„Apa, csak azt ne feledd, hogy itt én vagyok az ?slakos és te a bevándorló” – idézte gyermekét egy konferencián az egyik el?adó a Facebookkal kapcsolatosan.  A világ valóban felgyorsult, és a hagyományos családi funkciók, amelyek a világban történ? eligazodást szolgálják, jóval inkább kétirányúvá válnak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnánk munícióval szolgálni gyermekünknek egy olyan világban, amelynek bizonyos részeir?l többet tud, mint szülei. Különösen igaz ez a pályaválasztás kérdéseire, ahol folyamatos a változás, évr?l évre új szakmák jelennek meg – ma már ritka a „nyugdíjas állás”. A sok választási lehet?ség azonban nagy stresszt és számtalan zsákutcát is rejthet magában.

Ottó egy átlagos gimnázium nagyjából átlagos tanulója.  Jól megvan a barátaival, sokat gépezik, sportol, néha olvas valamennyit. Mottója az lehetne: „Nagyjából”.  Érettségi el?tt áll, egy barátja lelkendezve meséli, hogy a M?egyetemre megy. Ottó kétségbeesik, mivel még nem tudja, milyen irányt vegyen az élete, f?höz-fához fordul, hogy megtudja, mi legyen. Családja tanácstalan, eddig egyáltalán nem került szóba Ottó továbbtanulása – jobb híján azt javasolják neki, hogy jelentkezzen bölcsésznek, mivel van más bölcsész is a családban.

Id?ben és tudatosan

A pályaválasztás egy szempontból olyan, mint bármely más téren a felvilágosítás: a szül?knek id?ben és tudatosan el kell kezdeniük beszélgetni a gyerekekkel. Ahhoz, hogy ez valóban jól sikerüljön, két fontos dolog  figyelembevétele szükséges. Tudni kell, hogy mir?l beszéljünk, mikor és hogyan, hiszen kamaszokról van szó, akik gyakorta kiszolgáltatottak saját érzelmi bizonytalanságaiknak, viharaiknak, és a szül?kr?l való leválással is küzdenek. A lehet?ségek, hogy szül?ként hathatós segítséget nyújthassunk gyermekünknek (és az esetleges hibák) hozzávet?leg felvázolhatók egy koordináta-rendszeren, melynek egyik tengelye az információ mennyisége, a másik pedig a beavatkozás mértéke. Ezek szerint tehát lehet túl sokat vagy túl keveset beszélni a pályaválasztási kérdésekr?l – és ez történhet nagyon direkt vagy teljesen ráhagyó stílusban. Az optimális mértéket és stílust a közös beszélgetések során lehet jó kialakítani, s ahogy n? a gyermek, ezek az arányok folyamatosan változnak. Emellett a szül?nek érdemes naprakésznek kell lennie a továbbtanulás kérdéseiben – ez általában nagy kihívást jelent számukra, hiszen a pontszámítás, az oktatási rendszer akár évr?l-évre változhat. Ottó esetében például szerencsés lett volna, ha a családja már óvodás korában kezd odafigyelni arra, hogy a gyermekük miben jó, és a kés?bbiekben a szül?k ezt vissza is jelzik számára.  Elbeszélgethettek volna vele arról, mit?l izgalmas számára az egyik vagy másik munka, s ahogy növekszik, kérdezgethetik, információkat adhatnak számára arról, hogy milyen szakmák jöhetnek számításba, amikben jó tudna lenni a megnyilvánuló képességei alapján. Mindezt egyre érettebb és ismer?sebb formában lehet megbeszélni a gyerekkel, középiskolás évei elején már b?vítve a fels?oktatásról és a munkaer?piacról szóló különféle helytálló információkkal. A tapasztalatok szerint a pályákkal, a munka világával kapcsolatos új információk a pályaválasztás közeledtével megrémítik a gyerekeket, de ez az állapot némi biztatás, ?szinte beszélgetés és utánajárás után érettebb, megalapozottabb hozzáállásba fordul át.

Családkonzultáció – közös gondolkodás

A pályaorientációs családkonzultáció során a szakemberek két fontos célt t?znek ki a családdal együtt. Egyrészt a konzultánsok naprakész információkkal rendelkeznek az oktatási rendszerr?l, a pályaválasztás menetér?l, a szakmák, hivatások követelményeir?l és lehet?ségeir?l. Másrészt nagyon fontos a családi kommunikáció serkentése, a közös gondolkodás el?segítése.  A folyamat középpontjában alapvet?en a gyermek áll, ám id?nként a szül?k tudattalan motivációinak feltárása is a munka részét képezheti. Szintén fontos a döntéssel kapcsolatos szorongás csökkentése – azaz annak hangsúlyozása, hogy attól, ha most választ valamit, bármikor alakíthat, változtathat életpályáján.

Gréta kiemelked? képesség? tanuló, orvos szülei hozzá hasonlóan azt szeretnék, ha ? maga is orvos lenne, és ezt az akaratukat egyértelm?en és jószerivel ellentmondást nem t?r?en lányuk tudtára is adták. Gréta nyíltan nem is ellenkezik, de teljesítménye ingadozóvá vált.  A szíve mélyén jóval szívesebben tanulna fotóm?vészetet, err?l szülei azonban hallani sem akarnak, mondván, hogy „m?vészkedésb?l nem lehet megélni, ráadásul oda a család presztízse”.

