Az elvárások sokféleképpen hathatnak. Lehet, hogy valaki szárnyakat kap, mert mindent mozgósítani tud, hogy megfeleljen – de lehet, hogy éppen ennek az ellentéte történik. Halogat, elkerül, inkább bele sem kezd a kudarctól való félelem miatt. Ilyenkor az elvárások által épített akadály leginkább a teljesítményre hat negatívan. A feln?ttek persze már tudatosabban küzdenek az elvárások ellen, hiszen, általában tisztában vannak azzal, hogy mi az, aminek meg akarnak felelni, és mi az, aminek nem kell, de a gyermeki lélek máshogy van programozva. A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülr?l jön, hanem kívülr?l: ?k els?sorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni. Ez ugyan sokszor nem látszik, mert az óvodás dacos, a serdül? pedig lázad, de a háttérben, mélyen ekkor is ott van a tudattalan szorongás, hogy „elég jó vagyok-e?” vagy „szeretnek-e akkor is, ha hibázom?”

A szorongásról általában

Valamennyire mindannyian szorongunk, s?t, a szorongás a legtöbb esetben minket szolgál, hiszen összetartja az "én"-t, aktivitásra serkent, alkalmassá tesz bennünket a társas-szociális együttm?ködésre, szabálytartásra tanít. Általában jellemz? lehet, hogy minél többet gondolkodunk, annál jobban szoronghatunk is. Baj akkor van, ha a szorongás fölénk kerekedik, a markába szorít. Ennek hátterében a stressz tényleges megnövekedése, esetleg az egyéni érzékenység, vagy mindkett? is állhat egyszerre.

Nézzük közelebbr?l a teljesítményszorongást

A teljesítményszorongás normális jelenség. Izgulunk, ha például felelünk, dolgozatot írunk, számot adunk valamir?l, vagy többek el?tt beszélünk, vizsgázunk. A helyszíne is változatos lehet: izgulhatunk a színpadon, futópályán, castingon, teniszdönt?n, fellépés közben. Optimális esetben ilyenkor a szorongás segít a felkészülésben, a hozzáállásban, a figyelem összpontosításában. „Egészséges lámpaláz, ennyi kell!” – szoktuk mondani.  Az ehhez kapcsolódó rituálék között van kabalaállat, dolgozatírós póló, szerencse-hozó toll. Fontos tudni, hogy ez így teljesen rendben van.

Ám a stressznek – vagy az ahhoz való alkalmazkodási tartalék csökkenésének – kialakulhat olyan mértéke, hogy hullámként átcsap felettünk, szinte elsodorva bennünket.  Ilyenkor úgynevezett debilizáló szorongásról beszélünk. El?fordul, hogy meg sem tudunk szólalni, annak ellenére, hogy alaposan felkészültünk – az ilyen mérték? teljesítményszorongás pedig már ellenünk dolgozik. Jellemz? megküzdési stratégia ilyenkor a menekülés, a stresszt okozó helyzetek elkerülése. Ha ez a stressz állandósul és a fenyeget? szorongást folyamatosnak éljük meg, egyre kisebb az esély arra, hogy ez majd magától megoldódik. Ez nagyon nincs rendben, a problémával foglalkozni kell.

A teljesítményszorongás sajnos az az önértékelésre közvetlenül, negatív módon ható szorongások közé tartozik. Az önbizalmat és az önértékelést pedig semmi nem tudja úgy aláásni és rombolni, mint az bizonytalan érzés, hogy még azt sem tudom, amit amúgy már megtanultam.

Iskolai teljesítményszorongás

A teljesítményszorongás gyermekkorban, iskolai helyzetben sajnos nagyon gyakori probléma. Jellegzetes tünete lehet, hogy azt látjuk, a gyermek fokozatosan elkerüli a feladathelyzeteket, hisztizik a tanulás körül, ellenáll, dacossá válik. A családot eközben eluralja a tehetetlenség, szankciók kilátásba helyezése, büntetések bevezetése – és a kétségbeesés.

