Rajtad múlik

Rajtad múlik

A beszélgetés élesen rámutat arra, milyen az, amikor a sikereinket és kudarcainkat küls? vagy bels? okokkal magyarázzuk. De mit is jelent a bels?, illetve küls? kontrollos attit?d? Miért nem vagyunk képesek a valóságnak megfelel? választ adni arra a kérdésre, hogy ami velünk történt, az mások viselkedésén vagy a sajátunkon múlott-e?

„Kérdezem az öcsémet, aki az édesapánktól örökölt földön gazdálkodik, milyen termés ígérkezik. »Jó lenne, mert az es? is esett, a nap is sütött, de a pockok hatalmas kárt csináltak. Kéne már valakinek tenni valamit« – feleli. »A te földed, tegyél ellene« – hívom fel a figyelmét. »Irtanám én – mondja –, de a szomszédból úgyis átjönnek.«” A beszélgetés élesen rámutat arra, milyen az, amikor a sikereinket és kudarcainkat küls? vagy bels? okokkal magyarázzuk.

De mit is jelent a bels?, illetve küls? kontrollos attit?d? Miért nem vagyunk képesek a valóságnak megfelel? választ adni arra a kérdésre, hogy ami velünk történt, az mások viselkedésén vagy a sajátunkon múlott? Az emberek viszonylag stabilan különböznek abban, hogy saját viselkedésüket inkább küls? vagy inkább bels? okokból eredeztetik. Pedig ezek a magyarázatok nagymértékben befolyásolják a teljesítményt, az önbizalmat, a felel?sségérzetet, akár az anyagi jólétet is.

Hirdetés

Ki felel?s a kudarcaimért?

Bels? kontrollosnak nevezzük azt a személyt, aki egy adott helyzetben úgy gondolja, hogy ami történik, az közvetlen kapcsolatban áll azzal, amit ? az adott szituációban ténylegesen tesz. Ezzel szemben küls? kontrollos attit?ddel jellemezhet? az a személy, aki szerint bármi, ami vele történik, nincs összefüggésben azzal, amit az adott szituációban cselekedett. Az er?teljesebb bels? kontrollt mutató személyek abban bíznak, hogy saját er?feszítéseiknek köszönhet?en képesek megváltoztatni a környezetüket. Ambiciózusak, kreatívak és sok esetben nonkonformisták. Ugyanakkor gyakran akkor is magukat okolják, amikor viselkedésüket és annak eredményét küls? okok (is) befolyásolják.

Széls?séges küls? kontroll esetében viszont a passzivitás, a bizonytalanság, a dependens életszemlélet dominál, szorongással és inkompetenciaérzéssel karöltve. Az ilyen ember hajlamos vélt küls? normák szerint viselkedni, nehézségei megoldását másoktól várja, kudarcaiért is másokat okol, sikereit pedig gyakran a szerencsének tulajdonítja.

Hankiss Elemér szerint ez egy társadalmi csapda. „A küls?-bels? kontroll dominanciája jelent?sen befolyásolja, hogy az egyén vagy a közösség kit?l várja a segítséget. Megfigyelhet?, hogy a hátrányos helyzet? személyek, közösségek hajlamosabbak a küls? kontrollosságra. Életszínvonaluk javulását a segélyekt?l, támogatástól várják, ugyanakkor a segélyek elérhet?sége közrejátszik a küls? kontrollos attit?d er?södésében.”

Seligman tanult tehetetlenségnek nevezte el, amikor egy ember vagy állat azt tapasztalja, hogy bármit is tesz, viselkedésével nem tudja elkerülni a negatív következményeket, aztán egy id? után feladja és nem próbálkozik.

Függ?ség és kontroll

Érdemes megfigyelni ebb?l a szempontból a különböz? kultúrák, nemzetek, társadalmi csoportok narratíváit. Példa erre egy Kongóban felvett m?sor, melyben menekültek beszélnek arról, mi a legf?bb problémájuk. A megszólalók szörny? traumán mentek keresztül, elveszették javaikat, családtagjaikat. A m?sorvezet? kérdésére, hogy mi a legnagyobb gondjuk, mégis azt válaszolják: a legrosszabb, hogy a kunyhójukba beesik az es?, és nem tudnak sehová se menekülni el?le.

