Az evészavarok (els?sorban az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és az elhízás) egyre nagyobb figyelmet érdemelnek: új zavarok vagy altípusok jelennek meg ugyanis, a gyakoriságuk is fokozódik, emiatt pedig a szakellátás iránti igény fokozatosan növekszik. A pandémia alatt az anorexia gyakorisága 15%-kal emelkedett, ahogyan több más pszichiátriai zavaré is. Éppen ezért megn?tt azoknak az eljárásoknak a szerepe, amelyek kevés ráfordítással hasznosak lehetnek. 

Az önértékelés is javul

Egyre több szakember vállal online terápiákat, fontossá vált a távgyógyítás, és el?térbe került az önsegítés. Ennek – a kényszer szülte helyzeten túl – elméleti és gyakorlati jelent?sége is van: fokozódik a kliensek, a családok kompetenciaérzése, a saját er?b?l való rendez?dés öner?sít? volta. Az önsegítés javítja az önértékelést, gazdaságos, továbbá csökkentheti az orvos felkeresésével szembeni ellenállást. A rejt?zködés sok pszichiátriai zavarra jellemz?. Az anorexiát nehéz leplezni, mert a kóros soványság felt?nik a családtagoknak, de a bulimiás betegek túlnyomó többsége nem keres orvosi segítséget. Ugyanakkor ?k jó alanyai lehetnek az önsegít? eljárásoknak. Az önsegítés klasszikus példájának számít az alkoholfügg?ség kezelésében az anonim alkoholisták (AA) csoportja. Ezt azért is érdemes említeni, mert az evészavaroknak is van szenvedélybetegség-elméletük, azaz bizonyos jellegzetességek szenvedélynek foghatók fel. Az anorexia német neve például Magersucht, ami soványságszenvedélyt jelent.

Írjunk tünetnaplót

Az önsegít? eljárások ma már jelent?sek a pszichiátriai ellátásban. Vannak csoportos formák, de sokféle egyénileg használható önsegít? kalauz ismert, és ma már okostelefonos applikációk is léteznek. Ezekben jól kidolgozott programok találhatók, leginkább kognitív viselkedésterápiás szemléletben, mert ennek az irányzatnak a módszerei a sok tréningszer? elemmel jól használhatók gyakorlásokra, és a betegek egyedül is alkalmazhatják. Ilyen lehet például a tünetnapló írása, az önmegfigyelés, a tünetek gyakoriságának és intenzitásának pontozása jól végrehajtható számítógépes programokkal. Ha egy tízes vagy százas skálán megbecsüljük a tünetek intenzitását, akkor jól lehet követni az állapotváltozásokat. Közhely, de igaz, hogy a szó elszáll, az írás megmarad – ha le kell írni a tünetek változását, világosabban követhet? a betegség alakulása. Ráadásul rejtett összefüggések is el?jöhetnek: mi lehetett a hátterében annak, amikor kevésbé voltak intenzívek a tünetek? 

Csoportos és vezetett önsegítés

Ahhoz, hogy egy személy jobbítani tudjon saját állapotán, információkra van szüksége. A pszichoedukáció információnyújtáson, oktatáson alapuló módszereket jelent. A beteg, illetve családtagjai megismerik a betegséget, a kezelési módszereket, ezáltal motiváltabbak lesznek. Ma már sok ilyen lehet?ség van: könyvek, internetes források, a média ismeretterjeszt? m?sorai. A pszichoedukáció megkönnyítheti a szakemberek felkeresését, kiegészítheti a pszichoterápiákat, de enyhébb zavarok esetén önmagában is sokat segíthet. A csoportos önsegítésnek két alapvet? formája van: a tiszta önsegítés azt jelenti, hogy a kliens nem vesz igénybe szaksegítséget, azaz saját magára, illetve betegtársaira hagyatkozik. A vezetett önsegítés esetében azonban van valaki, aki nem orvos vagy pszichológus, hanem például egy távolabbi családtag, egy ápolón? vagy szociális munkás, és ? követi nyomon a kliens állapotát. A csoportos önsegítés az összetartás és a mintanyújtás révén hasznosabb lehet, mint az egyéni út. Persze olykor hátrányai is lehetnek, vannak ugyanis olyan csoporttagok, akik a változás igazi szándéka helyett csak panaszkodnak, egyfajta álarcot, álidentitást vesznek fel, némi büszkeséggel beszélnek arról, hogy ?k milyen komoly zavarral küzdenek, s a vállalt feladatokat nem hajtják végre. Emellett veszélyes lehet a szubkultúraképz?dés is: a hasonló zavarban szenved? betegek összezárnak, klikket alkotnak, így csoportos ellenállás léphet fel. Ez különösen jellemz? azokra az internetes fórumokra, amelyeket evészavaros betegek látogatnak, akik megtaníthatják egymást azokra a trükkökre, hogyan lehet becsapni a környezetet, a szül?ket, a kezel?ket. Ezek az úgynevezett pro-ana és pro-mia oldalak – veszélyességük egyértelm?. Evészavarokkal küzd?knek ezért inkább a vezetett önsegít? csoportok ajánlottak.

Hogyan segíthet a szül??

A különböz? terápiás módszereket kombinálni is lehet. Az önsegítésnek akkor is helye van a kezelésben, ha egyéb módszerek alkalmazására is sor kerül (gyógyszeres kezelés, egyéni, csoport- vagy családterápia). A terápiák integrációja hatékony lehet az evészavarokban szenved?k ellátásában. A különböz? terápiás eszközöket általában lépcs?zetes formában alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy a beteg kezdetben alacsony szint? ellátásban részesül, s ha ez nem vezet eredményre, a második lépcs?ben komolyabb kezelést kap. Ennek a terápiás hierarchiának a csúcsán a speciális kórházi osztályon történ? kezelés áll. A lépcs?zetes ellátás els? fokozata a pszichoedukációt és az önsegítést jelenti. Ez utóbbiban támpontot nyújthatnak a megel?zés szempontjai is: mit kell elkerülni ahhoz, hogy ne alakuljon ki evészavar. Egy angol szakember, Peter Slade foglalta össze a megel?zés szempontjából fontos „tízparancsolatot”, azaz hogy mit javasol a szül?knek ahhoz, hogy gyermekükben ne alakuljon ki evészavar: 

Ne kövess el testi bántalmazást!

Ne kövess el szexuális visszaélést!

Ne csinálj nagy ügyet az ételb?l vagy az evésb?l!

Ne csinálj nagy ügyet a testsúlyból és az alakból!

Mutass szeretetet gyermekednek, anélkül hogy túlságosan óvó vagy túlkontrolláló lennél!

Ne állíts teljesíthetetlen mércét a gyereked elé!

Ne ragaszkodj mindig a tökéletes viselkedéshez!

Inkább a jelenben elért kis eredményeket jutalmazd, ne a jöv?beli nagy célokat hangsúlyozd!

Bátorítsd gyermeked függetlenedését!

Bátorítsd a gyerekedet abban, hogy legyen társasága, és keressen kapcsolatot más gyerekekkel!

Családi stresszhelyzetek és egyéni felel?sség

Hazai körülmények között általában két önsegít? kalauzt ajánlunk evészavaros klienseinknek. Az egyiket egy angol szakember, Peter Cooper írta bulimiásoknak, magyarul Farkaséhség címen jelent meg. Ez egy hatlépcs?s, kognitív viselkedésterápiás alapú önsegít? programot tartalmaz:

Önmegfigyelés: az étkezés rendszeres írásos rögzítése, hogy pontosan követni lehessen, mi történik.Étkezési terv kialakítása: annak eldöntése, hogy milyen étkezési minta megfelel?, és megpróbálni ragaszkodni hozzá.A beavatkozás megtanulása: milyen körülmények okoznak falásrohamokat, és milyen dolgokat lehet megpróbálni az ilyen események megel?zésére. Problémamegoldás: annak megtanulása, hogyan kell megfogalmazni azokat a problémákat, amelyek az evési nehézségeket okozzák, és hogyan lehet bánni velük.A diétázás kiiktatása: a fogyasztott ételek választékának rendszeres b?vítése.A gondolkodás megváltoztatása: néhány olyan hiedelem azonosítása, amelyek az evési nehézségek alapját képezik, és azok módosításának megkísérlése.

Egy-egy ilyen lépés gyakorlása általában 1–3 hetet vesz igénybe. Ha az egyik lépés sikeres, lehet továbbhaladni a programban. Egy másik önsegít? kalauz családoknak készült, és a családszemléleten alapul (Túry, 2005). A szüleikkel él? fiatal, tizenéves vagy huszonéves kliensek esetében ugyanis a családterápia a leginkább ajánlott módszer. Ennek hátterében az állhat, hogy az evés és az étel sok családi érzelmi jelentést hordoz, így a családi feszültségek kifejezésére az evéstünetek alkalmasak lehetnek. Fontos, hogy mindemellett a családot ne kritizáljuk, hanem segít? partnerekként vonjuk be a családtagokat, mert igen sokat tudnak segíteni a hétköznapi feszültségek kezelésében. Ebben a kiadványban a család bevonásának a lehet?ségeir?l esik szó, olyan feladatokkal, amelyeket az evészavarban szenved? gyermek és családja otthon kipróbálhat. Egy gyakori és igen hasznos feladatot említve: a kölcsönös kérések játéka azt jelenti, hogy minden családtag kérjen valamilyen rendszeres ismétl?d? és mérhet? viselkedést a többiekt?l (mit csináljon vagy mit ne csináljon a másik). Vétójog is van, ez esetben más kérést kell megfogalmazni. Alkudni is szabad, de ha megszületik a végs? megállapodás, annak a betartása kötelez?. Ez a játék rendkívüli módon feler?síti a családon belüli kölcsönös felel?sséget – ami gyors csökkenést eredményezhet a családi stressztényez?kben –, másrészt megn? a kliens saját felel?ssége is testi állapota iránt.

Túry Ferenc – Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet