A fájdalomészlelés rejtélyének nyomában

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy nagy vödör jeges vízbe kell beletennünk a kezünket, és bent is kell tartanunk egy ideig. Mi történik? Minden bizonnyal fájdalmat fogunk érezni, és el?bb-utóbbi kihúzzuk a kezünket a vízb?l. Ez egyébként – nyilván megfelel?en kontrollált körülmények között – igen kedvelt eljárás a kísérletileg kiváltott fájdalom vizsgálatakor.

Az eljárás során a résztvev? beszámolójára támaszkodva megfigyelhetjük, hogy milyen mérték? fájdalmat érez, és ez milyen gyorsan változik. A jegesvíz-tesztet alkalmazó és más kísérletileg indukált fájdalmat vizsgáló kutatások szerint is nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki milyen mérték? szubjektív fájdalmat jelez.

Fájdalomkatasztrofizálás

A szubjektív fájdalomélménnyel összefüggésben az egyik leggyakrabban vizsgált jellemz? a fájdalomkatasztrofizálás. Vizsgálatát Michael Sullivan, a kanadai McGill Egyetem pszichológusprofesszora lendítette fel, aki 1995-ben publikálta azt a kérd?ívet, amelyet a mai napig a legtöbben használnak a fájdalomkatasztrofizálás egyéni különbségeinek vizsgálatára. Sullivan, els?sorban a korábbi fájdalomkutatásokban alkalmazott megközelítésekre alapozva, arra jutott, hogy a fájdalmat katasztrofizálók olyan helyzetben, ahol fájdalmat élnek át (pl. fáj a hasuk, fájdalommal járó orvosi vizsgálaton vesznek részt, vagy olyan kísérleti helyzetben vannak, ahol fájdalmat indukálnak) vagy akár csak gondolnak rá („holnap fogorvoshoz kell mennem”), a fájdalomra koncentrálva hosszasan foglalkoznak vele, rágódnak rajta, a várható vagy aktuális fájdalomélményt felnagyítják, és a megküzdést lehetetlennek ítélve élik meg. A kutatások egyik legkonzisztensebb eredménye, hogy egészséges személyek körében a fájdalomkatasztrofizálás mértéke egyenes arányban áll a kísérletileg kiváltott fájdalom szubjektív intenzitásának megítélésével. Vagyis a fentebb említett esetben a fájdalmat katasztrofizálók fokozott fájdalomról számolnak be. S?t, egyes vizsgálatok szerint a jeges vizes vizsgálat alatt a szívritmusváltozás mértéke vagy a kortizoltermel?dés ugyancsak egyenes arányban áll a fájdalomkatasztrofizálással, vagyis a fájdalomkatasztrofizálás az objektív mutatókkal is kapcsolatot mutat.

Hirdetés

Miért éreznek fokozott fájdalmat?

Vajon ilyenkor azért jeleznek fokozott fájdalmat, mert alacsonyabb a fájdalomküszöbük? A kutatások alapján a fájdalomkatasztrofizálás nincs egyértelm? kapcsolatban a fájdalomküszöbbel. Az eredmények inkább arra utalnak, hogy a fájdalmat katasztrofizálók nehezen tudják a figyelmüket a fájdalmas ingerr?l elvonni. Egy akut fájdalom egyébként is „magához vonzza” a figyelmet, és úgy t?nik, hogy ezt er?síti fel még a katasztrofizálás. Azok az eredmények, amelyek a biológiai paraméterek (pl. kortizoltermel?dés, szívritmusváltozás) és a katasztrofizálás közötti kapcsolatra utalnak, felvetik azt a lehet?séget, hogy különböz? neurobiológiai mechanizmusok (például fokozott stresszválasz, a fájdalomfeldolgozásban szerepet játszó agyi területek fokozott aktivitása vagy éppen a fájdalommoduláció kisebb fokú hatékonysága) is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fokozott fájdalomkatasztrofizálás fokozott fájdalomészleléssel társul.

Mi a helyzet krónikusan fennálló fájdalom esetén?

