A legtöbb európai országban és Észak-Amerikában a szexualitást hagyományosan csak a házasságon belül tartották elképzelhet?nek, azon kívül tabunak számított. Ez a felfogás az egyén számára azt írta el?, hogy házasodjon meg (alapítson családot), s ebben a törvényes párkapcsolatban kizárólagos jogot szerezhet a másik személy szexuális „elérésére”. Ezekben a társadalmakban egyrészt helytelenítették és tiltották a házasság el?tti nemi életet, másrészt b?ncselekménynek tekintették a házasságtörést. Ennek valószín?leg az lehet az alapja, hogy az ókorban a szigorú zsidó-keresztény jog szerint a házasságtörés büntetése a halál volt. A XVII-XVIII. századi amerikai keresztény kolóniákban már „csak” súlyos b?ncselekménynek számított  a n?k által elkövetett házasságtörés. A büntetés ugyan már nem halálra kövezés volt, de a közösség megvetése és a kiközösítés mellett akár börtönbüntetés is járhatott érte.Hasonló korlátozások érvényesek a n?kre a mai hagyományos muszlim társadalmakban is Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, ahol az Iszlám törvényein alapuló normák korlátozzák a társas érintkezést, viselkedést. Eszerint a n?ket halálra ítélhetik, ha b?nösnek találják a házasságtörés vádjában, s ez nem is ritka ebben a világban. A szexuális viselkedés szigorú korlátozásának ugyanakkor vannak pozitív hatásai is a közösség életében. Például a szexuális úton terjed? globális betegségek, járványok (pl. az AIDS) drámaian kisebb mértékben jelentkeztek az észak-afrikai muszlim közösségekben, mint a térség nem muszlim vallású csoportjaiban, amelyekben a fert?zés majdnem tizenhétszer magasabb volt a feln?ttek körében.

A házasság vajon mi?

Nehéz általános megállapításokat tenni a házasságról, hiszen a vele kapcsolatos elvárások, szabályozás és norma kultúránként igen sokféle lehet. Alapvet?en egy törvényes szerz?dés a házastársak között, amely rögzíti a jogaikat és kötelezettségeiket egymással kapcsolatban, gyermekeik viszonylatában és rokonságukkal szemben.

Az evolúciós pszichológusok szerint viszont a házasság tulajdonképpen egy „szaporodással kapcsolatos  implicit szexuális szerz?dés” a feleség és a férj között. Kölcsönös elkötelez?dést jelent, amely magában foglalja a másik szexuális elérésének jogát (ez persze nem feltétlenül jelent kizárólagosságot). Az ilyen kapcsolat várhatóan kitart a terhesség, a szoptatás és a gyereknevelés id?szakában is. Bizonyos értelemben a házasság törvényesíti a gyerekvállaló pár társadalmi státuszát.

Ezt az érdekes koncepciót számos vizsgálati eredmény is igazolja. Néhány társadalomban a közösség addig nem ismeri el a megkötött házasságot, vagy addig nem kezeli házasként a párt, amíg gyerekük nem születik (pl. az Andamán-szigeten vagy Kelet-Nigériában). Egy 45 társadalmat felölel? kutatásban azt találták, hogy a gyermektelen házaspárok 50 százalékkal nagyobb eséllyel váltak el, mint azok, akik egy gyereket neveltek, és kétszer nagyobb volt a válás valószín?sége a kétgyerekes párokhoz képest. A három vagy annál több gyereket nevel?khöz viszonyítva pedig négyszer nagyobb eséllyel váltak el a gyermektelenek. Hasonló eredményr?l számolt be Betzig (1989), aki világszerte 160 társadalmat tanulmányozva arra jutott, hogy a válások második leggyakoribb oka a terméketlenség. Ha a házasság valóban a gyerekvállalásról szóló implicit szerz?dést jelenti, akkor érthet?, miért növeli egy kapcsolat felbomlásának valószín?ségét a szaporodás sikertelensége. A házasságok felbomlásának els?dleges oka világszerte a megcsalás, ami szintén összefügghet ennek a szerz?désnek a megszegésével. Hiszen a házasságon kívüli szex valójában a szaporodáshoz vezet? aktivitás „kihelyezése” a kapcsolatból, ami megnöveli mind a házasságon kívüli utód születésének, mind a házastárs elhagyásának esélyét.

A gy?r? szövetsége

A házasság ebben az értelemben tehát szaporodással kapcsolatos szövetséget jelent, amelynek alapvet? eleme a felek egymás iránti kölcsönös elkötelez?dése, ami magában foglalja a kapcsolat folytatását, a szexuális h?séget és az utódok felnövéséhez szükséges ráfordítás megteremtését. A szövetség összességében azt eredményezi, hogy a közösség is párként tekint az ilyen szálakkal egymáshoz köt?d?kre. Ezeket a kapcsolatokat pedig azért tekinthetjük „szaporodással kapcsolatos szövetségeknek”, mert az elkötelez?dés els?dleges célja a reprodukció.Bár két ember házassága személyes döntéseken alapul, a házasság implicit szaporodási szerz?dés koncepciója mégsem azt állítja, hogy az egyén célja a házassággal a szaporodás (egyéni, pszichológiai szint) – sokkal inkább azt, hogy a házasság feladata a szaporodás (funkcionális, evolúciós szint). Eszerint a házasság intézménye azért alakult ki, mert a házaspárok szaporodási sikeressége nagyobb volt, mint azoké a pároké, akik nem éltek egymással házasságban. Ez persze nem azt jelenti, hogy valamennyi házas emberben megfogalmazódott a szaporodás célja, vagy hogy a házassággal kapcsolatos törvények mind a szaporodás kinyilatkoztatására jöttek volna létre. Csupán azt jelenti, hogy a kétszül?s szövetségek azért válhattak elterjedtté, egyetemessé, mert hozzájárultak a reproduktív sikerességhez.

A régebbi evolúciós elméletek azt állítják, hogy a n?k „veleszületetten” el?nyben részesítik az er?forrásokkal rendelkez? férfit, aki képes megszerezni, felhalmozni és megosztani ezeket a forrásokat (az ún. domináns vagy magas státuszú férfiak). Újabb kutatások szerint viszont a n?k a hosszú távra szóló  párválasztáskor azokra a jelzésekre érzékenyek inkább, amelyek el?revetítik, hogy a férfi képes sok id?t a gyerekkel és a családdal tölteni, nem pedig az otthontól távol, az er?források megszerzésével foglalkozik, hogy a nap végén fáradtan térjen haza.

OK, de mégis miért nem házasodunk?

A modern liberális demokráciákban gyökeresen megváltozott mindaz, amit korábban például a családról, a párkapcsolatról vagy a nemi szerepekr?l gondoltak az emberek. Miközben az egyén életében rendkívüli hangsúly helyez?dik a párkapcsolatokra – s?t a vizsgálatok szerint a nyugati ember számára a boldogság egyik szinonimája a harmonikus párkapcsolat –, paradox módon a házasságkötések száma ezekben az országokban évr?l-évre csökken.Mivel a modern viszonyok között a házasságkötés már nem feltétele a legális szexuális együttlétnek, egy viszonylag új párkapcsolati forma, a LAT (living apart together – külön együttél?k) kezd elterjedni, amely tipikusan a nyugati világ középosztály-beli fiatal feln?tt korosztályára jellemz?. Önálló egzisztenciával, lakással, jó fizetéssel rendelkez? n?kr?l és férfiakról van szó, akik nem adják fel anyagi függetlenségüket az összeköltözés kedvéért, és bár elkötelezett párkapcsolatban, de nem egy háztartásban élnek.* Ezekben a kapcsolatokban természetesen megélhetik a valakihez tartozás élményét, és a sz?kebb (általában baráti, esetleg rokoni) ismer?si kör is párként tekint rájuk. Mivel azonban összetartozásukat nem hirdetik ki a kultúrára jellemz? módon (házasság), és még csak élettársi vagyonközösséget sem alkotnak, hiszen nem élnek együtt, egy kisebb-nagyobb kapcsolati probléma esetén a LAT kapcsolat különösebb nehézség nélkül felbontható.A fejlett jóléti társadalmak népesedési mutatói igen alacsonyak (egy n? átlag 1-2 gyereket szül), a gazdaságilag felzárkózó régiókban azonban, ahol a n?káltalános jogfosztottságban élnek, jóval magasabb a gyermekáldás (4-6). Ez számos kérdést vet fel. Ha nem kötelez? házasodni, akkor nem tesszük? Ha nem kötelez? szaporodni, akkor nem vállalunk gyereket? De a legf?bb kérdés talán az, hogy boldogabbak, elégedettebbek vagyunk-e mindett?l?

Akkor miért házasodunk mégis?

A választ talán legszemléletesebben a párkapcsolati elégedettséggel összefügg? pszichológiai vizsgálatok adják meg. A párkapcsolati elégedettség a partnerr?l és a kapcsolatról alkotott szubjektív élmény, amely számos pszichológiai tényez?vel, így a nemi szerepekkel is összefügg. Több kutatásban is azt találták, hogy azokban a kultúrákban, ahol a nemi szerepek (és az ezzel összefügg? házastársi munkamegosztás) elmozdultak az egyenrangúság felé, ott a felek elégedettebbek, mint a hagyományosabb nemi szerepeket m?ködtet? kultúrákban (ahol nem sikerült szakítani a n?k jogfosztottságán alapuló beállítódással). A nemi egyenjogúság társadalmi beágyazottságát segít? törvények (pl. az anya addig mehet államilag támogatott gyermeknevelési szabadságra, ameddig az apa is vállal ilyet) végs? soron a kiegyensúlyozottabb kapcsolatot, a felek egymás kölcsönös megbecsülését és elégedettségét szolgálják. Ezekben a házasságokban több gyerek születik, kevesebb a válás és nagyobb a párkapcsolati elégedettség, mint a hagyományos nemi szerepekb?l kitörni nem tudó párkapcsolatokban.

*Kapitány Balázs szociológus publikált egy kutatást a jelenségr?l ’Látogató párkapcsolatok’ Magyarországon címmel 2012-ben a Szociológiai Szemlében.