Most az lehet a kérdés, hogy miként alakul át a tanári szerep, ha a tanítás teljes egészében átkerül a digitális platformra.

A tanárok számára a legnagyobb terhet kezdetben bizonyára a tananyagok el?állítása jelentette, valamint a megfelel? kommunikációs platform megtalálása és megismerése. Ez már bizonyos mértékig megingatta a hagyományos tanári szerepefelfogást, pusztán csak azzal, hogy elmaradt a napi szint? érintkezés a diákokkal, nem lehetett tartani az oktatási célok és tartalom mentén kialakított tervet és rutint.

Az ellen?rzés

A tanári szerepnek számos további eleme van, amely alapjaiban változott meg ebben az új helyzetben. Az egyik leger?sebb tanári szerep-tényez? a kontrolláló, irányító szerep, amikor is a tanár nemcsak megtervezi, de folyamatosan ellen?rzi is az ismeretátadás, a tanulás lépéseit, menetét, kontrollálja a diákok viselkedését. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos jelenlét. A tanárok normál helyzetben az órákon folyamatosan figyelik, ki az, aki követi az órát, ki az, aki máshol „jár”.  Egyszer? kommunikációs eszközökkel, mint a hangsúly vagy a hangszín megváltoztatása, a szemkontaktus felvétele, kisebbeknél a váll finom megérintése, vagy csak a padsorok között sétálva a nem figyel? diák megközelítése elég ahhoz, hogy segítsenek helyreállítani a megszakadt figyelmi folyamatot. A valós helyzetben a tanár apró jelekb?l látja, ha valaki nem érti a kérdést, elakadt a feladatban, és erre rutinosan, gyorsan tud reagálni. Az óra teljes ideje alatt a kontroll a tanár kezében van.

A digitális tanítási id?szak alatt ez a kontrolláló szerep jelent?sen lecsökken – még abban az esetben is, ha kamerahasználattal online órát tartanak. Ennek sok oka van, de az egyik legfontosabb, hogy ezzel a módszerrel nem lehet valós szemkontaktust létesíteni, ami pedig a kontroll és a jelenlét egyik legf?bb eszköze a valós kapcsolatokban. Másrészt, mert a képerny?n látható arckifejezésb?l nem lehet biztonságosan megítélni, hogy a másik fél figyel vagy nem, és a valós találkozásokhoz képest ennyire kevés inger alapján még nehezebb megítélni, mit gondol és mit érez az adott helyzetben. Az ellen?rz?, monitorozó szerep egyes elemit ebben a digitális kontextusban a szül? veszi át, a tanár csak a végeredményt látja, és ebb?l próbálja megtudni, hogy a diák értette vagy nem a tananyagot, helyesen vagy nem helyesen oldotta meg a feladatot.

Az értékelés

A diák és a tanár megszokott kommunikációs kapcsolatába tehát beékel?dik a technika – és sok esetben a szül? is. Ez vezet el a szerep egy másik elemének sérüléséhez. Ez pedig az értékelés tisztasága és változatos lehet?sége. Normál helyzetben a tanárnak rengeteg lehet?sége van a diák tevékenységének értékelésére, a munkamenet terelésére: egy mosoly, egy bólintás, egy elismer? szó az óra közben jelzi a diáknak, ha jó úton jár, és a hibás választ vagy helytelen gondolatmenetet is számos egyszer? jellel tudja jelezni felé a tanár. Ezek az eszközök nagyrészt elvesznek a digitális szituációban, de a végs? produktum értékelése sem lehet objektív és hiteles. A tanár nem tudhatja, hogy a beadott feladat megoldásában mennyi volt a diák aktivitása, és mennyi a szül?é (igaz, hogy ez a házi feladatok kapcsán a valós tanítási helyzetben is felmerülhet). Nem lehet biztonsággal egyéni teljesítményként kezelni az egyénileg megoldandó feladatok eredményét még akkor sem, ha a szül? nem segít be a gyereknek, mert a diákok összedolgozása (ami egyéni értékelési tét-helyzetben kollaboratív csalásnak min?sül) ebben a digitális környezetben sokkal valószín?bb, mint a valós iskolai szituációban. A tanári szerep két hagyományos alappillére, az ellen?rzés és az értékelés tehát súlyos veszteséget szenved, amennyiben ragaszkodunk a megszokott értékelési és ellen?rzési módokhoz. Ez kelthet feszültséget a pedagógusokban és csökkentheti tanári hatékonyság érzésüket is.

Új lehet?ségek

Azonban a digitális keret számos új lehet?séget is kínál a tanári szerep b?vítésére, illetve a jelenlegi szerep átformálására. Er?teljesebben megjelenhet például a konzultáló, tanácsadó, háttérb?l irányító szerep. Ha olyan feladatot adunk, amely nem pusztán egy elméleti ismeret megszerzésér?l, hanem annak használatáról is szól, akkor a tanulás felel?ssége jelent?sen áttev?dik a diák oldalára, a tanár pedig inkább csak javasol, irányít. Ez esetben nem tart szokásos, magyarázatra épül? online órát, sokkal inkább konzultációs fogadóórát, ahová a diákok azokat a problémákat, elakadásokat vihetik be, amelyek a feladatmegoldás, az információ-értelmezés közben keletkeztek.

Az ilyen jelleg? oktatáshoz természetesen más típusú értékelés is tartozik. Ebben az esetben nem a produktum az, amire az értkelést kapja a diák, hanem maga a folyamat. Ha például pontokat kap a kérdésekre, amit feltett, esteleg egy másik diák munkájához való érdemi hozzászólásra, egy új szempont felvetésére, egy új, a témához kapcsolódó információ fellelésére, s?t még az elakadás jelzésére is, akkor ezekb?l az aktivitásokból nyomon követhet?bbé válik a tanulás útja, és értékelhet?vé az er?feszítés és végül a teljesítmény is inkább a diák sajátja lesz, mint különböz? „megoldást könnyít?” trükkök bevetésének eredménye. Ezzel a megoldással a pedagógus visszaszerezheti az értékel? szerep egy részét, és maga is jobban megélheti a tanítás folyamatélményét.

Persze ennek a módszernek is vannak korlátai, nehézségei. Sikeres alkalmazása azon túl, hogy alapvet? szemléletváltást igényel a pedagógustól, megköveteli, hogy a diákok kell? önállósággal kezeljék a technikát és magát a tanulást. Ezért sokan azt gondolhatják, hogy ezt a megoldást csak fels? tagozattól, esetleg csak középiskolában lehet alkalmazni. A korlátot azonban nem els?sorban az életkor, sokkal inkább az a szokás jelenti, amelyet a hazai pedagógiai gyakorlat nagyon hamar kialakít. Nevezetesen, hogy minden irányítás és kontroll a tanár kezében van, mert a tanítás legtöbb esetben alapvet?en tanár-fókuszú. Ez a digitális kényszer, amelybe a pandémiás helyzet sodorta az oktatást, jó lehet?séget kínál ennek a szerepnek a felülvizsgálatára is. A most következ? év végi id?szakban még inkább az értékelés, ellen?rzés kerül el?térbe, hiszen be kell fejezni a tanévet, le kell zárni a jegyeket. Talán még nem kés? elgondolkodni olyan alternatív értékelési utakon, amelyek nem az egyszeri produktumokra vagy egy konkrét tudáselem visszaadására fókuszálnak, hanem egy év végig még megoldható összetettebb feladat megvalósításának lépéseit értékelik, és az így kialakult összképet konvertálják érdemjegybe.

Legfontosabb elem: a nevelés

Végül ejtsünk pár szót a tanári szerep egyik legfontosabb elemér?l, a nevelésr?l, és azon belül is a modellnyújtásról. A normál oktatási rendben a tanár a jelenlétével, viselkedésével, kommunikációs stílusával közvetít modellt. Azzal a móddal, ahogy felkészült a tananyag átadására, ahogy láthatóvá teszi a diákok számára a tárgyi tudását, igyekszik nekik is kedvet csinálni a tanuláshoz, saját tárgyához. Ebben a digitális kontextusban ez a lehet?ség is jelent?sen csorbul. Viszont új lehet?ségeket is kínál modellnyújtásra, amelyek ugyanúgy kiváltják a diákok tiszteletét és értékessé teszik számukra a tanári munkát, mint normál helyzetben. Ez a hirtelen jött, és mindenki számára új helyzet alkalmas arra, hogy a tanár modellt nyújtson kreativitásra törekvésb?l, alkalmazkodásból, nehéz helyzetekkel való megküzdésb?l. Az a tanár, aki rugalmasan át tudja alakítani saját tanár-fókuszú oktatási módszerét a diákok aktivitását el?térbe helyez? segít?, fejleszt?, irányító módszerre, az olyan újfajta tekintélyre tehet szert, amely a normál kerékvágásba való visszatérés után is megmaradhat. A tanár legf?bb modellnyújtó szerepe a folyamatos fejl?désre, tanulásra való képesség átadásában van. ? az, aki arra biztatja tanítványait, tanulják meg, amit még nem tudnak, próbáljanak ki új dolgokat, maradjanak kíváncsiak és nyitottak az újra. Ha a pedagógus képes megragadni és értékelni önmagában ezeket a jellemz?ket, ez a szerepélmény lehet ennek az extrém helyzetnek a legf?bb hozadéka, ami kompenzálhatja ?t és tanítványait is a kissé csorbult, háttérbe szorult vagy elveszett szerepelemek miatt, és akár hozzásegíthet egy olyan szerepefelfogás kialakításához, amely a normál oktatási feltételek között is megtartható lesz. Ezzel felfrissítheti és meger?sítheti saját tanár-identitását, új célokat t?zhet maga elé, amelyek motiválhatják és lelkesebbé tehetik a következ? tanévkezdést számára, függetlenül attól, hogy hány éve dolgozik már ezen a nehéz, de mégis csodálatos pályán.