Számos pszichológiai vonatkozásából csupán egy: megbélyegz? volta miatt „elhízott” helyett az „elhízással él?” kifejezést ajánlott használni. Hazánkban minden második ember túlsúlyos, és minden harmadik elhízott. A hét év alatti gyerekek közül minden negyedik-ötödik szenved obezitásban, jellemz?en minden második feln?ttkorában is az marad. A magyar lakosság kétszer több kalóriát visz be a szükségesnél, és szabadideje 80%-át valamilyen kütyü el?tt tölti. Az itthoni étkezési szokásokon túl annak a ténynek a hátterében, hogy Magyarország jelenleg a világon a negyedik, Európában az els? helyen áll elhízás tekintetében, epigenetikai hatások (pl. az ?seink által a háborúk alatt megélt éhezési periódusok genetikai szint? alkalmazkodása), illetve a létbizonytalanság okozta túlélési stratégia is állhat. 

De mi is a túlsúly, és mi az oka? 

Túlsúlyról akkor beszélünk, ha a testtömegindex (body mass index, BMI) 25, elhízásról, ha 30 feletti. (A BMI meghatározása: a testtömeg és a méterben mért magasság négyzetének hányadosa: kg/m2). A testen felhalmozott zsírszövet lehet b?r alatti elhelyezkedés? vagy a zsigerekben és azok között raktározott, ez utóbbi önálló rizikófaktornak tekinthet? a szív-érrendszeri, anyagcsere- és egyes daganatos megbetegedések szempontjából. A zsigeri zsír mértékével jól korrelál a haskörfogat, illetve a derék-csíp? hányados. Az elhízás legf?bb oka a túlzott kalóriabevitel és a mozgásszegény életmód együttese, ami pozitív energiatöbblethez, zsírszövetképzéshez, végs? soron testsúlytöbblethez vezet. Vannak 10-15%-ban másodlagos okok is, amikor a genetika, a hormonháztartás, gyógyszermellékhatás, az agy bizonyos ritka betegségei, esetleg pszichés és alvászavarok állnak a háttérben. Ezek kezelésével csökkenhet az elhízás mértéke.Az étvágy szabályozása rendkívül komplex folyamat. Jelenleg az obezitásra inkább úgy tekintünk, mint az étvágy és testsúly agyi szabályozásának zavarára. Az agy hipotalamikusz régiójában elhelyezked?, éhségérzetért felel?s neuroncsoport folyamatosan aktív, bekapcsolt állapotban van, amit az étvágycsökkent? központ id?r?l id?re gátol. Ezekre a területekre számtalan információ érkezik az érzékszervek, a gyomor-bél rendszer, az energiaellátottságot tükröz? zsírszövet, a mikrobiom fel?l, illetve befolyásolják genetikai, pszichoszociális tényez?k is (pl. ha a zsírraktárak telítettségét jelz? leptin étvágycsökkent? hatását figyelmen kívül hagyva stressz, udvariasság, unalom vagy bármi más miatt eszünk és hízunk, akkor egy id? után a test rezisztens lesz a hormonra). Elmondható tehát, hogy bár az étvágy és az evési késztetés ingere az agyból indul ki, számos aspektusa nem a tudatos régióhoz van kötve, így a testsúly csökkentésére irányuló döntési folyamat nem egyszer?en akarati kérdés.

Hogyan diétázzunk?

Az elhízással él? személy esetében a kór és az obezitás mértékének megállapításán túl célszer? belgyógyászati-háziorvosi kivizsgálás során a másodlagos okok és szöv?dmények feltérképezése is, f?leg cukorbetegség- és magasvérnyomás-vizsgálatok elvégzése. Az elhízás kezelésének alappillérei minden esetben a megfelel? orvosi táplálkozásterápia, a fizikai aktivitás, az életmódváltás. Ezek meg kell el?zzék, és párhuzamosan ki kell egészítsék az egyéb kezeléseket. Diéta alatt a napi szükséges kalóriabevitel 500–700 kcal-val történ? csökkentését értjük, ez n?knél átlagosan 1200, férfiaknál 1500 kcal-t jelent. Mivel a kalóriaigényt számos tényez? befolyásolja (fizikai aktivitás, életkor, korábbi fogyások), ezeket ajánlott figyelembe venni, és egyénileg meghatározni azt. Tartósan, hat hétnél hosszabban általában nem célszer? az alapanyagcseréhez szükségesnél kevesebb kalóriát bevinni, mert az a metabolizmus lassulását eredményezheti (az alapanyagcsere csökken, az étvágy n?). A jelenlegi ajánlások a mediterrán diétát preferálják: kb. 45%, dönt?en lassú felszívódású szénhidrát, 25%, els?sorban növényi eredet? fehérje és 30%, dönt?en telítetlen zsír, valamint 35 gramm rost bevitelét. Az egyes diéták (általában proteinben vagy zsírban gazdagabbak, szénhidrátban szegényebbek) között testsúlycsökkentés eredményességében hosszú távon nem igazolódott érdemi különbség. Mivel jellemz?, hogy a bevitt kalóriát kb. 30%-kal alá-, a felhasználtat 50%-kal túlbecsüljük (pl. 30 perc kutyasétáltatás kb. –250 kcal, 1 csokis croissant 453 kcal), kiemelten fontos az ezzel kapcsolatos edukáció: konzultáció dietetikussal, kalóriaszámlálás, okostányér megtanítása.

Az a sokszor hangoztatott életmódváltás…

A mozgás elengedhetetlen része a testsúlycsökkentésnek. Az edzettség a mortalitást a BMI-t?l függetlenül csökkenti. Evidencia a heti legalább 150 perc közepes intenzitású vagy 70 perc intenzív mozgás (az intenzitás többféleképpen meghatározható, általában a pulzusszámmal vagy a fáradtság érzésével jellemezhet?). A lényeg a fokozatosan bevezetett fizikai aktivitáson van: nagyobb testsúly esetén ez akár lehet a forszírozott gyógytorna, napi 10 000 lépés vagy az ízületeket kímél?, vízben történ? mozgás is. A testsúly megtartása és további testsúlyredukció a sportolás id?tartamának növelésével érhet? el. A fizikai aktivitás a kalória elégetéséb?l adódó fogyáson és a szénhidrát/zsír felhasználásából következ? pozitív metabolikus hatásain túl az úgynevezett miokinek felszabadulásán, gyulladásellenes citokinek termelésén keresztül is kedvez? hatású. Klinikai vizsgálatok szerint már hétperces intenzív mozgás is egészségügyi vonatkozással bír. Mindezeken túl csökkenti a stresszfaktorok szintjét, és kedvez?en hat a hangulatra is. Az életmódváltás alapvet? része a viselkedés megváltoztatása, új szokások kialakítása. Tanulmányok sora igazolja az étkezési/mozgási naplóvezetés, a szakemberrel történ? rendszeres egyéni vagy csoportos kapcsolattartás és támogatás hatékonyságát. A kognitív terápia és a gyógyszeres kezelés együttes alkalmazásával a testsúlycsökkent? hatás kétszer eredményesebbnek bizonyult.

Gyógyszeres kezelések és m?tétek

Ha a testtömeg vesztés/megtartás az átfogó életmód változtatás ellenére sikertelen, és a BMI-index még mindig magas, társbetegség esetén gyógyszeres terápia vagy ballonkezelés is megfontolandó. A jelenleg használható gyógyszerek csak a zsírfelszívódást gátolják vagy az étvágyat csökkentik. Hatékonyságukban és mellékhatásaikat tekintve nagy egyéni eltérések lehetnek. Használatukkal átlagosan egészségügyi szempontból már releváns, 6%-os testsúlycsökkenés érhet? el tartósan, felfüggesztésükkor azonban, ha az érintett visszatér korábbi életmódjához, visszahízás következik be. Magyarországon testsúlycsökkentésre három gyógyszer van engedélyezve, ezek használatát minden esetben orvossal kell egyeztetni. Ha a BMI 40 feletti, vagy 35 feletti, és társbetegség is járul hozzá, a teljes kör? életmódváltás azonban eredménytelen volt, akkor metabolikus sebészeti beavatkozás javasolható. Ezek gyomorkapacitás-csökkent?, gyomorürülésre ható, illetve felszívódást mérsékl? eljárások. Ezen megoldások el?tt minden esetben pszichiátriai vélemény szükséges annak megítélésére, hogy van-e olyan fennálló állapot, amikor nem javasolt a m?tét (pl. étkezési zavar, mentális betegség, pszichiátriai kórkép, a hangulati élet súlyos érintettsége).

A terápia fontossága

Egy kutatásból az az érdekes adat derült ki, hogy a bariátriai (túlsúlycsökkent?) beavatkozás után egy évvel a házasságok száma mintegy 3%-kal volt magasabb a m?tötteknél, ugyanakkor a válásoké durván másfélszeres a kontrollcsoporthoz képest. A cikk szerz?i azt a következtetést vonták le ebb?l, hogy a testsúlycsökkent? m?tétek befolyásolják az interperszonális kapcsolatokat. Ennél is komplexebb az a probléma, hogy a m?tét után három évvel az operáltak körében 8–9,5%-os gyakorisággal alakult ki addiktív viselkedési probléma, nagyjából 30-40%-ban olyan egyének körében, akiknek ez nem szerepelt az anamnézisben. Mérsékelten, de konzisztensen n?tt az alkohol vagy más addiktológiai szerek használatának a valószín?sége. Az elhízás okainak egy része, úgy t?nik, addiktív folyamat, a tudatmódosító szerekhez hasonlóan az étkezés befolyásolja az agyi jutalmazó rendszert. Az addikciós transzfermechanizmus elmélete alapján közös prevenciós és kezelési stratégia válhat szükségessé. A kérdés még nem tekinthet? megoldottnak. Ha a „fogyás” kifejezést beírjuk a Google keres?be, alig egy másodperc alatt több mint ötmillió találatot látunk. Virágzik a testsúlycsökkentést megcélzó piac, ennek ellenére az elhízás mértéke egyre csak romlik, emellett pedig számottev? probléma a body shaming (testszégyenítés) és az evészavarokhoz társuló depresszió is. Jelenleg a legnagyobb gondot a testsúly megtartása jelenti, ez hosszú távon kb. 20%-ban sikeres. Mindezek alapján célszer? az elhízással él? páciens empatikus vezetése, a testsúlycsökkentést hátráltató tényez?k személyre szabott feltérképezése és a komplex, szakért?k által összerakott programmal történ? segítségnyújtás. Nem kétséges, hogy ebben a folyamatban elengedhetetlen a sokrét? pszichológiai, viselkedési intervenció, a kognitív megközelítés és a stresszkezelés.