Az 1500-as évek egyik legnagyobb polihisztora, a svájci Paracelsus szerint „aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik, mint a szamóca, az semmit sem tud a sz?l?r?l”. Ha a szakemberek a kertészetekben úgy gondolkodnának, mint ahogyan az oktatási intézményekben, a kertészet számára Szamócácska lenne a kiválóság. 

Nyilván Sz?l?cskét fel kellene zárkóztatni, mert májusban, mire Szamócácska már szépen virít, Sz?l?cske még nagyon keveset ért el. Nyár van, Szamócácska kiválóan teljesít, üvegekben a lekvár. Sz?l?cske még mindig nem mutat nagy haladást. Talán ha kapna egy SNI (sajátos nevelési igény) státuszt, az segítene. A kertészek erre még nem gondoltak.

Ha az oktatás megértené, hogy a sz?l?cskék nem fogyatékosok, gyengék, elmaradottak vagy lusták, hanem természetes fejl?dési utat járnak be, akkor nem vágnák ki a sz?l?csketöveket. És még nem szóltunk a vadrózsácskákról, ahol másféle és még súlyosabb problémákkal szembesülünk.

Paracelsus az inkluzív szemléletr?l ír, amely szerint a sokféleség érték. Ma ezt egy szóval neurodiverzitásnak nevezik. A neurodiverzitás alapelve az, hogy a sokféleség jó, és hogy az emberek úgy értékesek, amilyenek, és jobb nem er?ltetni vagy kényszeríteni ?ket arra, hogy mindannyian normálisok legyenek (bármit is jelent normálisnak lenni).

A neurodiverz spektrum sajátosságai

A neurodiverzitás spektruma a fogalomból adódóan nagyon széles. Az atipikus idegrendszeri fejl?dés különböz? szinten, formában és kombinációkban része ennek a spektrumnak. Tanulási, figyelem-, hiperaktivitás és autizmus zavar spektrumok gyakran együtt jelennek meg, mert egyazon ideghálózatok vannak érintve ezen eltérések esetében, így az átfedés természetes. S?t, a tehetségre jellemz? sajátosságok is részét képezik a neuroatipikus fejl?désnek. A neuroatipikus fejl?dés értékel?lista harminc eleméb?l legalább tíz a tehetségértékel? listákon is szerepel.

– Átlát helyzeteket, bonyolult szerkezeteket 

– Gyakran épít a megérzéseire 

– Téri-vizuális képességei kiválóak 

– Elkalandozik a figyelme, máskor pedig nagyon elmélyed valamiben 

– Hamar elunja magát, ha nem aktív 

– Sok kompenzációs technikát használ tudattalanul is 

– Kiemelked? a m?vészetek, technika, üzleti élet és/vagy a sport területén 

– Gondja van az autoritással

– Élménykeres? 

– Öntörvény? 

– Rendkívül érzékeny érintésre, ruhákra, szagokra, fényre és/vagy hangokra

A tehetség a normalitásnak nem felel meg, mert bár kívánatos, de nem tipikus (vegyük most ezeket a normalitás kritériumainak). A tehetség a neurodiverzitás egyik, az átlagosnál jobban elfogadott formája, de jellemz?en már csak akkor tekinti a társadalom értéknek, amikor teljesítményekben is megjelenik. A tehetség is deviancia, mert eltérés, a szokásos fejl?dést?l, viselkedést?l, attit?dökt?l és végül teljesítményekt?l deviál, de vannak olyan tehetségek, akiknek ez nem okoz gondot, mert jól tudnak illeszkedni, és/vagy a környezet elég rugalmas, és nem veti ki magából ?ket.

Tovább bonyolítja a társadalom és a tehetség kapcsolatát, hogy a fentiek mellett a csomagba tartozhatnak olyan pszichiátriai diagnózisokba sorolt jellemz?k, amelyek a bipoláris, skizofrén vagy epilepsziás címkékkel vannak jegyezve az orvostudományban.

Deviáns zsenik

A 19. században élt Cesare Lombroso itáliai kórboncnok, kriminológus írásaiban életrajzi adatokkal bizonyította számos kiváló alkotó, például Mozart, Burns és John Stuart Mill esetében a mentális zavarokat. Adatai szerint a zsenik kis növés?ek, sápadtak és soványak. Sok közülük balkezes, alkoholista, drogos, csavargó, és a tehetség ára melankólia, depresszió és neurózis.

Michael Fitzgerald ír pszichiáter napjainkban szintén életrajzokon alapuló munkáiban mutatja be a neurodiverz alkotókat. Írásaiban megjelenik például Albert Schweitzer polihisztor és autizmusa, George Patton tábornok, aki nehezen tanult meg olvasni, és az autizmus jelei is azonosíthatók nála. Gustave Flaubert a diszlexiája mellett epilepsziás is volt. Franz Kafka meglehet?sen magányos, befelé forduló emberként élt, sz?k érdekl?dési körrel. Ragaszkodott az egyformasághoz, nagyon érzékeny volt a zajra, emellett nyelvi problémái is voltak. Steve Jobsot sz?k érdekl?dési kör, szokatlan szemkontaktus és hanghordozás jellemezte. Mint feltaláló és üzletember, hatalmas mértékben hozzájárult a számítástechnika fejl?déséhez. Az egyformaság fontos volt számára. Gyenge szociális készségei voltak, de meggy?z?dése rendkívül inspiráló volt. Nárcisztikusnak tartották, merthogy úgy viselkedett, mint akire a szabályok nem vonatkoznak, de Fitzgerald szerint ez is az autizmushoz tartozó jelenség.

Az életrajzírók Szilárd Leó fizikust, a nukleáris láncreakció felismer?jét úgy írják le, mint aki szerette a magányt. Naiv személyiség volt, és gyakran tapintatlan. Autodidaktaként fejlesztette tudását. Mindez megfelel egy autista jellemz?inek. Emellett antiautoritárius és bomlasztó volt. Élménykeres?nek jellemzik, aki viszonylag rövid ideig tudta a figyelmét fenntartani. Ezek a figyelem- és hiperaktivitás zavar jelei. Fitzgerald megjegyzi, hogy az atombomba készítése körül igen sok autista azonosítható – Robert Oppenheimer, Teller Ede, Enrico Fermi, Klaus Fuchs. Megjegyzend? azonban az is, hogy nemcsak a nukleáris fizika területén van sok autista tudós, hanem általában a fizika és a matematika kifejezetten olyan tudomány, ahol el?ny az autista gondolkodásmód. Ráadásul az atombomba létrejöttéhez közvetve köze van a nagy fizikusok többségének. Isaac Newton vagy Albert Einstein is az autista fizikus példája. Richard Feynman Nobel-díjas kvantumfizikus szintén újdonság- és szenzációkeres? volt. Hatalmas képzel?ereje és sajátos személyisége miatt szintén megfelelhetne az autizmus diagnózisnak. Az ? tanácsa: „Légy fegyelmezetlen! Légy tiszteletlen! Légy eredeti! Dolgozz keményen! És koncentrálj arra, amit szeretsz!” 

Az életrajzokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a legkiemelked?bb alkotók között alig van olyan, aki ne kaphatna egy vagy több pszichiátriai diagnózist. Megjegyzend?, hogy az átlagos teljesítmény? populációhoz tartozók is mutathatnak pszichiátriai diagnózisszintet is elér? zavarokat anélkül, hogy klinikai esetek lennének. Az antipszichiátriai mozgalom szemlélete korai neurodiverzitás-szemléletnek is tekinthet?. A legfontosabb tézise szerint a legsúlyosabb lelki betegségek oka a rosszul m?köd? társadalom, nem pedig valamilyen biológiai tényez?.

Itt az ideje a normalitás újragondolásának!

Elgondolkodtató, hogy vajon a tehetségesnek nevezett elmék úgy különböznek-e a többségt?l, hogy a normalitás kategóriáját kimaxolják, vagyis extrém normálisok, vagy a normalitáshoz hozzá kell sorolnunk a szokásos idegrendszeri m?ködést?l eltér? különlegességeket, amelyek kiemelked? teljesítményekhez vezetnek. Így vagy úgy, a normalitást mint kategóriát id?szer? újragondolni, különösen, mert a neurobiológiai vizsgálatok jelzik, hogy a neuroatipikus fejl?dés megfelel? bels? és küls? tényez?k megléte esetén a kreatív tehetség alapja lehet.

Emellett talán még lényegesebb probléma, hogy a környezetben a korábbiaknál sokkal több az olyan elkerülhetetlen környezeti – fizikai, kémiai, biológiai – hatás, amely enyhén, de hosszabb távon mégis jelent?sen megváltoztatja az idegrendszer m?ködését, formálódását. Egyebek mellett ennek következtében lett gyakoribb az atipikus idegrendszeri fejl?dés, amely tanulási, figyelem-, hiperaktivitás és autizmus spektrumzavarok formájában okoz problémát az egyén, a család, a pedagógusok és hosszabb távon a társadalom számára. Ezek az intelligenciától független, neurológiai alapú teljesítmény- és viselkedészavarok sokáig els?sorban pszichiátriai kórképekként jelentek meg. Gyakran egyéb zavarokkal is járnak, így eltér? mértékben megjelenhetnek szorongások, depresszió, bipoláris zavar és skizofrénia. A zavarokat okozó fizikai, kémiai ágensek, vírusos megbetegedések és hormonális hatások a leveg?ben, vízben, ételben ott vannak, így az egyéni hajlamosító tényez?k mértékében, de mindenképpen hatnak az agyra. Ezek a hatások azonban megfelel? családi, tanulási és kulturális impulzusok által a kreatív tehetségfejl?dés irányába is fordíthatják az atipikus idegrendszeri érést. 

Ehhez viszont a szokásostól eltér?, jelenleg zavarnak, pszichiátriai esetnek tekintett fejl?dési sajátosságokat a neurodiverzitás szemléletében lehet?ségekként kell kezelni, ami a társadalmi-kulturális közeg jelent?s változását kívánja meg, élen az oktatásnak nevezett kövülettel, amely jelenleg az inkluzivitás egyik leger?sebb ellensége a min?sít?-számonkér? szemléletével. Ez a szemlélet hatja át az oktatással túlzottan összefonódott tehetséggondozást is, és tehetségek helyett a pszichiátriai diagnózisok számát növeli.

The Neurobiological Foundations of Giftedness

Az atipikus fejl?dés mint a tehetség–mentális zavar csomagja (Készült Mrazik, M., & Dombrowski, S. C. (2010). The Neurobiological Foundations of Giftedness. Roeper Review, 32(4), 224-234. http://doi.org/10.1080/0278319... ábrája alapján. Megjelent az alábbi tanulmányban: Gyarmathy Éva (2023). Az autizmus és a tehetség kapcsolata neuropszichológiai megközelítésben. Magyar Pszichológiai Szemle https://doi.org/10.1556/0016.2023.00034)

Nem könny? elengedni a régi, jól bevált és kényelmes megoldásokat. Az egyre növekv? arányú sajátos nevelési igény és beilleszkedési, tanulási probléma eddig nem ütötte át a megszokás küszöbét. Annak ellenére, hogy kutatási eredmények sora bizonyítja, hogy a mai idegrendszeri fejl?dés jelent?sen eltér a korábbitól, a strucctársadalom az otthonosnak t?n? megoldások védelmében sok mindenkit hibáztat, vagy a vizsgálati módszerek javulására fogja a kialakult helyzetet.

A továbbgördülésben segíthet, ha a tehetségben megmutatkozó zavarok konkrét mechanizmusát is megértjük. A tanulási zavaroknak 3D (diszlexia, diszkalkulia, diszpraxia) sajátosságként való leírása azért is találó, mert az ebben érintettek azok, akiknek a két dimenzióra váltás a nehéz, ugyanis alapvet?en három dimenzióban látnak. Így a több tengelyen minden könnyebben fordul el, de az átláthatóság is nagyobb, és sok mindent képesek egyszerre forgatni a fejükben. A figyelemzavar miatt olyasmit is észlel az agy, amit a jobban irányított agy nem. A hiperfókuszálás, amikor elmerül valamiben a figyelem, kifejezetten el?nyös lehet. A hiperaktivitás is hatalmas energetikai háttér, mert folyamatosan ingereket keres az agy, így állandó mozgásban van, fejl?dik, ötletel, alkot. Ami talán kevésbé érthet?, hogy a merev autista gondolkodás hogyan lehet kreatív.

Err?l és többek között a neurodiverz fejl?dés támogatásáról a cikk második részében, következ? lapszámunkban olvashatnak.

Ez az írás a Mindennapi Pszichológia magazin 2024/1 lapszámában jelent meg, amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban!