Elhízás. Egy szó, aminek hallatán  mindenkinek ezernyi asszociáció kavarog a fejében – azt sem tudjuk, melyikhez nyúljunk els?re. Az elhízás veszélyes. Az elhízás globális mértékeket ölt. Az elhízás mértéke egyre n? a fejlett országokban, és a gyermekeket sem kíméli.

Az elhízás különböz? betegségeket okoz, mint például a 2. típusú diabétesz, szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás. Nem tudtad? Pedig ezzel illik tisztában lenni! Mindenkinek kötelessége tudni, hogy a zsíros ételek egészségtelenek, a fast food egyenl? a halállal, és a sütikék hízlalnak. Mindezek pedig hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy a közös baráti összejöveteleken  a kilógó pocak és oldalháj miatt azt kívánjuk, bárcsak inkább egész életünkben nyers zöldségen vegetáltunk volna. Ilyenkor természetesen jönnek a különböz? megközelítések, melyek egyfajta önigazolásként szolgálnak, hogy miért is képtelenség manapság odafigyelni egészségünkre, hiszen a genetika el?re determinálta életünket.

Most akkor mi lesz?

„Valamit cselekedni kellene. Az mégsem járja, hogy egy amorf  alakot látok a tükörben. Habár ?szintén megvallva jó ideje tükörbe sem mertem nézni... Le kéne fogyni. De mi az, hogy lefogyni? Valami olyasmi, hogy elérni és beállítani az optimális testsúlyt. Jó, de mit jelent az optimális testsúly? Valahol mintha olvastam volna, hogy magasság mínusz száztíz. Ez igazán egyszer?! Tehát akkor életem végéig csak arra kell figyelnem, hogy ne menjek 60 kg fölé. Magasság mínusz száztíz... Akkor boldog leszek. Hiszen ha leadom azt a rajtam éktelenked? huszast, akkor biztosan jobb ember leszek. Minden tekintet rám szegez?dik majd. Ha lefogyok, mindenki irigyelni fog és minden jobbra fordul. A párom kedvesebb lesz, a gyerekem nem fog feleselni, a szüleim kevesebbet piszkálnak majd – s?t, a f?nököm nemcsak annak a gebe kollégan?mmnek udvarolgat majd, hanem nekem is. Végs? soron pedig... mindenki agyon fog dicsérni, mennyire kitartó és eltökélt vagyok, ez már valami! Büszke lehetek magamra! Igen, akkor jön majd el az én id?m! Igen. Akkor boldog leszek. Hogy mi jön azután, hogy lefogytam? Ilyen tökéletlen kérdést... Ha lefogytam, a súlyom beáll magától. Aztán nincs diéta tovább, se sport – néha egy-két tiltott dolog persze  belefér, hiszen mit ér popcorn nélkül a mozi... de ha lefogytam, nyilván boldog leszek!“

Valóban ilyen egyszer?en m?ködne a dolog? Ha lefogyok, boldog leszek? De a  legfontosabb kérdés: ilyen egyszer? út vezetne önmagunk elfogadása felé?

Természetesen nem kérd?jelezhet? meg az elhízás globális mértéke,  a probléma aktualitása és következményei sem. Egyre többen ébrednek rá eddigi helytelen életvitelükre. Rádöbbennek, hogy nem tudnak csak úgy könnyedén felfutni a harmadikra, vagy a vasárnap délutánjukat épít?bb dologgal is el lehetne tölteni, mint a kiadós ebédet többórás tévézéssel „kiheverni“. Mivel világszerte egyre elterjedtebb az ül? életmód, orvoslására a nyugati egészségügyben százával indítottak el fejleszt? mozgásprogramokat. Az Egyesült Királyságban az orvosi beutalóval igénybe vehet? Physical Activity Referral Schemes különböz? megbetegedésekben szenved? kliensek (például elhízottak) fizikai er?nlétének fejlesztésére szolgál, és átlagosan 10-14 hetet vesz igénybe. A program hatékonysága számos kutatót foglalkoztat: vajon tényleg sikeres lehet-e egy el?re strukturált, mindenkire kötelez?en érvényes séma? 

Mindenkire jó lesz ugyanaz a sapka...?

Lindsey Dugdill, a Salfordi Egyetem igazgatója és munkatársai kutatásuk során azt tapasztalták, hogy csupán a résztvev?k 35-45 százaléka tartott ki a 3 hónapos program mellett – s habár n?tt a fizikai aktivitás mértéke, annak hatékonysága mégis megkérd?jelezhet? volt. Vajon miért? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a népesség egy bizonyos részére jótékony hatással lehet, de nem szükségszer?en mindenkire! Ugyan kimutatható volt pozitív változás, mégis mindez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy tartósan javítson az egészségügyi állapoton. A kutatók ezért arra biztatták a résztvev?ket, hogy kritikusan vizsgálják felül addigi életmódjukat – rendszeres sport, tudatos táplálkozás, káros szenvedélyek mell?zése –, majd ennek fényében próbáljanak változtatni.