A háttérben állhat valódi nehézség, mint pl. figyelemzavar vagy iskolai részképességzavar, az els? lépés tehát mindig ezek megvizsgálása és kizárása. Állhat a háttérben egy szorongással teli helyzetben megélt élmény miatti átmeneti tünetfeler?södés, és okozhatja úgynevezett interperszonális pszichodinamika. Ilyenkor a túlzott megfelelésvágy, maximalizmus, a kudarctól való félelem kap vezet? szerepet. Ezeknél az eseteknél jellemz? lehet az eredményorientált családi elvárás, a példakövetés, a teljesítmény jutalmának elmaradásától, vagy a gyerek attól való félelme, hogy csalódást okoz, s a szülei szomorúak lesznek. Ezek lehetnek valóságos, korábbi tapasztalatokon alapuló félelmek, de okozhatja a szorongás által kiváltott, elképzelt félelem is.

A teljesítményszorongó gyermek

A kiegyensúlyozott teljesítménynek fontos pszichés feltételei vannak. Az a gyermek tud jól, t?le elvárható mértékben teljesíteni, aki szeretetteljes, kiszámítható környezetben, biztosan köt?d? kapcsolatokban él, aki kell? sikerélményben és dicséretben részesül, s aki saját kompetencia-határokkal, jó irányban fejl?d? önértékeléssel bír. A valóságban azonban sajnos nem ez az átlagos helyzet. Egy költözés, egy családtag elvesztése, a szül?k válása, egy krónikus betegség általában mindenkinél felbillentheti az egyensúlyt. A szorongásra való túlzott hajlam esetén pedig már az els? fuvallatra kártyavárként d?lhet össze minden.

Selye János óta ismerjük a központi idegrendszer, az endokrin- és immunrendszer összefüggéseit: a szervezet homeosztázisának felborulása egyértelm?en betegségek kialakulásához vezethet. A krónikus stressz és szorongás következtében is számos testi és lelki tünettel találkozhatunk.

Akut szorongás esetén bizonyára mindenki számára ismer?sek a testi tünetek: leginkább izzadás, szívdobogás, torokszorító érzés formájában jelentkeznek. Ideális esetben ezek a tünetek a sikerélmény megélésével jelent?sen csökkennek.Állandósult stressz esetén komolyabb lehet a probléma. El?fordul, hogy a gyermek a teljesítményszorongás miatti krónikus hasfájás következtében iskolába sem tud elmenni.  Ha mégis sikerül, az indulást egy kétségbeesett, könyörgéssel és sírással teli reggel el?zi meg. Állandósult tünet lehet még a fejfájás vagy a hangulatzavar, ingerlékenység. Ilyenkor – magától értet?d?en – egyre több konfliktus alakul ki a környezettel.

A beindult ördögi körhöz tartozik a kognitív teljesítmény csökkenése: a szétszórtság, a hangulatzavar, a motiválatlanság vagy az elkerül? magatartás kés?bb még rosszabb teljesítménnyel járhat.

A lányom ötödikes, és fél éve küzdünk a reggeli rosszullétekkel. Nehezen ébred, kedvetlen, sokat fáj a feje – olykor annyira, hogy nem tud elindulni az iskolába. Ilyenkor rendszerint meg kell engednem, hogy otthon maradjon. Ezeken a reggeleken mindenki teljesen kimerül a sok veszekedés miatt. A fejfájást kivizsgáltattuk, szerencsére semmi problémát nem találtak az orvosok, de továbbra is tanácstalanok vagyunk, hogy kezeljük. Tanulni sincs kedve, és már lovagolni sem szeret elindulni, pedig korábban ez volt a legfontosabb számára. Nem tudom, mit tegyünk…

Hogyan segítsünk teljesítményszorongó gyermekünknek? 

* Vegyük komolyan a szorongását, ne csak legyintsünk rá, mondván „Én is ilyen voltam, szedd össze magad!” vagy „Az élet nem habostorta. Tanuld meg még jobban, és akkor nem kell izgulni.” Sajnos ett?l a szorongás még inkább n?ni fog, hiszen érdemi eszközt nem kap a gyermek, s?t még a megélt rossz érzését is bagatellizáljuk.

* Próbáljunk ne csak a jegyekre fókuszálni, ne éreztessük vele azt, hogy csak a tökéletes jó. Ilyenkor érdemes mindjárt önvizsgálatot is tartanunk: lehet, hogy mi magunk is maximalisták vagyunk és ezt közvetítjük a gyermekünk felé is? Ez persze legtöbbször öntudatlanul történik, mint ahogy a gyermek is öntudatlanul követi a szül?i mintát. Ha azt látja, hogy minden apróságon idegeskedünk, például mert elsóztuk a paprikáscsirkét, vagy nincs kész id?ben a sütemény karácsonyra, ráadásul még a sz?nyegrojtok sem egyenesek, amikor a vendégek jönnek – akkor anélkül, hogy ezt kimondanánk, egy magasabb elvárás-szintet állítunk a gyermek elé.

