Az idézet egy magát maladaptív álmodozónak tartó személyt?l származik. Leírása tökéletesen szemlélteti, milyen érzés túlzottan elmerülni egy élénk, fantáziadús, számtalan karakterrel és történettel átsz?tt fantáziavilágban, ami azonban súlyos id?vesztéssel, a tanulmányi eredmények és a munkahelyi teljesítmény romlásával, a kapcsolatok elhanyagolásával, a mindennapi feladatok mell?zésével járhat – összegezve: súlyos teherrel és szenvedéssel jár. De mit nevezünk maladaptív álmodozásnak? És hogyan lehet ezt a zavart elkülöníteni az egészséges álmodozástól?

A maladaptív álmodozás „felfedezése”

Az álmodozás túlzott mértéket ölt?, szenvedést és jelent?s károsodást okozó formáját Eli Somer professzor írta le 2002-ben. Hat olyan páciense esetében azonosította a zavar tüneteit, akik gyermekkorukban elszenvedett traumák miatt pszichoterápiás kezelés alatt álltak. A maladaptív álmodozás definíció-szer?en egy „kiterjedt fantáziatevékenység, mely helyettesíti az emberi interakciókat és/vagy akadályozza a tanulmányi, interperszonális és szakmai m?ködésmódot.”

A maladaptív álmodozás tehát az álmodozás túlzott mértek?, nemkívánatos formája, mely élénk, komplex képzeletbeli jelenetekkel jellemezhet?, és mély jelenlétélménnyel jár együtt. Sokszor jutalmazó, ugyanis olyan élmények és érzések átélését segíti el?, melyek a való életb?l hiányoznak, és egy olyan párhuzamos valóság megteremtését teszi lehet?vé, mely az egyén számára sokszor megnyugtató, felszabadító. Ugyanakkor distressz forrása is, hiszen elveszi az id?t a valós feladatoktól, a kapcsolatok ápolásától, ez pedig izolációhoz, b?ntudathoz, önvádhoz vezethet. Sok álmodozó olyannyira szégyelli a tevékenységét, hogy senkinek sem beszél róla, titokban tartja a barátai, családja, s?t sokszor kezel?je el?tt is.

„Túlságosan szégyelltem, hogy beszéljek err?l a terapeutámnak. Megtartottam magamnak, habár az életemnek ez egy igen jelent?s része. Az elképzelést?l, hogy van egy különálló valóságom, mindig is féltem. Azt hittem, szkizofrén vagyok.” 

Álmodozni jó

Az ábrándozás, fantáziálás, álmodozás teljesen hétköznapi jelenségek: a legtöbb ember szeret álmodozni, különösen esti lefekvéskor. Számos névvel illették ezt a kutatók, például álmodozás, fantáziálás, elkalandozás, offline gondolatok, önkéntelen vagy nem tudatos gondolatok. Közös jellemz?jük, hogy a figyelem a küls? feladatok és érzékszervi ingerek fel?l egy bels?, privát világ felé irányul, ahol különböz? gondolatok és mentális képek jelennek meg. Az álmodozással töltött id? és a tartalmak nagyon változatosak lehetnek: teljesen hétköznapi fantáziák, mint például egy múltbeli esemény felidézése vagy egy jöv?beli esemény tervezgetése, de elképzelhetünk csodás szerelmi kalandokat vagy akár alternatív, mesebeli vagy utópisztikus életeket, világokat is. Fantáziánk világa kimeríthetetlen és határtalan. Singer, az álmodozáskutatások atyja számos vizsgálattal igazolta, hogy az álmodozás és fantáziálás els?sorban pozitív hatást gyakorol az életünkre, és fontos része mentális egészségünknek: el?segíti a szociális készségek fejl?dését, a jöv? tervezését, lehet?vé teszi az unalomtól való szabadulást és a szórakozást.

„Sokat álmodozom – akkor én maladaptív álmodozó vagyok?”

Kérdés, hol húzható meg a határ az egészséges, adaptív ábrándozás és a maladaptív álmodozás között. Hogyan lehet megkülönböztetni a normál mérték? fantáziálást a patológiás álmodozástól? A következ? idézetek illusztrálják a különbségeket, s azt is jelzik, hogy az érintettek érzik és tudják: álmodozásuk már nem egészséges mérték?.

* Az alábbi idézetb?l látható, hogy a maladaptív álmodozó nem tudja megfelel?en kontrollálni álmodozását. El?fordul, hogy mások jelenléte, vagy bizonyos teend?k ideig-óráig kizökkentik a fantáziavilágból, de a bels? világ húzóereje nagyon er?s.