A téma szempontjából nagy jelent?sége van egy hazai kutatásnak: Luksander és munkatársai az egyének eladósodását befolyásoló személyiségjegyek és viselkedésminták azonosítását végezték el egy 2017-es vizsgálatban. Eredményeik szerint az eladósodottság elkerülése szempontjából kulcsfontosságú a megtakarítás, ám meglepetést okozott, hogy a túlzott eladósodás szempontjából a legfontosabb veszélyeztet? tényez? a szerencsére való hagyatkozás. Azok, akik a „nyomasztóan sok az adósságom” mondatra magas pontszámot adtak, szintén így tettek a „szeretem kipróbálni a szerencsémet” esetében is. A szerencsejátékosoknál egyébként megfigyelhet? egyfajta küls?kontroll-vezéreltség, ami azt jelenti, hogy az egyén a sikert küls? er?k függvényének, a szerencsének vagy a véletlennek tulajdonítja. A szerencsére való támaszkodás az eladósodott személyeknél védekez? mechanizmus lehet, hiszen így a sikert vagy jelen esetben a kudarcot az egyén nem a saját viselkedése eredményeként értékeli. A kapcsolat fordítva is m?ködhet, hisz a szerencsejáték sok esetben függ?séghez vezet, ami hozzájárulhat az eladósodáshoz.

Ki jár jobban anyagilag?

A küls?, illetve bels? kontrollos attit?d befolyásolja azt is, mit gondolunk arról, hogy mire van szükségünk pénzügyi céljaink megvalósításához. Egy friss kutatás a fels?oktatásban tanulók pénzügyi céljait, ismereteit, stratégiáit és viselkedését vizsgálta. Az úgynevezett „könnyelm?eket” az „éljünk a mának” érzése és az aggódás egyaránt jellemzi. Pénzügyi céljaik kortárskapcsolat-orientáltak: barátok szerzése, bulizás, szórakozás. Stratégiájukra a küls? kontrollos attit?d jellemz?, a boldogulást másoktól várják (jól kell házasodni, jó családba kell születni). Ezzel szemben a „körültekint? kockázatkerül?kre” az összeszedettség, az alaposság, a jöv?re való felkészülés és a takarékosság jellemz?. Pénzügyi céljaik megvalósításához olyan tradicionális és bels? kontrollos stratégiát választanak, mint a pénz beosztása és a szorgalmas munka. A „tudatosak és magabiztosak” kézben tartják a pénzügyeiket, vállalkozó szellem?ek és kockázatvállalók. Hosszú távú pénzügyi célokat t?znek ki, melyek megvalósításához olyan bels? kontrollos stratégiát választanak, ami el?segíti jövedelmük gyarapodását (jól fizet? munka, jól kell a pénzt forgatni). A kutatás élesen rámutatott, hogy a „könnyelm?ek” csoportja pénzügyileg sérülékeny, jellemz? attit?djeik veszélyeztetik a hosszú távú célok megvalósítását.

Azok az emberek tehát, akik küls? kontrollosként nem képesek saját lehet?ségeik felismerésére, akik sikereiket és kudarcaikat a véletlennek, a szerencsének vagy mások jó- és rosszindulatának tulajdonítják, kevésbé képesek tenni sorsuk jobbra fordításáért.

Lábujjhegyre állva…

Mit tehetünk a bels? kontrollos attit?d er?sítése érdekében? El?ször is t?zzünk ki reális és elérhet? célokat. Így sikereket érhetünk el, ami er?síti a bels? kontrollos attit?döt, már csak azért is, mert a sikereinket szívesebben tulajdonítjuk saját magunknak. Ezután állíthatunk magunk elé egyre nehezebb, de egy kis er?feszítéssel reálisan még teljesíthet? feladatokat. Ranschburg Jen? neves gyermekpszichológus mondta: „Úgy kell a gyerekek számára a feladatokat kiválasztani, hogy azt lábujjhegyre állva sikeresen végre tudják hajtani.” És ez igaz a feln?ttekre is.

A másik társadalmi szinten érvényes tanács, hogy az embereket abban kell segíteni, hogy a maguk erejét is felhasználva boldoguljanak. Elismerve a jó szándékú segítség nemességét, hosszú távon akkor járunk sikerrel, ha a támogatást valamilyen, a személyt?l elvárható er?feszítéshez kötjük. A gyerektámogatásokat például a gyerekek óvodába, iskolába járatásához; segély helyett pedig munkát kínálunk, vagy valamilyen tanfolyam elvégzését kérjük. A saját erejéb?l boldoguló ember életmin?sége jobb, kevésbé ellenséges és elégedetlen, magasabb az önbecsülése, nagyobb az önbizalma, és jobb a megküzd?képessége is. Ez pedig mind egyéni, mind társadalmi szinten rendkívül el?nyös.

MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2023/3 Tanulás és tudás lapszámban megtalálható