* Ismer?s lehet az a kérdés is egy rossz jegy után, hogy „Mi lesz így bel?led? Hova vesznek majd így fel?” Ilyenkor tulajdonképpen saját el?revetített félelmeinknek nem tudunk parancsolni, hiszen egy-két jegyb?l reálisan nem igazán lehet következtetni egy jöv?beli eseményre.

* Nem szerencsés azt sem mondani a sikeres teljesítmény után, hogy „Na ugye, miért kellett ennyire izgulni?” Ez ismételten a magas elvárásokat sugallhatja, hiszen a sikerhez való utat könny?nek tünteti fel.

* Fontos, hogy ne is viccel?djünk a témával kapcsolatban, például ne jegyezzük meg, hogy „milyen mázli, biztos csak véletlenül sikerült”. Ilyenkor a teljesítményszorongó gyerek is így fogja gondolni, hiszen általában is jellemz?, hogy a sikert véletlennek, a kudarcot pedig a saját hibájából adódónak gondolja. Ez a gondolkodásbeli torzítás nagyon jellemz? lehet teljesítményszorongás esetén.

* Mindezzel nem azt szeretnénk mondani, hogy elégedjünk meg a félmegoldásokkal és ne törekedjünk jobbra, vagy hogy gördítsünk el minden akadályt el?le és írjunk felmentést a dolgozatírás napján.

* A legfontosabb az, hogy érezze: feltételek nélkül szeretjük. Akkor is, ha négyest hoz, és akkor is, ha nem ? nyeri a terepfutóversenyt a nyári h?ségben, bár a papírforma szerint ? volt az esélyes. Engedjük meg neki, hogy belesüljön az Anyák napi versbe, és ne szidjuk meg, ha véletlenül leveri a vázát vagy elveszti a tolltartóját. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne legyen következménye a dolgoknak. A hibák nagyon hasznosak lehetnek: tanulni lehet bel?lük. Beszéljük meg, hogy mi történt, és azt is, mit lehetett volna másképp csinálni.

* A lényeg, hogy ne csak az eredményt lássuk, hanem díjazzuk az er?feszítést is, úgy, hogy maga a sikerhez vezet? út kerüljön a fókuszba. Ismerjük el, ha a gyermek próbálkozik, örüljünk ennek. Abban lehetünk maximalisták, ami rajtunk múlik, de bele kell férnie annak is, hogy elfogadjuk a hibákat azáltal, hogy helyükön kezeljük ?ket.

* Tanítsuk meg gyermekünknek azt, hogy kisebb és reálisabb célokat állítson magának. Mutassuk meg neki, hogy ha például van egy határid?s munkánk és nagyon nagy a feladat, hogyan készítünk munkatervet, hogyan osztjuk be az id?t – és hogyan örülünk és jutalmazzuk meg magunkat a kisebb sikerekért. Ha ezt a mintát látja, ? is könnyebben áll majd hozzá egy vizsgaid?szakhoz. A beláthatóság sikerélményt ad, növeli az önbizalmat és így magabiztossá tehet.  A maratonfutók sem tudják els?re lefutni a távot, és maga a táv is kis lépésekb?l áll össze.

El?fordulhat azonban az is, hogy a legjobb szándékunk ellenére szül?ként nehezen tudunk hatni a teljesítményszorongásra. Ilyenkor bátran kérhetjük a szakember segítségét, hiszen különböz?, leginkább a kognitív-viselkedésterápiás módszerek bizonyítottan hatékonyak a szorongás kezelésében. Alapvet?en abban segítenek, hogy a realitást visszatükrözve rendet teremtenek a rossz gondolatok káoszában.

Mit tehet a pedagógus?

A pedagógusnak természetesen sokszor felt?nik a szorongás. Az akadozó vagy halk beszéd, a tenyérizzadás, az elpirulás, esetleg a változó vagy romló teljesítmény jelezhetik, hogy a tanítványa szorong. Különösen felt?nhet ez akkor, ha ismeri a gyermek képességeit, és látja, hogy a jegyek vagy az értékelés azt egyáltalán nem tükrözik.

