt ember, hanem a tiszteletreméltóan fontos személy benyomását is keltheti. Sok mesterségesen generált stresszel járhat mindez.

Ákos vezet? menedzserként elnyert egy fontos és igencsak jól fizet? pozíciót egy számára még ismeretlen üzletágban. Az els? napok nagy szorongással teltek. Már ébredéskor kövek ültek a gyomrában, eszébe jutott, jobb lenne be sem menni. Munkahelyén végigülte a megbeszélések sorozatát, de kompetensnek egyiknél sem érezte magát. Egyre jobban szorongott, ugrált a szíve, szaladt a pulzusa, kiverte a verejték, félt, hogy nem tud megfelelni a magas elvárásoknak, hogy nem tudja majd elsajátítani a feladataihoz szükséges szakértelmet. Olyannyira elhatalmasodtak kínos érzései, hogy alig tudott figyelni, óráját szuggerálta, mikor telik már le a munkaid?, mikor engedheti el magát otthon egy kicsit. El?z? munkahelyén magabiztos, határozott vezet? volt. A mostani tanuló-fázishoz alig volt képes alkalmazkodni, úgy érezte, csak akkor valaki, ha minden pillanatban, minden területen érzékelteti tudását, rátermettségét. Végül már aludni, pihenni, enni, másra figyelni, feleségével, gyerekeivel foglalkozni sem volt képes, a stressz hálójába vonta és átvette az irányítást fölötte.

A munkahelyi stresszt gyakran a zaklatások, a rossz bánásmód, a képzettségnek, érdekl?désnek nem megfelel? munka, az unalom, az alacsony fizetés, a megbecsültség hiánya miatti feszültség provokálja. A változtatás reális lehet?sége és az illet? alkalmazkodó-készsége, indíttatása között húzódó, nehezen feloldható feszültség tartós, kínzó tüneteket eredményezhet.

Egyszer?bb esetekben csak a konfliktust?rés sz?kül be, apró-csepr? bosszúságokra túl er?s reakciót ad az érintett. Nemritkán a közlekedésben, a bevásárlás során jelentkeznek az indulatok – egy lefagyott pénztárgép, egy forgalmi dugó, a fogyni nem akaró sor az élelmiszerüzletben az utolsó csepp a pohárban. Ez is figyelemreméltó jel, de ha már hangulatingadozásokkal, állandó testi-lelki rossz közérzettel, pihenéskor sem múló feszültségérzéssel társul, érdemes végiggondolni a változtatás lehet?ségeit.

Teljesítmény-stressz

A szereplést?l, a mások el?tti megnyilvánulástól, a kudarctól való félelem az ismert lámpaláznál lényegesen kellemetlenebb, a jó teljesítményt akadályozó stresszt provokálhat. (Az enyhe feszültség el?nyösen alakítja az eredményt, mert koncentrálja a figyelmet, fokozza a motiváltságot, segíti az emlékezést, színesíti az el?adói készséget.)

Egyre gyakoribbá válik a munkahelyi interjúknál, a prezentációknál, az el?adásoknál, a versenyeknél, a feleléseknél, vagy egyszer?en egy társasági helyzetben való megszólalásnál ez a bénító szorongás. Olyan kellemetlen és megalázó lehet, hogy az illet? kerülni kezdi a kiváltó szituációkat, a kihívást jelent? feladatokat, s ez mind a magánéletben, mind a társadalomban való érvényesülést el?nytelenül befolyásolja.

A megmérettetések életünk részévé váltak, egyre fontosabb a siker, a tökéletesség, az önfegyelem. Aki álladóan kontrollálni akarja önmagát, aki kívülr?l igyekszik figyelni és ellen?rizni, mit tesz, mit mond, hogyan mondja, és közben meg akar felelni a nem mindig ismert elvárásoknak, könnyen bénító stressz alá kerülhet. Remegés, szavakat elállító izgalom, zakatoló szívverés, gombócérzés a torokban, leveg?tlenség akadályozhatja a szereplést. A kudarc bénítóan hat, fokozza a kishit?séget, ördögi körként súlyosbítja a folyamatot. Aki képes vállalni a spontaneitást, az elviseli, hogy nem lehet, nem kell mindig tökéletesnek lenni, csúcsteljesítményt nyújtani, állandóan versenyezni.

Megküzdés a stresszel

A stressz életünk része. Lehet doppingszer, mint például a siker után érzett izgalom, vagy egy fontos randevúra való készül?dés felfokozott hangulata. Lehet jelzés arra, hogy a történés, az inger fontos, elkerülend? vagy megoldandó, de legalábbis a figyelemnek, az összpontosításnak rá kell irányulnia (például vizsga el?tti drukk, vagy egy orvosi vizsgálat izgalma). Jelezheti egyértelm?en a veszélyt, a szervezet vagy a személyiség egyensúlyának megrendülését (például komolyabb betegség diagnózisa, párkapcsolati veszteségélmény).

A stressz, ha állandósul, betegséget okozhat. Kimerítheti a szervezet alkalmazkodóképességét, rongálja az önbizalmat, gyengíti a kontrolláltságot, a biztonságérzetet. Megküzdeni a stresszel többféle úton is lehet. A kiváltó tényez? jellegzetességei, a személyiség konfliktusmegoldó-képessége árnyalja a lehet?ségeket.

A probléma megoldására irányuló megküzdés esetén célszer? a helyzet elemzése, az ésszer? megoldási lehet?ségek sorrendbe állítása és kivitelezése. Például házassági stressznél fel kell mérni a lehetséges okokat, megvizsgálni, ki és mennyire kész a változtatásra, melyik fél mire motivált, egyetértés van-e a felek között a konfliktus definiálásában, szükséges-e szakembert felkeresni. Az érzelemközpontú megküzdés nem a helyzet valódi megoldására irányul, hanem az illet? feszültségének, rossz pszichés állapotának semlegesítésére. A cél a megkönnyebbülés, a harmónia helyreállítása. Ilyenkor jó megoldás egy barát vagy szakember segítsége, a probléma átkeretezése (vagyis megvizsgálni, hogyan lehetne más szemszögb?l pozitívan értelmezni a helyzetet), feszültségcsökkent? technikák elsajátítása, az önbizalom er?sítése. Mindenképpen el?nytelen megoldás a stressz pillanatnyi elfedése alkohollal, droggal, evéssel, játékszenvedéllyel, stb.

A komolyabb stressz el?bb vagy utóbb kikényszeríti elszenved?jéb?l a változást. Megküzdeni vele természetesen akkor lehet a legjobban, ha megértjük, mi is hívta el?. Ez egyben a megoldás felé vezet? út is, hiszen a tudatos er?feszítések mozgósítása a helyzet kontrollálását és az önértékelés fenntartását is biztosítja.

Hajduska Marianna – pszichiáter, pszichoterapeuta, az ELTE tanácsadó szakpszichológus képzésén tanít krízislélektant, tanácsadást. 2008-ban jelent meg Krízislélektan cím? szakkönyve a mindennapi élet krízishelyzeteir?l, az életszakaszokhoz f?z?d? tipikus konfliktusokról, ezek megoldási lehet?ségeir?l.