A családkonzultáció során, például Gréta esetében, a szül?knek érdemes átgondolni, miért olyan fontos számukra, hogy lányuk ennyire az ? nyomukban járjon, és miféle következményekkel járhat ez a hozzáállásuk. Azaz segíteni lehet ?ket abban, hogy a fókuszt saját elvárásaik helyett a lányukra tudják irányítani. Amennyiben Gréta csak „fotózgat”, de komolyabban nem foglalkozik a kérdéssel,  át lehet beszélni vele, mire alapozza a tervét, milyen érvek szólnak ellene és mellette, mit lehet tudni a szakma m?veléséhez szükséges tanulásról és az elhelyezkedési lehet?ségekr?l. Megtörténhet, hogy Gréta kiállításokat nyer, képeit elismerés övezi. Ebben az esetben érdemes alaposan tájékozódni a m?vészeti képzésekr?l és a felvételi lehet?ségekr?l, emellett figyelembe venni mindazokat a speciális és informális tudnivalókat is, amelyek segíthetnek a bejutásban. Még jobb, ha felveszi a kapcsolatot olyanokkal, akik elvégezték vagy éppen végzik a szakot. A folyamat során nagyon fontos a segít?k „moderátori” jelenléte, akik segítenek, hogy mindenki véleménye meghallgattasson, ami otthoni, informális körülmények között sokszor nehéz a családoknak.

A pályaorientációs családkonzultációs során a f? tematikus szál két nagy egységre osztható

Helga er?s négyes tanuló az egyik jó nev? gimnáziumban. Szeret rajzolni, zenét hallgatni, jó a táncban, olvasni viszont nem szeret.  Matematikából vannak kifejezetten er?s pillanatai is. Osztálytársai közül néhánnyal jó kapcsolatot ápol, a többiekkel szemben kissé visszahúzódó, de senkivel sem ellenséges, és ?t sem közösítik ki. Apja szerint gazdasági vonalon kellene tanulnia, édesanyja szerint pedig vegyésznek. Nagynénje szerint remek zenész lehetne bel?le. Helgának fogalma sincs, hogy mi szeretne lenni és ez a tudat nagyon zavarja.

Helga esetében látható, hogy ? a pályaválasztási döntés súlyát már megérezte, valamennyire tudatában van annak, hogy milyen összetett életfeladat áll el?tte. Eszközei a helyzet megoldására azonban nincsenek, a szül?t?l, rokonoktól is csak ötletszer? visszajelzések érkeznek. A családkonzultáció során nagyon fontos körbejárni az el?bb felsorolt kérdéseket. Miben ügyes, miket szeret csinálni? A szül?i élettapasztalat és bölcsesség olyan hozzáadott értéket jelenthet a gyermeknek, ami még inkább hasznossá teheti számára az információt. Emellett a legtöbb szül? nagyon jól ismeri gyermekét, és ez sokat jelenthet a mérlegelés során. Sokat segíthet az is, ha Helga családjával összeírja az összes szakmát, amiben nem tudja magát elképzelni, majd utánanéz, hogy a megmaradt szakmacsoportok közül konkrétan milyen tevékenységek végzésével tölti a napját például egy gazdasági szakember vagy egy zenész.

Nem egyszeri feladat – életstílus!

Gyermekünk támogatása a pályaválasztásban mindezzel együtt nem egy egyszeri aktus, hanem jóval inkább egy életstílus. Már kisebb korában érdemes beszélgetni vele arról, hogy „mi akar lenni, ha nagy lesz”, mit tud az adott szakmáról, mi vonzza ?t benne, vajon mi mindent csinál, akinek ez a szakmája, és miben kell ügyesnek lennie. Fontos elmondani, amit tudunk, és szül?ként minél inkább tájékozottnak lenni mindazzal kapcsolatosan, ami a gyermeket érdekli. Ne bátortalanítson el minket az sem, ha gyermekünk serdül? létére nem látszik befogadónak. A kamaszok nagyrészt igenis kedvelik szüleiket, még ha nem is mindig mutatják ki és fontos számukra szüleik véleménye. Minden gondolat, információ hasznos lehet, ha párbeszédes formában, egyre inkább a partneri viszony felé elmozdulva történik.

A gyerekek, serdül?k életében tehát nagy szerepet játszik a pályaválasztás. Mondhatjuk, hogy a kérdést?l: „Kit tudná megmondani, mire vagyok alkalmas?” az optimális elhelyezkedésig el kell jutnia addig, amikor azt a kérdést teszi fel magának: Milyen tevékenységeket szeretnék leginkább csinálni, miután befejeztem a tanulmányaimat, és ez miért éri meg nekem?

Ezt a folyamatot tudja segíteni, célirányossá tenni, ha a serdül?vel és családjával hozzáért? szakemberek ülnek le, s mozgósítják a család er?forrásait, amelyek segítenek a mérlegelésben, a világban való eligazodásban.

Farkas Attila

család-és párterapeuta, tréner

Dr. Lantos Katalin
tanácsadó szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta