A bosszú
Valószín?leg mindannyian tudunk saját példával is szolgálni erre a nem túl nemes tettre, akár elszenved?i, akár elkövet?i voltunk valamiféle megtorlásnak. Érdekes módon azonban az emberi viselkedés kutatói csak az utóbbi tíz-húsz évben kezdtek mélyebben foglalkozni a jelenséggel. A bosszúállás tulajdonképpen mind az egyén, mind a társadalom szintjén igen „költséges”, így nehezen magyarázható, hogy viszonylag gyakran el?fordul. Biológiai és pszichológiai tényez?i mellett egyre nyilvánvalóbb, hogy társadalmi faktorait is figyelembe kell vennünk, ha egészében meg akarjuk érteni, miért jelent meg és maradt fönn az ember biológiai és kulturális evolúciója során...
Általános elterjedtsége és gyakorisága azért érdekes, mert a közösség és az egyén szintjén is súlyos veszteségekkel járhat: a közösség szempontjából növelheti az áldozatok számát, hiszen a bosszú gyakran bosszút szül – az egyéneknél pedig a pillanatnyi kielégülést általában súlyos, tartós b?ntudat követi. Ezért is merülhet fel a kérdés, hogy egy ennyire kártékony, de mégis elterjedt cselekvésnek lehetnek-e pozitív hatásai? Az állatvilágból vett példák erre utalnak. A rézuszmajmok kisebb csapatokban gy?jtögetik a napi betev?t, s ha egyikük talál valamit, jellegzetes kiáltásokkal értesíti a többieket. Ha ez elmarad, és a többiek észreveszik a mulasztást, együtt tanítják móresre önz? társukat. Az elefántfókák körében a szoptatás idején el?fordulhat, hogy a kölykök megpróbálnak tejet lopni egy idegen anyától, aki ilyenkor rendre megharapja a kis tolvajt... Ezek a tettek mind csökkentik a jöv?beli veszteségek elszenvedésének valószín?ségét, így tehát hosszú távon az egyed és a közösség szempontjából is pozitív hatásúnak tekinthet?k... Az állatvilágból kiemelt példákat a reaktív agresszió megnyilvánulásainak tekinthetjük, ami persze az emberek körében is megjelenik, a bosszúállás legegyszer?bb eszközének tekinthet?. A fizikai agresszió azonban csak a nyílt bosszúállás egyik formája: a vétkes fél verbális vagy más módon történ? megalázása szintén a megtorlás gyakori eszköze. Burkolt formái közül megemlíthetjük a rosszindulatú pletykák terjesztését, vagy az elkövet? személyének figyelmen kívül hagyását is. Arra is b?ven akad példa, hogy a megtorlás nem az eredeti elkövet?t célozza, hanem a „cinkosait” – például a családját, vagy akár egész népét...
Az emberi intelligencia fejl?désével azonban nemcsak a retorziók eszköztára b?vült, a „bosszúért kiáltó” sérelmek köre is n?tt: a revans vágya már nem csupán a fiziológiai egyensúlyunkat fenyeget? események kapcsán, hanem például a tekintélyünket, önértékelésünket ért támadások esetén is fellángolhat...
A teljes cikk aMindennapi Pszichológia 2019. 6. számában olvasható
Ajánlott cikkeink
A bosszú színe és fonákja
Visszataszító, de néha mindenki vágyik rá. Az erkölcs elítéli a bosszúállást, a Bibliában mégis írva van: „lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért”. Miért lappang ott mindannyiunkban a ...
Szabadulás sérelmeink fogságából
A megbocsátás hosszú és nehéz folyamat, melyhez kitartás és elkötelez?dés szükséges. Talán erre célzott Mahatma Gandhi, amikor azt mondta, hogy a „megbocsátás az er?sek erénye, a gyengék sohasem ...
Amikor rosszra haragszunk
Az idegesség, a düh inkább szól a sebezhet?ségr?l, mint az agresszióról. Amint feszültség támad egy kapcsolatban, haragudni és eltávolodni a legkönnyebb. „Majd jön más, aki nem okoz csalódást, és ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
