A neurózisok oka a túl sok információ, amivel szemben nem tudunk védekezni, és ami nem a tudásunkat növeli, hanem bizonytalanná és kiszolgáltatottá tesz.
Hirdetés
2016-02 lapszámban megtalálható
Bizonytalanságaink
A modern élet nem csupán azt jelenti, hogy a korábbi generációknál kényelmesebben és szabadabban élünk. A mi életünk számtalan olyan problémát is kitermelt, amivel nagyapáink és nagyanyáink még csak nem is találkozhattak. Nem kellett állandóan változtatniuk az életükön, új és új eszközöket vásárolniuk, vagy válogatniuk a rengeteg hír közül.
Ugyanakkor felesleges azon nosztalgiázni, hogy nekik mennyivel nyugodtabb, békésebb, kiszámíthatóbb életük volt, mert ez egyfel?l nem igaz (hiszen háborúkat és válságokat kellett átélniük), másrészt a világ változását nem lehet feltartóztatni, és nekünk ebben a világban kell élnünk. Nosztalgiázni tehát nem érdemes, de a világ jelenlegi állapotáról érdemes gondolkodni.
A modern élet legf?bb jellemz?je a változások gyorsasága és a szinte feldolgozhatatlan információtömeg. Életünk feltételei szakadatlanul átalakulnak, új szokások, új intézmények, új divatok születnek napról napra... A fejlett világ legtöbb országában ugyanazokkal a problémákkal küszködnek az emberek: fáradtság, depresszió, kiégés, magány, függ?ségek, alkohol, drogok. Egy felmérés rámutatott, hogy a nyugati világ országaiban minden harmadik embernek van vagy volt az élete során pszichés problémája. Az evolúciós pszichológusok és az agykutatók egyöntet? véleménye szerint ez azért van így, mert a túl nagy tömeg? és túlságosan gyorsan változó információt az agyunk nem tudja feldolgozni. Ez a feltartóztathatatlanul áradó információtömeg hírek, képek és adatok formájában nem tudássá válik, hanem állandó információs zajjá. Ezt pedig csak más zajokkal lehet háttérbe szorítani – szórakozással, élményekkel vagy tudatmódosítással. A neurózisok oka a túl sok információ, amivel szemben nem tudunk védekezni, és ami nem a tudásunkat növeli, hanem bizonytalanná és kiszolgáltatottá tesz.
Hirdetés
Olyan világban élünk ma, ahol szinte mindenr?l van információnk (mi történt éppen a világ legtávolabbi szegletében, mi az újabb fordulat kedvenc celebünk életében, valós id?ben kapjuk a híreket a Facebook-on sok száz ismer?sünk élményeir?l és gondolatairól), de ezek az információk elszigeteltek, nem alkotnak egyetlen nagy képet. Szinte mindenr?l tudunk, vagy tudhatunk, de valójában a világ egészér?l nincs képünk Az információtömeg nem tudássá válik, hanem a szórakozás és a leskel?dés forrásává – vagy szorongató és fenyeget? tényez?vé, ami el?l nem tudunk kitérni. Az információ túltermelése és az egész hiánya között kínzó feszültség jön létre...
Nemcsak az a probléma, hogy túl sok az információ – sokkal inkább az, hogy nincs közünk a megszerzett információhoz. Az áradó képek és hírek virtuális világa valójában egy olyan idegen világ, amiben bármilyen hír bármikor érdekessé lehet – de ugyanígy bármilyen információ bármikor idejétmúlttá és feleslegessé is válhat. Mégis ez a virtuális világ válik egyre inkább az otthonunkká, és ebben próbáljuk kialakítani az énünket is. A Facebook például olyan fiktív önkép létrehozását teszi lehet?vé, aminek esetleg alig van kapcsolata a valóságos emberrel – ám mégsem puszta csalásról van szó, hanem arról, hogy a Facebook egy második világ a valódi mellett, virtuális kommunikációval, virtuális barátságokkal, virtuális személyek közötti virtuális érintkezésekkel.
Bizonytalanságunk oka tehát egyrészt a hatalmas és feldolgozhatatlan információtömeg, másrészt az, hogy nincs képünk az egészr?l, vagyis a világban nem vagyunk otthon, csak a világ egy nagyon kicsi részében, harmadrészt az, hogy nincs eleven kapcsolatunk a tudással, sok mindenr?l tudunk, de nem tudjuk, hogy ennek a tudásnak az alapján hogyan építsünk fel egy értelmes életet...
Állandóan keresünk valamit. Azt hisszük, hogy információt keresünk, pedig nem: valójában a sok keresgélés, a Google-ban való szakadatlan kutakodás mélyén a bizonyosság keresése rejlik. Otthonosságra, értelmes életre és bizonyosságra vágyunk...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható
2016-02 lapszámban megtalálható
Ajánlott cikkeink
Túlzott önfeltárás a Facebookon
Mindenki meg tud nevezni legalább egy olyan Facebook-ismer?st, akit „túlzott megosztónak”, vagyis oversharer-nek tart. A „túlzott” jelz? sok mindent takarhat: durva politikai kirohanásokat, ...
"I hate your guts??" - Emoji language, digital hate, and the lost empathy of adolescents
In the age of digital communication, we no longer shout; we send an emoji. Hate is no longer a catchphrase, but a colourful icon that is both playful and relentless. This article examines how the ...
Álprofilom van, megtehetem! A Clark Kent szindróma
Ádám udvarias, de halk szavú és jámbor középiskolás, nem tartozik az osztály men? arcai közé, inkább népszer?tlenként jellemzik társai. Álprofilját viszont közel ezren követik az Instagramon.
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.