Pánikbetegség – a felismerést?l a gyógyulásig

Hogy a test és a psziché közt rendkívül szoros kapcsolat van, azt már senki sem vitatja. Sokan megtapasztaltuk, hogy például egy fontos életesemény el?tt fizikális tüneteket produkálunk. Enyhébb esetben ilyen, ha nem tudunk megfelel?en aludni, nem bírunk enni, hasmenésünk, hányingerünk van, és akkor még nem esett szó a pánikreakciókról. Szervezetünk így reagál a stresszre, amellyel nem tud megküzdeni.

Nem véletlen, hogy a szervezetünk stresszhelyzetben szervi válaszokat ad egy pszichés behatásra. Evolúciósan belénk van kódolva, hogy azonnali választ kell adni egy veszélyhelyzetre, például ha megtámadnak bennünket: mi a jobb, szembeszállni vagy elfutni? Bármelyik opció mellett is döntünk, a szervezetünk készen fog állni, hiszen emelkedik a pulzus, adrenalin áramlik szét a vérben, a légzés és az izmok vérellátása fokozódik, a pupillák kitágulnak, a nyáltermelés csökken. Amikor megtámadnak bennünket, az nem az a helyzet, amikor emészteni kellene, ezért az emészt?traktus vérellátása csökken, extrém esetben szervezetünk a tápláléktól is próbál megszabadulni hányás vagy székletürítés formájában. Persze az agresszió és a másokkal való fizikális szembeszállás nem az els?dleges megoldási lehet?ség egy problémára, a szervezetnek többnyire másképp kell a stresszes helyzettel megküzdeni.

Hirdetés

Változatos okok és tünetek

A köznyelvben elterjedt fogalomként sokan hallhattak a pánikról, pánikszer? állapotokról, de mi is ez valójában? A pánikroham intenzív félelem vagy diszkomfortérzés hirtelen hulláma, amely 10-15 percen belül tet?zik, és az alábbiak közül legalább négy tünettel jár együtt: heves szívverés, izzadás, reszketés vagy remegés, légszomj, fuldoklás- vagy fulladásérzet, mellkasi diszkomfort- vagy fájdalomérzés, hányinger, hasi diszkomfortérzés, szédülés vagy ájulásérzet, hidegrázás vagy h?érzet, zsibbadás vagy bizsergés, a realitás hiányának érzése (azaz a páciens a külvilágot nem valóságosnak éli meg), vagy annak érzése, hogy „elszakadt önmagától”. El?fordulhat az is, hogy az ember kívülr?l látja magát, illetve attól retteg, hogy meg?rül. De akár a kontrollvesztettség érzése vagy halálfélelem is kísérhet egy pánikrohamot. Ahogy a hosszas felsorolásból látszik, számos tünete lehet a pánikrohamnak, amelyek közül nem kell mindegyiknek megjelennie a pánik kritérium szerinti fennállásához. A sok különféle tünet számos eltér? kombinációt eredményez, emiatt tíz pánikrohamot átélt páciens gyakran tíz különféle megjelenését éli meg ennek az állapotnak. A pánikroham számos mentális zavar – fóbiák, szorongásos állapotok, személyiségzavarok, de akár depresszió – során is megjelenhet, de lehet külön entitás is, amit pánikzavarnak vagy pánikbetegségnek hívnak. Míg az el?bbi kategóriáknál a f? nehézségek más területeken jelentkeznek – például lehangoltság, örömtelenség, fáradékonyság a depresszió esetén –, addig a pánikzavar esetén maga a pánikroham a f? szenvedést okozó jelenség.