Az elhízás kezelésénél a szakemberek szerint sokkal átfogóbb szemléletmódra lenne szükség, számolva azzal, hogy a viselkedés és az egészség szoros kölcsönhatásban áll egymással. Egyre többen felhívják a figyelmet az egyéni különbségek fontosságára. Számos elmélet létezik az egészséges életmód megfelel? kivitelezésér?l, de nem lehet egyet mindenkire ráer?ltetni, hanem inkább irányt mutatva, az egyén szükségleteihez igazítva lenne ideális annak alkalmazása. Hutchison és Johnston angol kutatók szerint a pozitív változást el?idéz? mentális tényez?k sokkal kevésbé maradnak meg a program után, mint a fizikálisak: vagyis el?bb adjuk fel fejben, mint ameddig a testünk bírná. Elmondható tehát, hogy pszichológiai néz?pontból ez a fajta el?re meghatározott, „kicentizett” mozgásprogram az emberek többségének kevésbé segít el?rébb lépni az eltervezett változás útján.

Vajon hasonló eredmények mutatkoznak idehaza is?

Kutatásom során lehet?ségem adódott tüzetesebben szemügyre venni egy 70 napos életmódváltó program hatékonyságát. (A program online megtalálható az interneten, teljesen publikus, így a résztvev?kr?l megjelentetett információk bárki számára elérhet?ek itt: www.lifetilt.hu.) A portál 17 személy sikeres teljesítményér?l számolt be, emellett minden fontos adatot feltüntettek, mint például a program el?tti és utáni testsúlyt, illetve – ami számomra rendkívül fontos volt – a  résztvev?k program el?tti és utáni beszámolóit.

Vizsgálatom els? felében az írásos beszámolókat több szempont alapján, narratív tartalomelemzéssel tekintettem át. Els?sorban az általam feltételezett ágenciát, azaz az akaratlagos cselekvés képességének változását próbáltam feltérképezni, mely az aktivitás-passzivitás és intencionalitás-kényszer dimenziókból tev?dik össze. Továbbá az id? elteltével a pozitív és negatív értékelések változására is kíváncsi voltam. A vizsgálat második felében pedig, jóval a program befejezte utá az aktuális testsúlyukról és saját testképükhöz való viszonyulásukról nyertem b?vebb információt a Testi Attit?dök Tesztjével  – a résztvev?k közvetlen hozzájárulásával.

Eredményeim teljes párhuzamba állíthatók a nemzetközi kutatásokéval.  

• Az önbeszámolók a program végére az aktív-passzív dimenzión belül a passzivitás felé tolódtak el, mégpedig oly módon, hogy az aktív kifejezések száma lecsökkent, miközben a passzívaké feler?södött. Véleményem szerint az elbeszél?k ezáltal saját passzivitásukat és a helyzetben való cselekv?képtelenségüket hangsúlyozhatták, ami összecseng a külföldi kutatók által taglalt mentális tényez?k elkopásával, tartósságuk sikertelenségével. Azonban a program végére a negatív értékelések száma is lecsökkent, ez pedig arra enged következtetni, hogy már megjelenhettek a Dugdill által említett pozitív pszichológiai változások. Tehát valószín?leg elégedettek új alakjukkal, büszkék a kapcsolataikban bezsebelt elismerésekre, elért teljesítményükre. De ezen tényez?k hosszú távú tartóssága a nemzetközi kutatások eredményeit ismerve továbbra is kérdéses volt, ezért ennek felmérése nagymértékben motiválta  a vizsgálat folytatását,

• így a második fázisban a programmal elért fogyás id?beli tartósságát, a tartalomelemzéssel kimutatott negatív értékelés csökkenésének megmaradását és a saját testtel kapcsolatos attit?döket kívántam feltérképezni. Nem meglep?, hogy a program után a résztvev?k 80 százaléka halmozott fel súlytöbbletet, ám 73 százalékuk mégsem szedett vissza többet, mint leadott kilóinak fele. Lehetséges, hogy az elért testsúly megtartása az egyoldalú probléma-megközelítés miatt ütközött nehézségekbe – nem célszer? figyelmen kívül hagyni az egyén személyiségét, szocioökonómiai státuszát vagy nemét, amikor egyéni megoldást kínálunk számára. Emellett a fogyás hosszú távú sikerességét az is befolyásolja, hogy az életmódváltás képes volt-e áthatni a gondolkodásmód egészét. Ha csupán egy 70 napos id?szakban tartják be az el?írt diétát, majd ezek után folytatják a program el?tti életmódjukat, akkor a diétát követ? id?szakban feltételezhet?en hízni fognak a sikertelen viselkedésváltoztatás következében.     

