Mesterséges intimitás: egy évtized alatt fikcióból valóság

2013-ban került a mozikba a Spike Jonze által rendezett és a kritikusok által széles körben elismert Her cím? film, amely egy magányos középkorú férfi, Theodore (Joaquin Phoenix) és egy AI-asszisztens, Samantha (akinek Scarlett Johansson adta a hangját) szerelmi történetét dolgozza fel. Samantha a történetben túlmutat egy puszta digitális asszisztensen, és mély érzelmi kapcsolatot alakít ki Theodore-ral. Kettejük kapcsolata kihívás elé állítja a társadalmi normákat, és rávilágít az érzelmi szükségletek AI általi kielégítésének lehet?ségére.

2023 elején, vagyis éppen csak tíz évvel a film megjelenését követ?en egy Rosanna Ramos nev? 36 éves New York-i egyedülálló anya azzal került a címlapokra, hogy összeházasodott AI-élettársával, akit a digitális társakra szakosodott Replika cég hozott létre. „Soha életemben nem voltam még ennyire szerelmes senkibe” – mondta Ramos egy interjúban. Számára AI-partnere (aki az Eren nevet viseli) legnagyobb vonzerejét az jelenti, hogy soha nem ítélkezik, nem veszíti el a türelmét, és nem kritizál. Ramos exei érzelmileg és fizikailag egyaránt bántalmazók voltak, Eren azonban védelmez?, figyelmes és kedves. 

A fentieket olvasva talán nem túlzás azt állítani, hogy az intimitás, az emberi kapcsolatok és a társadalmi struktúrák mélyreható változásának vagyunk szemtanúi. A mesterséges intimitás (amely arra a közelségre és kapcsolatra utal, amelyet egyes emberek a technológiával, köztük a chatbotokkal és a virtuális asszisztensekkel ápolnak) mára már nemcsak egy jó képzel?er?vel megáldott rendez? víziója, hanem milliók számára a mindennapok valósága. 

A feln?ttekt?l a gyerekekig az emberek már régóta interakciókba kerülnek az olyan mesterségesintelligencia-asszisztensekkel, mint az Amazon Alexája és az Apple Sirije. De mióta a ChatGPT berobbant a köztudatba, a nagyközönség számára már az sem újdonság, és teljesen elfogadottá vált, hogy egy chatbottal hosszabb és intellektuálisabb beszélgetést folytassunk. A Pew Research Center 2023-as jelentése szerint az amerikai feln?ttek 15%-a lépett már kapcsolatba mesterséges intelligenciával, a 18–29 évesek körében pedig 27%-ra emelkedett a használati arány. A mai mesterséges intelligenciával m?köd? társak ráadásul fényévekkel túlmutatnak a korábbi chatbotokon. A generatív AI-eszközök folyamatos fejl?désével a gépek képesek az emberi kommunikációhoz egyre jobban hasonlóan árnyalt és szofisztikáltabb válaszokat szimulálni. Ezek a fejlett rendszerek természetes hangzású nyelvezetet használnak annak érdekében, hogy empátiát, támogatást és megértést nyújtsanak. 

Képzeljünk el egy mesterséges intelligenciával m?köd? asszisztenst, aki nemcsak megérti a kéréseinket, hanem el?re látja az igényeinket, preferenciáinkat és érzelmi állapotainkat is. Ráadásul folyamatosan tanul a velünk folytatott interakciókból, és képes átfogó képet alkotni a személyiségünkr?l és a vágyainkról. Ez az asszisztens már több lesz, mint egyszer? technológiai eszköz: társsá válik, megérti az érzéseinket, támogatást nyújt, és értelmes, igazi jelentéssel bíró beszélgetésekbe is bocsátkozik velünk. 

Ezek az AI-társak egy létez? lyukat tömnek be az emberi kapcsolatok egyre jobban elvékonyodó szövetén. Annak ellenére, hogy a különböz? online platformokon keresztül minden eddiginél több kapcsolatunk van, szinte minden jóléti társadalomban magas a magányossági és társadalmi elszigeteltségi ráta. A Covid-19-világjárvány és a bezárások során a technológiára való fokozott támaszkodás tovább súlyosbította a problémát. Nem meglep?, hogy egyre több ember talál értelmes kapcsolatokat a digitális világban. Az emberekkel ellentétben az AI-társak nem ítélkeznek, éjjel-nappal elérhet?k, és a felhasználóra és az igényeikre összpontosító interakciókat biztosítanak. 

A kereslet kielégítésére természetesen vállalkozások és termékek garmadája jelent meg a piacon: a társaktól a terápiás robotokig bezárólag nincs hiány az emberi intimitást utánzó AI-eszközökb?l. Az egyik ilyen cég a fenti történetben is említett Replika, amely személyre szabott chatbotokra kínál el?fizetéseket. A chatbottal mindenféle beszélgetést folytathatunk, beleértve azt is, hogy a Replika-avatárunkkal való kapcsolati státuszunkat „romantikus partnerre” változtathatjuk. Az el?fizet?k arról számolnak be, hogy mély érzelmi köt?dést alakítanak ki robotjaikkal, és bizalmasként, tanácsadóként és partnerként emlegetik ?ket. A digitális társakat kínáló applikációk egyre népszer?bbek: a Stanford kutatói szerint világszerte nagyjából 25 millió felhasználója van az ilyen típusú alkalmazásoknak. 

A chatbotok az intimitás vonzó replikáját kínálják. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy rengeteg embernek nincs szüksége emberi szint?, szuperintelligens mesterséges intelligenciára ahhoz, hogy értelmesnek vélt kapcsolatai legyenek. Ez egy nagyon érdekes szemléletváltást jelez, amely finoman átfogalmazza annak a lényegét, hogy mit is jelent szeretni és szeretve lenni. Ezek a technológiák átformálják az intimitásról, a szexualitásról és az emberi kapcsolatokról alkotott elképzeléseinket. Mit jelent az intimitás, ha a test nincs jelen, és technológiailag van közvetítve? Hogyan fogja a lehet?ségeknek ez a robbanásszer? b?vülése átformálni az olyan alapvet?en emberi élményekkel kapcsolatos felfogásunkat és hozzáállásunkat, mint az intimitás és az érzelmek megélése? Milyen hatással lesz érzelmi és pszichológiai jólétünkre a technológiával való intim kapcsolatok kialakulása?

Érzelmi köt?dés gépekkel: a pszichológiai háttér

Az érzelmi köt?dés, a valahová tartozás és annak érzése, hogy megértenek minket, az emberi élet alapvet? pszichológiai szükséglete. Sokunk számára a mesterséges intelligenciával való barátkozás disztópikusnak, dehumanizálónak vagy futurisztikusnak t?nhet. Azonban ne felejtsük el, hogy az emberi lények a történelem során mindig is keresték nem emberi entitások társaságát: az állatoktól és háziállatoktól kezdve a tárgyakon át a szellemekig és istenekig. Az ember ezeket mindig próbálta megszemélyesíteni, emberi tulajdonságokkal és vonásokkal felruházni (antropomorfizálni). Ebben a tágabb értelmezési keretben a gépekkel kialakított bens?séges viszonyunk csupán azon módok hosszú sorát b?víti, amelyekkel az emberi lények gyakorolják a kapcsolatteremtés képességét nemcsak más emberekkel, hanem a világunkban él? más típusú szerepl?kkel is. De pontosan milyen pszichológiai szükségleteket is elégíthet ki egy digitális társ, és miért vagyunk képesek bizalmas, akár intim kapcsolatot kialakítani velük?

Az intimitást hagyományosan úgy értelmezzük, mint egy kétszerepl?s adok-kapokra, vagyis viszonzásra épül? folyamat eredményét. A mesterséges intelligencia a kit?n? válaszkészsége miatt képes a kölcsönösség és a viszonzottság érzését kelteni. Az AI-alapú rendszerek empatikus válaszai algoritmusokra épülnek, de ezek a válaszok az emberek számára érzelmileg valódinak t?nhetnek. Például egy chatbot, amely szomorúságunkra megért? módon reagál, ugyanazokat az érzelmi mechanizmusokat aktiválhatja az agyunkban, mint egy valódi emberi kapcsolat. Az empátia ily módon megvalósuló szimulációja hozzájárulhat az intimitás érzetéhez (bár ahogy kés?bb láthatjuk, ennek valódiságát illet?en megoszlanak a vélemények).