* Ilyenkor jó, ha lehet?séget talál arra, hogy négyszemközt beszéljen a tanítványával, és er?sítse meg, hogy biztonságban van, elfogadja és látja a problémáját.

* Hasznos lehet az is, ha meg tud osztani olyan saját élményeket, amikor ? maga is szorongott. Jó tapasztalat a gyermeknek látni, hogy a szorongás elmúlhat, vagy ha nem is múlik el teljesen, meg lehet tanulni együtt élni vele. 

* Ha a probléma hosszabb távon sem oldódik meg, szerencsés, ha a pedagógus a szül?knek is jelzi a tapasztalt nehézségeket.

* Segíthet az is, ha a számonkérés más formáját választja: pl. szóbeli helyett írásban feleltet, vagy több id?t ad a válaszadásra. A szóbeli feleletek közben vagy miatt fellép? szorongás pedig kis lépésekben, sokat gyakorolva jelent?sen csökkenhet. Érdemes el?ször „tét nélküli” feladatokat bevetni, majd fokozatosan kiléptetni a gyermeket a komfortzónájából.  Például fel lehet kérni, hogy el?ször csak beszéljen a kedvenc hobbijáról az osztálynak, majd készítsen prezentációt is róla. Ezek után valószín?leg könnyebb lesz egy tananyagról is beszélni vagy prezentálni a nyilvánosság el?tt, hiszen a korábbi pozitív élmény er?sítheti a gyerek önbizalmát.

* A nyilvános megszégyenítést, de még a „T?led többet vártam” mondatot is lehet?ség szerint jobb elkerülni. Lehet, hogy a szó elszáll, de sosem lehetünk biztosak abban, nem válik-e bel?le egy negatív irányú folyamatot elindító kulcsmondat.

És mit csináljunk a dolgozat napján?

Fontos a türelem, hiszen a mintakövetés útján történ? tanulás általában lassú folyamat, s a beépülés, valamint a pozitív változás is csak kés?bb jön el. Azt is fontos tudni, hogy a pszichoterápia sem hoz azonnali enyhülés a szorongás terén.Sajnos ezt a napi kihívások nem várják meg: a dolgozat holnap lesz, a felelés holnapután, hétvégén pedig a klarinétvizsga.

Jó, ha a gyermek ilyen „sürg?s” esetben megtanul segítséget kérni. Ilyenkor mindenképpen segítenünk kell neki. Biztassuk, nyugtassuk meg, próbáljuk nem közvetíteni felé saját szorongásunkat. A fontos, hogy biztonságban érezhesse magát akkor is, ha esetleg kudarcot vall valamiben.

Lehetünk emellett nagyon praktikusak is: gyakoroljuk a felelést együtt, vegyük fel a hangját, mutassuk meg, hogyan beszél, hogyan veszi a leveg?t – otthon, a biztonságos környezetben fokozatosan engedjük bele a szorongató helyzetbe. A helyzet gyakorlása általában is segít: ilyenkor jelezzünk vissza, segítsünk neki abban, hogy mit csináljon a kezével, milyen hangosan beszéljen, milyen szavakat használjon.

Fontos, hogy ezeket együtt találjuk ki – semmiképp nem javasolt, a szül? által jónak gondolt, de a gyermek számára kényelmetlen megoldás. Az alapvet? szükségletek kielégítése ilyenkor fokozott jelent?séget kaphat: lehet, hogy a szorongására is hatással lesz, ha szomjas vagy nem kényelmes a ruhája, ezért érdemes ezeket el?relátóan megoldani: vizet vinni, kényelmes ruhát választani. Figyeljünk arra is, hogy a kihívást jelent? helyzet el?tt legyen ideje lelkileg is készülni, tanulja meg, hogy ne késsen el, id?ben érkezzen. Hatékony módszer lehet még a relaxációs technikák elsajátítása, a rendszeres sportolás, hiszen közismert ezek szorongásoldó hatása.

A legfontosabb talán mégis az, hogy elfogadjuk: a szorongás nem jelenti azt, hogy valamiben gyengék vagyunk. Ha megtanulunk vele együtt élni, az már önmagában sikerélmény lehet.