• Egy életmódbeli változáshoz is tökéletesen illeszkedik a szándékolt viselkedésváltozást bemutató Transzteoretikus Modell (TTM), mely utal a pozitív viselkedés elsajátításának módjára, továbbá képes demonstrálni egy személy viselkedésében zajlódó folyamatokat. Használatával képet nyerhetünk a felmerül? problémákról,  és arról, hogy az egyén a változás mely stádiumában tart. Ezek öt egymást követ? lépésb?l épülnek fel, melyek újra és újra jelentkezhetnek – egészen a tartós változás eléréséig, tehát nincs kizárólagos egymásutániság: 1. Töprengés el?tt 2. Töprengés 3. Döntés 4. Cselekvés 5. Fenntartás + Lehetséges visszaesés. Különböz? intervenciós technikákkal tovább segíthetünk a felmerül? problémák leküzdésében, növelve így a siker valószín?ségét. Például a pre-kontempláció stádiumában az én-hatékonyságon kezdünk dolgozni, vagy az akció-szakaszban meger?sítjük az eddig jobb szintre emelt én-hatékonyságát és önbizalmát.

A TTM tehát arra kíván rávilágítani, hogy bármilyen – jelen esetben egy komoly életmódbeli – változás komplexen tev?dik össze, nem redukálható csupán pár el?írt utasítás (edzésterv és étrend) együttes meglétére, noha annak betartása a biztos siker garanciájával kecsegtet. Sajnos nem tudható, hogy a résztvev?k mely stádiumba jutottak el a program során. Ez azért lenne fontos, mert így a különböz? intervenciós technikákkal támogatni lehetne az egyéneket a viselkedés fenntartásában vagy magasabb szint elérésében. Hiszen ha a szükségletek id?vel nem internalizálódnak, nem válnak bels? igénnyé, akkor sokkal könnyebb a visszaesés, ami teljes mértékben a személy érzéseit?l, gondolkodásmódjától függ, például:  mennyire érezte magáénak az elmúlt 70 nap eseményeit; illetve az egész procedúra csak teher, vagy hosszú távon tényleg megtérül a befektetett energia?

Ezek ugyan gyakorlatban még meg nem valósult feltételezések, de alkalmas magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy a résztvev?k 80 százaléka miért nem tartotta meg a súlyát. Továbbá arra is, hogy eredményeim alapján 73 százalékuk kifejezetten elégedetlen testképével, így azt a valóságtól jóval eltér?bbnek, torznak élheti meg.

Fogyás után – testkép és elégedetlenség

A fogyás ellenére vajon hogyan lehetséges, hogy az immár soványabb személyek mégis ilyen mértékben elégedetlenek saját testképükkel?

Feltehet?leg mindazok ellenére, hogy a program résztvev?i jelent?s súlymennyiségt?l szabadultak meg, a fogyás mégsem formálta kedvez?en testképüket. Ez nem meglep?, hiszen idehaza dr. Túry Ferenc és dr. Szabó Pál is kimutatta már, hogy a magyar n?k körében általános elégedetlenség uralkodik alakjukkal kapcsolatban. Természetesen a program eredeti koncepciója dicséretre méltó, hiszen megpróbált lehet?séget nyújtani a változásra eltökélt embereknek. Továbbá tény, hogy hozzájárult az optimális testsúly kialakításához, emellett hasznos háttértudással látta el a résztvev?ket a sport és táplálkozás terén. Pszichológiai perspektívából nézve azonban valószín?leg hosszabb távon is jóval eredményesebb lehetne, ha több alkalmat felölel? pszichológiai konzultációt is tartalmazna, melyben a résztvev?k különböz? kompetenciáit – például az önértékelést, az önbizalmat – fejlesztik..

*

Kutatásommal arra kívántam rávilágítani, hogy önmagában sem a fogyás, sem az ennek következtében megjelen? pszichológiai változások nem fogják megváltoztatni a testünkkel kapcsolatban fennálló elégedetlenségünket. Hiába várunk megváltást a fogyástól, hiszen ha testünkhöz szigorúan az aktuális súlyunk alapján viszonyulunk, a boldogságot is kilogrammban fogjuk mérni. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a gondtalanságot nem az eggyel kisebb ruhaméret hozza el, és nem a karácsonykor felszedett másfél kiló okozza a mélyebben gyökerez? problémát saját magunkkal szemben. A fogyással a boldogság sem garantált. Ennél jóval komplexebben m?ködünk. Az igazán értékes dolgokért meg kell küzdenünk, hiszen ezeket soha nem kapja készen az ember – viszont ha céljainkat sikerül megvalósítanunk, biztosan megtanuljuk becsülni az összes addig befektetett energiát. De a legfontosabb megtanulnunk azt, hogy merjük végre értékelni önmagunkat – testsúlytól függetlenül.

A Mindennapi Pszichológia és a Magyar Pszichológiai Társaság közös pályázatának megosztott II. díjat nyert írása.