A derékfájás nem vet ránk rossz fényt – miért érezzük úgy, hogy a depresszió igen?
Hirdetés
2022-01 lapszámban megtalálható
A stigmatizáció minden kultúrában megfigyelhet?
Megbélyegzett betegek
Tegyük fel, hogy nem ment el egy eseményre, amelyre várták. Mit mondana szívesebben, azért nem volt ott, mert fájt a dereka, vagy mert annyira depressziós volt, hogy még felöltözni sem volt kedve? – Egy neves pszichiáter ezzel a gondolatkísérlettel szemléltette, mennyire természetesnek vesszük, hogy a mentális betegségek diagnózisa szégyenbélyeget süt az emberre. A derékfájás nem vet ránk rossz fényt – miért érezzük úgy, hogy a depresszió igen?
Tudatlanság és félelem
A mentális zavarokkal az emberiség nagyon sokáig semmit nem tudott kezdeni, a felvilágosodás kora el?tt a betegeket elkülönítették, börtönbe zárták, megverték. Mivel a tudomány egyáltalán nem értette a mentális betegségeket, megfelel? kezelést sem tudott kidolgozni rájuk. Az utóbbi két évszázadban a pszichiátria óriási fejl?désen ment keresztül, sok mentális zavar gyógyíthatóvá, vagy legalábbis kezelhet?vé, javíthatóvá vált, ennek ellenére a közgondolkodás mintha még mindig a régi mechanizmus szerint m?ködne. Az emberek általában tudják ugyan, hogy a mentális betegségeket részben az agy m?ködési zavara okozhatja, valójában azonban nem ismerik ezeknek a betegségeknek a jellegét, és az értetlenség félelmet, idegenkedést szül. A pszichés betegek megbélyegzése – idegen szóval: stigmatizálása – minden kultúrában megfigyelhet?. A legelterjedtebb el?ítéletek, sztereotípiák közé tartozik, hogy a mentális betegek saját maguk felel?sek az állapotukért; az emberek úgy érzik, a pszichés zavar olyasmi, amit a beteg le tudna küzdeni, ha „egy kicsit jobban igyekezne”, „végre összeszedné az akaraterejét és megrázná magát”. Miért depressziós, amikor mindene megvan? Biztosan csak a figyelmet akarja magára vonni!
Hirdetés
Ezek a gondolatok mély tudatlanságból fakadnak, akárcsak azok a sztereotípiák, melyek szerint a mentális zavartól szenved?k veszélyesek, kiszámíthatatlanok és mindenre alkalmatlanok. Ennek a képnek a kialakulásáért a média is felel?s, gondoljunk csak arra, hogy a filmek f?gonoszait sokszor ábrázolják „?rült” figuraként. Emellett a köznyelvet is átszövik az olyan kifejezések, mint „bolond”, „zakkant”, „dilinyós”, és az efféle elítél? vagy lesajnáló kifejezések jól tükrözik, hogyan viszonyul a közfelfogás ezekhez a betegségekhez.
Pusztító erej? tévhitek
A stigmatizációnak alapvet?en két fajtája van. Az egyik a társadalmi megbélyegzés, és azért nagyon ártalmas, mert nem csupán arról van szó, hogy a „normális” társadalom kedvez?tlen véleménnyel van a betegekr?l – az igazán lényeges az, hogy ennek súlyos gyakorlati következményei vannak. A pszichés betegek folyamatosan azt tapasztalják, hogy a többiek elkerülik, elutasítják ?ket, ezért elszigetel?dhetnek, magányossá válhatnak. A kirekesztettség érzése tovább rontja állapotukat és lelki közérzetüket, csakúgy, mint az, ha kigúnyolják, zaklatják ?ket. Sokszor úgy érzik, még családjuk és barátaik sem értik meg ?ket egészen. A társadalmi stigmatizáció, illetve az ebb?l adódó hátrányos diszkrimináció kategóriájába tartozik az is, hogy a pszichés betegeknek nehezített pályán kell boldogulniuk a mindennapokban, például kisebb eséllyel alkalmazzák ?ket, nehezebben találnak albérletet, s?t még az egészségügyi intézményekben is kevésbé veszik komolyan ?ket, mint az „igazi” betegeket.
A megbélyegzés másik fajtája az önstigmatizáció. A beteg ugyanúgy része a társadalomnak, mint bárki más, ezért benne is azok az el?ítéletek élnek, mint a többiekben. Úgy érzi, a pszichés betegség szégyen, ezért nem akarja elfogadni, hogy ? is érintett lehet. Annál is inkább, mert ezzel „szégyent hozna a családjára is”. A stigmák szó szerint pusztítóak lehetnek, ugyanis oda vezethetnek, hogy a betegek nem kérnek segítséget, vagy csak nagyon sokára – megdöbbent?, de akár egy évtized is eltelhet az els? tünetek megjelenése után, mire a pszichés beteg végre szakemberhez fordul a problémájával. A kezelés nélkül elmúló évek alatt pedig a betegség rosszabbodhat, s?t tragikus módon a halálozás valószín?sége is n?.
A tudomány fejl?désével, az általános tudásszint emelkedésével sok ostoba és mérgez? el?ítéletet, tévhitet sikerült háttérbe szorítani. Ideje volna már letörölni a mentális betegségekhez kapcsolódó szégyenbélyeget is, mely mindannyiunkhoz – betegekhez és nem betegekhez – egyaránt méltatlan.
Mannhardt András – pszichológus, újságíró
2022-01 lapszámban megtalálható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
A megbélyegzés kultúrtörténete
Gonosz lelkek, szent emberek és a falu bolondja
Az „?rültség” évezredeken át annyira sokkoló és érthetetlen volt, hogy a társadalmak a legkülönfélébb, sokszor egészen képtelen módokon próbálták magyarázni, s ez a betegek számára általában súlyos, ...
A mentális betegségek stigmatizációja
Pontatlan sztereotípiák
Mivel egyre több ember tapasztalja mentális egészsége romlását, a társadalom egyre jobban felkészül arra, hogy reagáljon az igényekre. A mentális betegségeket és a segítségkéréshez azonban még mindig ...
Önstigma és társas elszigeteltség
A pszichodermatológia szempontjából kiemelten fontos szociális jelenség a stigmatizáció
A b?rgyógyászati betegségek el?fordulási gyakorisága világszerte igen magas, és egészségpszichológiai szempontból is nagy a jelent?ségük. Az olyan krónikus b?rbetegségek, mint a pattanásosság, az ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.