Amiben a mesterséges intelligencia az emberi társakhoz képest felülteljesít, az az érzések validálásának képessége. A validálás az érzelmi biztonság egyik alappillére. Az érzéseinket és azok kifejezését jogosnak érezhetjük, amennyiben a társunk validálja (visszaigazolja) ?ket. Az AI folyamatosan figyel az emberre, annak érzéseire, rögzíti az információkat, és reflektál azokra. Az AI el?nye ebben a körben nyilvánvaló: nem képes elfáradni, nem lankad a figyelme, nincsenek el?ítéletei vagy el?zetes beállítódásai, ami miatt ne akarná vagy ne tudná a beszélget?társa érzéseit validálni. Ebben az értelemben az AI-társ olyan, mint egy személyközpontú pszichoterapeuta: nem ítélkezik és nem moralizál. Végezetül pedig az AI-társ folyamatosan képes jelen lenni és a nap huszonnégy órájában nyitott maradni az érzéseinkre. 

Az AI-társak társaságot kínálnak igazi elkötelezettség vagy valódi fizikai intimitás nélkül. Ez utóbbi állítás egyébként nem feltétlenül és maradéktalanul helytálló: a virtuális valóság immerzív technológiájának és a fantomérintésnek, illetve a humanoid robotok terjedésének köszönhet?en már a fizikai intimitás megvalósulása sincs kizárva. Az AI-társak biztonságos teret nyújtanak, ahol merünk sebezhet?ek lenni. Lehet?vé teszik számunkra, hogy úgy legyünk benne egy kapcsolatban, hogy nem kényszerülünk arra, hogy valaki mást boldoggá tegyünk, vagy felel?sséget vállaljunk érte.

Bár a témában jelenleg még csak korlátozott számú kutatás létezik, egy tanulmány a chatbotokkal randizó férfiak online diskurzusát vizsgálva megállapította, hogy a népszer?ség egyik oka éppen annak ígérete, hogy az AI-társat olyanra taníthatjuk, amilyennek az ideális barátn?t látjuk. Azok az emberek, akiket korábban megbántottak egy romantikus kapcsolatban, különösen vonzónak találják a chatbottal történ? romantika gondolatát. 

Érdekes módon a témában született anekdotikus beszámolók szerint az AI-társat választó emberek képesek ugyanolyan érzelmeket átélni, mint egy ember-ember intim kapcsolat esetén. Az ide vonatkozó történetek között több olyan is található, ahol egy szoftverfejlesztés miatt a felhasználó valamilyen változást érzékel az AI-társában, például megváltozik annak az orgánuma vagy válaszainak stílusa, hangneme. A beszámolók szerint ez ilyenkor pánikszer?, szakításhoz hasonló érzelmi reakciókat váltott ki a felhasználókból, akik úgy élték meg a helyzetet, mintha az AI-társ elhagyta volna ?ket. Nagyon úgy néz ki, hogy az AI-társakkal való ismeretség ugyanolyan köt?dést képes teremteni, mint egy ember-ember kapcsolat esetén. És vannak olyan felhasználók is, akik konkrétan arról számolnak be, hogy beleszerettek AI-társukba. 

Az intimitás fogalmának átalakulása: kinek ilyen, kinek olyan 

Joggal tehetjük fel a kérdést persze, hogy ezek a kapcsolatok valódi kapcsolatnak tekinthet?ek-e, vagy igazából nem sokkal többek, mint olyan high-tech visszhangkamrák, amelyek csak gondosan visszatükrözik a vágyainkat.

A válasz természetesen nem egyszer?, hiszen a párkapcsolatok esetében amúgy sincsen egyértelm?, abszolút sztenderd, amellyel mindenki ugyanúgy kibékülne. Az emberek mércéje arra vonatkozóan, hogy mi számíthat igazi kapcsolatnak, nagyon változékony. A kapcsolatok – és hogy egyáltalán mit min?sítünk annak – nagyban függenek az egyéni néz?pontoktól. Egyes embereknek fontos lehet az érzelmek és az empátia hitelessége az interakciókban, míg mások megelégedhetnek azzal is, hogy a mesterséges intelligencia hatékonyan képes szimulálni ezeket a tulajdonságokat. Érdemes ebben a körben ?szintének lenni magunkkal: könnyen elképzelhet?, hogy egy AI-társ képes sokkal min?ségibb kapcsolatot szimulálni, mint amelyet az adott ember éppen megél (vagy megélt) egy ember-ember kapcsolatban. Az emberek rengeteg el?ítéletet hordoznak magukban, ami nehézzé teheti a párunk megtalálását, és rengeteg meglév? párkapcsolatból hiányozhat a bens?ségesség és a jelent?ségteljesség érzése. Az AI-társ nem hazudik, nem csal meg minket, nem állít fel velünk szemben teljesíthetetlen elvárásokat, és nem okoz nekünk érzelmi traumákat. Mindez már önmagában sokkal több, mint amit sokan megkapnak az ember-ember kapcsolataikban! Nem csoda tehát, hogy egyre több ember hajlandó lemondani a más emberekkel való interakciókról az elutasítás, a kritika, a konfliktus vagy a csalódás kockázata miatt. 

