avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol
Az önigazolásról
Aki nem ad, gyakran érvel úgy, hogy az illet? „biztos elinná”, „maga tehet a sorsáról”, „úgyis leadja a pénzt a maffiának”, „akár dolgozhatna is”, aki ad, az gyakran nyomasztó érzésekr?l számol be, amit egy nem túl jelent?s gesztussal enyhíthet, kvázi „b?ntudati adó” gyanánt. Utóbbi magatartás persze éppen úgy lehet része egy rendszerszint? szemet hunyásnak is, „én már megtettem a magamét” jeligére.
De mi van el?bb, a tyúk vagy a tojás? El?bb jutunk valódi gondolkodás útján valamire, és az alapján döntünk – vagy el?bb cselekszünk, és aztán kezd megszilárdulni a meggy?z?désünk, hogy helyesen viselkedtünk, ésszer? döntés alapján? A szociálpszichológusok, ezek a ravasz bajkever?k arra hívják fel a figyelmet, hogy könnyen lehet, a dolog valójában gyakran a cselekvéssel kezd?dik. Apró döntésekkel, fokozatosan haladunk a kés?bbi úgynevezett véleményeink felé. Eleinte ambivalensek vagyunk, tanácstalanok, mert az igazi dilemmák ritkán zajlanak olyan er?térben, ahol egyértelm? a jó és teljesen átlátható a rossz. De bármit teszünk, bármerre indulunk, kés?bb meg fogjuk tudni indokolni, és hiszünk majd a helyességében...
Amikor adunk vagy nem adunk pénzt a kéreget?nek, valószín?leg már sokszor keresztülmentünk ezen a döntési dilemmán. Mivel az embert Lee Ross szerint egyfajta „naiv realizmus” jellemzi, azaz önmagunkat józan, a dolgokat helyesen megítélni képes lényként képzeljük el, ráadásul jó embernek is tartjuk, ezért a miénkt?l eltér? vélekedéseket gyakran helytelennek vagy furcsának érzékeljük. El kell ismerni, hogy ez nem egy magas szintje a tudatosságnak – ám egyidej?leg azt is, hogy legtöbbünkre, hacsak nem kényszerülünk er?feszítésre, eléggé jellemz?. Amikor tehát valaki azon akad fenn, hogy a koldus talán elinná a pénzt, az egy hosszú folyamat kései állomása. Amúgy miért ne ihatná el? A koldus nem életviteli tanácsot kér t?lünk, hanem segítséget, és talán mi sem szeretnénk, ha a f?nökünk a borítékot vonakodva adná csak át, ezen szavak kíséretében: „Remélem, ételre költi”. Mivel azonban nem tartjuk magunkat érzéketlennek, s?t meg kívánjuk ?rizni az önmagunkról alkotott, számunkra kedves képet, szükségünk van arra, hogy kínzó gondolatainkat belénk ivódott „panelekkel” – esetünkben a kéreget?kkel szembeni negatív sztereotípiákkal – helyettesítsük...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 4. számában olvasható
Ajánlott cikkeink
Erkölcsi dilemmák
Hogyan viselkedjünk úgy, hogy egyszerre tudjuk önmagunkat tisztelni és kivívni mások tiszteletét? Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felel?sség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?
Döntés, választás, sors
Túlságosan is hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy az életünket küls? tényez?k határozzák meg. Elfogadjuk, hogy a lehet?ségeink korlátozottak és csak akkor tudjuk növelni a szabadságunkat, ha például ...
Urai vagyunk-e saját választásainknak?
Ki mondja ki bennünk az els? és az utolsó szót?
Lehetséges, hogy miközben hosszasan töprengünk azon, mit is tegyünk, valójában már régen meghoztuk döntésünket? Vagy talán ez esetben nem is mi döntünk, hanem az érzelmi agyunk, amelyet viszont ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
