Mikor egyedül, a tükör el?tt kérdezzük ezt magunktól, talán megtett és meg nem tett lépések, elért és elmaradt eredmények merülnek fel, de válaszul csak egy arcot látunk meg egy alakot. Egy testet, aminek szépségei, hibái, kiterjedései vannak. Súlya, amit lemérhetünk, azt kérdezgetve, ez így elég jó-e? Mintha a számok mindenre választ adnának – jóra, rosszra, magányra, együttlétre, párkapcsolati sikerre, sikertelenségre. Vonzó vagyok-e, kellek-e így valakinek?

Testtömeg és önelfogadás

Vajon szexuális életünkben tényleg jelent?s szerepet játszik a testtömeg? Vagy sokkal inkább az önelfogadásról, önértékelésr?l szóló bels? harc mutatója, amihez épp ezt a harcmez?t találtuk?

Bizonytalankodva kergetjük a tökéletességet, és nem jut eszünkbe: ahogy minket, másokat is megijeszt a tökéletesség h?vös távolsága. Sem Aronson kutatásaira nem gondolunk, melyek rávilágítottak, hogy azt szeretik legjobban, aki igen szép és igen jó, de azért vannak hibái. Sem arra, hogy a mosolygóst tartják szimpatikusnak, és azt, aki nyit felénk – márpedig mosolyogni és érdekl?dni az tud szívb?l, aki elfogadta a világot, vagy magát. A testtömeg sokak számára egészen mágikus jelent?séggel bír: mintha ez az egyetlen szám az elfogadhatóság és siker mutatója lenne, mellyel szemben gy?zelmet aratunk, vagy vereséget szenvedünk. De vajon a célul kit?zött testtömeget elérve tényleg elégedett leszek magammal? Vagy épp az önmagammal való elégedetlenség miatt akarok lefogyni? Ha lefogyok, jobbak lesznek a kapcsolati esélyeim is? Lehetnék túlsúllyal is szexuálisan meger?sített?

Testkép és/vagy énkép?

A testtömeg persze lecsupaszítás, elszigetelés, hiányzik bel?le a kisugárzás, a gesztusok, az arányok, a közelség, az élet – és ha már szexr?l beszélünk: a személy, a másik. Ugyanakkor jelent?sége nyilvánvaló, mivel a testtömeg meghatározza a testképet. A testkép pedig összefonódik, olykor egészen összeolvadhat az énképpel: az vagyok, aki a tükörbe néz. Tán emiatt is van, hogy a testtömeg egész életünkben befolyásolja a testünkkel való elégedettséget, mely az én-érték egyik legf?bb összetev?je – fiatal n?k önértékelésének pedig legfontosabb komponense. Hogy testünket mennyire látjuk szépnek, mennyire „mozgunk a b?rünkben természetesen”, kihat társas magabiztosságunkra, közvetlenségünkre, a közelség zavartalan megélésére, érintéseink spontaneitására. Így a szexualitás közvetítésével egyértelm?en befolyásolja a párkapcsolati sikerességet is.

Testkép és társas elfogadottság

Testem tulajdonságai egyben a rólam alkotott benyomás legels? támpontjai is egyben, melyek kihatnak a társas elfogadottságra.  A holdudvar-hatást ismerve a fizikai szépség könnyen a bels? jóság, okosság, kedvesség projekciójával társulhat. A n?i alakok attraktivitásának megítélésében egy vizsgálat során a válaszok több mint 70 százalékában a testtömeg állt els? helyen. Az alakokat 19-21-es testtömegindex mellett ítélték a legcsinosabbnak, tehát a normális testtömeg-tartomány alján. Ez egy 165 centi magas n? esetén 55-57 kilogrammot jelent, ami már önmagában nagy kihívások elé állíthat valakit. Ismert tény, hogy a túlsúlyosság már gyerekkorban is er?sen kapcsolódik a testtel való elégedetlenséghez, a túlsúlyos n?k körében pedig jóval magasabb a szorongás, depresszió, extrém diétázás és evészavar valószín?sége.

Ezzel szemben valóban „megváltana” az alacsony testtömeg? Nem: izgalmas módon minél alacsonyabb az élethossz alatti testtömeg, annál valószín?bb a libidóvesztés, a szexualitással kapcsolatos szorongás és a szexuális viszony hiánya. Figyelembe véve, hogy az alacsony testtömeg gyakran súlycsökkent? próbálkozások eredményeképpen jön létre, melynek hátterében nagy valószín?séggel a testtel való elégedetlenség áll, a középpontba immár nem a testtömeg kerül, hanem az, amit mi magunk arról gondolunk.

Önértékelés, testkép és párkapcsolat

Minél magasabb valakinek az önértékelése, annál biztosabb partnere elkötelezettségében és saját kapcsolati készségeiben – így bár az együttlétbe bevonódva a sebezhet?séget is vállalja, mégis boldogabb marad a kapcsolata. A bizonytalanabb önértékelés? feleségek ritkábban osztják meg legbens?bb gondolataikat, bizalmatlanabbak férjük elfogadásában, és általában a kapcsolatuk is boldogtalanabb. Szinte azonos összefüggés igaz a testkép elfogadásának hatására, mivel a saját vonzer?r?l alkotott ítélet meghatározza, mennyire tartjuk bizonyosnak, hogy a párunk is kívánni fog minket. Aki tehát testével kapcsolatban szégyent él meg, intim viszonyában is több szorongásról számol be. Nagyobb visszautasítási lehet?séggel számol, és a rizikószabályozás, azaz a szexuális visszautasításból fakadó fájdalom elkerülése végett ritkábban kezdeményez, kisebb valószín?séggel bocsátkozik viszonyba. Szexuális vágya és aktivitása is csökkenhet, emiatt a saját vonzer?r?l alkotott – egyszer megingathatatlan, máskor oly sérülékeny – meggy?z?dés nemcsak a magunk, de partnerünk kapcsolati elégedettségét is befolyásolja.

A testtömeg tehát az önértékelésen, a testkép elfogadásán, a test szexuális térbe bocsátásán keresztül áthatja a párkapcsolatot. Emiatt néha ugyan kézenfekv?nek t?n?, a megoldás tekintetében azonban mégis illuzórikus megküzdési kísérlet a testtömeg-szabályozás. Egyrészr?l er?s bels? harcot látunk az én-érték, az önelfogadás körül. Másrészr?l felmerülhet bennünk, milyen kapcsolati tényeket találunk a testtömeg és szexualitás viszonyát közelebbr?l vizsgálva? Vajon a sovány, a normális testtömeg?, vagy a teltebb fiataloknak m?ködik jobban a szexuális élete?

Tények a testtömeg és a szexualitás kapcsolatáról

A „Magyar Ifjúság 2012” adatbázisán összesen 7605 – 15-29 éves – magyar fiatalt vizsgálva világossá vált, hogy természetszer?en a normális testtömeg? fiataloknak van a legnagyobb számban állandó szexuális partnerük. Meglep? módon viszont legalább annyi túlsúlyos fiatalnak van állandó partnere, mint sovány társaiknak – a BMI emelkedésével pedig egyenesen n?tt a partnerrel rendelkez?k aránya. Igaz, ezt az összefüggést az életkorral növekv? testtömeg jobban magyarázza – ugyanakkor azonban az is kit?nik, hogy az emelkedett testtömeg önmagában nem veszélyezteti az állandó partnerre találást. Érdekes – és talán er?s kulturális nyomásra is utal –, hogy a fiatal férfiaknak bevallásuk szerint átlagosan b? másfélszer annyi partnerük volt életükben (átlag 4-6), mint a n?knek (átlag 2-3), ami meglehet?sen  nehezen magyarázható eredmény, tekintve, hogy nekik is csak együtt kellett lenniük valakivel… 

Váratlan eredmény viszont, hogy eddigi életük során a legkevesebb partnerük az egészségtelenül sovány fiataloknak volt (átlagosan kevesebb, mint 3), és a mérsékelten soványaknak is csak alig több (átlagosan 3 vagy picit több). Még a normális testtömeg? fiatalokénál (átlag majdnem 4) is több partnerük volt az elhízottaknak (átlag 4), a legtöbb pedig az enyhén elhízottaknak. Ráadásul ezt a kapcsolatot az életkor sem magyarázta, ami világosan cáfolja a soványság ilyenfajta „szexuális sikerességgel” való sztereotip összekapcsolását – egyben felhívja figyelmünket a testarányok, a kisugárzás és más tulajdonságok szerepére. Emellett persze utalhat a súlyos soványság mellett megbúvó csökkent libidóra, és a testtel való elégedetlenségre, amely minden bizonnyal szerepet játszik a súlyhiány kialakulásában. Utóbbit alátámasztja, hogy majdnem háromszor annyi súlyhiányos fiatalnak nem volt még szexuális kapcsolata, mint túlsúlyosnak. A szexuális élet szubjektív fontossága pedig nemcsak az elhízott, hanem az egészségtelenül sovány fiatalok esetén is jelent?sen csökkent, ez pedig a személyes vonzer?r?l alkotott ítélet, a szexuális vágy és az ?ket pillérez? vélekedés összefonódását sugallja. A fiatal férfiak és n?k közt egyaránt a normális testtömeg?ek és az enyhén túlsúlyosak érezték magukat legelégedettebbnek kapcsolatukban, a kifejezetten elhízott, valamint az enyhén vagy egészségtelenül sovány fiatalok pedig jóval kevésbé. A kapcsolat min?sége ilyen értelemben els?sorban a széls?ségek mentén romolhat – nem rombolja az enyhe túlsúly, és nem menti meg szimplán a karcsúság. A legszebb tény, egyben a legtisztább tükör a testtömeg párkapcsolati jelent?ségének elemzésekor, hogy a szerelem viszonzottságának gyakorisága teljesen független volt a személy testtömegét?l. Tehát nem a kilóim számától függ, hogy szerethet? vagyok... Igaz, a lányok szerelmét gyakrabban viszonozták, mint a fiúkét, ám mindkét nem számára reményt ad, hogy az életkor el?rehaladásával egyre gyakrabban viszonozzák szerelmünket. Hogy ez a tapasztalatok alapozta egyre biztosabb választások, vagy önmagunk egyre teljesebb elfogadásának eredménye-e, arra személyes életünk, megérzésünk a legjobb válaszadó.

Összességében tehát a szexuális élet m?ködése egyáltalán nem a sztereotípiák szerint rendez?dik a testtömeg körül. Úgy t?nik, a személyes élmény szintjén és a kapcsolatba bocsátkozásban is a testtömegnél lényesen fontosabb, hogy testünkhöz, mint én-idegen, vagy én-azonos egészhez viszonyulunk-e? Mindez egyrészt elemien hangsúlyozza a testkép és testtömeg szexualitásban betöltött szerepét, másrészt azt mutatja, hogy testtömegünkhöz való attit?dünk jóval nagyobb hatással van a szexualitásra, mint a testtömeg maga. Arra is gondolhatunk ezért, hogy testtömegünkkel és szexuális életünkkel kapcsolatban legfontosabb kulcsunk a kapcsolatainkban meglelt természetesség és az önelfogadás lehet.