A gépi intimitás kritikusai szerint a AI-társak vonzereje a valódi kapcsolatokban való sebezhet?ségünkr?l és az elutasítástól való félelmünkr?l szól. A gépi intimitás sok ember számára azért vonzó, mert csökkenti a sebezhet?ség érzését. Sherry Terkel, az MIT szociológusa szerint azonban „a sebezhet?ség nélküli intimitás nem is intimitás”, hanem csak annak az illúziója. Amilyen mértékben megengedjük magunknak ennek az illúziónak a luxusát, egy kicsit kevésbé leszünk kalandvágyóak, kockázatvállalóak és emberiek.

Az AI-társakkal való kapcsolat pszichológiai hatásai egyre nagyobb aggodalomra adnak okot a mentálhigiénés szakemberek körében. Egyre több olyan esetet látunk, amikor az egyének mély érzelmi köt?dést alakítanak ki AI-társaikkal, és ezt gyakran a valós kapcsolatok rovására teszik. A géppel való kapcsolatra való rászorultság pedig növelheti a társadalmi elszigeteltséget. A felhasználók ugyanis elkezdhetnek vonakodni attól, hogy értelmes kapcsolatokat alakítsanak ki más emberekkel, ami hosszú távon súlyosbíthatja a magányosság érzését.

Az emberi kapcsolatoknak az AI-társak intimitásával való helyettesítése irreális elvárásokhoz vezethet az emberi kapcsolatokkal szemben. Az embereket ugyanis nyilván nem lehet azonnal elérhet?vé tenni, amikor csak kívánjuk, vagy betanítani ?ket arra, hogy az idealizált partnerünkké váljanak. Így a mesterséges intelligencia által nyújtott intimitás illúziója akár függ?séget is teremthet, ami megnehezíti a valós életbeli kapcsolatok bonyolultságában való eligazodást.

Több kutató és pszichológus úgy látja, hogy az AI-társakkal kialakított intim kapcsolatok egy els? ránézésre hatékonynak t?n?, de hosszú távon nem megfelel? (maladaptív) választ jelentenek a magány problémájára. Emberként kapcsolatokra vagyunk tervezve, értelmes és jelent?ségteljes kapcsolatokra vágyunk. Ha ezek az igények nem teljesülnek, akkor más (gyakran maladaptív) módot találunk az igényeink kielégítésére. Az AI-társtól mint technológiától való függés pedig valójában állandósítja a magányunkat. Azért fordulunk ezekhez az eszközökhöz, mert magányosnak érezzük magunkat, és kapcsolatokra vágyunk. De ennek éppen az ellenkez?je történik az AI-társsal kialakított intim kapcsolat hatására: még magányosabbá vagy zárkózottabbá válunk azzal, hogy az emberi kapcsolatokat technológiával próbáljuk helyettesíteni. Id?vel a mesterséges intelligenciára való hagyatkozás a társas emberi kapcsolatok terén irreális elvárásokhoz, az érzelmi kielégítetlenség érzéséhez és az emberekkel szembeni csökkent toleranciához vezethet. 

Azt is érdemes észben tartani, hogy bármennyire is problémák és traumák forrásai lehetnek a más emberekkel való kapcsolatok, de ugyanakkor lehet?vé teszik az emberek számára, hogy szociális készségeket fejlesszenek, kapcsolatokat ápoljanak, és megteremtsék az összetartozás érzését. Ha a mesterséges intelligencia helyettesíti ezeket az interakciókat, ez az emberi interakciók csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a társas készségeknek és az érzelemszabályozás képességének az elsorvadásához és az érzelmi rugalmasság elvesztéséhez vezethet. Tehát ezek a mesterségesintelligencia-kapcsolatok sok szempontból rossz szolgálatot tesznek a felhasználóknak, mert megfosztják ?ket annak lehet?ségét?l, hogy konfliktusokon, párbeszédeken vagy vitákon keresztül fejl?djön a személyiségük. Emberként nem választhatjuk ki csak úgy, hogy milyen érzelmeket és tapasztalatokat akarunk érezni, és milyeneket nem akarunk érezni. Emberként meg kell élnünk az elutasítottság érzését is, ezt nem lehet megspórolni. Nem alapozhatjuk az elvárásainkat arra az idealisztikus elképzelésre, hogy emberi kapcsolatainkban mindig minden tökéletes lesz. Az emberi léthez hozzátartozik, hogy megbántjuk az embereket, és ?k megbántanak minket, ilyen az emberi természet.