„Úgy gondolom, hogy a különbség a között, ahogyan én álmodozom, és ahogyan mások, az az, hogy én kontrollálhatatlan módon egyb?l vissza is térek a nappali álmomhoz, miután valaki kizökkent bel?le, míg mások, amikor rájöttek, hogy álmodoznak, csak megrázzák a fejüket és tovább folytatják, amit éppen csináltak.”

* Sokan egy ördögi körként írják le az álmodozásukat, míg mások a mindennapos szükségleteiket, kötelességeiket is elhanyagolják miatta:

„Semmit sem tudok elvégezni! Házi feladat, tanulás, takarítás – leginkább csak feküdnék, hiába korogna a gyomrom, én mégsem kelnék ki az ágyból, mert álmodozni próbálok. Arra törekszem, hogy a mosdóba se kelljen kimennem, mert nem akarok felkelni és abbahagyni ezt egy másodpercre sem.” 

* A kontrollvesztés egyes esetekben hasonlíthat a függ?ségekhez: az álmodozást er?s sóvárgás el?zi meg, ami nehezíti a tevékenység megfelel? szabályozását.

* Szintén a függ?ségekhez hasonló, hogy az érintettek szégyellik az álmodozást, s igyekeznek titkolni azt barátaik, családjuk és akár terapeutájuk el?l is.  Félnek attól, hogy ?rültnek vagy betegnek tartanák ?ket, ha ez a szokásuk kitudódna – ahogyan attól is, hogy mások nem értenék meg, mi zajlik bennük.

„Az álmodozásomat teljesen titokban tartom mindenki el?tt. Nem is írok err?l a naplómban se, mert félek, hogy valaki talán elolvassa (most vagy a halálom után). Rémesen zavarban lennék, ha a barátaim vagy a családom tudnának róla. ?k nem értenék. És valószín?leg azt gondolnák, hogy abba tudnám hagyni, amikor csak akarom – de nem tudom.”

* Fontos különbség a normál és a maladaptív álmodozás között az azzal töltött id?. A maladaptív álmodozók között vannak, akik napi 6-8 órát vagy akár még többet ennek a tevékenységnek szentelnek, ami sok id?t von el más fontos életterületekr?l.  Vagyis olyan funkcióvesztéssel jár, ami az egészséges mérték? álmodozásra nem jellemz?. Az álmodozással töltött id?, a sóvárgás és kontrollvesztés azt eredményezhetik, hogy a személy kevésbé tud helytállni feladataiban, elhanyagolja kapcsolatait, s inkább az egyedüllétet választja, hogy zavartalanul álmodozhasson. Így sokan szociálisan izolálttá válnak, elmagányosodnak.

„Amikor filmet nézek a tévében, elképzelem, hogy van egy barátn?m, aki mellettem ül. Beszélgetünk a filmr?l, megosztjuk egymással reakcióinkat, élményeinket. Átölelem… összebújunk… ez egy nagyon élvezetes, szeretetteljes élmény.”

Az álmodozás egészséges vagy kóros mértékének megítélése általánosságban nem különbözik jelent?sen más pszichés jelenségekét?l. Néha mindenki életének lehet része a szorongás vagy a lehangoltság – anélkül, hogy kórossá válna. Maladaptívvá vagy patológiássá akkor válnak ezek a jelenségek, ha tartósan fennmaradnak, elvész fölöttük a kontroll, és ezáltal az illet? életének fontos területein és szerepeiben hátrányos következménnyel járnak. Ha egy lelkiállapotot vagy tevékenységet jelent?s szenvedés kísér – akár az érintett, akár környezete (vagy mindkett?) oldaláról –, az szintén arra figyelmeztet, hogy az túlmutat az egészséges mértéken.

A maladaptív álmodozók jellemz?i

Élményeikben kiemelked? szerepet játszik a mozgás és a zene.

* A (gyakran ismétl?d? jelleg?, ritmusos) mozgásnak egyrészt az lehet a szerepe, hogy az álmodozó beindítsa, illetve könnyebben fenntartsa a fantáziálás folyamatát. Másrészt azt is segítheti, hogy az álmodozó lejátssza, fizikailag is megjelenítse fantáziáját.

„Amikor álmodozom, gyakran tartok egy tárgyat a kezemben, azaz egy radírt vagy egy üveggolyót. A leveg?be dobálom. Ez az ismétl?d?, monoton mozgás segít, hogy a fantáziámra koncentrálhassak. Az álmodozás könnyebb, amikor ezt csinálom, mert a figyelmemet nem térítik el a szobában található egyéb dolgok. Más alkalommal lejártam a pincébe, és mialatt álmodoztam, órákig járkáltam.”

* A zene hasonló szerepet tölt be, mint a mozgás: segíti az álmodozás folyamatának beindulását, segítségével képes bizonyos érzések átélésére.

„Néha a jelenetek olyan érzésekr?l szólnak, melyeket a dal kelt bennem. Ez segít, hogy csak érezzek.”

* A maladaptív álmodozók fantáziái nagyon élénkek – színek, ízek, illatok is megelevenedhetnek bennük. Vannak olyan nappali álmok is, melyek kétdimenziósak vagy akár álomszer?ek. 

„Olyan, mint a valóság, színekkel, illatokkal és ízekkel. Hallom a küls? zajokat, de ki is tudom zárni ?ket.”

* Az álmodozás során változatos érzések jelenhetnek meg. Gyakori a boldogság, nyugalom, relaxáltság, sok maladaptív álmodozó azonban negatív érzésekkel társuló képeket is elképzel.

„Nevetésre vagy sírásra is tudom magam késztetni. Szomorúvá is tehetem magam, de még ilyenkor is folytatom a szomorú jelenet lejátszását. Nem tudom megmagyarázni. Létrehozok számomra szomorú történetet, és tudom, hogy nem valódi. Olyan, mintha egy szomorú filmet néznél szórakozásból, és talán megríkat, de még mindig azt gondolod, hogy ez egy jó film.”

Milyenek a maladaptív álmodozók? 

* Az eddigi vizsgálatok alapján úgy t?nik, hogy egyfajta velük született hajlammal bírnak az élénk álmodozásra, és ezt a képességüket – annak jutalmazó ereje miatt – igen korán fel is fedezték:

„Természetesen játszhattam volna másokkal és barátkozhattam volna, de ezt sosem éreztem annyira kellemesnek, mint a saját privát id?töltésemet magammal és a gondolataimmal.”

* Vannak, akik gyermekkorukban nehéz körülmények között éltek, elhanyagoló vagy bántalmazó családban n?ttek fel, vagy iskolatársaik által elkövetett bullying áldozatai voltak. Számukra a fantáziavilág jelentette az egyetlen menekülési lehet?séget a valós világ ártalmai, nehézségei el?l. A képzelet világában ugyanis bármi átélhet?, megteremthet? – akár egy tökéletes család, szeret? barátok, ideális élet is.
„Mindig én voltam a b?nbak… a szüleim között harcok folytak, és a problémáikért engem hibáztattak… minden este hosszú órákon keresztül ordibáltak velem teli torokból.”

* Vannak azonban olyan maladaptív álmodozók is, akik nem számoltak be ártalmas gyermekkori élményr?l, hanem a bels? világuk egyszer?en vonzóbb volt, mint a valóság, vagy id?töltésként szolgált.

A kóros fantáziálás funkciói

Somer egy kis elemszámú klinikai mintán feltárta, hogy az álmodozás ezen formája kiemelked?en fontos funkciót tölt be az érintett személyek életében.

* Egyrészt a képzelet világa segítséget nyújt abban, hogy a fájdalomtól, a nehéz helyzetekt?l és érzésekt?l ideiglenesen elszakadhassanak, egy számukra megnyugtató, felszabadító, örömteli élményeket okozó álomvilágban elmerülve.

* Az álmodozás patológiás formájának másik fontos funkciója, hogy segítségével a személy olyan személyiséget, életet és világot teremtsen magának, amilyenre csak vágyik. Sok esetben az álmodozók magányosan élik az életüket, ugyanis a társas kapcsolatok nem egyeztethet?k össze egy ilyen magányosan végzett, minden id?t felemészt? tevékenységgel. 

„Ezek a fantáziák elszakítanak a számomra túlságosan fájdalmas helyzetekt?l. A fantáziában én határozom meg, hogy mi fog történni… egy jobb életet teremtek magamnak… elképzelhetem, hogy megvannak azok a dolgok, amiket annyira szeretnék… egy barátn?…

Alapvet?en nagyon magányos ember vagyok, aki kényelmetlenül érzi magát az emberek közt. Az álmodozásom során létez? személyeket hoztam be az életembe, olyanokat, akikkel szerettem volna beszélgetni, de túl kínosnak éreztem, hogy szóba elegyedjek velük.”

A megoldás?

Jelenleg a maladaptív álmodozás irodalma igen csekély, összesen 32 nemzetközi publikációról van tudomásunk, magyar nyelven pedig egyetlen összefoglaló tanulmány született a jelenségr?l. A kutatások fókusza leginkább a kóros álmodozás hátterére, kialakulásában és fennmaradásában szerepet játszó tényez?kre, mérési és diagnosztizálási lehet?ségeire, továbbá a kezelési irányelvek meghatározására irányulnak. Habár a jelenséget több mint 15 évvel ezel?tt írták le, továbbra is számtalan a megválaszolatlan kérdés. A tudományos érdekl?dés a téma iránt ugyan viszonylag visszafogott maradt, mégis, a jelenségr?l szóló legels? közleményt követve az online térben nem várt mértékben jelentek meg az ezzel kapcsolatos fórumok, online csoportok, blogbejegyzések, YouTube-videók, f?leg az érintettek körében. A magukat maladaptív álmodozónak tartó személyek százai írtak leveleket Somer professzornak – egyrészt, hogy magyarázatot találjanak kínzó problémájukra, másrészt, hogy közrem?ködjenek a zavar jöv?beli kutatásában, hozzájárulva annak mélyebb megértéséhez. Sokuk felismerte, hogy csökkentheti az álmodozással töltött id?t, ha megpróbálja strukturálni az életét – minél több tevékenységgel leköti magát, minél több találkozót szervez másokkal.

„Hogy az álmodozást kontrollálni tudjam, egy tévém?sorral próbáltam lekötni magam, de unatkoztam. Ha többet lógtam volna együtt a barátaimmal és több interakció lett volna közöttünk, akkor az talán m?ködött volna. Elkezdtem varrni, és rájöttem, hogy mialatt varrok, nem álmodozom, mert nagy koncentrációt igényel. Az írást pedig a határid?k könnyítik meg.”

Ezek a megoldások azonban valószín?leg csak ideig-óráig m?ködnek. A maladaptív álmodozás ugyanis – az általa okozott szenvedés és funkcióvesztés mellett is – jutalmazó is. Az érintettek közül sokan csak ezzel tudják szabályozni a stresszt, negatív érzelmi állapotaikat, vagy pótolni az életükben meglév? hiányokat, így nem könny? számukra felhagyni vele. Jelenleg kifejezetten ennek kezelésére kidolgozott terápiás módszerr?l még nincs tudomásunk, a pszichoterápia azonban segítséget nyújthat. Az egyéni kiváltó okok feltárása és a pszichoterápia során történ? átdolgozása segítséget jelenthet a tünetek mérséklésében, a szenvedésnyomás enyhítésében.  Sok maladaptív álmodozó számára maga a terápiás kapcsolat, egy biztonságos, megtartó közeg is pszichés jóllétüket jobbító élményt nyújthat, hiszen sokan egész életük során magányosan, másoktól izoláltan, meg nem értetten élték az életüket. Kutatócsoportunk számára fontos, hogy minél többen – szakemberek, laikusok egyaránt – ismeretet szerezzenek a jelenségr?l, ami felismerését, megértését és kezelését egyaránt el?segíti. A maladaptív álmodozással kapcsolatos ismeretek megosztásának célja – és reményeink szerint következménye – lehet az is, hogy csökkentse az érintettek ezzel kapcsolatos szégyenérzetét, reménytelenségét, s lehet?vé tegye számukra, hogy egy gyógyító kapcsolat keretében merjenek beszélni az állapotukról.

Molnár Judit PhD – Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Magatartástudományi Intézet

Sándor Alexandra – Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Magatartástudományi Intézet

Felhasznált irodalom

Bigelsen, J. & Schupak, C. (2011). Compulsive fantasy: Proposed evidence of an under-reported syndrome through a systematic study of 90 self-identified non-normative fantasizers. Consciousness and Cognition, 20, 1634-1648.

McMillan, R. L., Kaufman, S. B., & Singer, J. L. (2013). Ode to positive constructive daydreaming. Frontiers in Psychology, 4. doi:10.3389/fpsyg.2013.00626

Regis, M. (2013). Daydreams and the Function of fantasy. Springer. 

Sándor A. és Molnár J. (2018). Maladaptív álmodozás. In: Kuritárné Sz. I., Molnár J., Nagy A., szerk. 2018. Trauma-eredet? disszociáció: Elmélet és terápia. Budapest: Oriold és Társai Kiadó, pp. 285-302

Singer, J.L. (1974). Daydreaming and the Stream of Thought. American Scientist, 62(4), pp. 417-425.

Somer, E. (2002). Maladaptive Daydreaming: A Qualitative Inquiry. Journal of Contemporary Psychotherapy, 32(2/3), 197- 212.

Somer, E. Somer, L. & Jopp, S.D. (2016). Parallel Lives: A Phenomenological Study of the Lived Experience of Maladaptive Daydreaming. Journal of Trauma and Dissociation, 17(5), 561-576.

Somer, E., Somer, L., & Jopp, D. S. (2016). Childhood Antecedents and Maintaining Factors in Maladaptive Daydreaming. The Journal of Nervous and Mental Disease, 204(6), 471–478.