Hirdetés

Autizmus spektrumzavar feln?ttkorban

Az autizmus spektrumzavar (autism spectrum disorder, ASD) dönt?en genetikailag meghatározott, a születést?l fennálló idegrendszeri fejl?dési zavar, amit Európában leggyakrabban 3-4 éves kor között diagnosztizálnak, noha célzott vizsgálattal már jóval korábban is felismerhet?. Mégis, manapság nem ritka, hogy valaki feln?ttkorban jelentkezik el?ször vizsgálatra annak kiderítésére, hogy nála azonosítható-e az ASD. Mi lehet ennek az oka?
Autizmus spektrumzavar feln?ttkorban

Szemléletváltozás

Több mint 70 év telt el azóta, hogy Kanner és Asperger szinte egy id?ben, de egymástól függetlenül közölték els? autista eseteik leírását, és ez id? alatt jelent?sen változott az autizmussal kapcsolatos felfogásunk.

Az egyik leglényegesebb változás az autizmus spektrum-szemlélete, ami azt jelenti, hogy az ASD tünetei nem igen-nem jelleggel, hanem az autizmusra nagyon jellemz?t?l a neurotipikusig terjed? skálán bármilyen súlyossággal jelentkezhetnek. Elég gyakori, hogy a különböz? tünetdimenziók (kölcsönös társas kapcsolatok és kommunikáció zavara, besz?kült érdekl?dés, rugalmatlanság, szenzoros érzékenység eltérései) különböz? mértékben sérülnek egy adott személynél.

Hirdetés

A másik változás annak felismerése, hogy a tünetek megjelenését jelent?sen befolyásolja a környezet. Támogató, toleráns, jól alkalmazkodó környezetben még a súlyos tünetek is sokáig rejtve maradhatnak, míg az egyén alkalmazkodási képességét meghaladó elvárások, stressz, érzéketlen vagy heves érzelmekkel teli, esetleg bántalmazó közeg még enyhébb tünetek esetén is súlyos panaszokat okozhat.

Ezek alapján a diagnózis késését sok minden magyarázhatja. A jó intellektus és a jó nyelvi készségek tipikusan nehezíteni szokták az id?ben való észlelést – különösen, hogy néhány évtizeddel ezel?ttig általános volt a nézet, hogy az autizmus szinte mindig értelmi elmaradással is együtt jár. Ha egy ilyen kisgyerek még tehetséges is valamiben, akkor könnyen „kis professzor” lesz bel?le, és furcsaságait, nehéz kapcsolatteremt? képességét ennek tudják be. Ugyanígy, a nagyon óvó, támogató, elnéz? környezet sokszor „kipótolja” vagy alkalmazkodik az ASD-vel él? gyermek fogyatékaihoz, és így esetleg egyáltalán nem t?nik fel, hogy kortársai között nem találja fel magát, beszélgetni csak arról lehet vele, ami az érdekl?dési körébe esik, és még az ilyen „beszélgetés” is sokszor a gyermek el?adásának csendes hallgatását jelenti. ASD-vel érintett kislányoknál gyakori, hogy besz?kült érdekl?dési körükbe olyan, szociálisan elfogadottabb, és ezért a környezetüknek kevésbé felt?n? témák tartoznak, mint például az állatok vagy a környezet védelme.

Feln?ttkori diagnózis

Azokat, akik feln?ttkorukban jelentkeznek vizsgálatra ASD ügyében, leggyakrabban a társas kapcsolataikban jelentkez? tartós és általában súlyos nehézségek indítják erre. Esetleg környezetük tagjai (partner, barát) javasolják, vagy társuló pszichiátriai betegségek indokolják a vizsgálatot. Általában arról számolnak be, hogy gyerekkoruktól kezdve nem voltak barátaik, társaságban félénkek voltak, egy-két f?nél nagyobb társaságban nem találták fel magukat, összezavarodtak, nem tudták követni, hogy a többiek mir?l beszélnek. Utóbbit sokan úgy interpretálják, hogy nem tudnak „a semmir?l csevegni”. Gyakori, hogy nehezen értik a humort, esetleg társaik élcel?désének céltáblái vagy fizikai bántalmazás áldozatai lesznek. Akik szociálisan elfogadóbb környezetben n?nek fel, gyermekkorukban van néhány barátjuk és többé-kevésbé képesek a kortársaik között boldogulni, legkés?bb a kamaszkor végén vagy fiatal feln?ttkorukban, a társas kapcsolatok bonyolultabbá válásával néznek szembe nehézségekkel. Egy romantikus kapcsolat kialakítása vagy fenntartása, az iskolai vagy munkahelyi versenyben való helytállás, taktikázás sokszor megoldhatatlan kihívást jelent, és felszínre hozza az addig rejtve lév? nehézségeket, esetleg más pszichés zavarok megjelenéséhez vezet. Alvászavarok, szorongásos zavarok vagy depresszió az ASD-vel él?k mintegy 40 százalékánál észlelhet?k, és sokszor az ezek miatt történ? vizsgálat során ébred gyanú a szakemberben, hogy a panaszok hátterében ASD is lehet. A feln?ttkori ASD diagnosztika lényegében megegyezik a gyermekkorban szokásossal. Alapját minden esetben a kisgyermekkori fejl?dés feltárása jelenti, mert jelenlegi tudásunk szerint az autizmusra jellemz? tünetek legintenzívebben 4-5 éves kor el?tt jelennek meg mindenkinél. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a vizsgálat során a szül?t vagy id?sebb testvért is alaposan ki lehessen kérdezni. A vizsgálat további része arra irányul, hogy az ASD tüneteinek (nem csak a társas kapcsolatok nehézségei!) megjelenését keressük a személyes életútban, valamint feltárjuk, hogy fennáll-e egyéb pszichés probléma, ami az ASD-vel járó panaszokat súlyosbíthatja, és önmagában is kezelést igényelhet. Még a fejlett egészségüggyel rendelkez? államokban is nagy problémát jelent, hogy alig van a feln?ttkori autizmus diagnosztikájában járatos szakember. Az ASD jelenleg egyetlen ismert kezelési módot jelent? – a magtüneteket célzó és feln?ttkorban is alkalmazható – gyógypedagógia fejlesztés (vagy az ennek szempontrendszerét figyelembe vev? pszichoterápiás kezelés) lehet?ségei pedig a témában járatos szakemberek hiányában még sz?kösebbek.

2020-02

2020-02 lapszámban megtalálható

Hirdetés
Éves print el?fizetés
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap | óra | perc | mp

Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!

Kosár Előfizetek

MiPszi Aktuál (MAT)

Család

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Mipszicske

Munkapszichológia

Önismeret

Párkapcsolat

Opinion - Elmélkedések szerz?inkt?l

IN ENGLISH

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.