Gy?lölök és szeretek

Bármilyen furcsának, gyötr?nek, paradoxnak t?nik is ez az érzelmi állapot, valójában nagyon gyakori a mindennapi életben. Már az is árulkodó, hogy jól ismert közmondásaink vannak a jelenségre: nincsen öröm üröm nélkül, minden rosszban van valami jó, nincsen rózsa tövis nélkül.

Az ellentétes érzelmek egyidej? megjelenése végigkíséri életünket, néha meggyötör, lefékez bennünket, de azért kedvez? hatásai is vannak.

„Gy?lölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt. / Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín” – így szól Catullus, az ókori római költ? talán legismertebb epigrammája Devecseri Gábor fordításában. Ha elgondolkodunk egy pillanatig a versben leírtakon, valóban felmerülhet bennünk a kérdés: tényleg, miért tette ezt Catullus? Több mint kétezer évvel a vers keletkezése után van-e magyarázata a lélektannak arra, hogy miért lakoznak lelkünkben teljesen ellentétes érzések egy id?ben, egyazon dologgal kapcsolatban?

Rózsák és tövisek

El?ször is le kell szögezni, hogy az ellentétes érzelmek egyidej? átélése korántsem csak a lírai költ?k kiváltsága. Bármilyen furcsának, gyötr?nek, paradoxnak t?nik is ez az érzelmi állapot, valójában nagyon gyakori a mindennapi életben. Már az is árulkodó, hogy jól ismert közmondásaink vannak a jelenségre: nincsen öröm üröm nélkül, minden rosszban van valami jó, nincsen rózsa tövis nélkül.

Hirdetés

Az az igazság, hogy a lélektannak az egymással ellentétes érzelmek magyarázatakor nem kellett valami hatalmas rejtélyt megoldania. Mert igaz ugyan, hogy az ellentétes érzelmek – például a Catullust is gyötr? gy?lölet és szerelem – elvileg kizárják egymást, vagyis logikátlannak, lehetetlennek t?nik, hogy ezek egyszerre létezzenek, a helyzet mégis eléggé egyszer? és logikus. A legelfogadottabb nézet szerint a tárgyak, emberek, események, gondolatok összetett dolgok, és a velük kapcsolatos ellentétes érzelmeket más-más alkotóelemük váltja ki. Az egyik tipikus eset éppen a szerelem: talán a legszebb, legpozitívabb érzés, amit ember csak átélhet, ám ha az imádat tárgya nem az elvárt módon viselkedik – például kerek perec kiadja az utunkat –, akkor ett?l a szerelem még nem múlik el, viszont akár gy?lölet is ébredhet bennünk, hiszen úgy érezzük, választottunk tönkretette az életünket.

A pszichológiai kutatások több jellegzetes élethelyzetet is azonosítottak, melyek a legtöbb emberb?l ellentétes – „keserédes” – érzéseket váltanak ki. Ezek közé tartozik az élet minden nagy fordulópontja, amikor egy fejezet lezárul, egy új pedig elkezd?dik: az ember befejezi tanulmányait és munkába áll, elköltözik, a munkahelyén el?léptetik és így tovább. A pozitív érzelmet többnyire a továbblépés öröme jelenti, a negatívat pedig a továbbiakban már nem elérhet?, régi, jó dolgok elvesztése miatti bánat és az ismeretlent?l való félelem.

Ám nem is kell mindig ilyen nagy horderej? dolog ahhoz, hogy ellentétes érzelmek rohanjanak meg minket. Ki ne állt volna már habozva a csokipult el?tt, miközben azon tipródott, megvegye-e kedvenc édességét, melyr?l egyrészt tudja, milyen jó érzés elmajszolni, másrészt viszont azzal is tisztában van, mennyi kalóriával, zsírral és cukorral terheli meg a szervezetét, ha tényleg megeszi. Nagyon kis amplitúdóval ugyan, de tulajdonképpen a csokit is gy?löljük és szeretjük egyszerre – bár err?l aligha lehetne a világirodalomban évezredekig tündökl? verset írni.

