Az anyává válás markáns vonalat húz a n?k karrierútján, ami gyakran azt is jelenti, hogy nem ugyanazzal, de legalábbis nem ugyanúgy foglalkoznak, mint szül?vé válásuk el?tt. Felmérések szerint globálisan a n?k 15–40%-a, míg Magyarországon a n?k több mint 30%-a nem tér vissza korábbi munkahelyére. Egy fiatal édesanya választása leginkább a korábbi munkáltató hozzáállásán, a családi támogatáson és a szociális támogatási rendszereken (pl. gyermekgondozási díj mértéke) múlik, ugyanakkor fontos szempont, hogy milyen hatással van a gyermek, az édesanya és a család jóllétére, érzelmi stabilitására a munkába visszaálló édesanya, hiszen a gyermekvállalás utáni visszatérés a munkaer?piacra egy határozott újrakezdés, amely nagyon érzékeny és kihívásokkal teli id?szak az egész család számára.

Számok és tabuk

Óriási különbségeket látunk Európa egyes országaiban vagy az Egyesült Államokban abban a tekintetben, hogy mennyi id? után tér vissza egy fiatal édesanya a munkaer?piacra szülés után. Nagy a szórás az anyagi támogatás mértékében, a napközbeni kisgyermekellátás lehet?ségeiben, valamint hogy a különböz? kultúrák mit tudnak elfogadni, mi számít számukra megszokottnak, és mi tabunak. Magyarországon, bár az id? el?rehaladtával csökken az anyagi hozzájárulás mértéke, de akár 3 évig is támogatja a rendszer az otthon maradó édesanyákat, így nálunk valóban jellemz?, hogy 2, de sokszor 3 évig otthon maradnak az édesanyák a gyermekeikkel.

Németországban jellemz?en 14 hétig magasabb, majd akár 3 évig folyamatosan csökken? támogatás jár az édesanyáknak, ugyanakkor a német anyukák jellemz?en egy év után visszatérnek a munkaer?piacra. Franciaországban összesen 16 héten át elérhet? az anyasági támogatás, így itt tipikusan már nagyon korán, 3–6 hónap után visszatérnek munkahelyükre az édesanyák. Míg az Egyesült Királyságban általában 6–12 hónappal szülés után állnak újra munkába, és 9 hónapon át kapnak anyagi támogatást. Ám valószín?leg a mi szokásainkhoz képest a legmegdöbbent?bb adat az Egyesült Államokban mutatkozik, ahol nincs kifejezetten anyai juttatás, így az édesanyák jellemz?en 2–12 héttel a szülés után visszatérnek munkahelyükre. A társadalmi csoport lehet?ségei kialakítják a szokásaikat, amelyek végül megteremtik a csoport normáit is, hiszen míg az Egyesült Államokban egyáltalán nem t?nik furcsának egy 3-4 hete szült édesanya az irodában, addig itthon 3 év alatti gyermek mell?l dolgozni szinte tabunak számít. 

Az anyasági fal

A többévnyi otthonlét után dolgozni visszatér? anyák gyakran érzik úgy, hogy tudásuk megkopott, készségeik meggyengültek. Egyes szektorokban az is el?fordulhat, hogy a kimaradt évek alatt olyan technológiai újítások kerültek bevezetésre, hogy a visszatér? munkavállaló valós lemaradással néz szembe. Az édesanyák bizonyosan kijöttek a gyakorlatból, emiatt értéktelenség, inkompetenciaérzés kerítheti ?ket hatalmába. A bizonytalanságot még tovább fokozza, ha a munkáltató vagy a kollégák úgy tekintenek a visszatér? munkavállalóra, hogy anyaként kevésbé elkötelezett a munkája iránt, így kevésbé alkalmas arra, hogy hatékonyan végezze azt. Ezt az önkéntelen, de sajnos általános szemléletet „maternal wall bias”-nak, vagyis anyasági el?ítéletnek, anyasági falnak hívjuk, amely azon a torz elképzelésen alapszik, hogy egy munkavállaló, aki anya is, kevésbé hatékony, kevésbé ambiciózus a munkájában.