Ilyenkor a katasztrofizálás más mutatókkal, így például a gyógyszerhasználattal vagy a korlátozottság mértékével is összefügg. M?téti beavatkozások esetében pedig azt találták, hogy a m?tét el?tti fájdalomkatasztrofizálás hozzájárult a m?tétet követ? fájdalom mértékének megbecsléséhez. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy érdemes krónikus fájdalommal jellemezhet? betegségek vagy fájdalmas beavatkozások el?tt többek között ennek a mértékét is felmérni. A magas fokú katasztrofizálás ugyanis csökkenthet? megfelel?, például kognitív viselkedésterápiás módszerek segítségével.

Befolyásoló gondolatok

Vannak olyan kutatások, amelyek a résztvev?k érzelmeit, gondolatait, viselkedését a mindennapi életük során térképezik fel, így több napon keresztül egyszer vagy akár többször is arról kérdezik a résztvev?ket, hogy egy adott napon vagy akár az adott pillanatban mit csináltak, milyen gondolataik és érzelmeik voltak. Az ilyen típusú kutatások többek között rámutattak arra, hogy nemcsak a fájdalom, de a katasztrofizálás mértéke is tud ingadozni napról napra olyan személyek körében, akiknél krónikusan fennálló fájdalomtünet is van. Fontos eredménynek t?nik, hogy egy sarlósejtes vérszegénységgel diagnosztizált személyek körében végzett vizsgálat szerint azokon a napokon, amelyeken a saját átlagánál magasabb katasztrofizálásról számolt be a résztvev?, er?sebb kapcsolat volt a fájdalom és a negatív érzelmek között. Ez az eredmény egyrészt meger?síti, hogy a katasztrofizálás is ingadozhat, másrészt pedig rámutat, hogy azokban a betegségekben, amelyekhez fájdalom társul, a személynek szüksége lehet olyan, a mindennapokban is használható stratégiákra, amelyekkel képes a fájdalomra adott gondolatokat befolyásolni.

Komplex, szubjektív élmény

A fájdalom nemcsak szenzoros tapasztalat, azaz nemcsak a helye, intenzitása számít, hanem az is, hogy mennyire tartjuk kellemetlennek a jelenlétét. De a fájdalom jelentése is befolyásolhatja a reakcióinkat. Más jelentést társíthatunk az edzés során átélt érzéshez, mint mondjuk egy esést követ? fájdalomhoz. Hasonlóképpen mást jelenthet, máshogyan lehet kellemetlen a krónikus hátfájás és az a hátfájás, ami egy hosszú munkanapon a számítógép feletti görnyedés miatt alakult ki.

Krónikus fájdalom esetén a fájdalom a mindennapi tapasztalatok szerves része. A fájdalom érzelmi komponense, vagyis a fájdalom kellemetlensége ilyenkor sokkal fontosabb lehet. Ezt er?sítik meg Vania Apkarian nemzetközileg elismert fájdalomkutató eredményei. Munkatársaival a Northwestern Egyetemen végzett kutatásukban azt találták, hogy a klinikai fájdalomban megfigyelhet? fluktuáció egy éve fennálló hátfájás esetén a fájdalom érzelmi színezetét kódoló agyi területek aktivitásával korrelált. Krónikus fájdalom esetén tehát a fájdalom szenzoros és érzelmi aspektusa jelent?sen összecsúszhat. Ezt mindenképp érdemes lenne jobban figyelembe venni a jöv?beli kutatásokban, ha meg akarjuk érteni a fájdalomkatasztrofizálás hatását krónikus fájdalomnál.

Szorongást, depressziót is kiválthat

A fájdalom a leggyakoribb ok, amivel felkeressük a háziorvost vagy a szakorvost. Epidemiológiai kutatások szerint például ha arról kérdezték a résztvev?ket, hogy az elmúlt egy hónapban tapasztaltak-e valamilyen tünetet, akkor a megkérdezettek fele legalább egy napig tartó fájdalmat fel tudott idézni, és általában a derék, hát, váll, nyak, térd vagy csíp? környékét jelölték meg a fájdalom helyeként. A krónikus, azaz legalább 3–6 hónapig fennálló fájdalom el?fordulása is elég jelent?s, 20–30% közé tehet?. Ehhez gyakran társulnak más problémák is, például körülbelül négyszer nagyobb eséllyel kapcsolódik hozzá depresszív hangulat vagy szorongás, és az öngyilkosság kockázata kétszer nagyobb, mint az átlagpopulációban.

MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2023/1 Pszichoszomatika lapszámban megtalálható