Ebben az egyszer? csokis példában érdemes felfigyelni egy mozzanatra, ami nem más, mint a habozás. Ez ugyanis nagyon árulkodó! Többek szerint a dolgok halogatásának hátterében nagyon sokszor az ellentétes érzelmek hatása áll. Amit meg kellene tennünk, annak egyaránt van kellemes és nemszeretem oldala, ezért egyszerre két ellentétes érzelemmel reagálunk rá. Ilyenkor az ember egyszer?en csapdába esik vonzás és taszítás között. Rendkívül kellemetlen, hogy ez a „lefagyás” nem moccanatlan állapot, hanem inkább olyan, mintha pingponglabdaként pattognánk villámgyorsan két üt? között. Leon F. Seltzer amerikai pszichológus szerint valójában senki nem képes egyszerre, egyazon pillanatban kétféle érzelmet átélni, hanem inkább úgy vagyunk ezzel, mint a híres, kétféleképpen értelmezhet? ábrával, melyet vagy serlegnek, vagy két, egymással szembeforduló arcnak látunk. A serleget és az arcokat soha nem látjuk egyszerre, de pontosan érzékelhet?, mikor vált át a néz?pontunk; akár meg is számolhatjuk, ez percenként hányszor történik meg. Vagyis az események, személyek által bel?lünk kiváltott ellentétes érzelmek nem egyszer?en „szerteszakítanak” bennünket, hanem kitartóan ide-oda rángatnak, és ez azért már valóban egy kicsit kínos...

Ellentmondásos következmények

Az ambivalencia okozta kellemetlenség nem csupán szubjektív élmény, hanem m?szerrel is mérhet?. Frenk van Harreveld holland pszichológus kísérleti alanyainak leírást adott át egy elfogadás el?tt álló törvénytervezetr?l. A csoport egyik fele olyan szöveget kapott, mely egyértelm?en ellenezte a javaslatot, a többiek viszont olyat, amelyben egyforma súllyal szerepeltek a tervezet mellett és ellen szóló érvek. Ezután mindenkit arra kértek, hogy néhány percnyi gondolkodás után döntsön, elfogadná-e a törvényt. Amíg a résztvev?k töprengtek, elektródákkal mérték b?rük ellenállását, vagyis azt, hogy mennyire izzadnak. Kiderült, hogy akiknek ambivalens információ alapján kellett dönteniük, sokkal többet izzadtak, és ez a stressz egyértelm? jele. Ráadásul ezek a személyek még az után sem nyugodtak meg, hogy meghozták döntésüket. Nem csoda: ha pró és kontra érvek is rendelkezésre állnak, akkor az ember már benne van a csapdában, hiszen bárhogy dönt, valamir?l biztosan le kell mondania.

Azonban az egyszerre jelentkez? ellentétes érzelmeknek pozitív hatásuk is van. A legeredetibb – és egyben legfurcsább – elképzelés szerint azért alakulnak ki a már jelen lev?vel ellentétes érzelmek, hogy ne engedjék felborulni a lelki egyensúlyt. Erre a legjobb példát az örömkönnyek jelentik: amikor a katona hazatér a háborúból, a felesége sírva fakad, és a tinilányok is zokognak a popbálvány koncertjén. Ennek fordítottjaként veszélyes helyzetben az ember idegesen nevethet, vagy a legnagyobb szomorúság közepette is megjelenhet mosoly az ajkán. Oriana Aragón, a Yale Egyetem pszichológusa szerint lehetséges, hogy mindez azért történik, mert az ellentétes hatás „visszahozza” az embert a normál állapotba, amikor valamilyen túláradó érzelem éppen arra készül, hogy elsodorja.

Az ellentétes érzelmeknek vannak azért ennél jobban bizonyítható kedvez? hatásaik is. Egy kísérletben például arra kérték a résztvev?ket, idézzenek fel az életükb?l egy egyértelm?en pozitív, egyértelm?en negatív, vagy vegyes érzelmeket kiváltó epizódot. Ezután mindenkinek efféle feladatokat kellett megoldania: melyik szó illik a következ? három szó mindegyikéhez: borsó, irigység, láz? Érdekes módon azok, akik kicsivel korábban ellentmondásos érzelmeket idéztek föl, eredményesebbek voltak a megfejtésben, vagyis az említett példánál maradva nagyobb valószín?séggel jöttek rá, hogy a keresett szó a sárga. A jelenség magyarázata valószín?leg az, hogy az ellentétes érzelmeken való gondolkodás jobban „bemelegíti” az agyat, mint az egysíkúbb helyzetek felidézése, és így jobban felkészít az igényesebb szellemi feladatokra.

Az ellentétes érzelmek egyidej? megjelenése tehát végigkíséri életünket, néha meggyötör, lefékez bennünket, de azért kedvez? hatásai is vannak. Szeressük vagy gy?löljük ezt a jelenséget? Ezt mindenki döntse el maga.