Kutatások szerint az anyasági fal az üvegplafonnál (= nemek közötti egyenl?tlenség a munkahelyi hierarchia legfels?bb szintjein) is súlyosabban hátráltatja a n?k el?rejutását karrierjükben. Munkáltatóként akkor tudjuk a leghatékonyabban visszaintegrálni a szülési szabadságról visszatér? munkavállalót, ha a kezdeti id?kben segítjük ?t, hogy miel?bb felvegye a megszokott ritmust. A kimaradt évekre nem valamiféle önéletrajzon tátongó ?rként tekintünk, hanem feltérképezzük, hogy az otthon töltött évek alatt mely készségei fejl?dtek vagy alakultak ki újonnan, és azokat hogyan tudjuk a munkában is kamatoztatni, illetve melyek kerültek háttérbe, amelyek visszaépítését támogatnunk szükséges.

Milliárdokat ér? láthatatlan munka

A család körüli házimunka és érzelmi munka, azaz a láthatatlan munka nagy részét nemcsak addig végzik a n?k, amíg „úgyis otthon vannak a babával” – bár tudjuk, hogy ez az otthonlét is a nap 24 órájára feladatot és felel?sséget ad –, de nagyon sok esetben a munkába való visszaállásuk után is egyenl?tlen marad a családon belüli feladatleosztás. Az ENSZ globális felmérése szerint a láthatatlan munka 3/4 részét az anyukák végzik el a családokban, aminek mennyiségét az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) 2018-as felmérése szemlélteti a legjobban, miszerint ha az anyukáknak minimálbért fizetnének az általuk végzett összes fizetetlen gondozási és háztartási munka után, az 11 000 milliárd dollár érték? lenne évente, ami a globális GDP 9%-a.

A családi dinamika szempontjából amikor egy édesanya visszatér a munkaer?piacra, felborul a család korábbi egyensúlya és megszokott m?ködése, aminek következtében bizonyosan újra kell definiálniuk önmagukat, a szokásaikat, szabályaikat. Az egyszer? hétköznapokon megduplázódik az anyára jutó kötelezettség mennyisége, hiszen a munkahelyi feladatain túl várják a háztartási teend?k és a gyermekgondozás is. Még tovább nehezítik a kötelességek közötti egyensúlyozást az ünnepek, az intézményi szünetek vagy a gyermek betegsége esetén való otthon maradás, amit a munkáltató ha el is fogad, a munka elvégzését ugyanúgy elvárja. A KSH (Központi Statisztikai Hivatal) felmérései egyértelm?en azt mutatják, betegség esetén sokkal valószín?bb, hogy az édesanya marad ki a munkából, hogy otthon ápolhassa gyermekét, miközben az egyéb feladatai tovább tornyosulnak el?tte.

Bene Éva osztályvezet? f?orvos 2007-ben vizsgálta a különböz? betegségek lelki hátterét, és úgy találta, hogy a dolgozó anyák többsége a ránehezed? testi-lelki-idegrendszeri többletterhelés miatt 40 éves korára fizikailag vagy lelkileg tönkremegy, válsághelyzetbe kerül vagy megbetegszik. Elmondható tehát, hogy a n?k munkába való visszatérése bizonyosan egy új családi rendszert fog létrehozni, amivel elengedhetetlen tudatosan foglalkoznunk. Érdemes el?re átgondolni az otthoni feladatokat, és újrastrukturálni ?ket. Tanácsos áttekinteni az egyes családtagok id?beosztását, és kitalálni egy új szokásrendet, beleszámítva a nem várt élethelyzeteket is. Célszer? kitalálni, hogy kit?l tudnak segítséget igénybe venni, legyen szó a háztartási vagy a gyermek körüli teend?kr?l. 

Stressz és b?ntudat

A logisztikai nehézségeken túl legalább akkora terhet ró az újrakezd? anyákra az érzelmi nyomás is. Szeretnék továbbra is a legtöbbet nyújtani gyermeküknek, miközben a munkahelyükön is maximálisan szándékoznak helytállni, de ez a két érdek sokszor ellentétbe kerül egymással. Gyakran számolnak be arról, hogy amikor a munkájukkal foglalkoznak, b?ntudatuk van, hogy nem a gyermekükkel töltik az idejüket, amikor pedig a gyermekükkel vannak, stresszeli ?ket a tornyosuló munka, így végül egyik szerepükben sem tudnak nyugodtan elmerülni.

Hochschild és Machung 1989-ben egy teljes könyvben foglalkozott a n?k munkahelyi és otthoni helytállásának kérdéseivel, és kutatásaikkal rávilágítottak arra, hogy a dolgozó anyák szinte kivétel nélkül b?ntudatot és bels? konfliktusokat élnek át a kett?s szerepben való helytállásuk nehézségei miatt. A b?ntudatot tovább fokozzák a környezet kéretlen megjegyzései. Felmérések szerint a fiatalabb generációk elfogadóbbak, de az id?sebb generációk úgy gondolják, ha egy anya 3 év alatti gyermek mell?l dolgozik, akkor már bizonyosan nem tud olyan magas színvonalon helytállni anyai min?ségében. Sokszor a bölcs?dei gondozásra mint szükséges rosszra tekintenek, ahova csak azért kényszerül a gyermek, mert az édesanya vissza akar menni dolgozni.

A jól megtervezett visszatérés

Az efféle vélekedések könnyen legitimizálják azt a nézetet, hogy ha a 3 év alatti gyermek nem állandóan az édesanyja mellett van, hanem bölcs?dében, nagyszül?vel vagy bébiszitterrel, az bizonyosan rossz hatással van a fejl?désére. Ugyanakkor a kérdés ennél jóval összetettebb, ugyanis több kutatás bizonyította ennek ellenkez?jét. Harvey 1999-ben több hasonló kutatás áttekintése során megfogalmazta, hogy sem az anya munkaer?piaci státusza, sem a munkavállalás id?zítése nem alakítja egyértelm?en a gyermek fejl?dését. Blaskó 2008-as tanulmányában bemutatja, hogy az anya-gyermek köt?dés nem sérül szükségszer?en attól, ha az anya a gyermek korai éveiben munkába áll, hiszen nem talált olyan különbséget a dolgozó és nem dolgozó édesanyák gyermekeinek pszichológiai jólléte között, amely egyértelm?en az anya munkába való visszatérése miatt alakult volna ki. 2010-ben egy újabb tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy 3 éves korra egyre inkább el?nyökkel lehet számolni egy dolgozó anya gyermekének esetében, amennyiben az anya nem él át nyomasztó b?ntudatot a kett?s szerepvállalása miatt. Ross már 1983-ban kijelentette, hogy csak annak a gyermeknek lehet el?nyös az évekig otthon maradó édesanya, ahol a n? ezt saját döntésb?l és örömmel teszi, és nem vágyakozik a munkahelye után az otthon töltött évek során. Bass 2007-ben tanulmányában még arra is felhívta a figyelmet, hogy hosszú távon intellektuálisan jobb eredményeket érnek el azok a gyermekek, akik az édesanyjuk munkába való visszatérése miatt bizonyos id?t nagyszül?nél vagy bölcs?dében töltöttek.

Elmondható tehát, hogy bár az els? néhány év szenzitív id?szak egy gyermek életében, amely során a lehet? legtöbb id?t az els?dleges gondozó (általában édesanya) közvetlen közelében érdemes töltenie, ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az anya mentális és lelki jólléte perdönt? a gyermek fejl?dése szempontjából, és sok esetben épp a munkába való visszaállás egyensúlyozza ki az anyát úgy, hogy aztán ? is kiegyensúlyozhassa gyermekét. Szülés után el?bb-utóbb a legtöbb n?ben felmerül a munkába visszatérés kérdésköre, bár ekkor talán még nem is méri fel igazán, mennyi megoldandó problémára keresi a választ.

Az egyensúly megtalálása a munka-család-feladatok háromszögben nem könny?, de lehetséges. Ebben az id?szakban különösen fontos, hogy a n?k tudjanak segítséget kérni családjuktól, munkahelyükt?l, és reális elvárásokat támasszanak önmagukkal szemben. A megfelel? id?beosztás, az önmagunkra való odafigyelés és a rugalmasság kulcsfontosságú a visszatérés id?szakában. Emellett a munkahelyek érzékenyítése is elengedhetetlen ahhoz, hogy a n?k ne érezzék kirekesztve vagy túlterhelve magukat. Adjunk lehet?séget arra, hogy az anyák úgy térjenek vissza a munka világába, ahogyan számukra az leginkább megvalósítható, hiszen a kiegyensúlyozott hétköznapok nemcsak az ? jóllétüket, de családjukat és végs? soron a társadalom fejl?dését is szolgálják.

Ez az írás a Mindennapi Pszichológia 2025/3. lapszámában jelent meg, amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban!