Hirdetés
Mipszi
mipszi.hu
2017-05

2017-05 lapszámban megtalálható

A populizmus pszichológiája

Betegesen normális?

 El tudjuk képzelni, hogy az általunk kedvelt párt vagy politikus populista? Természetesen nem. Populisták ugyanis mindig csak a másik politikai oldalon vannak…
Betegesen normális?
A jó populista maga formálja a valóságot – és f?leg a félelmeket.

A képviseleti demokráciák paradoxona

Bár a populizmust gyakran szokás valami politikai betegségnek, devianciának, extremitásnak látni, ez tévképzet. A képviseleti demokráciáknak ugyanis van egy természetes paradoxona. Az olvasók közül ki szeretne például károsanyag-emissziós kvótákról vagy agrárszubvenciókról szóló, hosszú órákon tartó parlamenti bizottsági, majd plenáris vitában és döntésben részt venni? Valószín?leg nem sokan. Éppen ezért választjuk és ruházzuk fel a döntés jogával a képvisel?inket, és ezért fizetjük meg ?ket: többségünknek sem motivációja, sem ideje nincs arra, hogy a köz döntéseiben közvetlenül részt vegyen. Ezzel együtt a legtöbb országban (nem csak nálunk) a választók nagyon rossz véleménnyel vannak a saját maguk által választott politikusokról. A populizmus így gyakran egyfajta „szelepként” m?ködik, melyen keresztül levezethet?ek a mások által hozott döntések nyomán keletkez? természetes feszültségek. És ez nem csupán politikai kontextusban van így. Aki nagyobb (vagy akár kisebb) szervezetnél dolgozik, legyen az multinacionális vállalat, kórház vagy éppen egyetem, pontosan tudhatja, hogy a vezet?k és a „rendszer” szidása – különösen Kelet-Európában – a munkahelyi beszélgetések egyik leggyakoribb, már-már kötelez? formája. Sokszor még azokban a szervezetekben is, ahol a dolgozók jól érzik magukat és elégedettek a munkájukkal…

Hirdetés

Egy kis populizmus tehát nemcsak a demokráciáknak, de a hétköznapi életnek is szükségszer? velejárója. És persze a populista állítások tartalmazhatnak részigazságokat, még ha túlságosan általánosítanak is: például a politikusok körében egyes id?szakokban teret nyerhet a korrupció vagy a hozzá nem értés. Ugyanakkor azonban ne feledjük: egy ország politikai elitje nem légüres térben, hanem a társadalomban jelen lév? normarendszer és viselkedési minták alapján tevékenykedik, így nem igaz a populista szembeállítás a gonosz, önz? politika és a morálisan makulátlan nép között. A bennünket képvisel? politikusokat mi választjuk, részben tehát ?k is „mi magunk” vagyunk – személyükben így minden társadalom önmagát utálhatja.

„Patológiásan normális”

A világ egyik legelismertebb populizmus- és széls?jobb-kutatója, Cas Mudde szerint a populizmus nemcsak hogy normális, de már patológiásan normális – legalábbis a radikális jobboldali populizmus. Ez azt jelenti, hogy valójában csak feler?síti a közvéleményben dominánsan létez? – sokszor többségi – véleményeket és tendenciákat. Ezeket a modern politikai rendszerek normái és intézményei – politikai és gazdasági racionalitásból – igyekeznek kiszorítani. A populizmus éppen ebb?l szerzi tömegbázisát: sokan úgy érezhetik, hogy valóban az ? elnyomásra ítéltetett gondolataikat hangosítja fel...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 5. számában olvasható

2017-05

2017-05 lapszámban megtalálható

Hirdetés
Éves print el?fizetés
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap | óra | perc | mp

Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!

Kosár Előfizetek

MiPszi Aktuál (MAT)

Család

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Mipszicske

Munkapszichológia

Önismeret

Párkapcsolat

Opinion - Elmélkedések szerz?inkt?l

IN ENGLISH

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.