Álprofilom van, megtehetem! A Clark Kent szindróma
Idol ő, lányok „vágyálom gimise” – menő ruhákat hord, extrém sportokat próbál ki nyaranta többször is, gyakran jár egzotikus helyekre a megosztott fotói alapján. Az utcán, saját középiskolájuk folyosóján viszont semmivel sem különb kortársainál, sokan nem is tudnak kettős digitális identitásáról... A valós és idealizált, sőt: hamis énképe között kilométerek vannak, fotói megszerkesztettsége grafikus és informatikusok tudásával kél versenyre, sokszor nevük sem a valódi, más várost adnak meg tartózkodási helynek, nehogy lebukjanak. De nézzük, mi is a Clark Kent szindróma?!
A 2010-ben a Journal of Vision című tudományos szaklapban Moniz-Righi-Peissig-Tarr szerzők által publikált Clark Kent jelenséget egy USA-béli konferencián egy elvarázsolt kastélyban lévő tükörhöz hasonlították, ahol a varázstükör a Facebookra feltöltött valódi tükörkép helyett egy eltúlzott, számos helyen „feljavított” változatot mutat hamis adatokkal, nem a valódival egyező névválasztással. Hiszen egy Facebook-, Twitter- vagy Instagram-profil létrehozásával bárki teremthet egy online, digitális identitást, amelyben olyannak mutathatja magát, amilyennek láttatni akarja. Ez eddig az idealizált énkép lenne, fogalmazza meg a Karkus-Zsákai-Bodzsár szerzőhármas az Anthropologiai Közleményekben közzétett 2014-es tanulmányában. Gyarlóság, de általában mind azt szeretnénk, ha mások úgy látnának minket, ahogyan mi vágyjuk látni saját magunkat: népszerűnek, sikeresnek, jómódúnak, szépnek. Ki ne találkozott volna a közösségi oldalakra magukról 10-15 évvel korábbi, esetleg mínusz 8-10-12 kilóval karcsúbb képet feltöltő személyekkel?! De a ClarkKent szindróma esetében a kozmetikázott, előnyösebb fotók feltöltésénél súlyosabb a kórkép.
A szakcikkek szerzői főként a fiatalabb korosztályt nevezik meg a szindróma érintettjeiként, akik gyakran felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is. Annyi bizonyos, hogy a kontroll és a normák vélt vagy valósnak gondolt elvesztése olyan cselekedetekre sarkallja az egyént, amit egyébként nem tenne meg!
Míg régen elég volt a való életben megfelelni, addig a mai fiataloknak ugyanilyen fontos az is, hogy az online világban eleget tegyenek az elvárásoknak. Az α-generáció, a Zgeneráció és nagy részben az Y-generáció tagjait ezért is nevezhetjük digitális bennszülötteknek. Szűts Zoltán 2019-es Online c. hiánypótló kötete szerint e korszak fiataljai közül többen nem tudnak különbséget tenni az offline helyzetben lévő valódi csúsztatás-hazugság s az online közölt hamis információk között. A Kaspersky Lab és az Iconkids & Youth nemzetközi kutatóintézet közös kutatása, a Growing Up Online – Connected Kids pedig azt mutatja, hogy a fiúk magabiztosabbnak érzik magukat az internethasználat és az online védelem terén a lányoknál, s személyiségük sokszor távol van valódi énjüktől. Egy félénk, kevésbé agresszív fiú készíthet egy olyan social media profilt, amely azt sugallja, hogy erős és férfias, sikeres és népszerű – így jutunk el a bevezetőben is tárgyalt Clark Kent szindrómáig.
De ki is az a Clark Kent és mi a bevált védelem ellene? Nem más a névadó, mint egy fiktív DC-képregénykarakter: Clark Kent hétköznapi életében egy introvertált, ügyetlen alak, aki ha magára ölti a köpenyét, Supermanné válik. Azonban megvédhetjük magunkat, gyermekeinket és unokáinkat ellene, ha jó példával állunk eléjük, s interperszonális kapcsolatainkat ápoljuk, digitális életünket magunk alkotta szabályaink mentén éljük (pl. étkezés közben nincs mobilozás, vagy megmutatjuk, közzététel előtt hozzájárulást kérünk a feltölteni kívánt képen szereplőktől). Mert ki tudja, hány Clark Kent él Superman-jelmezben a digitális térben, az online társkereső és social media felületeken, ám a megfelelő digitális készségek elsajátítása a szülői példamutatással kezdődik.
Megrendelem