Vélemény els? látásra

Régi HR-es trükk, hogy az állásinterjú után a személyzetis „udvariasan” kikíséri a felvételre jelentkez?t egészen az autójáig, és felt?nés nélkül megnézi magának a kocsi belsejét. Mert az önéletrajzot lehet kozmetikázni, és fel lehet ölteni tetszet?s ruhát, s?t kommunikációs stílust is, de igazán az jellemz? ránk, amit nem alakítottunk céltudatosan olyanra, hogy jó benyomást keltsünk vele. Így az autónk rendetlen, bohém vagy éppen makulátlan belseje sokat elárul személyiségünkr?l. Nem tudom, az amerikai személyzetisek nézegetik-e még az autók belsejét – valószín?leg nem, hiszen manapság az emberek online jelenlétükkel minden eddiginél több támpontot adnak ahhoz, hogy gyors véleményt lehessen kialakítani róluk. Azonban a küls? megjelenés, a ruházat, a hajviselet, az ápoltság, a testbeszéd, a személyes – valóságos és virtuális – környezet túlságosan is kézenfekv? forrásai az els? benyomások kialakításának. Nézzünk meg néhány olyan árulkodó lélektani „nyomot”, amir?l talán nem is gondoltuk volna, hogy létezik.

Mormon ragyogás

Brooke White amerikai énekesn? akkor vált igazán ismertté, amikor 2005-ben ötödik helyezést ért el az American Idol cím? tehetségkutató tévéshow-ban. A m?sorban való els? bemutatkozásakor semmit nem mondott a vallásáról, mégis rengeteg néz?ben azonnal megszületett a felismerés: ez a n? mormon. És akik így gondolták, azoknak igazuk volt! Európai szemmel valószín?leg észlelhetetlen a jelenség, de Brooke White-ot körülvette az úgynevezett mormon ragyogás.

Az els? benyomások és a „vékony szeletke” információk alapján kialakított vélemények meghatározó jelent?ség? kutatója, az azóta elhunyt Nalini Ambady röviddel a vetélked? után kutatásba kezdett: tényleg ránézésre meg lehet állapítani, hogy ki mormon vallású? És mi az a mormon ragyogás? Ambady és munkatársai egy kísérlet során mormonok és nem-mormonok arcképeit mutatták be a résztvev?knek, akik 60 százalékos sikerrel, vagyis a véletlen találgatás szintjét jóval meghaladó eredményességgel tippelték meg a vallási hovatartozást.

Hirdetés

A következ? kísérlet már arról szólt, hogy mi vezette nyomra az embereket. A kutatók arcképek részleteit mutatták be, melyeken csak szemek, orrok, szájak, frizurák vagy b?rfelületek voltak láthatók. Az arcrészletek közül csak egyetlen, a b?r volt képes nyomra vezetni a kísérlet résztvev?it. Hogyan tükröz?dik az arcb?rön a vallási hovatartozás? Nem ördöngösség. A mormonok nem isznak, nem dohányoznak, egymást segítve élnek – várható élettartamuk tíz évvel haladja meg az amerikai átlagot. Az emberek tehát minden bizonnyal a felt?n? egészség jeleit látják a mormonok arcán, és ez már elég, hogy megsejtsék társadalmi-vallási hovatartozásukat.

Magánélet és mesterséges intelligencia

Jóval kényesebb ügy, hogy az arcról a nemi orientáció is leolvasható, vagyis az, hogy valaki meleg-e vagy heteroszexuális. A kutatások szerint elég mindössze 5 századmásodpercig – vagyis éppen csak egy villanásnyi ideig – látni egy személy fényképét ahhoz, hogy 60% körüli biztonsággal megállapíthassuk a nemi orientációját.

Egy nagyon friss kutatás során nem emberekkel, hanem mesterséges intelligenciával, egy számítógépben létrehozott úgynevezett mély neuronhálóval elemeztették a fényképeket. A program az arc anatómiai felépítését, az arckifejezést, valamint az arcápolás módját értékelte, és sokkal pontosabban ítélt, mint az emberi megfigyel?k. A mesterséges intelligencia férfiak esetében 81, n?k esetében pedig 71 százalékos találati aránnyal azonosította a melegeket. Ha egy-egy személyr?l öt fénykép állt rendelkezésre, akkor a pontosság 91, illetve 83 százalékra n?tt!

Ha az eredmények helyesek, akkor ez egyrészt azt jelenti, hogy az arc sokkal több információt rejt, mint ahogy eddig gondoltuk, másrészt pedig azt, hogy ezek észlelésében a mesterséges intelligencia jóval meghaladja az emberi teljesít?képesség határát. Mindez súlyos erkölcsi aggályokat is fölvet, hiszen a gépek által az emberekr?l kialakított els? benyomások nagyon érzékeny, személyes területet érintenek, és az adatok akár etikátlanul is felhasználhatók.

Az arcra írt jöv?

Egy kísérlet során több tucat résztvev?nek megmutatták a West Point katonai akadémián 1950-ben végzett összes növendék fényképét, és arra kérték az alanyokat, pontozással mindenkir?l állapítsák meg, hogy a fotó alapján mennyire t?nik domináns személyiségnek, vagyis olyannak, aki vezet? egyéniség, akinek tekintélye van, akire hallgatnak a többiek. Mivel a kísérlet id?pontjában már az összes egykori növendék befutotta katonai pályáját, pontosan lehetett tudni, ki mire vitte. Nos, az, hogy kib?l lett végül ezredes vagy tábornok, nem az akadémián elért eredményekkel függött össze, hanem azzal, hogy ránézésre ki mennyire t?nt dominánsnak...

Az ilyen típusú eredményeknek kétféle magyarázata is lehet. Az egyik, hogy az arcforma csakugyan összefügg a vezet?i képességgel. Akik emellett érvelnek, azt állítják, hogy a fiúk fejl?dése során az átlagosnál magasabb tesztoszteronszint egyrészt fokozza a dominanciát, másrészt szélesebb arc kialakulásához vezet. Vagyis a szélesebb arcú férfiakról az els? pillantással megállapítjuk, hogy vezet? egyéniségek, és ez – legalábbis statisztikai méretekben – így is van. A másik magyarázat szerint tulajdonképpen önbeteljesít? jóslatról van szó: a hadseregben két azonos képesség? katona közül inkább azt léptetik el?, aki dominánsabbnak néz ki, mert ?t könnyebben fogadják el vezet?nek a többiek, így végül valóban sikeresebb is lesz a pályafutása.

Nemcsak az arc, hanem a hang is árulkodhat az emberr?l. Egy kísérletben saját bevallásuk szerint h?séges, illetve h?tlen természet? férfiak és n?k hangmintáit játszották le a résztvev?knek, akiknek azt kellett kitalálniuk, az egyes hangok tulajdonosai melyik csoportba tartoznak. Meghökkent?, de a találati arány jóval magasabb volt a véletlen szintnél! Arra vonatkozóan, hogy a beszédben ez esetben mi lehetett az árulkodó mozzanat, még csak feltételezések vannak: ismert tény, hogy az extrovertált, barátkozó emberek többet h?tlenkednek, és nekik a beszédstílusuk is jellegzetes, például kevesebb szünetet tartanak és hangmagasságuk változatosabb az átlagosnál.

A kaméleon-effektus

Ha valaki tudatosan szeretné javítani a róla kialakuló els? benyomást, jól teszi, ha észrevétlenül utánozni kezdi azt, akinek el akarja nyerni a rokonszenvét. Egy kísérlet tanúsága szerint például ha a bolti eladó megismételte a vev? által mondottakat, barátságosabbnak és hozzáért?bbnek t?nt, és azt is kimutatták már, hogy ha egy pincérn? teszi ugyanezt, több borravalót kap.

Szó, mi szó, a kaméleon-effektus szándékosan is alkalmazható manipuláció, de érdekes módon olyankor is érezteti a hatását, amikor egyik résztvev?ben sem tudatosul az utánzás ténye. Egy kísérletben a pszichológusok két egymást nem ismer? résztvev?t ültettek le egy asztalhoz, állítólag azért, hogy csokit teszteljenek. Az asztalon többféle édesség volt, és a kutatók határozták meg, kinek melyiket kell megkóstolnia. Az esetek felében mindkét személynek ugyanolyan csokit kellett ennie, a többi esetben viszont különböz?t. Ezután a két csokitesztel? egy olyan játékot játszott, amelyben akkor nyerhették a legtöbbet, ha rábízták a pénzüket a másikra, ám ez azzal a kockázattal járt, hogy a másik egyszer?en megtartja a summát. Nagyon furcsa, de akik röviddel azel?tt egyforma csokit ettek, sokkal jobban bíztak egymásban, mint a többiek! Úgy t?nik, a hasonló viselkedés összetartó ereje olyan ?si lélektani jelenség, mely az észszer?ség határain messze túlfutva is meghatározó.

Az els? benyomások sokszor pontatlanok, néha értelmetlenek, és olykor magunk sem tudjuk, hogyan alakítottuk ki ?ket. De összetett társas életet él? faj tagjaiként mindenkir?l azonnal megpróbálunk véleményt alkotni akár egészen kevés információ alapján is, mert csak így van esélyünk, hogy kiismerjük magunkat a közösségben és elérjük céljainkat.

2017-05 lapszámban megtalálható