Autizmus spektrumzavar feln?ttkorban
Szemléletváltozás
Több mint 70 év telt el azóta, hogy Kanner és Asperger szinte egy id?ben, de egymástól függetlenül közölték els? autista eseteik leírását, és ez id? alatt jelent?sen változott az autizmussal kapcsolatos felfogásunk.
Az egyik leglényegesebb változás az autizmus spektrum-szemlélete, ami azt jelenti, hogy az ASD tünetei nem igen-nem jelleggel, hanem az autizmusra nagyon jellemz?t?l a neurotipikusig terjed? skálán bármilyen súlyossággal jelentkezhetnek. Elég gyakori, hogy a különböz? tünetdimenziók (kölcsönös társas kapcsolatok és kommunikáció zavara, besz?kült érdekl?dés, rugalmatlanság, szenzoros érzékenység eltérései) különböz? mértékben sérülnek egy adott személynél.
A másik változás annak felismerése, hogy a tünetek megjelenését jelent?sen befolyásolja a környezet. Támogató, toleráns, jól alkalmazkodó környezetben még a súlyos tünetek is sokáig rejtve maradhatnak, míg az egyén alkalmazkodási képességét meghaladó elvárások, stressz, érzéketlen vagy heves érzelmekkel teli, esetleg bántalmazó közeg még enyhébb tünetek esetén is súlyos panaszokat okozhat.
Ezek alapján a diagnózis késését sok minden magyarázhatja. A jó intellektus és a jó nyelvi készségek tipikusan nehezíteni szokták az id?ben való észlelést – különösen, hogy néhány évtizeddel ezel?ttig általános volt a nézet, hogy az autizmus szinte mindig értelmi elmaradással is együtt jár. Ha egy ilyen kisgyerek még tehetséges is valamiben, akkor könnyen „kis professzor” lesz bel?le, és furcsaságait, nehéz kapcsolatteremt? képességét ennek tudják be. Ugyanígy, a nagyon óvó, támogató, elnéz? környezet sokszor „kipótolja” vagy alkalmazkodik az ASD-vel él? gyermek fogyatékaihoz, és így esetleg egyáltalán nem t?nik fel, hogy kortársai között nem találja fel magát, beszélgetni csak arról lehet vele, ami az érdekl?dési körébe esik, és még az ilyen „beszélgetés” is sokszor a gyermek el?adásának csendes hallgatását jelenti. ASD-vel érintett kislányoknál gyakori, hogy besz?kült érdekl?dési körükbe olyan, szociálisan elfogadottabb, és ezért a környezetüknek kevésbé felt?n? témák tartoznak, mint például az állatok vagy a környezet védelme.
Feln?ttkori diagnózis
Azokat, akik feln?ttkorukban jelentkeznek vizsgálatra ASD ügyében, leggyakrabban a társas kapcsolataikban jelentkez? tartós és általában súlyos nehézségek indítják erre. Esetleg környezetük tagjai (partner, barát) javasolják, vagy társuló pszichiátriai betegségek indokolják a vizsgálatot. Általában arról számolnak be, hogy gyerekkoruktól kezdve nem voltak barátaik, társaságban félénkek voltak, egy-két f?nél nagyobb társaságban nem találták fel magukat, összezavarodtak, nem tudták követni, hogy a többiek mir?l beszélnek. Utóbbit sokan úgy interpretálják, hogy nem tudnak „a semmir?l csevegni”. Gyakori, hogy nehezen értik a humort, esetleg társaik élcel?désének céltáblái vagy fizikai bántalmazás áldozatai lesznek. Akik szociálisan elfogadóbb környezetben n?nek fel, gyermekkorukban van néhány barátjuk és többé-kevésbé képesek a kortársaik között boldogulni, legkés?bb a kamaszkor végén vagy fiatal feln?ttkorukban, a társas kapcsolatok bonyolultabbá válásával néznek szembe nehézségekkel. Egy romantikus kapcsolat kialakítása vagy fenntartása, az iskolai vagy munkahelyi versenyben való helytállás, taktikázás sokszor megoldhatatlan kihívást jelent, és felszínre hozza az addig rejtve lév? nehézségeket, esetleg más pszichés zavarok megjelenéséhez vezet. Alvászavarok, szorongásos zavarok vagy depresszió az ASD-vel él?k mintegy 40 százalékánál észlelhet?k, és sokszor az ezek miatt történ? vizsgálat során ébred gyanú a szakemberben, hogy a panaszok hátterében ASD is lehet. A feln?ttkori ASD diagnosztika lényegében megegyezik a gyermekkorban szokásossal. Alapját minden esetben a kisgyermekkori fejl?dés feltárása jelenti, mert jelenlegi tudásunk szerint az autizmusra jellemz? tünetek legintenzívebben 4-5 éves kor el?tt jelennek meg mindenkinél. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a vizsgálat során a szül?t vagy id?sebb testvért is alaposan ki lehessen kérdezni. A vizsgálat további része arra irányul, hogy az ASD tüneteinek (nem csak a társas kapcsolatok nehézségei!) megjelenését keressük a személyes életútban, valamint feltárjuk, hogy fennáll-e egyéb pszichés probléma, ami az ASD-vel járó panaszokat súlyosbíthatja, és önmagában is kezelést igényelhet. Még a fejlett egészségüggyel rendelkez? államokban is nagy problémát jelent, hogy alig van a feln?ttkori autizmus diagnosztikájában járatos szakember. Az ASD jelenleg egyetlen ismert kezelési módot jelent? – a magtüneteket célzó és feln?ttkorban is alkalmazható – gyógypedagógia fejlesztés (vagy az ennek szempontrendszerét figyelembe vev? pszichoterápiás kezelés) lehet?ségei pedig a témában járatos szakemberek hiányában még sz?kösebbek.
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
ADHD - a láthatatlan betegség
Október: az ADHD tudatosság hónapja
A „láthatatlan betegség” kifejezés gyakran használatos az ADHD (attention deficit or/and hyperactivity disorder; figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar) meghatározására a tudáshiány és a betegség körül ...
Tévhitek az ADHD-ról
Egyre gyakoribb, hogy valakir?l azt halljuk, ADHD-s – ez azonban korántsem jelenti azt, hogy igazán jól ismert lenne ez a kórkép. Épp ellenkez?leg, a mai napig sok tévhit övezi az ADHD-t, más néven a ...
Harcm?vészet autizmussal, ADHD-val, Down-szindrómával?
A Lukácsi Tamás vezette Athlészisz Alapítvány nem kisebb feladatra vállalkozott, mint bevonni az értelmileg akadályozott s egyéb speciális nevelési igény? gyerekeket a küzd?sportok világába. A ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
