Ötévesen rendkívül er?s a képzelete, folyton képeket lát, a hallucinációit gyakran er?s fényvillanások kísérik. Nyolcévesen elmerül apja könyvtárában. Magának való gyerek, er?s hajlama van a misztikára. Soha nem érinti meg mások haját, mindig kiszámítja az ételének a köbtartalmát. Folyton a találmányaival foglalkozik, sokat vizionál, álma a Niagara-vízesés erejének kiaknázása. Egészsége esend?, sokat betegeskedik. A memóriája fotografikus. Mindent megszámol, fejben végez el bonyolult matematikai m?veleteket, integrálszámítást. A tanárai emiatt csalással vádolják, de végül felfigyelnek rendkívüli matematikai képességeire. Közben olyan gyenge rajzból, hogy majdnem kibukik az iskolából… Élete végén, 85 évesen egyedül él egy hotelszobában, és a város galambjainak etetésével – és állítása szerint a velük való kommunikációval – tölti utolsó napjait.

Talán a Niagara-vízesés kapcsán már derengeni kezdett az olvasónak, hogy a rendkívüli képességekkel bíró feltaláló, Nikola Tesla gyermekkorának, majd élete végének leírásáról van szó. A „…” után eltelt hatvan évben kényszerek, bipoláris zavar és szociális beilleszkedési nehézségek közepette az emberiséget megváltó találmányok tömegét hozta létre, többek között óriási szerepe volt a Niagara-vízesés erejének kiaknázásában.

A pszichiátriai zavarok megjelenése szükséges rossz, és szerves része az alkotói létnek, vagy csak a meg nem értés, a szokásostól való eltérés okozza? A tehetség mint deviancia könnyen pszichiátriai diagnózisokba futhat egy sz?k normalitásképhez ragaszkodó közegben, ugyanakkor a tehetség egyértelm?en deviancia, még ha pozitív is.

Hipersztrádák találkozása

Az autista tehetségek jellemz?je, hogy szakért?vé válnak az ingerek ismétl?d? mintáinak felismerésében. Autizmus esetén számos zavaró jellemz? okoz nehézséget, de ezek együttese alkotó gondolkodáshoz vezethet a mintakeresés által. 

Az autistákra jellemz? er?s rendszerezés, hiperszisztematizáció magyarázza az autizmus több jellemz?jét is, így a sz?k érdekl?dést, ismétl?d? viselkedést, a változással szembeni ellenállást, az azonosság igényét. A túlrendszerezés szempontjából a legjobb, ha minden állandó, és egyszerre csak egy dolog változik, mert így jól követhet?, hogy mi mit okozhat, és ismétléssel ellen?rizhet?, hogy minden alkalommal ugyanaz lesz-e az eredmény. Mindez kiszámíthatóvá teszi a világot, ami egyébként az autista számára kiszámíthatatlannak t?nik, f?leg a társas térben. Ez még nem a kreativitást értékel? listákon megjelen? jellemz?, mégis, a mintázatszabályok keresése által az új megoldások megtalálása irányában hat a hiperszisztematizáció.

Hiperszisztematizálás = tehetség?

A szisztematizálás a rendszerek elemzésére vagy felépítésére irányuló kognitív törekvés. A rendszer lényege, hogy szabályokat követ, és a rendszerezéskor a rendszert irányító szabályokat kell azonosítani, hogy megjósolható legyen, mi fog következni. Például: lenyomom a kilincset, kinyílik az ajtó; ha vasárnap van, akkor nincsen iskola; páros számok összeadásával mindig páros számot kapunk. Szabályozott társas helyzetekben az autisták is nagyon jól teljesítenek. A hiperszisztematizálást önmagában még nem feltétlenül kíséri tehetség irányú fejl?dés. A kiemelked? teljesítményhez többféle idegrendszeri funkció és képességkombináció együttese vezethet, vagyis bizonyos területeken megjelen? eltérések egyéb különlegességekkel együtt akár el?nyt is jelenthetnek. Az autizmus esetén jellemz? érzékszervi túlérzékenység és a részletekre való kiváló odafigyelés kifejezetten támogatja a magas szint? rendszerez? gondolkodást. 

Az autizmus spektrumzavar esetén különösen ismert probléma az ingerfeldolgozás és -sz?rés zavara. A hiper- és hipoérzékenység gyakran jellemzi az atipikus idegrendszeri fejl?dést. A részletekre való kiváló odafigyelés maga is az érzékszervi túlérzékenység következménye. A hiperszenzibilitás szenzoros, tehát feldolgozás szempontjából korai, a feldolgozás elején történ?, vagyis alacsony szint?. Emiatt a m?ködésben tapasztalható érzékszervi sajátosságok már a korai fejl?dési szakaszban befolyásolhatják az információk feldolgozását. Egyrészt jelent?s diszkomfortérzést és szorongást okozhatnak, másrészt az érzékszervi túlterhelés miatt az ingerek mintázatokba rendezése által szokatlan kognitív teljesítményekre is hajlamosítanak. Az érzékszervi túlérzékenység, amely a részletekre való kiváló odafigyelést eredményez, a hiperszisztematizálás el?feltétele, ami viszont a mintafelismerés és kiemelked? intellektuális teljesítmény felé vezet? út lehet.

Hogyan támogathatjuk a neurodiverz fejl?dést?

Mindezen agyi folyamatok azonban csak akkor tudnak teljesítmények felé vezet? fejl?déssé válni, ha a környezet legalább alapszinten képes támogatni ezt. Nem kell túl nagy felhajtásra gondolni. Nyilván a megismer?-fejleszt? környezet, az odafigyelés és még nagyon sok egyéb tekintetében van feladat ezekkel a különleges egyénekkel. Alapvet?en azonban a környezetnek három tekintetben kell mindenképpen megfelelnie:

1. Tiszta, következetesen betartott szabályokEzek biztonságot adnak mindenkinek, és nem csak azokat segítik, akiknek nehézséget okoz a szabályok követése, vagy szabályok hiányában súlyos szorongásokat élnek át.

2. Kevesebb = többSzintén mindenkinek segít, ha nem érzi elárasztva magát szabályokkal, feladatokkal, tanulnivalókkal. A tiszta szabályok legyenek betonból, de mindig csak egy-egy lépést szabad haladni, különben tarthatatlan helyzet alakul ki.

3. Tevékenységben tartásSenki nem szeret unatkozni, az értelmes tevékenység fejleszt és megnyugtat. Az üresjáratok okoznak feszültséget és káoszt, amellett, hogy tevékenység és tapasztalat nélkül bárminek a megtanulása és általában a fejl?dés nem lehet sikeres.

Ennek a három alapszabálynak bármely helyzetre történ? adaptálásával a sokféleség valóban értékké válhat.

Rugalmasság az extremitás évszázadában

Már most látszik, hogy a 21. század az extremitás százada. Ez megmutatkozik a természeti jelenségek minden terén – a földrengésekt?l kezdve a növény- és állatvilág módosulásain keresztül az éghajlatváltozásig –, és egészen az emberi agy fejl?déséig elér. Az árvíz, a h?mérséklet-ingadozás, a növény- és állatfajok diverzitása, illetve a fajok elt?nése természetes. A szokatlan ezek mértéke. Ugyanez igaz az emberi agy változására. Mindig voltak különlegességek, és a társadalom rugalmasságán, befogadóképességén múlott, hogy mi lett ezekkel – ártalmasoknak vagy kiaknázhatóknak ítéltettek.

Minden a felkészültségen múlik. A természeti er?k és azok átalakulása is el?nnyé fordítható, ha képesek vagyunk változtatni a korábbi szemléleten, viselkedésen, életmódon. Mindig is a változáshoz való alkalmazkodás volt az emberiség egyik legnagyobb túlélési eszköze. Napjainkban nehezített pályán járunk, hiszen a korábbiaknál sokkal gyorsabban kell új megoldásokat találnunk, és ezekhez új szemléletet, viselkedést és életmódot felépítenünk.

A különleges idegrendszeri szervez?dés ebben kétféleképpen is segít. Els? menetben társadalmi-kulturális változásokra ösztönöz, másrészt ennek sikere által kreatív agyak tömege segíthet megküzdeni a gyors változásokkal, és el?nnyé tenni az extremitást azáltal, hogy a normalitás határait tágítjuk, vagy akár a normalitást kiegészítjük olyasmikkel, amikr?l eddig másképpen gondolkodtunk.

Amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, rendelje meg  online magazinként több, mint 10%-os kedvezménnyel!

Amennyiben nyomtatott formában szeretné olvasni, itt tudja megrendelni akár egy  csomagban  A kutya lelke cím? kiadványunkkal.