A diagnózis felállítása

Pánikzavar diagnózisának felállítása esetén külön kitétel, hogy visszatér?en és váratlanul jelentkezzenek a pánikrohamok, hogy egy rohamot követ?en legalább egy hónapon át jelentkezzen tartós aggodalom újabb pánikrohamok kialakulásával kapcsolatban, továbbá hogy a páciens viselkedése negatív irányban változzon meg ezekkel összefüggésben (ilyen lehet például az ismeretlen helyzetek elkerülése). A diagnózis felállítása során fontos kizárni a lehetséges szervrendszeri eltéréseket, amelyek pánikszer? állapotokat okozhatnak. Ilyen eltérések például a hormonháztartás zavarai, mellékvese-daganat, szívritmuszavar, pajzsmirigy alul- vagy túlm?ködés, epilepsziás rohamok, az egyensúlyrendszer zavara vagy akár asztma. A diagnózisalkotás során fontos az is, hogy a családban el?forduló szorongásos vagy hangulati zavarokat feltérképezzék, valamint számos egyéb tényez? mellett szükséges felmérni, hogy a pánikrohamnak van-e pontosan meghatározható kiváltó oka – például a társas helyzetekt?l szorongó páciens esetében egy idegen kortárssal való kapcsolatfelvétel –, vagy világos kiváltó ok nélkül jelentkezik. El kell különíteni egyéb szorongásos zavaroktól is, mint például az agorafóbia, vagy más specifikus fóbiáktól, például irracionális félelmekt?l egy konkrét állattól, tárgytól, szituációtól. Tisztáznunk kell ugyanakkor, hogy teljesen jogos és érthet? lehet például egy kígyótól való félelem vagy a tériszony, hiszen lezuhanhatunk és életünket veszthetjük. Ezek evolúciósan belénk kódolt félelmek, amelyek segítik az életben maradásunkat. De amikor a páciens normál életvitelét gátolják, akkor szükséges lehet a beavatkozás, hogy ismét teljes életet élhessen. Gátlás alatt érthetjük, hogy a leírt félelem, szorongás vagy a panaszok mértéke jelent?s szenvedést okozzon az illet?nek, és hogy a mindennapi életben, a munkavégzés során vagy más fontos területeken akadályozzák ?t.

Közel a gyógyulás

A pánikrohammal való foglalkozás jelent?ségét többek között igen gyakori el?fordulása adja: a népesség 28,3%-a tapasztal legalább egy pánikrohamot élete során. Jóval alacsonyabb a pánikzavar kialakulásának élettartam-gyakorisága, hazánkban ez 4,4%. Kutatásokból kiderült, hogy a hosszan fennálló pánikzavar gyakran depresszióval is együtt jár, és az is ismert, hogy a pánikzavar fennállása kis mértékben növeli az öngyilkossági kockázatot. A kezelés során fontos szem el?tt tartani a lehetséges társuló mentális és testi állapotokat, ezek megfelel? kezelése is elengedhetetlen. A pánikzavar és bármilyen pánikrohammal jelentkez? állapot terápiája során kulcsfontosságú a páciens és a környezet tájékoztatása, mert ez csökkentheti a páciens szorongását saját állapotával vagy vélt testi betegségeivel kapcsolatban. A célzott kezelés feln?ttkorban kognitív viselkedésterápia alapú pszichoterápiával történik, ami kiegészülhet gyógyszeres kezeléssel. Gyermekek és serdül?k esetében a kognitív viselkedésterápia az els?dlegesen alkalmazott kezelés. Ismert tény, hogy bármelyik kezelési mód egyedülálló alkalmazása esetén 45–65% között jelenik meg javulás, sok esetben azonban a pszichológiai segítség és a gyógyszeres kezelés kombinált alkalmazása okoz teljes felépülést.

A pánikrohamoktól szenved?k az igazi csatákat saját magukban vívják, amikor mások számára teljesen hétköznapinak számító feladatokat nem mernek elvégezni. Újabb rosszullétt?l tartva elkerülnek bizonyos helyzeteket, de ha mégis elhatározzák magukat, addigra már annyit gondoltak a pánikrohamtól való félelemre, hogy már-már önbeteljesít? jóslatként jön is az illet?re szabott rosszullét. Ezek a helyzetek tovább fokozhatják a meglév? lelki diszharmóniát, s?t újabb önostorozást is okozhatnak. Való igaz, hogy egy lábtörésnek vagy egy lyukas fognak jobban látható és tapasztalható tünetei vannak, ugyanakkor ha egészséges életet szeretnénk élni, a mentális jóllétünkkel is fontos foglalkoznunk. Az egészség nem a betegség hiányát jelenti, hanem a testi, lelki és szociális jóllét állapotát. Éppen ezért ha a páciens motivált, és változtatni szeretne a fennálló állapoton, akkor szakember segítségét kérve a valódi gyógyulás is közel van.

Dr. Bálint Benedek rezidens orvos és Nagy Bence PhD-hallgató, pedagógus

2022-06 lapszámban megtalálható