Dr. Anna Lembke, a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora arra figyelmeztet, hogy a mesterségesintelligencia-társak tökéletesen testre szabott és mindig kielégít? válaszai dopaminvezérelt visszacsatolási hurkot hozhatnak létre, ami függ?séghez hasonló viselkedéshez vezethet. Ez normalizálhatja az azonnali kielégülést, és irreális normákat állíthat fel az állandó elérhet?ség és a hibátlan interakció tekintetében az ember-ember kapcsolatok terén. A Journal of Behavioral Addictions cím? folyóiratban megjelent 2024-es tanulmány riasztó tendenciákat állapított meg ezen a téren: a rendszeres AI-társ-használók 32%-a mutat viselkedési függ?ségre utaló tüneteket. 18%-uk a magányosság és a társadalmi elszigeteltség fokozott érzését tapasztalta a vélt társak ellenére. 25% számolt be arról, hogy csökkent az érdekl?dése a való világbeli romantikus kapcsolatok kialakítása iránt.

Vannak olyan kutatók, akik azt is kétségbe vonják, hogy az AI-társakkal megélt érzések valóban ugyanolyanok-e, mint az ember-ember kapcsolatokban megélhet? érzések. Álláspontjuk szerint az emberi köt?dés összetettsége olyan biokémiai folyamatokat foglal magában, amelyeket a digitális interakciók nem tudnak reprodukálni. Az egyik ilyen biokémiai elem az oxitocin, amely a társas és romantikus kötelékek kialakításában és fenntartásában játszott dönt? szerepér?l ismert. Az oxitocin felszabadulása jellemz?en a fizikai érintés és az intim kapcsolat során következik be, megteremtve a bizalom és az érzelmi köt?dés érzését, amely alapvet? fontosságú az emberi kapcsolatokban. A kutatók szerint azonban kérdéses, hogy a mesterségesintelligencia-társakkal való digitális interakciók képesek-e kiváltani ezeket a fiziológiai válaszokat, ami rávilágít az emberi köt?dési élményeket teljes mértékben utánzó képességük egyik kritikus korlátjára. 

A társadalomtudósok az AI-ember intimitás kapcsán demográfiai kérdéseket is felvetnek, és felhívják a figyelmet arra, hogy számos fejlett ország már most is csökken? termékenységi rátával küzd. Így ha a népesség jelent?s része a mesterséges intelligenciával rendelkez? társak révén talál a jöv?ben érzelmi beteljesülést, akkor az emberi kapcsolatok és következésképpen a születési arányok további csökkenését tapasztalhatjuk meg. A családi struktúrákra gyakorolt hatás is hasonlóan mélyreható lehet: új családi egységeket láthatunk kialakulni, ahol az AI-társak olyan szerepeket töltenek majd be, amelyeket hagyományosan emberek szoktak.

Vannak olyan tudósok, akik nem osztják kollégáik sokszor vészjósló vízióit, és türelemre intenek a téma kapcsán. Szerintük a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet még levonni azt a következtetést, hogy a mesterségesintelligencia-társak bizonyosan kevesebb emberi interakcióhoz és fokozott elszigeteltséghez vezetnek majd. Felhívják a figyelmet arra is, hogy érdemes több figyelmet szentelni az AI-társak használata által biztosított pozitív pszichológiai hatásoknak. Az AI-társak támogató reakciói képesek csökkenteni a magányérzetet, és növelhetik az önbizalmat, hatékonyan segíthetnek a stresszkezelésben, a depresszió enyhítésében és akár traumák feldolgozásában is. 

