Ismétlés, a fejlődés kulcsa

A jól ismert latin mondás szerint: “repetitio est mater studiorum”, vagyis ismétlés a tudás anyja. Nincs ez másképp kisgyermekkorban sem! Sok szülő számára ismerős lehet a helyzet: bármit is ajánlunk, gyermekünk hajthatatlanul ragaszkodik ugyanahhoz a rajzfilmhez, lefekvéskor pedig csak az az egy könyv jöhet szóba, amelyet már annyiszor olvastunk el, hogy könnyűszerrel mondanánk fel akár fejből is.

Ez a mély, ismétlődő érdeklődés egy adott mese, játék vagy téma iránt gyakran türelmet próbáló lehet a felnőtteknek, hiszen egy idő után – érthető módon – szívesen váltanának valami újra. Mégis, a látszólag egyhangú ismétlés valójában komoly fejlődési lehetőségeket kínál. Ugyanazzal a tartalommal, ingerrel történő gyakori találkozás mélyíti a megértést és gyorsítja a tanulási folyamatokat.

Mintázatok nyomában

Agyunk folyamatosan monitorozza környezetét, és igyekszik visszatérő mintázatokat vagy ettől való eltéréseket keresni – mely elemek térnek vissza rendszeresen, és melyek számítanak kivételnek. A kutatók ezt a jelenséget statisztikai tanulásnak nevezik. A gyerekek már egészen kicsi korban rendkívül érzékenyek a körülöttük megjelenő szabályszerűségekre és ismétlődő mintázatokra. A csecsemők például meglepően ügyesen érzékelik az anyanyelvükben előforduló hangok gyakoriságát és eloszlását. Ahhoz azonban, hogy ezeket a szabályokat felismerjék, rengeteg ismétlődő példára van szükségük. Minden nyelv saját mintákat követ: az angolban például a leggyakoribb hárombetűs kombinációk a the, az and vagy az ing. Az agy számára az ilyen ismétlődések egyáltalán nem unalmasak, sőt, épp ellenkezőleg, kulcsfontosságú kapaszkodók a nyelv elsajátításában.

Hirdetés

Az ismétlés alapvető szerepet játszik a gyermekek kognitív fejlődésében. Segít megerősíteni az idegsejtek közötti kapcsolatokat, fejleszti a memóriát, önbizalmat ad a kicsiknek, miközben új készségeket és fogalmakat sajátítanak el. A szavak, történetek, játékok és mindennapi rutinok ismétlődése lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek egyre pontosabban ismerjék fel a mintázatokat, mélyebben megértsék a nyelvet, fejlesszék a mozgásukat, más szóval megszilárdítsanak olyan alapkészségeket, amelyekre később az összetettebb tanulás és az iskolai sikerek épülhetnek.

Ezért amikor a kisgyerek újra és újra ugyanahhoz a meséhez, dalhoz vagy könyvhöz tér vissza, valójában egy mélyebb igény vezérli: hogy felismerje, megértse és megszilárdítsa a mintázatokat abban, amit lát, hall vagy olvas.

Az ismerős komfort

Az ismétlés nemcsak a tanulást támogatja, hanem a gyerekek érzelmi jóllétére is hat. A gyermekkor egyik legfőbb feladata az új tapasztalatok keresése és feldolgozása. Ez izgalmas, de kimerítő folyamat. A világ a gyerekek számára ismeretlenebb, kiszámíthatatlanabb hely, mint a felnőtteknek; amíg mi már tudjuk, hogyan viselkedjünk a legtöbb helyzetben, a kicsik nap mint nap új kihívásokkal találkoznak.

Az olyan ismerős, megszokott ingerek – például egy mese, amelyet a gyerek már számtalanszor látott – nem pusztán szórakozást jelentenek, hanem megnyugvást és biztonságérzetet nyújtanak, ezáltal segítenek csökkenteni a stresszt és a bizonytalanságot. Amikor a gyerek úgy érzi, hogy valamiben magabiztos és jártas, megéli a kontroll és a tudás élményét. Ez különösen fontos, hiszen az óvodai és iskolai mindennapokban állandó kihívásokkal találkozik, amelyek ugyan előreviszik fejlődését, de olykor próbára tehetik a kompetenciaérzését. Egy kedvenc játék vagy ismert tevékenység ilyenkor biztonságos menedéket kínál: lehetőséget arra, hogy a gyerek megerősítse saját képességeit, és újra megtapasztalja, hogy képes uralni a helyzetet. Az is lényeges, hogy mindezt maga választhatja – ez az autonómia érzését adja, és segít megtalálni a kontrollt egy olyan világban, amelyet gyakran a felnőttek szabályai és döntései irányítanak.

Mindezek miatt, bár nem célszerű arra kényszeríteni egy gyereket, hogy mindenáron ugyanazt nézze, olvassa vagy játssza, nincs ok aggodalomra akkor sem, ha ő maga vágyik erre. Ha szülőként pedig igazán nehéz már tizedjére is elolvasni ugyanazt a könyvet, gondoljunk arra, hogy gyermekünk éppen egyre mélyebben tapasztalja, tanulja kis világát.