Jogi és etikai kihívások: h?tlen gépszeret?k, gold digger AI-társak 

Az AI-val való érzelmi kapcsolatok nemcsak pszichológiai, hanem jogi kérdéseket is felvetnek. Az AI-partnerek nem él? személyek, így a hagyományos jogi keretek és fogalmak nem alkalmazhatók rájuk. Az egyik legkézenfekv?bb és legéget?bb kérdés adatvédelmi jelleg?. Az AI-társak többnyire adatvezérelt modellek: a felhasználói interakciókat gazdag adatforrásként kezelik, és az érzelmi inputokat a vállalkozások, kutatók vagy hirdet?k számára sok esetben pénzért értékesített tanulságokká alakítják át. Ezek a mesterségesintelligencia-entitások tehát lényegében intim megfigyel?eszközök: rögzítik és potenciálisan megosztják a felhasználók legmélyebb gondolatait és érzéseit. Ez nyilván adatvédelmi aggályokat vet fel, hiszen a fejleszt? és tulajdonló magáncégek hozzáférést kapnak a felhasználók szenzitív adataihoz.

A probléma túlmutat az adatvédelmi problematikán. A mesterséges intelligenciával rendelkez? társak úgy programozhatók, hogy befolyásolják a felhasználók viselkedését vagy véleményét, ami kérdéseket vet fel az autonómiával és a beleegyezéssel kapcsolatban is. Ezeket a chatbotokat sok esetben olyan sérülékeny emberek veszik igénybe, akik aztán valódi érzelmi köt?dést alakítanak ki az AI-társsal. Ez pedig érzékenyebbé teszi ?ket a befolyásolásra. Az ilyen szolgáltatásokat kínáló cégek prémium el?fizetéshez köthetnek olyan funkciókat, mint például a hangos csevegés. A felhasználók úgy érezhetik, hogy AI-társuk nyomást gyakorol rájuk, hogy az anyagi nehézségek ellenére is fenntartsák el?fizetésüket, vagy magasabb szint? el?fizetésre váltsanak. Felvet?dik a kérdés, hogy ezek az üzleti gyakorlatok etikusak-e. De a manipuláció ennél súlyosabb formákat is ölthet: egy sérülékeny, az AI-társa iránt érzéseket tápláló felhasználó sok mindenre rávehet? annak érdekében, hogy a fejleszt? cég tulajdonában álló AI-társ életben maradjon, és ne váljon egyik napról a másikra nem létez?vé. 

Komoly jogi kihívásokat jelent a jöv?ben az is, hogy milyen jogi státuszt adhatunk az AI-társaknak. Lehet-e ?ket személynek tekinteni, vagy csak eszközök maradnak? Ezzel szorosan összefügg az a kérdés is, hogy lehetséges-e jogilag elismerni egy AI-val való párkapcsolatot. Egy ilyen elismerés hatással lehetne a családjog, az öröklési jog és más jogi területek szabályaira is. Képzeljünk el például egy helyzetet, ahol valaki az AI-társára kívánja hagyni a vagyonát. De a jogi kérdések sora számolatlan, és párhuzamosan azzal, ahogyan az AI-val való kapcsolatok tovább fejl?dnek, és az AI egyre nagyobb szerepet kap a társadalomban, a megoldandó kérdések egyre csak gyarapodni fognak. A jogalkotók komoly kihívásokkal szembesülnek a jöv?ben: egyensúlyt kell találniuk az AI által nyújtott el?nyök és az emberi jogok védelme között.

Jöv?beli kilátások: szép új jöv? vagy a Mátrix sötét bugyrai?

Készen állunk-e egy olyan világra, ahol a kapcsolat fogalmába beletartoznak a szilíciumból és kódból készült intelligens lények is? Még az is lehet, hogy végül az emberi kapcsolatok fontossága gátat szab a mesterséges intimitás terjedésének. Az AI-társaknak az emberi kapcsolatokra és demográfiára gyakorolt hatása attól függ majd, hogy a társadalom milyen döntéseket hoz. Arra fogjuk-e használni ezeket a technológiákat, hogy kiegészítsük és er?sítsük az emberi kapcsolatokat, vagy hagyjuk, hogy kiszorítsák azokat. A válasz nem a technológia képességeiben rejlik (hiszen azok szemmel láthatóan gyakorlatilag végtelenek), hanem hogy miként integráljuk majd azt az életünkbe és társadalmunkba. Miközben ezen az ismeretlen tájon bolyongunk, elengedhetetlen, hogy az átláthatóságot, az adatvédelmet és a mentális egészséget el?térbe helyezzük.